Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-24 / 1360. szám
1945. február 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA---------------------------PÁR SZÓ A DÉLI KIZSÁMÁNYILÓKRÓL A Bérmunkásban már többször irtunk arról, hogy a textil iparban még a háborús viszonyok dacára is milyen alacsony béreket fizetnek a munkásoknak. Tekintettel arra, hogy ^ a háború megdrágította a megélhetést, a textil ipar munkásait ma jobban kizsákmányolják, mint a háború előtt. Megírtuk azt is, hogy különösen a textil ipar munkásai részesülnének valami kis béremelésben, ha a törvényileg elismert minimális órabéreket 60 vagy 65 centben állapítanák meg. A múlt héten viszont arról Írtam e rovatban, hogy az iparosodás terére lépett déli államok, de különösen Texas állam munkáltatói a reakció terén magukhoz ragadták a vezető szerepet. Reakció alatt jelen esetben persze a legdurvább kizsákmányolást értjük. Egyben azt is megírtuk, hogy különösen a textil ipar kapitalistái meg az olaj bárói állanak a reakció élén. A hét folyamán a Textil Workers Union nyilvánosságra hozott egy kezükbe került “nagyon bizalmas” jelentést, amelyet bizonyos William P. Jacobs nevű egyén küldött Washington városból a Southern Textil Manufacturers (Déli szövő gyárosok) szövetségének. Emile Rieve, az union elnöke szerint ez a Jacobs a déli textil gyárosok washingtoni “lobbyist”-ája, — vagyis ki járója és az union kezébe jutott dokumentum jelentés arról, hogy mit végzett Washingtonban. * A jelentés fontosságát igazolja az, hogy a textilgyárosok egyik alosztályának a hivatalos papírján sokszorosították szétküldésre az összes tagokhoz. Ez az alcsoport a “Print Cloth Group of Cotton Manufacturers”, amelynek direktora küldte szét a jelentést. Valószínű, hogy ebben a jelentésben sok nagyítás van, amennyiben minden ilyen kijáró úgy igyekszik feltüntetni magát, mintha nagyon nagy és fontos eredményeket ért volna el és igy jól megszolgálta a fizetését. De még ezen nagyításokat leszámítva is igen érdekes ez a jelentés, mert világot vet arra, hogy milyen alávaló eszközökkel dolgoznak a politikai ki járók és gazdáik. Ezen jelentésben Jacobs megírja, hogy tárgyalásokat folytatott a War Labor Board tagjaival, az Office of Price Administration (OPA) Brownlee nevű tisztviselőjével, Byrnes háborús mobilizáció direktorral, Fred E. Vinson gazdasági sta-> bilizáló direktorral, továbbá számos szenátorral és congress- mennel, hogy a tervezett minimális órabéreket ne emeljék tovább 55 centnél; avagy ha eme-* lik, akkor annak megfelelőleg engedélyezzék a textil gyártmányok árainak a felemelését is. Másszóval, ha engedélyeznének béremelést, akkor azt a fogyasztó közönségre hárítsák. i I Esetleg talán még a textil gyárosok nyernének is rajta. FENYEGETŐZNEK Jacobs megírta ebben a jelentésben, hogy megfenyegette az említett tisztviselőket. Miután ezen intézményeknek az életét a kongresszusnák kell újból meghosszabbítani, Jacobs* azzal fenyegette meg őket, hogy a déli államok szenátorai és kongressmenjei ellenük fognak szavazni, ha nem követik az ő utasítását. És hogy a fenyegetésnek súlya legyen, arra kérte a textil gyárosokat, hogy azonnal Írjanak saját szenátoraiknak és képviselőiknek, hogy hasonló értelemben informálják az érdekelt tisztviselőket. Jacobs mindjárt meg is nevezte azon szenátorokat, akik már eddig is segítettek. Ezek: George, Maybank és Russel szenátorok, akik vezetői a déli reakciós parlamentári csoportnak. Azt is megírta, hogy az OPA gazdasági szakértője, bizonyos Richard Gilbert nem akar kötélnek állni. Azért erre mindjárt rásüti a “liberális” bélyeget, ami a déli kizsákmányolok szemében igen nagy bűnt jelent és igy nem csodálkoznánk, ha minden követ meg fognak mozdítani, hogy ezt a tisztviselőt elmozdítsák állásából. Az unión értesítéséből megtudjuk, hogy milyen bűnt követett el ez a gazdasági szakértő. Ugylátszik, hogy midőn Jacobs a textil árak felemelését kérte arra az esetre, ha a béreket emelni fogják, ez a gazdasági szakértő kimutatta, hogy a textil ipar tulajdonosai az elmúlt évben 180 millió dollárral több hasznot csináltak, mint amit a stabilizáló törvények megengedtek. Kimutatta egyben azt is, hogy ha a ^ textil munkások általános 1Ó cent órabér javítást kapnának, még akkor is 65 millió dollárral több maradna a munkáltatók zsebeiben, mint azt a stabilizációs törvények megszabják. Nem csodáljuk tehát, hogy aki ilyesmit mutat ki, azt nem nagyon kedvelik a textil gyárosok. ÉSZAKI ÉS DÉLI KÜLÖNBÖZET De van még egy másik pont is, amiért a déli államok munkáltatói nagyon harcolnak és melyről Jacobs szintén említést tett ebben a jelentésben. Ennek megértésére tudnunk kell, hogy a déli államok városai sokszor azzal kecsegtetik az északi államok iparbáróit, hogy helyezzék át gyáraikat ilyen déli városokba, mert ott a munkabérek jóval alacsonyabbak, igy gyártmányaikat olcsóbban tudják előállítani, mint északi versenytársaik. Ami persze azt is jelenti, hogy valamivel olcsóbban tudják adni áruikat és igy magukhoz keríthetik a rendeléseket. Persze ily esetekben az északi gyáros szintén laszállitja a béreket, hogy versenyképes le! gyen. Ezt aztán azonnal követi a déli gyárak munkásainak a bérlevágása is, mert azt már törvénybe is foglalták, hogy a déli államokban mindig alacsonyabbak legyenek a bérek, mint az északi gyártelepeken. Ezt nevezik a North-South különbözetnek. A minimális béreket megszabó törvények tekintetbe vették ezt a North-South különbözetet és a déli minimum mindig kisebb, mint az északi. Ezt a különbözetet azzal indokolják meg, hogy a délen olcsóbb a megélhetés, tehát a munkásoknak kevesebb fizetés jár. Valóságban ez a North-South különbözet igen hatalmas fegyver a munkáltatók kezében a munkások kizsákmányolásának a fokozására, mert mint mondottam, ezzel előbb egyik, majd a másik helyen is képesek lenyomni a béreket. Hogy a megélhetés olcsóbb a délen, abból csak az igaz, hogy ott az életszínvonal alacsonyabb. A déli munkások szükségletei nem kisebbek, mint az északi testvéreiké, de miután keresetük kisebb, nem képesek annyit vásárolni, igy nélkülöznek. És miután a kisebb kereset folytán a vásárló képességük is kisebb, igy az iparok további fejlődéséhez sem tudnak annyival hozzájárulni, mint a nagyobb keresetű északi munkások. Szóval ez a North-South különbözet a kizsákmányolás ilyen körfolyamatának a fentartója, éppen azért ideje, hogy már figyelmeztetik erre a munkásokat és éles küzdelem indul meg ellene. Hogy a munkáltatók mennyire tudatában vannak annak, hogy ez a North-South különbözet milyen erős fegyver a kezükben a munkások ellen, arra világot vet Jacobs jelentésének az a része, amelyben tanácsokat ád az azonnali teendőkre. Ezen tanácsokat 10 pontban foglalva sorolja fel. A PUSKAPORT EMLÍTI A tanácsok 4-ik pontjában javasolja a gyárosoknak, hogy már most gondoskodjanak “agresszív” jogtanácsosokról, akik az OPA végzését, abban az esetben, ha az kedvezőtlen lenne, a