Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-29 / 1391. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 29. Határkérdések (a.l.) Megint csak ott tartunk, ahol régen. Alig, hogy az embermészárlás végétért, ami most nem is képezi a vita tárgyát, hiszen a halottakat már eltemették. Hogy miért lett a sok ártatlan emberi vér kiontva, az most a békére vonatkozó határkérdéseknél kitudódik. A legyilkolt em- bermilliók életéért senki sem felelős. Az sem képezi vita tárgyát, hogy a hazájukért “hősiesen” harcolt ártatlan katonák “idegen” földben nyugosszák örök álmaikat. A fő vita tárgyát most is, mint a múltban a földterületek hovátarozandósága képezi. Minden ország uralkodó osztálya szempontjából az legfontosabb, hogy milyen nagy földterület felett rendezzen. Vagyis ami a fő, mennyi természeti kincs és a hozzá megfelelő emberi munkaerő felett rendelkezzenek. Egy másik igen fontos, a dolgok hátterében az a meghúzódó ravaszság, ami az uralkodó osztály szempontjából nagyon fontos, hogy a különböző országhatárai közé szorított embertömegek gyűlöljék egymást. Mert mindaddig, amig ez igy van, az uralkodó osztály könnyen üzenhet háborút a szomszédjának, mert a tudatlan embertömeg mindig a szomszéd államban látja az ellenségét nem pedig a saját elnyomó uralkodó osztályában. Az uralkodó osztály természetesen állandóan úgy hirdeti, hogy saját telhetetlen éhségét takarja. Most, amikor a nagyhatalmak képviselői összeültek tanácskozni abból a célból (legalább is a látszat kedvéért), hogy a jövő békéjét megalapozzák, akkor csak azt látjuk, hogy korántsem a tényleges világbéke a fő cél, hanem az, hogy minden képviselt nagyhatalom saját gazdasági céljainak megfelelőleg próbálják a különböző kis nemzetek belügyeit elrendezni. (Ha ugyan elrendezésnek lehet nevezni) Talán ha tényleg logikusan akarjuk megértetni azokkal ,akik még eddig úgyszólván vak elfogultságban bírálták mindig a társadalmi eseményeket, hogy a magán- tulajdon rendszere, még akkor is ha milliók jónaklátják és ragaszkodnak hozzá, csak kizárólag ez képezi a mai társadalom minden hibáját. Ha most tényleg humánus emberi szempontból akarjuk a társadalom hibáit kiküszöbölni. Fő és első teendőnk volna a hibák okozatainak megszüntetése.’ Pedig ma még nem ott tartunk. Azok az elemek, akik ma összeültek az oroszok kivételével, a magántulajdon védelmezői és természetes minden törekvésük abban nyilvánul meg, hogy a magántulajdon rendszerét továbbra is megtartsák. • A kapitalista osztály tudja és érzi, hogy az európai államok népei kezdenek észheztérni, követelik a saját érdekeik előtérbe helyezését. Ezt pedig csak a nagy földbirtok és a hatalmas magánvállalatok rendszabályozásában látják. A nagybirtokok elosztása a nincstelen födmüvelők helyeslésére talált .Azért látjuk, hogy az izig-vérig kapitalista államok nem hajlandók azon országok kormányait elismerni, akik a földosztást már gyakorlatba is átültették, ők természetesen “demokrata” kormányformát akarnak, még pedig olyant, akik a magántulajdon szenségét védelme' zik. Fasizmus ide vagy oda, náluk nem számit. Az olasz helyzet igazolja fenti állításom. Az olasz királyi család, akik egyengették az utat a fasizmus részére Olaszországban, még ma is uralmon vannak és sem Amerika külügyminisztere, sem pedig az angol említést sem tettek arról, hogy nem lehet az olasz kérdést elintézni mindaddig, mig fasizta király ül a trónon. Tiz napja folynak a tárgyalások