Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-20 / 1394. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 20. Egy elrejtett újsághír Mivel hogy a szóban levő tudósítás el van rejtve a többnyire hirdetésekkel telt oldalra, az Akron Beacon Journal októ 2-iki számában, úgy tűnik föl, mintha szándékosan tették volna azt oda, nehogy az olvasóknak feltűnjön és még talán akadna köztük olyan, aki gondolkozna felette. Ámbár tapasztalatból tudjuk, hogy a munkásság nemtörődömsége átlag oly határtalan, hogy (egy kevés kivételével) még azt sem figyeli meg és nem ejti gondolkozásba, amit egész nyíltan, a szeme előtt lobogtatnak, amit pedig — amint mondani szokják — még a vak is meláthat- na. Röviden a hirben az van, hogy John E. Rankin, demokrata párti képviselő, aki Missi- sippi államból való és a képviselőház veterán bizottságának az elnöke, azt a kijelentést tette, hogy ő sürgetni fogja az általa benyújtott, úgynevezett Veteran Labor Bill-nek az elfogadását. A nevezett törvény- javaslat azt tartalmazza, hogy a volt katonák mikor visszamennek az iparokba dolgozni, ne legyen rájuk kötelező az union tagság még ott sem, ahol zárt műhely van. Továbbá azt mondotta még a képviselő ur, hogy ha a kongresszus törvényre emeli ezen javaslatot és gondoskodik arról, hogy azok az ifjaink, akikre már a hadseregben továbbra nincs szükség, rögtöni elbocsátást kapjanak, akkor a folyamatban levő sztrájkok meglesznek törte egy éjszaka folyamán. Ennyit mond az egész hir. . Ezen törvényjavaslatról már olvastunk, vagy hallottunk azzal a különbséggel, hogy nem volt ilyen nyíltan bevallva az igazi célja. Itt a képviselő ur elszólta magát és leleplezte a munkásosztály ellen tervezett merényletet De lehet az is, hogy szándékosan tette, hogy ezáltal rábírja kollegáit arra, hogy minél előbb cselekedjenek, mert az országszerte folyó és mindig nagyobb számban feltűnő sztrájkok, már nagy fejfájást okoznak a tőkéseknek, tehát törvényeket kell hozni, amivel ezeknek véget lehet vetni. Eddig úgy akarták feltüntetni, hogy ez és a hozzá hasonló javaslatok a hazáért küzdő és sokat szenvedő fiainknak fognak segitségére lenni, könnyíteni sorsukon, mert hát megérdemlik, stb. Azok pedig nem is sejtik, hogy mikor az egyenlevélben adja meg a választ. Szükségesnek tartottuk tehát a naptár előzetes ismertetését, hogy az olvasók megértsék a körlevélben jelzett dolgokat. Naptárunkról a lapban eddig adott leírások tehát csak kiegészítői annak a levélnek, amit olvasóink a lapbizottságtól kapnak és amivel hisszük, komolyan fognak foglalkozni. De dacára annak, hogy a naptár tartalmáról már több lapszámban irtunk, helyszűke miatt még minding nem értünk a teljes tartalom ismertetésének a végére. ruhát levetik és megkapják az elbocsájtó levelet és újra civil ruhát és munkás zubbonyt öltenek fel, akkor a nekik adott előnyök fejében egy uj megbízatást kapnak. Elvárják tőlük, hogy egy uj fronton teljesítsenek szolgálatot. Nem idegen ellenséggel szemben, a legtökéletesebb gyilkoló eszközökkel, nem, azt már bevégezték, hanem saját szüleik, testvéreik ellen. Az lesz a kötelességük, hogy azoknak a munkabéreit lenyomják, szervezeteiket (melyek habár nem azon az alapon vannak amellyel véget lehetne vetni minden társadalmi nyavalyának, de mégis ezeken keresztül tudnak kivívni maguknak bizonyos előnyöket, hosszú küzdelmek árán) szétrombolják, hogy azután mint szervezetlen munkásokkal kényük és kedvük szerint bánhassanak el, olyan