Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-03 / 1361. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1945. március 3.

Nem tarthat örökké

(a.l) Nagyon sok vita esik ma a megadóztatás különféle formái körül. Természetesen a vitatkozók minden esetben a profitra alapozott megántulajdon rendszerét féltik a tényleges ösz- szeomlástól. A kapitalizmust szolgáló nemzetgazdászok nem tudják, vagy egyáltalán nem akarják megérteni, hogy a társadalmi fejlődést nem lehet örökké az általuk megszabott korlátok között tartani. Amikor a technika fejlődéséről és annak kimagasló vívmányairól beszélnek és uj találmányok piacra való dobásáról a háború befejezése után, akkor elfelejtkeznek arról, hogy a technika eme magasfoku fejlődése társadalmi fejlődést is követel. Erről azonban a magántulajdon alapjára fektetett uralkodó osztály hallani sem akar. Arról sem akarnak hallani, hogy ha esetleg a magánkapitalizmus a háború után nem tud mindenki részére munkát biztosítani, akkor a kormány végeztessen közmunkákat. Itt az Egyesült Államokban a kényes probléma ekörül forog.

Úgy a szenátusban, mint a kongresszusban ezek képezik a leghangosabb viták tárgyát. Azok a viták, amelyek Wallace személye körül forognak, tulajdonképpen nem is személyes jelentőségűek, hanem az uralmon levő kapitalizmus reakciós szolgái, mindent igyekeznek meggátolni, ami bármilyen formában a magánkapitalizmust helyettesítené.

Az amerikai átlag ember olyan messze van a valódi társadalmi tények felismerésétől, hogy a nincstelen proletárok legnagyobb része veszélyt lát még abban is, ha esetleg a kormány- rendszer bármilyen formában bele akar avatkozni a gazdasági berendezkedés mikénti irányításába.

Henry Wallacenak az a kijelentése, “hogy az emberi életet fölé kell helyezni más gazdasági érdekeknek,” ilyen és ehez hasonló kijelentések, még akkor is ha soha megvalósításra nem kerülnek, felháborodást kelt a gazdasági rendszert önkényesen uralok körében. Az uralmon lévők érdekeit képviselő reakciósok azzal érvelnek, hogy a háború után le kell szállítani az ipari vállalatok adóját, mert csak úgy lesznek képesek továbbra is azokat üzemben tartani. A másik félről, az úgynevezett liberálisok, akiknek érveit úgy a CIO, mint az AFL vezetői helyeslik, hogy a bérért dolgozó munkásoknak az adóját kell csökkenteni, hogy legyen vásárló képességük. Ne tessék rossz néven venni, de a tényleges valóság az, hogy minden jövedelem, ami az emberi társadalomban van, az kizárólag a termelt javakból jöhet létre amit semmi más körülmény nem hoz létre mint a termelő munkások munkaereje. Bárkik és bárhogyan fizetnek adót mindig a termelő munkásoknak kell kiizzadniok.

Igen ám, a társadalom urai úgy gondolják, hogy a mai rendszer egy tökéletes és természetes folyamata az emberi társadalomnak. És ezt a rendszert állandósítani kell, még akkor is, ha az emberiség nagy tömege a nélkülözések borzalmainak lesznek áldozatai. Ennek bizonyítására igen jó adatokat szolgáltat a gyárosok országos szövetségének az a törekvése, amit a legutóbb tartott évi értekezletükön határozták el. A háború után nem tűrnek semmilyen kormány beavatkozást, azonkívül minden igyekezetükkel a nyílt műhelyek korlátlan visszaállítására fognak törekedni. A legfőbb óhajuk az, hogy a munkások szervezeteit tegyék el az útból.