Londonban, úgyszólván eredmény nélkül. A fin kérdésbe is úgy próbálnak beleavatkozn,i hogy amerkai és angol katonai megbízottak legyenek az ország teljhatalmú irányítói. Természetesen csak azért, hogy az orosz beavatkozást távoltartsák. Amikor e sorok íródnak, Románia és Magyarország képezik a tárgyalások fő pontját. Nem érdekes, hogy most. az amerikai és az angol képviseletek Magyarország javára próbálják a kockát billenteni Romániával szemben Erdélyre vonatkozóan. Állandó vitára ad okot, hogy a román kormány nem képviseli a román nép érdekeit. A legnagyobb baj onnan ered, hogy Románia és Oroszország hosszú időkre szóló szerződést kötöttek és most az oroszok nemhogy ragaszkodnának a hadisarcok behajtása mellett, hanem még kölcsönt folyósítanak nekik. Tudvalevő dolog, hogy a háború előtt amerikai és angol pénzmágnások tulajdonát képezték a romániai olaj kutak. És mivel, hogy Romániának oly kormánya van, akik hívei a földosztásnak és az olajkutak államosításának — vájjon akkor az amerikai olajtruszt vagy angol lordok profitja mennyit fog csökkenni. Amint fentebb megírtam, hogy a határok megszabásának a kérdése gazdasági szempontból történnek, hogy most Amerika vagy Angolország a magyarok oldalán kardoskodnak nincsen kizárva, hogy a háttérben az elvesztett profitot magyar véren kívánják visszaszerezni, az amerikai és az angol olajkirályoknak. Habár még a jelenlegi magyar kormányt sem ismerik el, mert nincsen az amerikai kapitalizmusnak egészen Ínyére az, olyan pennykből ,amiket a fűszeressel .... stb.” Nos, hát 1 dollár és 87 centből nem lehet 60 penny, a többi meg másféle pénz. 0. Henrys nek 62 pennyt kellett volna Írni, hogy a megmaradt része 5- ös vagy a zéró számmal végződjön. Azonban ismételjük, hogy mindennek dacára is ez a karácsonyi történet a világ- irodalom egyik legszebb gyöngye. Ez az irás azonban már kicsit hosszúra nyúlt és igy csak a jövő számban fogjuk elmondani ,hogy mennyi más szép és értékes cikkünk van szedés alatt a Bérmunkás 1946-os naptára részére. hogy azoknak a finom magyar grófoknak az ezerholdas birtokait adják azoknak a dolgos magyar parasztoknak, akik évszázadokon keresztül művelték rabszolga sorsban, a henyélő urak dőzsölési lehetőségére. Akik az igazi és állandó béke hívei, azok azt mondják, szűnjenek meg az országhatárok, legyen csak egy ország az egész föld. És nevezzük ezt az országot a dolgozók földjének. Vegye ki részét mindenki egyformán a társadalom fentartásáért. Vegye birtokába a földet és a termelő eszközöket az összemberiség, hogy ne legyen tovább ur és rabszolga. Szűnjön meg minden kizsákmányolás, akkor azután lehet világbékéről beszélni, minden határkérdés nélkül. Erős harcok a munka fronton NAGYMÉRETŰ SZTRÁJKOK VAGY SZTRÁJK ELŐKÉSZÜLETEK FOLYNAK ORSZÁGSZERTE. — MEGAKADT AZ AUTOMOBIL GYÁRTÁS. — AZ ACÉLMUNKÁSOK BÉRKÖVETELÉSEI. — KIÉLESÜLT A HARC MINDENFELÉ. A “no strike” fogadalom béklyóitól megszabadított amerikai munkások országszerte sztrájkokkal, vagy sztrájk fenyegetéssel támogatják bérköveteléseiket. Ezen bérköveteléseket aktuálissá tette a háborús intézkedések megszűnteié se. Több mint három év óta követelnek béremelést a szerve- zett munkások, de azokat a War Labor Board a “Little Steel Formulához” való ragaszkodása következtében megta gadta. Mint ismeretes, a War Labor Board álitása szerint a drága ság csak 15 százalékot emelkedett és igy a munkások számára is csak 15 százalékos