Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-20 / 1394. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 20. TÁRCA AZ ÖREG UR Irta: Kóbor Tamás — Ó — szólt az öreg ur és mosolyogva a tárcájához nyúlt. — Ennyi az egész? Már attól tartottam, hogy szekundát kapót az iskolában. S mosolyogva tette a szép leány kezébe a kétszáz koronát. — Aranymucus! — szólt ez és kicsi, de vörös kezével bele- markolászott az öreg ur kövér, de fakó orcáiba, s cuppanós csókot nyomott a fehér bajusz alá. — Te vagy a legkedvesebb, a legszebb, a legaranyosabb ember a világon, s a vizsgán csak neked fogok játszani, s fölveszem azt a mályvaszin harisnyát, mely annyira tetszik neked. — Angyal, — hebegte az öreg ur, — akit ömlengésében nem akarok zavarni, s ezért csak akkor keresem ismét föl, mikor1 már kilépett a kislány kapujából s az utcán megállva, összevont szemöldökkel néz végig a soron. Hja, kétszáz korona. Mennyi is maradt ? Ott nyomban kiveszi tárcáját s megnézi. Maradt még negyven korona papirosban. Első gondolata: szerencse, hogy a kislány nem kért háromszázat, mert zavarba jött volna. A kislánynak ugyanis azt kell hinnie, hogy neki nagyon sok pénze van, s nem szabad észrevennie, hogy nincs annyi, amennyi kell. A másik gondolata: honnan szerez hol- naputánra ismét pénzt arra az esetre, mely éppenséggel nem valószínűtlen, ha a kislányt ismét olyan sorscsapás éri, melyet csak a koronák százaival lehet enyhíteni. A harmadik gondolata: ha nem tud holnap- utánra pénzt szerezni, akkor inkább nem megy el a kislányhoz, mert nem teszi kockára a boldogságát egyetlen kis pásztoréra kedvéért. Mikor ez a gondolat megérlelődött benne az öreg ur határozottan elszontyolodott, s mikor elszontyolodott, megszületett a negyedik gondolata is, melynek már szavakban is adott kifejezést: — Utálom magamat! Ezzel hazament. Mindenki értheti, hogy amikor az ember önmagát utálja, akkor nincs a legjobb kedvében. Az öreg urnái azt is mondhatnék: sőt ellenkezőleg. Mikor háza kapujához ért, megnézte az órát. Fél- kilenc, tehát egy teljes órával lekésett a vacsoráról. Ez nem volt éppen arra való, hogy föl- viditsa, mert az öreg ur mindig szereti, ha mások pontosak, s nagy patáliát szokott csapni, ha nem ő késik, hanem a vacsora. Mig a fejét törte, vájjon mit hazudjon az asszonynak, már gépiesen és haragosan megnyomta a csengő gombját, pedig még nem sütött ki semmi kifogást. S éppen ezüttal maga az asszony nyit ajtót s nyomban kérdi: — Hol késtél? Ettől már dühbe kell jönni. — Miért nincs kivilágítva az előszoba? — fortyan föl felelet helyett. — Azt akarod, hogy a nyakamat törjem? — De édesem, — hüledezik az asszony — hiszen magad szoktad meggyuj tani, ha hazajössz, hogy a villamos hiába ne fogyjon. Az öreg ur meg is gyújtja a lámpát, szuszogva leteszi kabátját, kalapját, a kalapot persze a szög mellé, hogy koppan- va a földre esik, az asszony is lehajol utána, az öreg ur is lehajol s a két fej összeütközik. — Ügyetlen! Az asszony kérdően néz reá. Apró házi gondokban elnyűtt arc, anyásán kutató színtelen szemek, melyek mintha egész életükben egyébre sem ügyeltek volna, csak arra: van-e baja valakinek, vagy nincs? Most látja, hogy urának van baja, s homlokredői fölszaladnak ősz hajáig s reszkető hangon súgja: — Már megint sokat dolgoztál! — Apa! — kiált egy vidám leányhang a belső szobából. — Hát ilyenkor kell hazajönni, mikor én éhes vagyok s uj cipőt kaptam? Ide nézz! S a fitos orrú eleven baba, alig tizenöt éves, elébe ugrik, a nyakába ugrik, a jobbjában, mintha csörgő játék volna, egy A budapesti “Magyar Nemzet” vezércikke Köszönöm minden hazatért nevében a meleg kézszoritást. Annál jobban esik nekünk, kiüldözötteknek és bujdosóknak, mert nem minden barátunktól, nem minden jóismerősünktől kapjuk ezt. Vannak akik úgy néznek ránk, mintha az apjukat gyilkoltuk volna meg, vagy mintha egyenesen az ő állásukat, az ő pozíciójukat akarnánk elhorgászni. Némelyiknek fagyos tekintetéből valósággal felénk lövel a szemrehányás: — Hát te, hogy mertél életben maradni ? A nagy nyilvánosság előtt tehát bocsánatot kérek a magam és októbrista politikus társaim nevében is azért, hogy élünk. Emigrációba élő és egyelőre hazatérni nem tudó barátaimmal se rádió, se Vöröskereszt utján nincs semmi kapcsolatom Nincs tehát felhatalmazásom tőlük, hogy nevükben nyilatkozzam. De Károlyitól kezdve Vámbéry Rusztemig ismerem barátaim egész lelki berendepár ici-pici lakktopánkát rázo- gat. Az öreg ur arcán érzi a meleg, fanatikus gyermekajkat, s egy másik kislány ajkára gondol, aki nem sokkal idősebb az övénél, s milyen egészen máskép csókolja! Szinte fáj neki a lánya ajka s édesesen eltolja magától: — Jó, jó, most nincs kedvem játszani. — Szép a cipő? — kérdi a kis lány, aki annyira el van telve örömétől, hogy se lát, se hall. — Igaz is, a számla is itt van. Tizennyolc korona. Fuss, vagy fizess. i (Folytatjuk) James B. Newman generális jelenti Japánból, hogy azon hírek, miszerint az atombomba után rádium hatású kisugárzó sok maradtak, amelyek számos embert megölötek, nem felel meg a valóságnak. A bombával elpusztított Nagasaki városban semmi nyomára se akadtak az ily rádium hatású kisugárzásoknak. A chicagói Hines Hospital részére két millió volt árammal biró X-ray készüléket állítanak be. Ez lesz a világ legnagyobb X-ray gépe. Az Egyesült Államokban a vadászati szenzónban minden évben körülbelül 900 ember veszíti el életét. zettségét. Ennek tudatában azonosithatom azt az enyémmel és valatnennyiük ,az 1918- as forradalom még életben leve vezetői nevében mondhatom : — Bocsánatot kérünk, hogy élni merészkedünk. Azért is bocsánatot kérünk, hogy nem 1945-ben, hanem már 1918 előtt hirdettük a radikális földreform szükségét és 1918-ban törvénybe is foglaltuk azt, sőt j elnökünk 44.000 holdas birtokát I ki is osztottuk a hevesi parasztok között — Bocsánatot kérünk, amiért a parasztság, a munkásság és a haladó polgárság összefogását már 1918 előtt hirdettük és 1918-ban meg is 'valósítottuk azzal, hogy a három réteg pártjaiból ,a polgári Károlyipártból és Radikális pártból a szociáldemokrata pártból és az akkori Kisgazda pártból alakítottunk koalíciós kormányt. És elsőnek mi ültettünk parasztot a miniszteri székbe Magyarországon Nagyatádi Szabó személyében. — Bocsánatot kérünk, amiért közülünk a legexponáltabbak ,akiknek az életét is elvette volna a Horthy-kormányzat, emigrációban szenvedték a hontalanság és a nélkülözés keserű 26 esztendejét, miközben a gyűlölet és rágalmak özönét ontotta feléjük az ellenforradalmi rendszer csak azért, hogy hatalmon létét indokoltnak tüntesse fel. És bocsánat, amiért az októbristák másik része merészelt itthon maradni és mellőzésen, társadalmi és politikai kitaszítottságon keresztül és ellenére kitartott elvei mellett, sem pártot nem változtatott mandátumnyerés érdekében, sem paktumot nem kötött a kormányok egyikével sem. És vagyont se szereztünk sőt azt amink volt, feláldoztuk politikai harcainkra. — Amikor mindezekért bocsánatot kérünk afelől is megnyugtatjuk a vas villaszemekkel reánk meredőket, hogy nem akarunk semmiféle pozíciót elhalászni tőlük, nem akarunk se miniszterek, se pártvezérek lenni ha a pártvezérek betöltik híveik és az országhelyzet parancsoló követelményeit. Egyszerűen csak mint lelkiismeretes szabad polgárok akarjuk szolgálni ezt az országot tudásunkkal, tapasztalatainkkal és munkánkkal, nem fitogtatva, de nem is szégyelve, hanem önérzettel hordozva homlokunkon az erkölcsi tisztaság, az intakt múlt láthatatlan, de mindenki által tudott jegyét. — És ha el tudtuk viselni, külső és benső emigráció tagjai egy negyedszázadon át a reakció és ellenforradalom rágalmait és mellőzöttségünket, vagyunk olyan férfiak és jó magyarok, hogy ha a sors és mostani kortársaink most is a zsendülő demokrácia korában a félreállitást, az ország újjáépítő munkájából való kinézést szánták történelmi szerepünknek, ezt is el fogjuk viselni zokszó nélkül. És még ez sem fog a kárörvendező reakció karjaiba hajszolni minket. Más kérdés vájjon helyes és az ország érdekét szolgáló eljárás volna ez a demokrácia intéző körei részéről?” ’ Dr. Nagy Vince ELHURCOLTATTA KÉT ISKOLATÁRSÁT A népbiróság Bánrévi Róbert 18 éves postanövendéket 15 évi fegyházra ítélte, mert október 16-án egy razziázó csoportban résztvett az üldözöttek összefogásában és elhur- hurcoltatta Bánrévi két volt iskolatársát is. Fellebezés folytán az ügy a Népbiróságok Országos Tanácsa elé került, amelynek Bojta-tanácsa az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a vádlott büntetését 8 évi kényszermunkára enyhítette. Az ítélet megállapította, hogy Bánrévi segítséget nyújtott az erőszakos cselekményekhez, de az előállítottak megkinzásában nem vett részt. SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból BOCSÁNAT, HOGY ÉLÜNK ^Szervezés'* — "Nevelés“ — "Felszabadulás" yy ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy I yy
