Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-10-27 / 1395. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. YY Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........ $2.00 v/ne Year ......... $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ........ 5e Single Copy ............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c tólagüs 24 főbünös kapja az annyira kiérdemelt büntetést, hanem mindazok, akik bármi képpen is segítették ezt a szadista cso­portot nemcsak a bűntények elkövetésében, hanem már abban is, hogy hatalomhoz juthattak. Tartunk attól, hogy ezek közül lesznek sokan, akik nem ke­rülnek “hivatalos” bíróság elé. De'akik most a tárgyalások so­rán figyelemmel kísérhetik a világtörténelem eme legnagyobb bűntényének részleteit, gondoskodhatnak arról, hogy minden “kollaborátor”, még az is, aki csak erkölcsi segítséget nyújtott, elnyerje a büntetését. Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A világtörténelem legborzal masabb gaztettei A négy nagyhatalom közös bizottsága nyilvánosságra hoz­ta azon 24 náci gonosztevő elleni vádiratát, akiket a közeli na­pokban bíróság elé fognak állítani, hogy kiszabják rájuk a bün­tetést a világtörténelem legborzalmasabb gaztetteiért. Úgy kel­lene itt mondanunk, hogy bűncselekményeikért megkapják a MÉLTÓ büntetést. Amint azonban eddig is ismertették ezen bes­tiális emberek gonosztetteit, belátjuk, hogy az ily szörnyű atro­citásokra nincsen MÉLTÓ büntetés. Ha a vádiratban felsorolt bűncselekményeknek csak milliomod része is igaz, akkor is ele­gendő volna, hogy azért a bűnösök mindegyike ezer halált haljon. Noha a vádirat ezt a 24 vádlottat felelőssé teszi a háború megkezdéséséért, vagyis az előzetes érvényben tartott békeszer­ződések megtöréséért is, a vád lényege mégis a háborún kívül el­követett bűntényekre szorítkozik. így például többek között 10 millió ember kipusztitásával vádolják őket. Tiz millió olyan em­bert öltek meg, akik nem a harcmezőkön, fegyverrel kezükben es­tek el, hanem akiket kipusztitásra Ítéltek csak azért, mert bizo­nyos nemzetiségnek, vagy vallásnak voltak a szülöttei; más ese­tekben pedig csak azért, mert a náciknak be nem hódoló politi­kai vagy gazdasági csoportokhoz tartoztak. Ezen okirat egész pontosan 9,381,086 ártatlan egyén kivég­zésével vádolja a vádlottakat, de megjegyzik, hogy még mindig ezer és ezer esetre vonatkozólag csak most állítják össze a pon­tos adatokat. Csak magában Auschwitz (Lengyelország) város melletti ’’halálgyárban” több mint 4 millió embert végeztek ki. Megtudjuk a vádiratból hogy a náci gonosztevők Európa 9,600,000 zsidójából kiöltek 5,700.000-t. A különböző országokból közel 100 millió embert deportáltak rabszolga munkára. A pol­gári lakosság kivégzését leginkább az oroszok és a lengyelek el­len irányították. Ezen két nemzet kebeléből körülbelül 9 millió civil egyént irtottak ki. Az emberirtáson kívül azonban ugyancsak nagy eréllyel ir­tották a vagyont is, aminek következtében éhínség, járványos betegségek és a tél szigora újabb milliókat ragadott el a nácik által megszállt országok lakói közül. A németek által okozott kárt Oroszország 679 billió rubelra (1227 billió dollár) becsüli. Elpusztítottak 1710 orosz várost, 70,000 községet és falvakat, összesen több mint 6 millió házat romboltak le, hontalanná téve több mint 25 millió embert. A kutyaszövetség programja A kongresszus alsóházának azon bizottsága előtt amely most tárgyalja a szenátus által már elfogadott “full employment bill” nevű törvényjavaslatot, megjelent Ira Mosher, a hírhedt National Association of Manufacturers (NAM) kuyaszövetség elnöke, hogy a szervezete nevében a törvényjavaslat ellen beszél­jen. Mosher intette a képviselőket, hogy ez a javaslat, ha tör­vény lesz belőle, nagy katasztrófát fog hozni az országra, ameny- nyiben “defitista”’ szellemet árul el. A javaslat defitista szelle­me abban nyilvánul, hogy a törvényhozók nem bíznak a magán­tőke teljesítő képességében. Mosher szerint csakis a magántőke adhatja meg a munká­soknak a munkaalkalmat. Ezért a National Association of Ma­nufacturers, amelynek 14,000 tagja foglalkoztatja az Egyesült Államok munkásainak 75 százalékát, három pontból álló prog­rammal kívánja helyettesíteni a szóban forgó törvényjavaslatot. Ezek a programpontok a következők: 1. Olyan kredit rendszert kell bevezetni, hogy azoknak, akik munkaalkalmat teremtenek, mindenkor elegendő tőke álljon ren­delkezésükre. Másszóval a kutyaszövetség azt akarja, hogy a jö­vőben éppen úgy, mint a háború alatt, az állam adjon nekik* tő­két olyan befektetésekre, amelyekből a munkásokon nagy profi­tokat tudnának bezsebelni. 