Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-10-06 / 1392. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1945. október 6.

Egyről-Másról

ELMONDJA : J. Z...............

HOL VANNAK A “RÉGI

JÓ IDŐK?”

A háború befejezésével nagyrészben már megszűntek és fokozatosan megszűnőben vannak mindazok az intézkedések, melyeket a kormánykörök jónak láttak foganatosítani a háború sikeres folytatásához. Voltak ezen intézkedések és megszorítások között szükségszerüek, voltak azonban csapnivalóak is és az utóbbi kategóriában szerepelt a munkabérek ‘“megfa- gyasztása” egy bizonyos színvonalon .amelynél magasabbra nem engedték emelni azokat még oly esetekben sem, ahol a munkáltatók hajlandónak mutatkoztak (bár nagyon ritka esetben fordult elő) a bérek emelésére. Mivel a kormány ígéretet tett arra, hogy a munkabérekkel az élelmiszerek, ruházat, stb. szükségletek árait is “megfagyasztják”, a Congress of Industrial Organization (CIO) és az American Federation of Labor (AFL) vezérei (persze a tagság megkérdezése nélkül) Ígéretet tettek, hogy bérköveteléseket nem fognak az úgynevezett “Little Steel Formula” által megállapított vonalon túl követelni s különösen arra tettek Ígéretet, hogy munkabeszüntetést nem engedélyeznek ily okból.

Hogy az élelmiszer és munkabér “megfagyasztása” milyen eredménnyel járt, arról gyakorlati tapasztalataink vannak. A munkássággal szemben kitünően tudták gyakorolni a “fagyasztást”, de bizony az élelmiszer szükségletek árainál már nem volt oly eredményes, mert az a munkáltatók és üzletemberek hatáskörébe tartozott és azok nem voltak oly “cooperációsak” mint a munkások. így történt aztán meg, hogy a háború befejezésével a munkabérek csak 15 százalékkal emelkedtek 1941 óta, mig az élelmiszer szükségletek árai a legkonzervatívabb számítás szerint is legalább 45 százalékkal.

Ezt a különbözetet a háború alatt némileg egyensúlyozta a túlórázás a hadi iparokban — bár nagy feladat elé állította azokat, akik nem dolgoztak háborús iparban és nem túlóráztak. A munkásság túlnyomó többsége azonban túlórázott és a 40 órán felül dolgozott 8, 10 vagy ennél is több óráért más- félszeres bért fizettek,' igy a 48 órát bedolgozó munkás 52 órai bért kapott, ami a hetibért valamennyire összhangba hozta az élelmiszer árainak emelkedésével.

A háború befejezésével azonban ez megszűnt és a hetibér azonnal egy-harmaddal alászált. De ugyancsak megszűnt az union vezérek által tett “No strike pledge” is, következetesen az unionok tagsága akcióba lépett a bérkövetelésekkel. Elsőnek a Chicago környékén levő — úgynevezett Calumet District — olajfinomító telepek munkásai indították meg a lavinát ,ahol csaknem az összes olajtársaságoknak vannak finomitó telepei, vagy raktárai. Pár nap leforgása alatt — egy kivételével — az összes olajfinomítókban megállt a termelés. Az egyetlen amely még üzemben van a Standard Oil Co. telepe, amelyben ugyan szervezve vannak a munkások, de független szervezetbe, mig a többi telepek munkásai a CIO olajmunkások szervezetéhez tartoznak. A sztrájk azonban nem szorítkozik csak a Calumet Districtre, hanem már eddig is több államra terjed ki, közöttük a Texas és Californiai olaj- kutakra. A követelés: 52 órai bér 40 órai munkáért.

Hasonló akció megindítása van folyamatban az acéltelepeken, ahol szintén a CIO kötelékébe tartozó szervezet már benyújtotta a követelést 2.00 dollár napi bér javításért, melynek megtagadása esetén egy hónapon belül szintén sztrájk fog végigsöpörni az acéltelepeken Ugyancsak ily akció van folyamatban az automobil telepeken, ahol a CIO legnagyobb szervezete van érdekelve, 'közel egy és fél millió tagsággal. Az United Electric Radio & Machine Workers of America szervezet, amelynek kötelékébe tartoznak a General Electric, Westinghouse és más rádió és villanynemüket gyártó telepek szerte az országban, szintén Iá- í zasan foglalkoznak a két dollár napi béremeléssel, amelynek láttán bizony nem hiába liba- bőrösödik a munkáltatók háta. Az éveken át elfojtott keserűség tör elő és nagy a valószínűség, hogy a legagyafurtabb munkásáruló vezérek sem lesznek képesek azt megakadályozni.

Ezek láttán bizony nem csoda, hogy a kitartott sajtó mind hangosabban ordít s sírja visz- sza a “régi jó időket”, amikor a munkások milliói rótták az utcákat munkát hajszolva és ahol bármilyen szgyenletes bérért ajánlottak valamelyes munkát, egymást törve versenyeztek annak elnyeréséért. Szeretnénk hinni, hogy a munkásság tanult a múltból és a hátgerince megkeményedett annyira, hogy képes lesz a munkáltatók azon törekvésének ellentállni, hogy azon szégyenletes viszonyokat visszaidézzék. Szervezett erővel nemcsak meglehet azt akadályozni, «hanem a jelenlegit sokkal türhetőbbé és biztosabbá lehet tenni.

EGY ŐSZINTE SZÓ ó

Ritkán történik meg, hogy a munkáltatók őszintén beismerik szóban is ,amit cselekvése ikkel a gyakorlatban végeznek. Mindig azzal kérkednek, hogy ők a munkások javát akarják és minden ténykedésük ezt szolgálja. Most azonban akadt egy “fehér holló” aki ugyan talán nem munkáltató, de azoknak közvetlen kitartottja és a szószólója, igy minden kétkedés nélkül elfogadhatjuk kijelentéseit hitelesnek.

Az őszinte szó a Chicago Rotary Club bankettjén hangzott el ,amely nem valami közönséges alakulat, hanem a legkiválóbb üzletemberek klubja Ezen bankettnek az ünnepi szónoka egy Dr. Willford Isbell King nevű economista volt ,aki mel- . lesleg elnöke a Frank E. Gan- nett keleti publisher által alakított “Committee of Constitutional Government, Inc.’ alakulatnak, amelynek eddigi ismert célkitűzése volt propagálni, hogy szövetségi jövedelmi adó (federal income tax) ne lehessen magasabb 25 százaléknál. Most azonban, mint az alakulat elnöke őszintén bevallotta, ez az income tax business csak az igazi cél elfátyolozását szolgálta.

Ez a Dr. King minden kertelés nélkül felszólította a ban- keten jelenlevőket — a távol levőket bizonyára levélben — hogy itt az ideje “akciót indítani alacsonyabb munkabérekért, a munkásszervezetek megsemmisítéséért,, Wagner Labor Act eltörléséért és egyenlő jövedelmi adót vetni ki mindenkire; szegényre, gazdagra egyaránt.”

A banketten résztvevő minden egyes tányérja alá egy kis brossura volt elhelyezve, melynek cime volt: “Where Does the CIO Program Leads?” A tartalomban elmagyarázta azt, hogy a munkásszervezetek milyen kárára vannak az országnak és hogy azok nélkül menynyivel nyönyörübb volna az élet, mert azok csak depresszióknak az előidézői. Befejezésül erélyesen felhívja az olvasót, hogy “ . . . itt az ideje, hogy a nemzet fellázadjon a munkásszervezetek elnyomó monopóliuma ellen, amely oly régen és kíméletlenül dominálta a kormányunkat.”

A szónok felszóllitotta a Rotary Club minden tagját, hogy minden egyes vállalja a tanító szerepét és arra tanítsák a “közönséges embereket” (common men) hogy amire az országnak legnagyobb szüksége van: az több gazdag ember. Mert amint tapasztalja a baj ott rejlik, hogy a gazdag embereknek is csak EGY szavazatuk van, mint a szegényeknek és a szegények sokkal többen vannak, tehát az ő szavazatuk döntő. Szerinte ez a rendszer, “egy szavazat egy embernek, lehetővé teszi, hogy a szegények megrabolják a gazdagokat éppen oly eredményesen, mintha puskával az utcán feltartóztatnák.”

őszinte szavak ezek és ez nem csak Dr. Kingnek a felfogása, hanem a munkáltató osztályé. És abban biztosak lehetünk, hogy ezek nem csak szavak, nem csak óhajok, hanem azokat tettekkel támasztják alá az illetékesek. Nagyon időszerű tehát a munkásságnak is megszívlelni azokat; és cselekedni. Nem arra várni, hogy valaki majd csak cselekszik, mert Dr. King óhajának beteljesülését ezzel nem lehet megakadályozni. Ebben a harcban minden egyes munkásnak részt kell venni, de nem egyénileg külön-külön, hanem a forradalmi Ipari Szervezetbe tömörülve, SZERVEZETTEN a szer- í vezet kizsákmányolói ellen.

Bartók Béla

A magyar zenei világnak gyásza van, meghalt Bartók Béla. A magyarokon kívül az egész világ gyászolja Bartók Bélát ,mert nem csak a magyar zenei világot érte veszteség, hanem a magasba törő uj muzsikát is, a most egyre jobban előretörő úgynevezett modern zenét. ,

Merész ujitó volt aBrtók Béla Forradalmár a zenei világban, amely rokonságot talált a a huszadik század nagy átalakító mozgalmaival, ezért nem volt szeretett egyéniség a reakciós Horthy kormány alatt, a magyar dzsungelban.

Amerikába érte utói a halál. Miközben elérte az a megtisz- tetés is, hogy az uj magyar nemzetgyűlés tagjává választotta. Tudtommal az utóbbi években a Columbia Universi- tyben végzett ős zenei kutatásokat, mint hogy élete egyik legnagyobb munkálkodásához tartozott a népdal kutatás nem csak Magyarországban, hanem a tőle délkeletre fekvő Romániában és Jugoszláviában is. Sőt Franciaország is megbízta azzal, hogy végezzen Afrikában részére népdal kutatási munkálatokat .

Temérdek népdalt mentett meg Bartók a pusztulástól, éppen idejében, hogy örökre el nem vesztek, mert a huszadik század eleje egyáltalán nem kedvezett a népdalok, különösen a régi népdalok virágzásának.

Bartók Béla utat tört a kultúrtörténeti világban. Vala( hányszor uj társadalmi rend van kialakulóban, a kultúra terén is láthatóvá válik. Tehát Bartók eljövetele, amint Kál- dor János mondotta “kultúrtörténeti szükség volt”.

Élete utolsó éveiben élte át a legnagyobb keserűséget. Nálánál jobban senki nem tudta gyűlölni a nácizmust. Megfogadta amidőn Amerikába érkezett, hogy ameddig a Hitleriz- mus uralmon lesz, németül nem beszél.

Jellemző a Horthy uralomra is, hogy a 70,000 számra tehető népdal gyűjteményt, amely nagyrészt Bartók nevéhez fűződik ezideig nem adta ki, holott a románok ,a román népdal gyűjteményét már 1913- ban kiadták.

Bartók Béla 1881-ben született Nagyszentmiklóson Tehetsége nagyon korán megmutatkozott. Nyolc éves korában pedig már nyilvánosan fel is lépett. Pozsonyban tanult Erkel Lászlónál és 1899-ben pedig a Zeneakadémia növendéke lett, ahol Koessler Jánosnál zeneszerzést és Thoman Istvánnál zongorát tanult.

Munkái közül legkimagas- lóbbak a “Cantale Profana” és “Zene vonós, ütőhangszerekre és celesztára”. Betegeskedése előtt megdöbbentette a világot amikor zongorákra és ütőhangszerekre irt zenemüveket. Különösen az uj zene növendékei rajonganak Bartók zenéjéért éppen úgy, mint az orosz Shos- takovitsért. Emlékszem 1942- ben ,amidőn egy kis csapat ze-