Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-10 / 1362. szám

1945. március 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal mokratákat. Még csak egy éve, hogy az okupált Lengyelország­ból átment Londonba. Ezek azon emberek, akik nem hajlandók elismerni a “Big Three” döntését és akinek siralmait krokodil könyekkel toldják meg a világ összes reakciós elemei. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI “MEDDIG TART EZ AZ ŐRÜLT HANGZAVAR” “Meddig bőgtök még e hon nevében ? Akiknek a hon mindég az ajkán Soha sincs annak a szivében. Petőfi Száz évvel ezelőtt éppen úgy mint ma, minden magyar disz- nóságot, elnyomatást .jogfosz­tást ,a nemzeti szinti lobogóba takartak be. A szolgabiró, a pa­namista politikus, az egész ma­gyar közélet a minisztertől a falusi bakterig, mind mind pa- tentirozott hazafi volt.'Minden­ki, aki emberibb megélhetést, több jogot, szabadságot mert követelni, hazaáruló, hazátlan bitang volt. A háború előtti időkben, mi magyar munkások, büszkén vállaltuk a Tiszák, ál­tal reánk nyomott hazátlan bi­tang jelzőt, amely elválasztott bennünket az ultra hazafias “nemzet fentartó” elemtől, amely alatt Magyarországon az arisztokráciát, a gentryt ezt a két élősdi, semmi hasznos munkát nem végző osztályt ér­tették. Ennek a gentry kasztnak a megtestesítője ,amely közpén­zeket sikkasztott, váltót hami­sított, Amerikába tette át a székhelyét. Miután ez a lusta, tudatlan réteg, minden fizikai munkától irtózott ,itt is az élős­di szerepre adta magát. Élőskö- dött azokon a magyarokon, kik­kel otthon szóba sem állt, az csak “büdös paraszt” volt, amelyre azt mondotta a ma­gyar ur: “A parasztot csak sül­ve szeretem, ala Dózsa, de ak­kor is a fene egye meg.” De itt potya ebédért, soha vissza nem adott apró kölcsönökért, barát­ja lett — már akinek — hogy a nincstelen származását felejt- tesse, befogadta a házába eze­ket az élősdieket. Egy része pedler, részvényárusitó lett. Árulta a rézből készült arany­órát, a bablisztből való tajték­pipát, az értéktelen részvénye­ket. Lassan ezek egy része fel­csapott szerkesztőnek, mások az egyletek fizetett állásaiba tornázták be magukat. Ezt a sanyarú Vendel társaságot jól kiegészítette a hazulról impor­tált papság. Tudott dolog, hogy a püspökök, a botrányosan me- nyecskéző, részeges papokat büntetésből küldték az ameri­kai magyarság nyakára. Ez az önző társaság a temp­lom ,az újság, az egyletek ré­vén karmaiba kerítette Ame- merika magyarságának túlnyo­mó többségét. Ezek “nevelték”, ezek adták a “kultúrát”, amely nem volt más, mint a görögtü­zes hazafiaskodás. A haza szent nevében lopták, szipolyozták az amerikai magyarságot, a haza- fiságra apellálva csinálták meg az “aranyat vasért”, “Amerika falva”, “pelenka mozgalom”, magyar bánya, magyar vasgyü- rü, stb. akciókat, amely akciók­ra sok százezer amerikai ma­gyar dollár ment el, de az el lett adminisztrálva, hirdetve, mindenkinek jutott belőle, csak azoknak nem, akiknek gyűjtöt­ték. Húsz éve figyelem ezt a tár­saságot. Itt haladás, fejlődés nincs, vagy ha van, akkor ösz- szeröffennek és az “árulót” ele­venen akarják megnyuzni. Mi igazán nem voltunk elra­gadtatva a Szabadság napilap­tól sem, mert az is beletarto­zott a fenti társaságba, csak két-három éve lehet megfigyel­ni egy lassú fejlődést, amely egy kissé meggyorsult, amikor a lap kötelékébe olyan újság­írók kerültek, kik a Horthy uralom miatt önként, vagy kényszerülve hagyták el Ma­gyarországot .Ezeknek az em­bereknek a Szabadsághoz való kerülését nagyon rossz szem­mel nézte a fenti gyülekezet. Ezeknek háromszoros bünük is volt, haladó, becsületes és írni tudó emberek voltak. Eleinte csak telefonálásokkal, lapalapitási fenyegetésekkel kí­sérelték meg kitúrni őket, mi­kor ez a “szelíd” nyomás ered­ménytelen volt, akkor a papok rohamra mentek és egyházi lapjaikon keresztül próbálják kivégezni nem csak az írókat, hanem magát a lapot, amely megtűr a munkatársai között ilyen “hazaárulókat”. A sunyi papok titkos propa­gandájával ellentétben a Katho- likus Magyarok Vasárnapja, nyílt, vad uszításba kezdett ezek ellen az irók ellen. Először Lorsy Ernő történet tudósba martak bele, azután Nógrádi Béla újságíróba, akinek volt bátorsága arra, hogy megírja azt, hogy az amerikai magyar­ság “Vessen ki agyából és szi­véből, minden felesleges caf- rangot, hamis illúziót, félreér­tett és félremagyarázott, elkép­zelést a hazaszeretetről.” Ez nagyón finoman van körülírva, egészen világos magyarsággal azt jelenti, hogy mindaz, amit eddig itt nekünk a papok, szer­kesztők és egyleti basák a ha- zafiságról bőgtek, az nem más mint csalás, félrevezetés, az amerikai magyarság becsapása. A