2. Meg kell változtatni az adórendszert úgy, hogy a befek­tetett tőke elegendő profitot kapjon. Ebben az eseben a várható profit “előcsalja a bujkáló” tőkét, — mondotta Mosher. így lesz elegendő munkaalkalom. Ez a hírhedt profit-éhes banda tehát még az eddig nyert hihetetlen nagy profittal sincs megelégedve. “Elbújtatják” a tőkét, — tehát szabottálnak, vagy sztrájkolnak, — ha nem kapnak olyan profitot, mint amit maguk megszabnak. 3. Olyan törvényeket kell hozni amelyek mindenféle mono­póliumot, tehát a munkás-unionok monopóliumát is megszünte­tik. Ezt megkívánja a “szabad gazdaság” (free economy) amely­ben a munkaalkalmakat megteremtő tőkének “szabad folyása” lenne. Más szóval a kutyaszövetség az unionok megrendszabá- lyozását követeli, hogy a tőkének biztosítsa nem a “szabad fo­lyást”, — mint szépen kifejezik, — hanem a munkások szabad kizsákmányolását, amint azt a tények eddig mindig igazolták. A National Association of Manufacturers tehát nem akar kevesebbet, mint azt, hogy az állam finanszírozza vállalataikat azért, hogy munkaalkalmat teremtsenek. De még ebben az eset­ben is adóleszállitással biztosítani akarják a NAGYON MAGAS PROFITOT. És végre követelik az unionok megrendszabályozá- sát. hogy a munkások kizsákmányolásában semmi akadály ne legyen. Nagyszerű program ez! És ha keresztül tudnák vinni, ak­kor az Egyesült Államok munkássága éppen úgy megérdemelné azt a sorsot, amit ez a program hozna rájuk, mint megérdemel­ték a németek amikor a NÁCI bandát hatalomra engedték jutni. ELVINYILATKOZAT Franciaország 200 billió dollárra becsüli a németek által okozott károkat, Csehország 6 billió dollárra. És igy tovább, min­den megszállt országnak óriási károkat okoztak. A házak lerom­bolásával nem elégedtek meg a náci banditák. Elhordták a meg­szállt területekről mindent, amit csak vihettek; élelmet, gépeket, múzeumi műtárgyakat s minden más értéket. És mégis, bármilyen horribilis nagyok is a nácik pusztítása az ártatlan emberek között meg a vagyonban, a vádirat legmeg­döbbentőbb része az, amelyben most már HIVATALOSAN IS felsorolják azon könyörtelen, szadista kínzásokat, amikkel ezen álattá sülyedt emberek áldozataikat kivégezték. Mert az annyira ismertetett gázkamrák borzalmasak ugyan, de ott legalább nem szenvedtek soká az áldozatok. A vádirat szerint azonban sok­sok ezer esetben felülmúlták a legborzalmasabb középkori kín­zásokat is. Ilyen kínzások voltak a lassú halálra éheztetés; fa­gyos időben hideg vízzel locsolták az áldozatokat, mig azok me­revre fagytak; a tüzes vasat sokféle változatban használták; ki­húzták az áldozatok körmeit; beojtották őket tífusz és egyéb járványos betegségek bacilusaival; felvágták az alsó testré­szeiket; levágták kezeiket, lábaikat az áldozatoknak, hogy meg­tudják,’mennyi kínzást bírnak ki. Az áldozatok nagy részét asz- szonyok, gyermekek és tehetetlen aggok képezték, kiknek kivég­zése hadászati szempontból nem jelentett semmit. Ugyebár, ilyen bűntényekre nincs MÉLTÓ büntetés! Az egyetlen dolog, amit joggal várhatunk el, hogy ne csak ea az álli­A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a fó'ldet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek níyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes Rapibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BRR. RENDSZERREL!"’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel s»j társadalom szerkezeté* éoitjük w régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom