Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-14 / 1380. szám
1945. julius 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------KIAPADHATATLAN MÉREGFORRÁS A velem dolgozó munkások egyike, akitől már többször hallottam oroszokat ócsárló kifejezéseket, sőt burkolt antiszemitizmust is, pár héttel ezelőtt azt kérdi tőlem, mit szólok ahoz, hogy a san franciscoi konferencia orosz küldöttsége egész hajórakomány -vodkát, pezsgőt, kaviárt, stb. kapott és nemcsak, hogy ők dőzsölnek, de a delegátusok részére is, mig a szegény munkások bizonyára éheznek? Azt feleltem neki, hogy bizony az nagy szégyen, ha úgy áll a dolog. Azonban én csak most hallom tőle ezt a dolgot és kértem, hogy nem-e mondaná meg, honnan vette ezt az információt? Nem mondotta meg, hanem állitottta, hogy ő olyan valakitől hallotta, aki “biztosan” tudja a dolgot. Gondolom, ez a munkás elvárta, hogy én, mint a Bérmunkás egyik írója, azonnal nekiállok és alaposan megmosom a fejeit azoknak a dőzsölő orosz diplomatáknak. Én azonban nem Írtam róla semmit, mert ezt a hírforrást nem tartottam. megbízhatónak. Sőt bevallom, úgy véltem, hogy az egész hir csak kitalált mese. Ezt meg is mondottam neki s láttam rajta, hogy nem sokat ád az én Ítélőképességemre. Ez a munkás elhitte ezt a hirt, mert el akarta hinni. Any- nyira gyűlöli a “bolshikat”, hogy mint a pillangó a virágillatra, úgy megyen az oroszok, vagy általában a kommunisták ócsárlását célzó hírek után. És mert sokan vannak ilyenek, érdemes egy rovatot rájuk áldozni. A vodkázó, pezsgőző és kavi- ározó orosz delegációról már egészen megfeledkeztem, amikor szemembe ötlött George Seldes “In Fact” cimü folyóiratában ennek a szörnyű hazugságnak a leleplezése. Meg akarom itt jegyezni, hogy nem az oroszokat védem, azt elvégzik ők maguk, hanem csak az ilyen durva hazugságok leleplezésében akarok segíteni. Az aztán egészen mindegy, hogy vájjon az ilyen hazugságnak mi a tárgya és ki ellen irányul, — a hazugság mindig megvetendő és utálatos dolog marad. A HAZUGSÁGOK FORRÁSAI Az “In Fact” megírta, hogy az orosz delegátusok dőzsöléséről szóló hirt először a Chicago Tribune hozta. Ez egyike az Egyesült Államok, de talán az egész világ legreakciósabb lapjainak. Kiadó-tulajdonosa Robert McCormick, aki évtizedek óta mérgezi olvasóközönségének az agyát. Colonel McCormick, —' ezredesi rangja van, — az orosz forradalom óta állandóan tart néhány oly prostituált újságírót, akiket csak az oroszok gyalázására, vagy munkásellenes cikkek Írására fogad fel. Az ő pártfogása alatt lettek hírhedtté az olyan újságírók, mint Eugene Lyons, aki annak idején Riga városból küldte az oroszokra vonatkozó hazugságokat, avagy Donald Day, aki a nácik szolgálatába állt és akinek az elfogatását kérte a Department of Justice a hadseregtől. A vodka és kaviáros hirt azonban nem ezek, hanem valami Willard Edwards nevű alak irta. A hir azonban any- nyira mesének látszott, hogy a szerkesztő ezt a rövid sort fűzte az aljára. “Vizsgálatoknak nem sikerült rátalálni, hogy a szerencsés delegátusoknak ily szórakozásban lett volna részük.” Vagyis a vizsgálatok azt bizonyították, hogy a hírnek nem volt alapja, tehát csak hazugság volt. És ennek dacára a hirt nemcsak közölték, hanem ezt a nagybetűs címet adták neki: “Whoopee Ship.” Majd alcímül azt írták, hogy egész hajórakomány vodkát, pezsgőt és kaviárt küldött a Szovjet a delegátusainak. A cikkben aztán újból meg újból megismételték ezt a hazug állítást, sőt hozzátették még a többi delegátusok megvendégelését is, noha akkor már tudták, hogy mindez csak hazugság, hiszen egy rövid sorban meg is mondották a végén azoknak, akik végig olvasták a cikket. De hát akik nem olvasták végig, hanem csak a címsorokat nézték át, mint nagyon sokan teszik? Azok természetesen elhitték, különösen, ha kedvezett a gondolkodásuknak. És nem olvasták végig azon kisebb féreg fasizta újságok sem, melyek a Tribünéből átvették a hirt, de természetesen az utolsó mondat kihagyásával. KERESIK AZ ILY HAZUGSÁGOKAT Valószínűnek tartom, hogy az általam említett munkás is ilyen lapokat olvas. Azért tud mindjárt olyan propaganda anyagot, amelynek éle a Szovjetek ellen irányul. Nemcsak minden kritika nélkül fogadja az ilyen híreket, hanem kapva- kap rajtuk és aztán még a maga részéről is hozzátesz valamit, amikor tovább adja. Ezekkel mindenféle vitatkozás hiábavaló. Amikor a Seldes leleplezést megmutattam neki, rögtön rámondta, hogy “Ezt az embert (Seldest) a bolshik pénzelik!” Ha már itt tartok, felemlítek még egy másik hasonló esetet is. Ugyancsak pár héttel ezelőtt egyik munkástársunk felhívta a fegyelmemet a Socialist Labor Party “Weekly People” cimü lapjának “Russia’s Ruling Caste” cimü cikkére, amely a június 23-iki lap vezércikk oldalán aláírás nélkül jelent meg, ami azt mutatja, hogy a cikk a lap szerkesztőjének, vagy szerkesztőinek a véleményét fejezi ki. Ez a cikk is erős támadás a Szovjet union ellen. A támadás lényege az, hogy állításuk szerint a Szovjet unionban egy uj “kaszt” (osztály) keletkezett, amely uralja, elnyomja, kiszii polyozza a munkásságot és amelynek tagjai rendkívül magas jövedelmeket húznak. Sőt mi több, bizonyítgatják, hogy az orosz munkás életszínvonala nemcsak . most, a háború alatt, hanem 1940-ben is alacsonyabb volt, mint a cári uralom alatt. Másszóval a forradalom óta az orosz munkások sorsa és életszínvonala egyre rosz- szabb lett. Ez az uj “kaszt” felfal mindent, sőt még a magasabb iskolákba is csak ennek a kasztnak a gyermekei kerülhetnek, mert a tandijak olyan magasak, hogy azokat munkások nem képesek megfizetni. ESZÉTVETTE A GYŰLÖLET Ezen merész és általában a köztudattal ellenkező állítások bizonyítására Arthur Koestler, egy renegát szociálista és bizonyos Hubbard nevű egyén írásaira hivatkoznak. De hivatkozhatnak bárkire is, mert mihelyt elolvassuk a cikk bevezető szakaszát, látjuk, hogy az orosz gyűlölet elvette az eszét ezen cikk Írójának, — ha ugyan volt mit elvenni. íme itt van ez a bevezető szakasz hü fordításban: “Miért nem engedte át helyét a Stalinista Állam a demokrata nem-állam (non-State) Szocialista adminisztrációnak? Miért tartják fenn és erősbi- tik Oroszországban az Államot dacára annak, hogy már sem városi kapitalista elemek, sem kis burzsoá parasztság nincs, akiket el kellene nyomni ? Az állam, történelmileg, az erőszak eszköze, amellyel a gazdaságilag domináló osztály elnyomásban tartja az alsóbb osztályt, vagy osztályokat. Ha nincs olyan osztály, amelyet elnyomni kellene, akkor az állam fen- tartásának a létjogosultsága megszűnik. Melyik osztály tehát az, amelyet a Stalinista állnm elnyom?” Tessék megérteni jól: ez az áltudományos zsargonban irt szakasz azt mondja, hogy Oroszországban már régen be kellett volna szüntetni az államot, feloszlatni annak erőszakszervezetét, a Vörös Hadsereget és magára hagyni minden kis közösséget, hogy éljen úgy, amint éppen tud, vagy tetszik neki. Jaj de szerette volna Hitlet, ha az igv lett volna. És mennyire szeretnék a világ ösz- szes reakciós kapitalistái meg a féreg fasizták, meg mindazok, akik az orosz népet szeretnék visszahelyezni a cári uralom “boldog korszakába”, amikor ezen félkegyelmű iró állítása szerint jobb dolguk volt, mint most, vagy a háborút megelőzőleg. NYILVÁNVALÓ ROSSZAKARAT Azt mondtam, hogy “félkegyelmű” iró, de talán erősebb kifejezést kellene használni arról ,aki ugv tesz, mintha soha sem hallotta volna hírét, hogy a náci hordák a Vörös Hadsereg nélkül nemcsak az orosz népet tették volna rabszolgákká, — kiirtva az ellenállókat, hanem valószínűleg még az amerikai népet is, közöttük ezt. a félbolondot, hacsak fel nem ! csapott volna itteni “gauleiter-1 nek”. Talán nem is említem meg ezt a dolgot, mert itt a rosszakarat, párosulva az agyalá- gyulással annyira nyilvánvaló, hogy a gyerek is átlátja. Azonban ezen sorok írását megelőző nap elmentem az itteni munkásdalárda piknikjére, ahol találkoztam egy vidéki munkástársai. Beszédközben ez a munkástárs egyszerre csak előhozakodott azon adatokkal, afnelye- ket a szóbanforgó cikk felsorolt. Megkérdeztem tőle, hogy talán a “Weekly People”—ben olvasta? Azt mondotta, hogy másféle újságban látta ezen adatokat. És mert ez a munkás is azok közé tartozik, akik szívesen elmennének a Szovjetek temetésére, bárki adná is meg a kegyelmdöfést, hát mindjárt el is hitte az adatokat minden további gondolkodás vagy információ nélkül. Feltételezem, hogy ez a munkás igazat mondott abban, hogy nem a Weekly Peopleben látta ezt a Szovjet ellenes támadást, hanem más lapban. Egy másik olyan lapban, amely szintén átveszi azon hazugságokat, amelyeket a fasizta sajtóban hoznak napfényre. Kutatnak az ilyen hazug propaganda után és sietve tárják fel olvasóiknak, akiket az oroszokat gyűlölők táborából, vörösfalókból, antiszemitákból, stb. toboroznak össze. Én hajlandó vagyok megírni úgy az oroszokra, mint bármilyen más nemzetiségre vagy osztályra szóló kedvezőtlen híreket is, de kritikával fogadom az ilyen dolgokat, előbb meg akarok győződni a közismert tényeknek, gyakran a józan észnek is ellentmondó hírek igaz voltáról. Kitartott újságírók hazugságainak, oroszgyülölő álforradalmárok epeömléseinek nem ülök fel. Hiszem, hogy ebben a rovat olvasói egyetértenek velem. BÉKA-EGÉR HARC JOHANNESBURG, Délafri- ka (ONA) — Délafrikában kitört a háború a szép nem és a csúnya nem között, még pedig azért, mert a szép nem már nem óhajt többé semmiféle megkülönböztetést a férfiak és nők között. Nemrégen a női munkások az egyik Orange állambeli gyárban nadrágban jelentek meg munkára. A férfi ak tiltakoztak és megesküdtek, hogy ha női kollegáik visza nem cserélik a nadrágot szoknyával, akkor ők többé nem borotválkoznak és hajukat nem nyiratják le. Ez a béka-egér- harc egyelőre még folyik, miután a nők hallani sem akarnak arról, hogy engedjenek a férfiak követelésének. A férfimunkások szakállukat és hajukat állítólag már fonni kezdik. A. Van Biesbroeck, Chicago Egyetemének asztornómiai tanára azt állítja, hogy körülbelül 15,000 csillag, amelyekről eddig azt hitték, hogy egyedül álló testek, két vagy több részből állnak, amelyek egy közös gravitációs pont körül forognak. Biesbroeck erre a felfedezésre a 82 inches átmérőjű uj teleszkóp segélyével jött rá.