fizetésért és olyan munkaórákat kényszerithesse n e k rájuk ,amilyent az ő profitéhségük diktál. Hogy ezen tervüket elérhessék, válaszfalat kell nekik felállítani. Egyrészről a volt kato- ■ nákat a saját érdekeiknek megfelelő szervezetekbe fcsoporto- sitják, nekik politikai és gazdasági előnyöket biztosítsanak a többi munkásokkal szemben. Elhitetik velük, hogy ők különbek hiszen százszor szembeszálltak a hallálal. így mételye- zik meg az agyukat, ami azután arra vezet, hogy még a családokban is feldúlja a békét. Sok példa van arra, hogy mit csináltak a reakció részére megszervezett fiuk az első világháború után is, de nem akarok vele bővebben foglalkozni, mert a közelmúltban ezen lapon keresztül, eléggé ismertetve volt, csak annyi bizonyos, hogy most ez nagyobb mértékben várható, mivel most sokkalta nagyobb hadsereg van és fog maradni. Tehát amit nem tudnak majd elvégezni a terror szervezetek, azt elvégeztetik majd a fegyveres erővel. Éppen ezen sorok Írásakor jön a hir, hogy a Queen Elizabeth nevű angol hajó beérkezett New Yorkba és a rakparti munkások megtagadták a munkát, tehát odarendelték a katonaságot és azokkal végeztetik el a munkát. ők arra nem is gondolnak, hogy amikor — mivel ők is a munkásosztály tagjai és mégis segítenek a tőkéseknek, azokat guzsbakötni, akkor saját maguknak is ártanak, mert ha egy kicsivel is többet kérnek ezen szolgálatért, akkor rájuk is lecsapnak, mert a profit nem ismer emberiességet. Mindenki emlékezhetik még arra, hogy mit kaptak a bonuszt követelő veteránok, fegyverrel intézték el őket. General Marshall azt mondja, hogy legalább is négy milliónyi fegyveres erőre van szüksége az országnak, amelyet minden percben lehessen mozgósítani az ellenség ellen. Ezen készülődés újabb háborúkra, megcáfolja azt az állítást, hogy San Franciscóban lerakták az örök béke alapját. A militariz- mus itt van a nyakunkon és el- ' lehetünk rá készülve, hogy a munkások feltörekvését katonai hatalommal fogják elnyomni. Természetesen a gazdasági nyomást is gyakorolni fogják. Habár elvárhatnánk a visszatérő if jaktól, hogy annyi vérzés és szenvedés után tanultak volna annyit, hogy azokhoz csatlakoznának, akik ezen háborúkat okozó rendszert meg akarják szüntetni, de én jómagam részéről kevés reményt fűzök ehez. Csak egy példát hozok fel igazolásul: A múlt héten, amikor sokat Írtak a lapok (különösen itt Akronban) arról, hogy a 37-ik divízió visz- szaérkezett, amely az Ohio National Guard volt azelőtt és hosszabb időt töltött a japán harctéren ,olvashattuk, hogy a fiuk sehogy sem tudják megérteni, hogy miért van ez a sok sztrájk, elégedetlenség itt, ahol a népeknek van tisztességes ruhájuk és élelmiszerük. Ezek a fiuk éveken keresztül éltek a vadonban, harcolva piszokban, sokszor éhezve különböző nyavalyáktól megtámadva, hogy ezen helyzet már a lelkivilágukra is behatással volt és ahogy itt az országok Minden munkásnak, aki magánüzemben dolgozik, tehát gyárban, malomban, üzletben, irodában, garázsban, bankban, szállodában, stb., számlája van a Tárasadalombiztositó Intézőt központjánál, Baltimore, Marylandban. Ezt a számlát az ő neve alatt vezetik, ugyanazon szám alatt, amely a Social Security kártyáján szerepel. Minden bért, amelyet 1937. januar 1. óta keresett — ekkor lépett életbe a Társadalombiztosító Törvény — kimutatnak ezen a számlán, ha olyan állásban volt az illető, amely a törvény hatálya alá esik. Az aggkoruak és a hátrama- dottak biztosításának