Hogy ezek az állapotok meddig fognak tartani az soha sem az uralkodó osztálytól, hanem a munkásoktól fog fügni. Természetesen a kapitalista osztály ragaszkodik urahnának megtartásához. A kereskedelmi kamarának elnöke Eric Johnston uj elméletet talált ki. Ez a hírhedt kapitalista osztályvédnök, arra a megállapításra jött “hogy maga a kapitalista osztály tényleg nem is a munkáltató, hanem a vásárló közönség a tényleges munkáltató osztály.” Arról azonban nem tesz említést, hogy a profit többletet ki vágja zsebre és ki fosztja meg a termelő munkásokat az általuk termelt javak teljes értékétől. Bárhogyan igyekszik a kapitalista osztály fátyolt tenni az emberiség szemére, maga a gyors gazdasági fejlődés fogja siettetni és aláásni a magántulajdon rendszerére épült kapitalista rendszert. Úgy mint minden más, maga a kapitalista társadalmi rendszer sem tarthat sokáig. A legfontosabb a feltörekvő munkásosztály számára, hogy lássa be, hogy a társadalom a mai körülmények között már nem létezhet sokáig és minden rendelkezésükre álló erővel igyekezni kell a munkásosztálynak felépíteni az uj társadalmat, ami elfoglalja a mainak a helyét.

Hogy ezen hivatását a munkásosztály betölthesse, egy jól megszervezett ipari szervezetre van szükség, hogy a végleges összeomlás esetén képesek legyünk úgy a termelést átvenni, mint a szétosztást irányítani. Erre neveli az IWW tagjait ipari szervezeteiben.

KI HISZI EL?

LONDON, feb. — Az angol képviselőházban J. H. Martin munkáspárti képviselő indítványt nyújtott be, hogy vizsgálják meg, mi igaz abból, hogy Francisco Franco, Spanyolország fasizta diktátora, Szovjet ellenes szövetség alakítására hívta fel Churchill miniszterelnököt. Az angolországi lapokban ugyanis megjelent egy hir, mely szerint Churchhal nagyon kemény szavakkal utasította vissza ezt az ajánlatot.

(Miután ez a dolog állítólag közvetlenül a Yaltában tartott konferencia előtt történt, a kérdés ez: Vájjon Franco csak- *

ugyan annyira buta-e, hogy ezt meg merte volna tenni? Avagy Churchil csakugyan annyira ravasz-e, hogy igy akarta volna megmutatni, hogy milyen nagy Szovjet barát?)

OLVASÁS KÖZBEN

Profitharácsoló csalás a vitaminokkal

A rádió programok hallgatá-1 sa közben, úgy tűnik föl az em- ' bernek, mintha a világ csupa | szappan és vitaminból állna Va- l gyis ezen két cikk hirdetésére költenek a rádiókon legtöbbet. Ezen utóbbiról lesz az alantiak- ban szó, R. M. Cunningham, a Hygenia szerkesztője, Chicago és környéke orvos és kórház ügyeinek írója nyomán, aki maga is kifakadt már a vitaminokkal való garázdálkodás ellen, amelyen az amerikai vitamin gyártók 200 millió dollárt vágnak zsebre évente, gyakran féltudományos és egyáltalán nem tudományos igazságok hangoztatásával, amelyre az egész üzleti számításaikat építik.

Talán Funk Kázmér, lengyel biokémikus is abba hagyta volna a kísérletezését, ha tudja, hogy fölfedezésével ilyen csúnyán visszaél egy csomó amerikai tőkés, mert hiszen a fölfedezését az orvosi tudománynak szánta azon reményben, hogy több gyógyíthatatlan betegségnek elejét vegyék.

Ahogy a tudósok hosszú és fáradtságos kutatásaikkal bizonyítják a vitamin egy különös kémiai összetétel, amelyet az élelmiszerekben találunk föl, aminek természetes hivatása segíteni a testet, fölhasználni és asszimilálni a karbohidráto- kat és ásványokat, amit az élelmiszerek szolgáltatnak. Ezzel szemben a rádiókon, újságokban, röpiratokban, hirdető táblákon, a következőket találjuk: A vitamin egy titokzatos anyag ami — lehetséges — hiányzik az étrendből, amit tabletta formában boldogan elnyelhetsz és csodálatos módon megszabadít a fáradtságtól, idegességtől, álmatlanságtól, étvágytalanságtól mindenféle fájdalmaktól és betegségektől ami ismeretes és ismeretlen részedre.

