Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-03 / 1361. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. március 3. Az Avery módszer VALÓJÁBAN KI IS EZ A MAIL-ORDER ÜZLET NAPOLEON, SEWELL AVERY, AKI SZEMBESZÁLL A U. S. KORMÁNYA- VAL? HONNAN VESZI A NAGY HATALMÁT? KIK ÁLLNAK MÖGÖTTE? MIT JELENT A MONTGOMERY-WARD ALKALMAZOTTAINAK KÜZDELME A MUNKÁSMOZGALOMRA? Elmondják a Montgomery-Ward Company munkásai. (Folytatás) Ez a szerződés, amelyet Ave- ryék a legszemérmetlenebbül megszegtek, következő decem- ben lejárt. Wardék ekkor azzal álltak elő, hogy az union már nem képviseli a munkások többségét, tehát megtagadták a szerződés megújítását. Hogy Averyt meggyőzzék, a War Labor Board egy újabb szavazást rendelt el és dacára annak, hogy a WLB ezen akciója igazságtalan volt és veszélyes precedensre adhat alkalmat, az union követte az utasítást. A War Labor Board ugyanekkor Utasította Averyt, hogy a szavazásig hosszabbítsa meg az előző szerződést. Avery ezt kategorikusan megtagadta. A munkásoknak most már nem volt más választásuk, mint a sztrájk. A 13 napig tartó sztrájkot maga a CIO is indor- szálta. Pearl Harbor óta ez volt az egyetlen sztrájk, amelyet a CIO jóváhagyott. A CIO-n kívül azonban az AFL, a Brotherhood of Railroad Trainmen és a többi szervezetek is indorszál- ták ezt a sztrájkot, mert érezték, hogy a Ward munkások ügye nagy hatással lehet Amerika szakszervezeti mozgalmára. MUNKÁS SZOLIDARITÁS Az Egyesült Államok szervezett munkássága tudatában van, hogy milyen felelőség terheli őket a háború sikeres menetéért. Éppen ezért a háború tartamára feladták a sztrájk jogát, elfogadták a fizetésemelések korlátozását, sőt kompro- missziumokat kötöttek még az union erősbitésére vonatkozólag is, azonban látták, hogy a Montgomery-Ward esetben csak egyik oldalról, — a munkások részéről követelik az áldozatokat, amig a munkáltató a legdurvább módon áll ellen a háborús intézkedéseknek. Azért támogatta a szervezet munkásság osztatlanul a Montgomery-Ward munkásainak a küzdelmét. Ez a chicagói sztrájk rohamosan növekedett. Hamarosan sok, másféle szakmáj u szervezett munkások megtagadták a Ward piketvonal átlépését. Majd átterjedt Kansas City-be is, ahol a Ward üzletben 11 leány megtagadta a Chicagóból oda transzferált rendeléseken a munkát. A sztrájk második hetében már szó volt arról, hogy a munkások beszüntetik a munkát az összes Ward üzletekben, szerte az országban. Még a War Labor Board sem rendelte a munkásokat vissza a munkába, hanem az ügyet megint csak Roosevelt elnökhöz' utalta át, aki április 23-án rendeletileg utasította a munkásokat, hogy menjenek vissza a munkába, Averyt pedig a szerződés megkötésére utasította. A munkások engedelmeskedtek Roosevelt elnök rendeletének és kedden visszamentek dolgozni. Sewell Avery azonban megint rá se hederitett az elnök rendeletére. Erre az elnök kiadta a parancsot a Montgo- mery-Ward chicagói üzletének a hadsereg által való átvételére és kedden délután a még akkor is makacskodó és ellentálló Sewell Averyt két katona kicipelte az irodájából. AVERY A “MÁRTÍR” A Montgomery-Ward és a többi nagy hirdetők szolgálatában álló újságok Averynak ezt az igazán kiérdemelt kidobását óriási eseménnyé igyekeztek felfújni. Minden újságban hozták a képét, hogy a szegény mártír Averyt, a 70 éves tehetetlen aggastyánt, miként cipeli a két G. I. katona. Ezt a je-\ lenetet még az elnökválasztásoknál is felhasználták Roosevelt elleni agítáciőra. “Diktátor lett! Hitlerizmust vezetett be Amerikába!” — kiáltották1 vadul azok, akik a hitlerizmust itt valójában képviselik. Ordítottak, hogy most már egyetlen kis krájzleráj, egyetlen pea- nut-stand sem tudja, hogy a kormány mikor fogja lefoglalni. Folytak a krokodil könnyek és a szörnyű nagy óbégatásban a kegyetlenül kizsákmányolt és elnyomott Ward munkások panasza egészen elveszett. A közönség egyáltalán nem tudja, hogy mi ment végbe a Ward üzleteiben Avery kicipe- lését követő időben. Nem tudják azt, hogy azon 14 nap alatt, amig a katonaság tartotta kezében az üzletet a Ward tisztviselői mindent „elkövettek a kormány intézkedéseinek meg- gátlására. A kormányközegek által kiragasztott utasítások pár óra alatt eltűntek, a felügyelők leszaggatták a fekete táblákról. De azonkívül nem volt olyan nap, hogy aktiv union tagokat el ne küldtek volna. Majd kimondták, hogy nincs elegendő munka és csak a volt szkebek kaptak egész napi alkalmazást. A kormány tisztviselők felvették a panaszt és megígérték azok orvoslását, de soha egyetlen panaszt sem intéztek el. Ehelyett azzal biztatták a mún4 kásokat, hogy az uj szavazás után minden rendben lesz. A május 9-én megtartott szavazásnál, noha Averyék minden elképzelhető trükköt felhasználtak a munkások befolyására, az alkalmazottak óriási többsége megint csak a 20-as számú lokál mellett foglalt állást. A munkások örömét azonban nagyon lelohasztotta, hogy a hadsereg még a szavazás estéjén visszaadta Averynak az üzletei felett való rendelkezést. Ez azt jelentette, hogy a munkások megint csak elölről kezdhették a Ward kompániával a küzdelmet. AZ ÖSSZMUNKÁSSÁG ÜGYE Az eddig elmondottakból látható, hogy az Avery módszer lényege az union kifárasztása, kiéheztetése. Avery újból meg újból azzal áll elő, hogy az union nem képviseli a munkásai többségét. Mikor ezt a munkások a szavazással megmutatják, akkor nem hajlandó az unionnal kollektiv egyezkedésre. A Ward Company megszabja a feltételeit az unionnak éppen úgy, mint az egyes munkásnak és abból nem enged. Averyék ezt tartják “egyezkedésnek”. Ha aztán a kormány közegek parancsa folytán mégis szerződést kell kötniök, akkor azt hangoztatják, hogy csak kényszernek engedtek, tehát nem tartják magukra nézve kötelezőnek a szerződésben foglalt dolgokat. Azonkívül az egy évre kötött szerződést soha meg nem újították, sem meg nem hosszabbították, ha-1 nem eddig még minden év végén azzal álltak elő, hogy az union már nem képviseli a munkások többségét, tehát uj szavalást követelnek. Természetesen időközben állandóan zaklatják, majd elküldik a szervezkedésben nagyobb aktivitást kifejtő munkásokat. Másokat apró előnyökkel vesznek meg arra, hogy union ellenes magatartást mutassanak. Mindezek dacára a Montgomery-Ward munkások óriási nagy többsége szilárdan kitartott unionjuk mellett. Avery módszerét Amerika összes reakciós munkáltatói figyelik és támogatják. Úgyszintén nagy erkölcsi támogatást kap a sajtó, a rádió és a szószékről is. Ha sikerülni fog neki leverni a munkásait, akkor ezt a módszert szerte az országban alkalmazni fogják. Pedig a Montgomery-Ward munkások nem követelnek csak olyasmit, mint a többi szervezett munkások. Sőt, a szervezett munkásság legnagyobb része már el is érte az ily előnyöket: általános béremelés, hogy megközelítse a többi munkások béreit; vakáció fizetéssel; sze- niority jogok; színes munkások és fehéreknek egyformán való alkalmazása; panasz bizottság felállítása; munka-körzet körülírása; falitábla értesítők számára; union képviselőknek a beengedése; anyasági szünet a női alkalmazottak részére. egészségügy és biztonságügyi intézkedések végrehajtása; a haderőbe bevont alkalmazottak részére elbocsájtási bonusz; 15 percnyi pihenő idő, stb. A harc itt csak látszólag folyik a Montgomery-Ward cég és alkalmazottai, avagy ezen cég és a War Labor Board között; valójában ez a küzdelem csak egyik * reakciós fázisa amerikai reakciós munkáltatóinak az amerikai szervezett' munkások ellen irányuló harcának. Ezért állítottuk azt, hogy a Montgomery-Ward munkások harca Amerika összmunkássá-» gának az érdekeiért is folyik. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Nagy élvezettel olvastuk Vince Sándornak a Bérmunkás január 27-iki számában megjelent cikkét, amelyben megindokolta, hogy miért nem irta alá a Lengyel Menyhért által irt “magyar alkotmány tervezetet”. Úgy én, mint a férjem gratulálunk az erélyes hangú, gyönyörű nyelvezettel irt cikkhez, amely felsorolja a magyar uraknak a magyar nép ellen vétett bűneit századokon át, egész napjainkig. Mert a magyar népet már ősidők óta leigázta a magyar uralkodó osztály. Sőt láthatjuk, hogy itt, Amerikában is az Amerikai Magyar Szövetség név alatt egyesültek azok, akik még ide is követték a szegény magyar munkásokat, hogy a nyakukon éljenek. Mert jórészük azt csinálta már otthon is, de amikor már nem tudták tovább becsapni az otthon népet, hát kijöttek ide, folytatni azt, amit otthon csináltak. És most ezek akarnak nagy gyűjtő akciót csinálni a szegény magyar nép felsegélyezésére. Mi azonban úgy tartjuk hogy ezen emberek szerepe olyan, mint azé, aki a tejről leszedi a tejfölt és nagy a valószínűség, hogy "a gyűjtésből csak a pennyk jutnak a kitűzött célra. Van azonban egy másik dolog, amire fel akarom hívni munkástársaim figyelmét és ez az, hogy ha ezen emberek intézik a gyűjtést és a segélyezést, akkor kiknek juttatnak belőle? Nem-e első sorban is a hozzájuk hasonlóknak? A volt Horthy híveknek. Először is csak azok jönnének és a munkásság csak akkor kapna valamit, ha maradna, — amire hiába várnak. Saját tapasztalatomból tudom, hogy 1915-ben, amikor még otthon voltam és Amerika még nem volt a háborúban, érkeztek innen segélyek, amiből ugyan munkásemberek mit se láttak, hanem csak a “letört előkelő urak”. Helen Alakszay Los Angeles, Cal. Tisztelt Munkástársak:— Olvastam a Bérmunkásban, hogy a Naptár költségeit a lap alapból fedezték. (Még jó, hogy volt.) Az én lapom ugyan még csak júniusban jár le, de azért beküldőm az előfizetésemet, hogy azzal is segítsek, mert tudom, hogy nagy gonddal és fáradtsággal jár a lapot hétről- hétre kiadni. Azért a legőszintébb köszönetét mondunk az t
