Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-30 / 1378. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 30. Milyen lesz az újjáépítés? (a.l.) Nagyon sokat hallunk ma arról a háború utáni újjáépítésről. Hogy azután kik és hogyan értelmezik azt, az természetesen más lapra tartozik. Hogy most már az európai háború befejeződött, de még mindig nem látunk semilyen tervezetet, még az európai országok részére sem. Annyit azonban már megállapíthatunk, hogy a demokrácia nagybban való hirdetése csak igazi csalétek volt a népek nagy tömegének félrevezetésére. é A görögországi helyzettel foglalkozva megállapíthatjuk, hogy a demokrácia talán olyan arculcsapást még sohasem szenvedett, mint éppen Görögországban. A görög partizánoknak egy ideküldött képviselője, aki tanúja volt Churchillék görögországi demokráciájának, a többek között azt bizonyítja, hogy az angolok több mint 15 ezer partizánt fogdostak össze Görögországban, akiknek oroszlán részük volt a nácik elleni harcban. Most Afrikában szenvednek az angolok által létesített koncentrációs táborokban. Magában Görögországban a tényleges fasizták a papsággal az élükön, kényszerítik a fegyveres demokráciát a görög népre. Ilyen a helyzet az egész európai kontinensen. Magában Jugoszláviában se különb a helyzet. A nép kívánsága 'mindenhol csak utolsó sorban jön számításba. teljesen a köznép leigázására irányul és mindenfelé a volt fasizAz ideiglenes jugoszláv kormány jelenti, hogy Karintiában és egyáltalában Trieszt környékén az angol katonai diktatúra ták részesülnek előnyben. Azokat teszik vissza hivatalokba. Ezért azután tényleg érdemes volt életüket áldozni az uj világrendért. Belgiumban sem sokkal kecsegtetőbb a helyzet. Ugyanis a belga nép nem akarja többé Leopold királyt, de egy cseppet sem leszünk meglepve, hogy az “igazi demokráciát” képviselő Anglia katonai sorfalak mögött fogja a belga királyt Belgiümba visszacsempészni. Ugylátszik a kapitalizmus újjáépítése abban fog megnyilvánulni a háború befejezése után, hogy igazi fasizta módozatokkal és taktikával próbálja pusztulásra megérett társadalmát alátámasztani. Hogy azután a hazai fronton is hallassanak magukról, igazán a nép érdekeit szolgáló (értsed alatta a kapitalizmust) kivénhedt reakciós politikusok. Hát azért Mr. Hoover tanácsát kérik ki és helyezik előtérbe. Gondolom, hogy nem szükséges az amerikai népnek külön bemutatni Mr. Hoovert, de mégis meg kell említeni, hogy ez a demokrácia bajnoka most Roosevelt halála után, ismét napfényre került és megint boldogitani akarja az amerikai népet, mint azt már tette elnöksége alatt. Neki elősorban sehogyan sincsen Ínyére, hogy a jelenlegi kormány bizottságot tart fen az árak szabályozására, ő nem tartja az ilyen intézkedéseket helyen valónak ,mert megzavarja az üzleti érdekeltségeknek profit éhes étvágyát. Hát bizony az a háború utáni újjáépítés nagyon visszatükrözi a jelenlegi kapitalizmus, diktátor uralmát a jövőre vonatkozóan. Most csak a munkások tömegétől függ, hogy megérti-e a kor hivó szavát és idejekorán szervezkedni fog a fekete reakció teljhatalmi uralmának megdöntése érdekében. IMMÁR NEM KÖTELEZŐ A nemet nyelv tanítása a középiskolákban már nem kötelező, ezzel megnyílt az első rés egy — szószerint és jelképesen értett — “Tanterv” merev falán, amelyen belül hosz- szu idők óta papirszaguan és az élettől távol nevelődött a magyar diáktárasadolm. Még jónéhány ütésre lesz szükség, hogy a Nagy Tanterv összedül- jön és helyet adjon a még csak tervekben kibontakozó, meleg, eleven, uj oktatásnak, de mindenekelőtt konkretizálni kell azt az általános jellegű követelményt ,amely “az oktatási szellem megváltoztatását” sürgeti. Igen, a szellemei baj volt. Főhibaként első elemitől érettségig azt magyarázták, oktatták és bizonyították a Tanterv összes pontjai, hogy ebben az országban minden tökéletesen rendben van, hibák csakis a régmúlt történelem drapériái mögött fedezhetők fel elnéző kegyelettel, egyébbként semmi baj, semmi probléma, semmi feladat ,amelyre fel kellene készülni. Ez a propaganda aztán a középiskolások nagyrészt polgári származású tömegeiben olyan Magyarország-képzetet épített fel belföldi használatra, amely vészesen hasonlít az IBUSz árvalányhajas, gyolcsin- ges és tokajit hörpölő turista- igéretfödjéhez. Az ilymódon kezelt diákok minden latin közmondás ellenére, csakis az iskola részére tanultak, logaritmust, atomfizikát, évszámokat és ablativus absolutust, az élet részére már nem volt hely a Tantervben. Az élet pem léphetett be a kapun, a magyarság legégetőbb problémái: pa-1 rasztkérdés, munkáskér d é s, I kultúránk helyzete, mind megakadtak a faliképeken, amelyek szerint a falusi gazda megelégedetten szántja-veti kis földjét isten áldásával felszerelve, a munkás szorgosan és örömmel buzgólkodik a gyárban, mi pedig mindnyájan, mint a keresztény Nyugat védőpajzsa, Európa érdekében előmozdítjuk a német behozatalt. így volt. A láthatatlan, de mindenható vaskalap ránehezedett mindenre és fegyelmi utón intézte el az ifjúság ellentétes törekvéseit. A középiskolás ifjúság ugyanis érzékenyen felfigyelt a meglévő és letagadhatatlan problémákra részt kért belőlük és tudni akart róluk. Hány fegyelmi, hány elkeserítő kis szabadságharc és fiatalos letörés származott az élet követelményei és a Tanterv közötti ellentétből! Tisztelt Munkástársak:— Midőn az őszön a répaszezón munkával végeztünk, elmentem téli munka után és mert a sógorom Vancouver környékén lakik, meg aztán ott a tél is enyhébb, hát megtekintettem Ca- nadának a nyugati részét is. Találkoztam néhány jó ismerőssel, mondottam nekik, hogy a Bérmunkás már újból bejöhet Canadába s a mellékelt két cimre mindjárt meg is rendelték a lapot. Most azonban már megint visszajöttem s itt találtam a Bérmunkást, noha én 600 mérföldre voltam innen. Visszajöttem ,mert úgy találtam, hogy az én 47 éves csontjaimnak a cukorrépával való foglalkozás még a legkönnyebb munka Ca- nadában. A három hónapig tartó szezon alatt 450-600 dollárt lehet keresni, aszerint, hogy milyen a termés. Ha a termés jó, akkor a farmer mosolyog, meg én is, bármilyen nehéz a munka. A jövő karácsonyt azonban már szeretném Magyarországon tölteni, mert mióta eljöttem onnan, sehol sem voltam “otthon” s igy “homesick” betegségbe estem. Tizenhat éve már. hogy hány-vet a sors Canadá- ban s ha Magyarországra gondolok, ritkán maradnak a szemeim szárazon. Canada félvad, zord területein csak fázok, sokat gyalogolok és bizony sokszor éhezek is. Bejártam én is Magyarországot, láttam a napszámosok életét a Veszprém megyei hathalmi grófi gazdaságban, de az élet ott szebb volt, mint itt és a Mrs. Fodor által említett 16 krajcáros napibérnek én hírét sem hallottam. Ugylátszik, hogy az emberek többsége vagy nagyon dicsekszik, vagy nagyon panaszkodik. De remélem, hogy lesz még József Attilán kezdve és Petőfi számos versén befejezve, számtalan tabu volt a középiskolákban .amelyekről jólnevelt undorral hallgattak a tanerők. Pintér Jenő és Jakab Ödön ol- vatag tanai keretezték az órákat, minden súlytalanságukkal s tönkrelapitva az önálló, friss, fiatal törekvéseket. A hazug ál-életformák és meggyőződések lemásolása viszont kötelezővé vált s ez a lelkiség alakította ki nagyrészt a ma any- nyiszor gerinctelennek, öntudat nélkülinek nevezett középosztályt. És ez a Tanterv építette föl a csupa jó Potemkin-Ma- gyarországot, amely éppen nemrégiben omlott ránk hatalmas robajjal. Még mielőtt bármi történnék: ezt a szellemet kell leigazoltatni és végleg nyugdíjba meneszteni. (“Demokrácia’ ’-Budapest) élet a Duna és a Tisza partjain, sőt a Balaton partján is. Gabriel Takács Turin, Alberta, Canada A szerkesztő megjegyzése: Érdeklődéssel és szimpátiával olvastuk Takács munkástársnak sorait, amelyekben saját sorsát leírva élénk képet fest a canadai mezőgazdasági vándor munkások életéről. A vándor munkásokat úgy ott, mint az Egyesült Államokban még ma is végtelenül kizsákmányolják és igy nem csodáljuk, hogy munkástársat elfogta a honvágy. Azonban Fodor munkástársnő nem túlzott a magyarországi viszonyok leírásával. De azonkívül megjegyezte, hogy nem mindenkinek volt olyan rossz dolga, mint amilyen példákat felhozott, habár igen sokaknak. Egyébiránt Fodor munkástársnő leírását tejesen igazolja “Veres Péter levele az uradalmi cselédekhez”, amelyet a budapesti “Szabad Szó” cimü lapban tett közzé és amelyet mi is leközöltünk a Bérmunkás junius 9-iki számában. Azonban mi is reméljük, mint Takács munkástárs, hogy lesz még élet, — méghozzá szebb és jobb élet a Duna, Tisza és Balaton partjain. Mert mint Veres Péter is irta: “Az a világ (a rossz) most elmúlt és soha többet vissza nem térhet.” Tisztelt Lefkovits Munkástárs: Mrs. Kalapos meglátogatott bennünket és itthagyott két dollárt, hogy küldj em lel a Bérmunkásnak, mert, mint mondotta: “megérdemli, mert ez az egyetlen magyar lap, amely neveli és vezeti a munkásságot a felszabadulás felé.” G. Bakos Los Angeles, Calif. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága VV * W