fizetés- javítást engedélyezett dacára annak, hogy a drágaság egyre tovább haladt. Most aztán feladták a “Little Steel formulát” azzal a megszabással, hogy a munkáltatók emelhetik a béreket, ha ugyanakkor nem emelik a gyártmányaik árait is. A munkáltatók azonban fel akarják használni ezt az alkalmat az árak emelésére úgy, hogy ha bér javítást adnak, akkor azt többszörösen visszavegyék a termelt áruk eladásánál, vagyis a béremelésen is hasznot karnak csinálni. ÖTVENKÉT ÓRÁS FIZETÉS 40 ÓRÁRA A munkások elkeseredését növeli az is, hogy már eddig is körülbelül 2 és fél millió munkás maradt munkanélküli. így a munkáscsaládok jövedelme megfogyott a még mindig növekvő drágasággal szemben. De leesett a keresetük azon munkásoknak is, akiknek munkaidejét 40 órára szállították le. Ezeknél, ha eddig 48 órát dolgoztak, most 12 órával kapnak kevesebb fizetést, vagyis elveszítették keresetük 23 százalékát ; ha pedig 48 óránál többet dolgoztak, akkor az arány még ennél is rosszabb, így a szervezett munkásság körében mind erősebb lesz a követelés, hogy a heti 40 órára megkapják az eddigi 52 órás fizetést. Ez a követelés a beavatatla- nok előtt túlzónak látszik, holott nagyon logikus, mert az utóbbi években annyira fejlődött úgy a technikai tudomány, mint a módszerek, hogy az átlagos munkás 25 százalékkal többet termel, mint a háború előtt. Ezt a War Production Board adatai igazolják. Másrészről viszont a nagy korporációk kimutatásaiból látni lehet, hogy az elmúlt pár év alatt soha addig nem álmodott profitot harácsoltak és az óriási befektetések révén, amelyeket a be nem vallott profitból eszközöltek, most sokkal nagyobb béreket képesek fizetni s még mindig nagyobb lesz a profitjuk, mint a háború előtt volt. Éppen ezért, mind többször halljuk a “fight for 52-40” jelszót. Úgy néz ki, mintha az amerikai munkások felismerték volna, hogy a munka fronton döntő mérkőzések előtt állnak. Ha megengedik a bérletörést, akkor annak eredménye a tömegek vásárló képességének elvesztése lesz. Ez viszont az iparok lelassulásához vezet, aminek a vége a nagy ipari pangás. A szervezett munkásság ennek akarja elejét venni egyrészről újabb béremelésekkel, másrészről a jelenlegi “take home pay” (a hazavitt kereset) megtartásával. NAGY SZTRÁJKOK MINDENFELÉ A jelenlegi nagyméretű bérmozgalmakban — amelynek egy része már elérte a tényleges sztrájkot ,több mint három millió szervezett munkás vesz részt és ennélfogva kihatással lesz Amerika összmunkásságá- ra. Első helyen az automobil ipar munkásait kell felemlítenünk. Ez a sztrájkmozgalom természetesen Detroit és környékén összpontosul, ahol a Kelsey-Hayes Wheel Company sztrájkja következtében a Ford Motor Co. üzemében is megállt a munka. Itt ötven ezerre teszik azok számát ‘,akik nem dolgoznak ezen sztrájk következtében. De az automobil iparban sokkal nagyobb méretű sztrájk lesz, ha a General Motors nem teljesiti az autó munkások bér- javitási követeléseit. Ezek a munkások most szavaznak arra, hogy sztrájkoljanak-e 30 százalékos bérjavitásért. A CIO-hoz tartozó United Automobil Workers union beleegyezett abba, hogy elfogad azonnali 15 százalékos bérjavitást ha a többit tárgyalások alá veszik. Ez az union egyébiránt most uj taktikát alkalmaz. Miután az automobil iparban csak pár igen nagy céggel van dolguk, előbb csak egy ilyen kom- nániánál mennek sztrájkba, amely ennek következtében kimaradna a most meginduló nagy versenyből. így úgy tart-