papok nagyon megoroltak ezért az őszinteségért és Győr- fi Géza nevű pap harcba szólít­ja az iró és a lap ellen a “fő­tisztelendő papságot”. Mert ve­szélyben a “haza” Nógrádiék azt szabott áron szállítják “Be- nesnek és Banditeskunak”. Nógrádi Béla válaszol father Győrfinek nagyon finoman, szőrmentén kezelve a “főtiszte­lendő papságot”. Hát minket nem köt sem üzleti érdek, sem hamis felfogás az egységről és ezért nyíltan, köntörfalazás nél­kül mondjuk meg a következő­ket: A magyar hazafiság, ahogy Magyarországon az urak és itt a fulajtárjaik értelmezik nem más, mint csalás, a hatalomnak a féltése, a 80 filléres napszám­nak, a papi és mágnási nagy­birtokoknak a fentartása, a csendőr, szolgabiró uralom biz­tosítása. Érzik a főtisztelendő urak, hogy változnak az idők, veszély­ben a feneketlen papzsák, fél­nek, hogy végre felnyílnak Üt nincstelen parasztok szemei. Megszűnik a. magyar paraszt ur és pap tisztelő, alázatos ku­tya lenni. Ezért a nagy lárma, a nagy átkozódás. De jól van ez igy, ebből láthatják a Szabadságék is, hogy az “arany középút” ideje lejárt, vagy a vérig kiszi­polyozott, elnyomott magyar nép mellett vagy ellene kell fel­sorakozni. Félut nincs, aki a középen akar haladni, azt a harcoló felek összemorzsolják. De tévedés volna azt hinni, hogy ez tisztán magyar jelen­ség, a papság Róma utasításá­ra rohamra indul minden ellen, ami haladás. Toporzékolnak a Szovjetek ellen, mert a lengyel, ukrán, stb. katholikusok Szov­jet uralom alá kerülnek és ve­szélyben lesz a Péter fillér, a pápai hatalom. De a főtisztelendő és tiszte- letes urak nagyon vakmerőek lettek. Ma nem védekeznek ha­nem támadnak. A templomot ők vitték bele a küzdelembe és majd ne jajgassanak ha a hala­dás hívei kiporolják a csuhái és a talárt, ha benne is lesz a “főtisztelendő papság”. A “spanyol influenza” (Vi.) Az egyik legkellemet­lenebb meghűlést szokták ezen a néven említeni. De most a spanyol zsarnokság, angol­amerikai támogatását is lehet­ne ilyen kellemetlen névvel il­letni, mert bizony az is beteg­ség és csak gyökeres operáció után lehet lesz megszüntetni. Ugyanis azon spanyol képvi­selők, akiket a nép választott meg és Franco elzavart Spa­nyolországból, most akartak egy konvenciót tartani Mexco Cityben. Ez a parlament, me­lyet “Kortez” néven ismernek, összehívta tagjait és mivel leg­nagyobb része száműzetésben van, igy lett volna elegendő, hogy a “Quorum”-ot, a szüksé­ges tagságot összehozhassák. De a Korteznak legtöbb tagja a dél amerikai államokban ta­lált menhelyet és hogy Mexi- coba menjenek, kellett nekik, hogy az amerikai State Depart­mental nyerjenek átutazási engedélyt, a Panama kereszte­zésénél. A mi State Departmentünk- nek délamerikai ügyeit Mr. Nel­son Rockefeller kezeli, aki még ma is sok hajórakomány ola­jat és gazolint küld Franconak. És minden habozás nélkül meg­tagadta a “Kortez” tagjainak az átutazási engedélyt. Emiatt a Kortez nem tarthatta meg a gyűlését, nem volt meg a tör­vényes gyűléshez, elegendő tag­ság. Mi nem is vártunk mást a világtrusztok' fejedelmeitől. Mi már régen irtuk, mondtuk, hogy Franco, Hitler, Mussolini nem kerültek volna soha olyan dik- tátori hatalomra, ha ezek a vi­lágtrusztok nem támogatják. Azt is tudjuk, hogy Franco most is porba lenne sújtva, ahogy az angol-amerikai ipar és bankfejedelmek levennék ró­la a védnöki kezeiket. Csak azt nem bírjuk emberi ésszel megérteni, hogy munká­soknak milliói elhiszik, hogy ez a Rockefeller, Stettinius és Clayton, akik az egész világra kiterjedő trusztok fejei, igazán akarnak harcolni a fasizmus ellen .Igazán egy jobb, tisztes­ségesebb rendszert, vagy kor­mányokat akarnak akár a mi, akár a más országok.népeinek. De ha más nem — ámbár ezer más jel is van — de ez a legújabb nagy szivesség, me­lyet Franconak tett Rockefel­ler, bebizonyíthatná minden gondolkozó munkás előtt, hogy semmi jót ne várjon ezen ame­rikai uraktól, akik a legfonto­sabb állami hivatalba lettek té­ve, akik nem csak az amerikai nép, de sok más nemzet sorsát is megszabják. Ámbár mi nem tudjuk, mit tehetett volna ez a spanyol par­lament, ha összeülhetett volna. De azt gondoljuk, hogy nagyon sok igazságot megmondták vol­na. És még talán sikerült vol­na nekik olyan terveket kidol­gozni, amivel a spanyol nép fel­szabadítását a zsarnok diktatú­ra hatalma alól elérhették vol- n. Ezt tudta Rockefeller is, aki ezzel hosszabbította Franco zsarnok életét. A ‘Bretton Woodsi” konfe­rencia határozataival nincsen- nek a bankárok megelégedve, mert a több billiós kölcsönöket, az állam kezelné. Ez a bankok jogainak a megnyirbálását és a kamat szabályozását jelenti. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom