Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-03 / 1357. szám
1945. február 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------------(gb) ROVATA---------------------------TÁRSADALMI BIZTOSÍTÁS ! A Social Security Board Roo- ; sevelt elnök kérésének megfe- lelőleg nyilvánosságra hozta a társadalmi biztosításra vonatkozó uj, kiszélesített programját. Ez a program, — noha az arra hivatott kormányközegek állították össze, még nem bir törvényerővel. Hogy a gyakorlatban is érvényesüljön, szükséges, hogy a kongresszus két házában megfelelő törvény javallatott nyújtsanak be és fogadjanak el. Ha aztán ezt a törvényt az elnök is aláírta, akkor visszakerül a Social Security Boardhoz, hogy juttassa érvényre. Az újságok mindenféle ilyen programot manapság “a bölcsőtől a sírig tartó” biztosításnak neveznek. Ezt a frázist pár évvel ezelőtt Angliában találták ki, amikor a Bevin féle javaslat felszínre került. Mint emlékezetes, abban a javaslatban heti három-négy dollár segélyt illetve biztosítást akartak törvénybe iktatni egy-egy személy részére, ami Angliában annyira feltűnő volt, hogy a “cradle-to- grave” frázist gyártották rá, noha inkább ráillene az “Ínségtől az éhhalálig” kifejezés. Éppen igjy még erre a tervezetre, tehát a kibővített társadalmi biztosításra is csak gúnyból lehetne mondani, hogy biztosítja az életet a bölcsőtől a sírig. Legfeljebb talán csak azon esetekben igaz, amikor a bölcső után azonnal következik a sir. Nem gúnyból mondom ezt, mert egyes esetekben az anyaság előtt álló nők kapnak bizonyos támogatást, de viszont a további biztosításért mindenkinek magának kell megfizetni a KERESETÉBŐL. Márpedig jó néhány év eltelik, amig a csecsemő kenyérkereső lesz. Azonban eltekintve ettől a “bölcsőtől a sírig” frázistól, a társadalmi biztosítás jelentékeny lépést mutat a munkásság életszínvonalának az emelésére. Az első ilyen törvényt 1935-ben hozták. Mindjárt ez az első törvény több program pontot ölelt fel. Legfontosabbak voltak a következők: 1) Aggkori nyugdíjra való biztosítás. Ennek költségeit részben a munkás, részben pedig a munkáltató fizeti. Ha azonban a valódi tényt vesszük, akkor valójában csak a munkás fizeti, mert hiszen minden üzletet, ahol munkásokat alkalmaznak, a munkások tartják fenn. Ez a biztosítás tehát nem segély, hanem éppen olyan biztosítás, mintha bármilyen magán társulatnál vennénk ki hasonló kötvényt. SOK A KIVÉTEL 2) Munkanélküli segélyzés. Miután a legtöbb államnak már volt valami hasonló intézkedése, az 1935-ös törvény érteinkében a szövetségi kormány az egyes államokkal közösen kezeli a munkanélküliek segélyzését. Azonban ez sem SEGÉLYZÉS a szó szoros értelmében, hanem biztosítás, amiért mindenki megfizet. 3) Szükségben levők és elag- godtak segélyzése. Ez annak az elvnek ád kifejezést, hogy azon embereket, akik bármilyen oknál fogva is képtelenek gondoskodni magukról, az állam köteles eltartani. Ebben is a szövetségi kormány az egyes államokkal kooperál. 4) a vakok segélyezése. Ez az előbbi elvnek a vakokra vonatkozó speciális alkalmazása. 5) Szövetségi támogatás az államok részére közegészségügyi programok kivitelére. Ezen eredeti társadalmi biztosítási programnak két nagy hibája volt. Az egyik az, hogy nagyon de nagyon sok munkást a kivételek közé soroltak. így például a törvény nem terjedt ki a földművelésben alkalmazott munkásokra, sem a házimunkásokra, sem azon kis üzemekre, amelyekben 8 munkásnál kevesebbet alkalmaztak. És kivételt képeztek az egyházak, az iskolák s hasonló intézmények alkalmazottai is. A másik nagy hiba pedig az volt, hogy úgy a biztosítási összeg, mint a munkanélküli segély, avagy az aggkori segély nagyon alacsonyak voltak. Ezen hibák kiküszöbölésére 1939-ben újabb törvényeket hoztak és akkor egyben az intézmény nevét “Old-Age andi Survivors Insurance”-ra változtatták. Az 1939-es törvény emelte a biztosított munkások számát és javította a biztositá-' si és segélyzési összegeket is. Mindazonáltal még igy is sok javítani való maradt ezen az intézményen. Először is az aggkori nyugdíj jogosultságra kiszabott idő 65 év, nagyon magas. A munkások legnagyobb része nem éri meg. És azok, akik megérik, már nem sokáig élvezhetik. Ezt legalább is 60 évre kellene leszállítani. Hiszen a háború után az iparokból úgyis ki fog szorulni a hatvan éven felüliek legnagyobb részei HETI 25 DOLLÁRT JAVASOLNAK A most elkészített javaslat az aggkori biztosítást ki fogja terjeszteni további 20 millió emberre, amennyiben beveszi úgy a földművelésben, mint a kis üzemekben dolgozókat, továbbá a többi eddig kizárt munkásokat is, sőt még az önmagát foglalkoztató kis-mester vagy kis üzletember is beállhat, ha akar. Ugyancsak lényeges változást javasol a munkanélküli biztosításra is, ami eddig ez az egyes államok szerint különbö-' zött. így például New York államban az egy évi bizonyos minimális munka után a fizetés szerint heti 7 és 15 dollár közötti összeget fizet 13 héten át. Ohio állam valamivel liberálisabb, amennyiben heti 16 dol- llár maximumot fizet 15 héten át. Az uj javaslat szerint min-i den államban heti 25 dollár i maximumot acfnának 26 héten keresztül egy-egy évben. Ha ezt elfogadnák, jelentékeny javítást jelentene. Egy másik érdekes pontja a javaslatnak a betegség esetére való biztosítással foglalkozik. A Social Security Board állítása szerint az Egyesült Államokban naponként körülbelül 7 millió egyén nem dolgozik valamilyen betegség vagy csonkulás következtében. Ezeknek nemcsak a megélhetéséről kell gondoskodni, hanem arról is, hogy megfelelő gyógykezelésben részesüljenek. A javaslat szerint ezt is csak biztosítással lehet elér» ni. VERSENY A BIZTOSÍTÓ TÁRSULATOKKAL Az ily biztosítás természetesen még nem jelentené a gyógyászat társadalmositását, csupán azt, hogy a nagy néptömegek akkor fizetnék a betegséggel járó minden kiadásokat, amikor egészségesek, éppen úgy, mint most fizetik azok, akik valamilyen betegsegélyző egyletbe tartoznak. Természetesen senki sem tudja megmondani, hogy ebből a tervezett programúiból menynyit fognak megvalósítani a következő pár év alatt. Annyit azonban láthatunk, hogy egyenlőre erős a tendencia a társadalmi biztosítás sokoldalú kiszélesítésére. És amilyen arányban fejlő(Vi.) Stalin megtanította Churchillt, hogy ha valamelyik radikális csoport valami olyat csinál, ami nekik nem tetszik, azokat “Trotzkyistáknak” hívja. A görög ELÁS csoportra azt mondja Churchill, hogy azok is nem elég szelíd Stalin» isták, hanem Trotzkyisták. Az a szerencse, hogy a pa- pirhiány miatt nem kell harminchat oldalt végig lapozni, hogy az olaszországi harcokról szóló hírekét megtaláljuk, csak 18-20 lapot. “A Száműzött Királyok, című drámában most kezdődik a második felvonás, Péter szerb király ragaszkodik a trónjához — hozzák a hírek. Harmadik felvonásban Habsburg Ottó fog szerepelni. Már a Vatikánban tartják a próbákat . Az angol demokrácia dicsőségére most már lehetővé akarják tenni, hogy azon jobb iskolákban, ahol eddig csak úri gyerekek mehettek és a beira- tási dij 240 és 1,080 dollár között volt, most már munkás gyermekek is beiratkozhassanak. Azt suttogják, hogy az “Atlantic Chartert” jégtáblára Írták. Warsaw, saw war. Mi reméljük tanultak is belőle, mert bizony egyetlen város sem látott annyi háborút mint Warsaw. dik majd ez a társadalmi biz- cositás, olyan arányban teszi szükségtelenné a magán biztositó társulatokat, sőt a betegsegélyző egyleteket is. És éppen ideje, hogy a biztositó társulatok további fejlődésének valami gátat vessenek, mert ha a következő félszázadon keresztül még úgy haladnak, mint az elmúlt ötven év alatt, akkor övék lesz csaknem az egész ország. A biztositó társulatok vagyonát hasonlítani lehet az európai latifundiumokhoz, amelyeket nem lehet feldarabolni. Itt is együtt tartják az óriási vagyont, mert a kötvények biztonsága ezt megkívánja. De az ily óriási vagyon persze nem “hever”, hanem befektetik mindenféle vállalatokba, amelyek aztán kizsákmányolják az alkalmazottaikat. így az a kevés egyén, akik valóban uralják a biztositó társulatokat, a biztosítottaktól összeszedett pénzek befektetésével zsákmányolják ki magukat a biztosítottakat is. így tehát ha az állam átveszi a biztositó szerepét, nem kell sajnálkoznunk a nagy biztositó társulatok hanyatlásán, amelyet az ily intézkedés maga után von. És éppen úgy nem kell majd sajnálkoznunk a betegsegélyző pusztulásán sem, amelyek úgyis elveszítették a testvériségi jelleget s nem egyebek, mint élet és betegségi biztositó vállalatok. Ha utonállók, rablók megtámadnak bennünket, mi is szívesen vesszük a rendőr segítségét, de azért még nem leszünk rendőr ügynökök. Habár utáljuk is a rendőrök viselkedését a sztrájkok esetén. Hát akkor miért Ítélnénk el a Szovjetekei* azért, mert elfogadták a kapitalista államok segítségét, amikor a náci banditák megtámadták őket? A hires New Deal annyira szegénylegényekből áll, hogy a reakció megtestesítőjét, michi- gani szenátort, Vandenberget is dicsőítik azon külügyi irányelv megpendtéséért ,amit ők is szerettek volna, de nem tudták, vagy nem merték nyilvánítani. Connally szenátor, aki egy- szersmint a külügyi bizottság elnöke is, könyörög a szenátor és képviselő uraknak, hogy hagyják abba a külügyi irányelv feszegetését. Ne kössék meg Rooseveltnek a kezét, most a nagy konferencia előtt. Connally is biztosra veheti, hogy a Vandenberg irányelvét nem nagyon szívesen fogadná el Stalin. De mindenáron jó lesz Sta- linnak megtanulni a “Don’t Fence Me In” dalt, azt hiszem, gyakran el kell majd azt dalolnia. Azt a fényképet lesz érdemes megtartani emlékül, melyen Hitlert mutatják a romok között. JEGYEZD MEG...----------------------Ajánlja: St. Visi..
