Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-31 / 1365. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 MARCH 31 NUMBER 1365 SZÁM A háborús bűnösök a különféle variációkban ADJATOK! ADJATOK! Irta: KOVÁCH ERNŐ (f.) Eddig is elég sok theori- át hallottunk a háborús bűnö­sök megbüntetésére, de az utóbbi időben úgyszólván over­time munka van folyamatban az ajánlatok elkészítésében. A legérdekesebb az ügyben az, hogy eddig még határozottan nem lett megállapítva, hogy ki­ket is lehet tulajdonképpen há­borús bűnösnek nevezni. így pl. Hitlerről csak a napokban nyert megállapítást, hogy a szövetséges bíróság elé lehet állítani rablás és gyilkosság­ért. De még mindig kérdéses, hogy a háború alatt elkövetett gázkamrai kivégzések miatt, mint háborús bűnöst el lehet e ítélni. Különben is a Szövetsé­gesek vezetői között nagyon ne­héz általános megegyezésre jutni a hábrous bűnösöket ille­tőleg. Addig mig Oroszország azon az állásponton van a német ná­cikkal szemben, hogy ha szük­séges mind ki kell irtani, a szövetségesei más véleményen vannak. Ezt világosan lehet látni abból a tényből, hogy még most vitatkoznak ,hogy Hitler háborús bünös-e. És az­tán az oroszok saját maguk is a más nemzetiségi nácikkal szemben más állásponton van­nak. Sőt úgyszólván más náci- fasiztákat támogatnak és meg­mentenek a rájuk váró méltó büntetéstől. Ott van az olasz Badoglio esete, akit orosz ren­deletre a legvéksikig támoga­tott az olasz kommunista párt. Pedig ha valaki háborús bűnös a gázzal való kivégzésekért, úgy akkor Badoglionak már ré­gen Szent Péter kiszolgálójá­nak kellene lenni. A történe­lemben nem volt kegyetlenebb mérges gázzal való gyilkosság mint az ethiopiai védtelen né­pek legyilkolása. De Badoglio nem csak, hogy szabad, de még nem kell a fejét sem törni, hogy mit aprít a tejbe, mint az olasz nép millióinak. De nemcsak Olaszországban, de minden más országban kivé­teleket tettek a fasizta bűnö­sök között. Finnországban a nácikkal a végletekig kitartó fasizták legtöbbje megmene­kült, sőt néhányan már mint törvényesen megválasztott kép­viselők a parlamentben ülnek. Lengyel és Magyarországban szintén kivételes helyzetbe ke­rültek egyes fasizták, akik mint katonai vezetők úgyszól­ván irányitói voltak a nácik háborús intézkedéseinek. Na és nézzük a mostani romániai ese­ményeket. Nem kell arról bő­vebb bizonyíték, mindenki tud­ja, hogy a románok legelői vol­tak a német nácikkal jó mé­lyen bent Oroszországban és együtt hajtották végre az orosz nép ellen a kegyetlensé­geiket. Még nem igen hallot­tunk arról hogy Romániában felelősségre vonták volna a há­borús bűnösöket. Ellenkezőleg, arról számol be a világsajtó, hogy a kommun­ista igazságügyminiszter Luc- retiu Patroscanu a kormány kommunista tagjaival egy tör­vényjavaslatot készített, mely szerint a román iparmágnások, nagykereskedők és bankárok nem vonhatók felelősségre mint háborús bűnösök. Hitler társa­it azok védelmezik Romániá­ban, akik Németországban ki akarják irtani egy szálig. Sőt addig mig a német népet rab­szolga munkára akarják elhur­colni, a román bankárokat, munkásnyuzókat és üzleti fé­kereket felmenteni akarják a nácikkal való együttműködés felelőssége alól. Hát igy nem lehet ítélkezni a háborús bűnö­sök ügyében, ez csak azt bizo­nyítja, hogy felelőtlen egyének kezébe került a kormányhata­lom ,amiből csak ismét újabb bajok és zavarok fognak kelet­kezni. A náci irtás igazi forradalmi elgondolása úgy értelmezendő, hogy azt felülről kell kezdeni lefelé. A német junkereken kell kezdeni és folytatni a román­magyar és minden más nemzet náci junkerein ,akik a néptö­megeket leigázták, a munkás- mozgalmat agyontaposták és az állatias vallási és faji gyűlö­letet idézték elő. Ezek felelősek minden országban mindenért és nem a nép. A diktatórikus uralmak alatt maga a nép csak tehetetlen árucikk és oda te­szik vagy viszik, ahová a dik­tatúrát gyakorló hatalmi erő akarja. Az egész német népet, a náci párt és Hitlerék dikta­túrájáért felelőssé tenni éppen úgy helytelen, mint a magyar nyilasok és Horthyék diktatú­rájáért az egész magyar népet háborús bűnösnek nevezni és ehhez aztán még azt hirdetni, hogy a népet ,vagyis inkább a munkásokat más országba hur­colni rabszolga munkára, ez úgy néz ki, mintha a