megbízható könyvelője a Social Security Board. Az intézetet a legmodernebb és legtökéletesebb könyvelőgépekkel szerelték fel és minden munkás számláját pontosan ellenőrzik. Jó ezt tudni, mert a pontos könyvelés a biztosítéka annak, hogy ha a munkás megöregszik, vagy pedig ha meghal, ő, vagy a hátramaradottal meg is kapják azokat a biztosítási összegeket, amelyek a törvény értelmében járnak nekik; semmiféle befizetés nem mehet veszendőbe. Honnan kapja a Társadalombiztosító Intézet az adatokat? Az alkalmazóktól, a vállalatoktól, amelyek minden negyedévben kötelesek a visszatartott social security adót a kormánynak beszolgáltatni és vallomást tenni arról, hogy minden egyes munkásnak mennyi bért fizettek ki. Ezeket az adatokat tartják nyilván Baltimo- reban. Sok munkát kell áldozni arra, hogy meggyőzzék a munkaadókat arról, hogy milyen fontos az, hogy a kifizetett béreket pontosan adják be és a vállalatok legnagyobbrésze eleget is tesz ennek. De még mindig találták, csaknem érthetetlen előttük a munkások elégedetlensége. Nem akarom azt mondani, hogy nem lesz talán egy bizonyos százalék közöttük, akik tanultak valamit a saját szenvedésük árán, de nem oly számban, hogy tényező lenne az osztályharc terén. így látom én a helyzetet ámbár lehetnek az olvasók között, akik ezt igen pesszimisztikus nézetnek tekintik, de hát minek ámítsuk magunkat csak azért, hogy sokkal jobban hangzana ha sok reményt fűznénk a visszatérő ifjakhoz. Én az idáig történt és tervezett irányzatból arra kövekeztetek, hogy ha csak csoda nem történik és a munkásság osztálytudatra nem ébred — ami igazán a csodával volna határos — az ipari feudalizmus elrettentő árnya közeleg felénk, amelyet a tőkések a hatalmukban levő fegyveres haderővel fognak reánk kényszeríteni. Szeretném, ha az olvasók véleményt nyilvánítanának ezen a téren. , akroni proli. akadnak elvetve munkáltatók, akik hibákat követnek el a nevek, vagy a számok lemásolásánál és ilyenkor az Intézetnek kell utánajárnia, hogy a helyes adatokat megkapja. Ha az alkalmazó elfelejti bevezetni a social security számot, vagy hibásan Írja be, a Társadalombiztosító Intézet nem tudhatja teljes biztonsággal, hogy melyik munkást ismerjék el a visszatartott összeggel. Ilyenkor levelet Írnak a munkáltatónak, vagy személyesen látogatják meg, hogy a pontos adatokat megkapják. Késedelmes és költséges dolog ez, de meg kell lennie. Sok költséget takarítanának meg és sok fáradtságos munkát elkerülnének, ha mindenki lelkiismeretesen fogná fel a dolgot és az Intézet igyekszik ezt mindenkinek megmagyarázni. A felelősség elsősorban a munkáltatóé. Az ő kötelessége, hogy bejelentse mindazt a bért, amelyet minden alkalmazott, aki évi $3000.-nél kevesebbet keres, kézhez kap, akár állandó, akár kisegítő munkát végez ,sőt akkor is ha csak néhány órát dolgozott volna. Bérnek tekintenek mindent, tehát készpénzt, csekket, élelmet és lakást, amit munkája fejében utalnak ki valakinek. De az alkalmazottnak is kötelessége, hogy utána járjon annak, hogy az illetményeit rendszeresen bejelentik-e? Ha uj állást vállal — még ha csak néhány órára is — a munkás mutassa be social security kártyáját munkaadójának, vagy a könyvelőjének és ellenőrizze, hogy pontosan másolják e le a nevét és a számát, úgy ahogy az a kártyán van feltüntetve. Ezzel elősegíti azt, hogy befizetései valóban az ő számlájára kerüljenek. , De egyebet is tehet a munHogyan könyvelik el a Social Security befizetéseket?