Ezen állítások arra jók csak, hogy rászedjenek egészséges embereket, hogy vásárolják a vitaminokat, amelyek jobbá teszik az egészségüket és alkalmassá teszik elkerülni bizonyos időkben fölmerülő nem különös fájdalmak vagy fáradtság érzés és idegesség ellen őket, aminek alkalom adtán minden egészséges ember ki van téve. Ami még rosszabb, ezen hirdetések egyenesen fölbátoritanak férfiakat, nőket, hogy megállapítsanak diagnózist saját részükre és ahelyet, hogy súlyos betegségükben gyorsan orvosi segélyért folyamodnának, saját magukat kezelik ezen vitaminokkal, mig végre rájönnek, hogy eredménytelen, de legtöbbször már későn.

Szerencsére az utóbbi időben a buzgó és erőszakos hirdetéseik dacára is alább szállt a vitamin üzlet, mert a zavart keltő állításaikon, — hogy pótolni tudják a bizonyos élelmiszereket a vitaminok használatával — átlátott a közönség és kevésbé lehet őket becsapni a régi és jól bevált trükkel. Zavarodottságra rászolgált még

jó tucat kölcsönösen ellentmondó hirdetés, hogy csak ez vagy amaz gyártmányú vitamin tabletta a legjobb és a vásárló kénytelen volt tanácsért folyamodni a patikushoz, aki legjobb esetben lelkiismeretesen nem a közismert, agyonhirdetett vitamint ajánlotta, hanem egy nem hirdetett gyártmányt, vagy az orvoshoz küldte, aki hasonlólag egy jól egyensúlyozott diétát irt elő, ami jobb mint bármely szintétiküs vagy “koncentrált” vitamin. A hirdetési szaklap szerint a vitamin üzletet jelző ezelőtt föltörekvő vonal lefelé irányt vett I és erősen laposodik. Például, egy nagy mail-order ház kidobta a vitamint, mert nem ment ! eléggé. A múlt ősszel a Standard Brands hirtelen visszavon- I ta a Stams-szet (“Eight vitamins and nine minerals — seventeen in all!”) több más vitaminokkal együtt a piacról, amit a hirdetési szaklap igy okolt meg: “A hirdetett gyártmányú vitaminok eladása lelassult szemlátomást, azért mert sok jót tett az emberiségnek” de találó őszinteséggel tovább fűzi: “Nagyon sok társaság akart fölkapaszkodni a jó nyereséget ígérő vitamin szekérre.”

Egy cég azonban kitalálta, hogy a szekeret vissza is lehet fordítani Az ügyes hirdető föl- I találja a módját. A Wander Company csak az imént vezetett be egy uj témát a saját gyártmányú egészségi tápszeréről, az Ovaltine-ről, amely imigyen akarja készpénzre váltani a nép csalódását a preparált vitaminok iránt: “Ha a szedett vitaminok nem hozzák meg a remélt eredményt” — az Oveltine négy színes lapon magyarázza az okát egy magazinban, “szedd a vitaminokat étellel együtt!” Tehát az Oveltine hirdetésből megismerhetjük a szimpla igazságot a vitaminok felől, amit a más társaságok nagy garral félremagyaráztak. “A vitaminok több jót Ígérnek ha más táplálékokkal együtt mint élelmiszerekkel szedjük be őket,” — mondja a cimfej- ben. “A tudományos körök már tudják a vitaminok egyedül nem hatnak.” Továbbá — folytatja a hirdetés és megállapítja, vagyis fölfedezi a tudományokból, hogy már negyven éve fáradoznak a tudósok azon, amit ők szimplán kijelentenek.

Természetes, a való igazság az, hogy a legfontosabb funkciója a vitaminoknak, biztosítani a leghasznosabb földolgozását az élelmiszereknek a szervezet részére és hogy a preparált vitaminok sohasem szolgáltatnak elégséges diétát. Más szükséges, élelmiszer anyagok kivonata, mint proterinok csakis az élelmiszerekkel vehetők föl. A tudományos körök szerint pedig, egy minden tekintetben kielégítő diéta majdnem magában foglal minden vitamint amire az átlag személynek szüksége van.

Ha igazságot akarunk halla-