győztes ország csak azért volt ellene a náci-fasizmusnak, mert azt sa­ját maga akarja gyakorolni. Az óhazai testvéreinket, a magyar népet, 25 éven keresz­tül nyúzta, rabolta, elnyomta egy gyalázatos uralkodó osz­tály, amelynek még a magyar történelemben is egyik legsöté­tebb lapja, Horthy éra név alatt lesz jelezve. Ez a bandita uralom azzal tetőzte be a rém­uralmát, hogy a magyar népet a nácizmus oldalán háborúba vitte, ahol a magyar ifjúság tízezrei véreztek el. A náciz­mussal pusztulni kellett ennek a magyar uralomnak is, ame­lyet ügy akart átmenteni a banditafőnök, hogy cserbe ké­szült hagyni a bandita társát, de elkésett. Helyét egy — ha ez lehetséges — még nálánál is lelkiismeretlenebb, aljasabb kalandor, Szálasi és bandája foglalta el. Magyarország hadi- szintér lett, élelmiszereit, gépe­it, lábas jószágát, minden érté­két a magyar népnek magával vitte a vörös hadsereg elől me­nekülő náci és nyilas horda. A városai romokban, a nép ki­fosztva, éhes, rongyos és sok esetben hajléktalan. Ez a földig alázott, magával tehetetlen nép, amelynek a gyermekei éhen pusztulnak, vér a vérünkből, hús a húsúnk­ból és csak természetes, hogy minden részvétünkkel, minden segíteni lehetőséggel feléjük hajlik Amerika minden jóérzé- sü magyarja és keresi a segí­tés lehetőségét oly módon, hogy És aztán az osztálytudatos munkásoknak nem kell abba a magántulajdoni elmélet hibá­jába esni, hogy hát azok, akik lerombolták a házainkat és gyárainkat, építsék föl. A mun­kások nagy többségének nem volt háza és gyára még Orosz­országban sem. És a házak és gyárak lerombolásánál még sokkal nagyobb kincs veszett el ,millió és millió munkásélet. Ezt a kincset nem tudják a rabszolgává tett németek sem visszahozni. A bosszuállás ér­zelmének is kell legyen határa, ellenkező esetben arra a nívó­ra sülyedünk ,ahol a nácik van­nak most. Mi egy szebb világ hívei és harcosai vagyunk, épí­tői annak a világrendszernek, ahol többé nem lesz tőkés és munkás, nem lesz zsidó és katholikus, nem lesz német és orosz, hanem csak fölszabadult szabad emberek lesznek. Ennek az eszmének a hirdetése a leg- hathatósabb fegyver^ a náciz- i mus végleges kiirtására. az el is jusson a szenvedő, éhe­ző magyar néphez. Van itt egy kormány jóvá­hagyással működő magyar se­gélyakció, amelyben — mert külön-külön nem gyüjthettek — hát egyesültek Horthy itte­ni ügynökei, akik a nyomor, szenvedés fő előidézőjét véd­ték, sőt védik ma is, a kom­munisták, sőt még a jóhiszemű liberálisok is. Mi, akik a vezé­rek múltját és főleg a gyűjtési akcióit ismerjük, egy pillana­tig sem bíztunk bennük és nem hittük azt, hogy erre az urak­ra rálehet bízni az amerikai magyarság által összegyűjtött dollárokat. Hasábszámra jelennek meg felhívások a lapokban, sürge­tik a gyűjtést, “nagy szükség van elsősorban pénzbeli ado- nyokra, amelyekből gyors se­gélyt tudnánk nyújtani az arra szorulóknak, mondja a2 Ame­rikai Magyar Segélyakció köz­ponti igazgatóságának a felhí­vása. “Gyors segélyt” kell ki­utalni az arra szorulóknak. Mi­csoda blaff! Micsoda hazugság ez! A segély bizottságnak még nincs és nem is lehet semmifé­le összeköttetése az óhazával, igy nem tudhatja, hogy kinek kell a gyors segély, igy nem is utalhatja azt ki, talán még hó­napok múlva sem. Akkor mi­ért hazudnak ? Miért sikoltoz­nak, hogy “Testvér segíts!” A magyar nép még nem juthat gyors segélyhez, de a gyűjtés sürgős. Mi meg mondjuk azt, hogy kik azok, akik rászorul­tak a gyors segélyre, nem az óhazában, hanem itt Amerika, New York városában. Adjatok! Adjatok! Sürgősen adjatok! Kétszer ad ki gyorsan ad! Magyarom nyugtasd meg a sajgó szivedet, sürgősen juttasd el a dohárai­dat a new yorki segély irodá­hoz, mert “gyors segélyre” van szükség. A szégyen pir önti el az arcunkat. Egy csomó ur összeül, adja a nagylelkűt, az áldozatkészét, az önzetlent. Se­gélyakciót indít a magyar nyo­morúság enyhítésére, szivbe- markoló felhívásokat jelentet­nek meg a lapokban. Ennek az önmagát megvá­lasztotta társaságnak az első teendője, a felhívások kiküldé­se után az volt, hogy: Két urat választott a segélybizottság fi­zetett tikárának. Egy jobb és egy baloldali tit­kárt, jó magas fizetéssel, ide kell a gyors segély. A titkár urak fizetésére. Dobozy Arthur

Next

/
Oldalképek
Tartalom