fellebviteli bíróság elé vigyék. Az 5-ik pontban ezt Írja: “Készítsenek az OPA törvényhez olyan függeléket, amely azt érvénytelenné tenné és a politikai organizáció segélyével nyomást kell gyakorolni erre az intézményre, hogy ha még egy évi életet akar, ezen függelék keresztülmegy”. Másszóval meg kell értetni az OPA tisztviselőivel, hogy ha nem állnak kötélnek, akkor ki fogják őket szavazni a hivatalból. És ha még ez nem volna elég, akkor a 6-ik tanács szerint: “Politikai nyomást kell használni annak a hangsúlyozásával, hogy az OPA-ban radikálisok vannak, akik a profitot limitálni akarják. Meg kell őket fenyegetni kongresszusi vizsgálattal”. És végre a 7-ik pont szerint: “Reméljük, hogy az OPA-val barátságos utón kooperálni fogunk, de minden esetre szárazon kell tartani a puskaport.” Az ám, ezt kell megtanulni a munkásoknak is! HÍREK SZICÍLIÁBÓL PALERMO, (ONA) — A szövetséges és olasz hatóságok nagyon meg volnának lepve, ha előbb utóbb nagyarányú forradalom nem törne ki Szicíliában. A legtöbb hivatalos személyiség, akivel az utolsó két hét alatt beszéltem, megegyezik abban, hogy a zendülés eddig is csak azért nem tört ki, mert félnek az angol és amerikai katonaságtól — jelenti a hírszolgálati iroda tudósítója. A zavargások azonban máris napirenden vannak és nagyszámmal szedik áldozataikat. Az olasz rendőrség és katonaság képtelen a rendet fentar- tani a szövetségesek pedig egyenlőre nem avatkoznak bele Szicília belügyeibe. A tüntetéseket a legkülönbözőbb címeken rendezik: azért, mivel sorozzák a férfiakat az olasz hadseregbe, vagy mert egyesek gabonát halmoznak fel; vagy mert az árak tulmagasak. A tüntetések igazi oka a nyomor. Az emberek ma már kiábrándultak abból, hogy a felszabadulás azonnal paradicsomi állapotokat fog teremteni. A népet izgatják a nagybirtokosok, a politikai kalandorok minden válfaja, az uj életre kelt maffia banditái és végül természetesen a fasizták, akik szeretnének még egyszer uralomra kerülni. Ezeknek a különböző csoportoknak csak egy közös jelszavuk van: “El Rómától !” MIT ÉR AZ ELISMERÉS OTTAWA, Canada, feb.: — A kanadai kormány elhatározta, hogy a Canadában elhelyezett francia aranyat ki fogják adni a De Gaulle által vezetett, ideiglenes francia kormánynak, miután ezt a kormányt úgy Anglia, mint Amerika és Oroszország is elismerték. Most, miután a De Gaulle kormány követet nevezett ki Canadába, előkészületet tettek arra, hogy a francia aranyat a “Bank of Canada“ átutalja a francia állami banknak. A canadai hir nem említi meg, hogy mekkora értékű aranyról van szó. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Van Nuys 7.00 Bischof Józsefné, 'Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron ..... 7.00 Detky E.-né, Phila ........... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 7.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 5.00 Feczkó J.-né, New York .. 8.00 Fodor J.-né, Cuyahoga „..12.00 Ganch L.-né, Carolina ......12.00 Helen Kanchar, Bay City 5.00 Kern Péterné, Akron ..... 5.00 Kollár Józsefné, Clev........ 6.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 7.00 Lefkovits, Lajosné, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila ......... 7.00 Molnár A.-né, Cleveland 5.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 2.00 Udvamoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 4.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 7.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00