Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-06-30 / 1378. szám

1945. junius 30. BÉRMUNKÁD 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI VAJON ÉLNEK-E? Az amerikai magyarság na­gyon gyakran sóhajt fel mos­tanában, hogy az óhazai hozzá­tartozók vajon élnek-e? Nem-e pusztitta el a náci-nyilas ban­da, nem-e ölte meg a bomba, a gránát, amelyek ebben a há­borúban, hála a náci banditák kezdeményezésének, nem na­gyon tett kivételt, civil és ka­tona, nő és férfi, gyermek és felnőtt között. Mindannyian aggódva várjuk a levelezés megindulását, hogy bizonyosat tudjunk, addig re­mény és kétség között válta­kozunk, talán élkerülte a náci banditizmus a mi szeretteinket. Magam személyét illetőleg nem sok a reményem, a családom régi szociálisták, nem azok kö­zül valók, akik alkalmazkodni tudnak a változó viszonyokhoz. És ha élnek is hogyan? miből? forog a kérdés állandóan a lel­kűnkben. Erről szeretnék bizonyossá­got tudni, de engem még más kétségek is gyötörnek, amikor a hazai lapokat olvasom és nagy néha egy-egy nevet talá­lok ,aki a népbiróság- elé kerül, biró, fehér terrorista, kurzus lovag, igy akadt meg a szemem Szeman birón, a hírhedt Sze- man tanács elnökén, ki kéj eleg­ye ontotta ki a halálos Ítélete­ket az életfogytiglani fegyhá- zakat a munkásoknak, mert forradalmárok voltak. Ül már Prónay Pál báró is a Prónay különítmény feje, kinek a kü­lönítmény!; vélgig gyikolta a csonka Magyarországot ő már ül , de nem sokáig, rövidesen lógni fog, de vajon mi van a többiekke? Vajon élnek-e? Ha igen, mikor kerül rájuk a sor. Csak úgy kapásból, ahogy az eszembe jutnak Horthy “leg­jobb tisztjei” a gyilkosok, em­ber rablók, tolvajok. Héjjas Iván és a testvérei, francia Kiss Mihály, Osztenburg és Freiberger századosok, Báró Nopcsa, Sefcsik Gyula, Báró Liehm főhadnagyok, Buday százados, Bibó főhadnagy, ezek csak a vezérek, a különítmé­nyek parancsnokai mindegyik; különítménybe egy csomó tiszt. Valamikor pontos névsort ve­zettünk a gyilkosokról az emig­rációban, remélem, hogy Ráko­si, Révay József magukkal vit­ték ezt a névsort és ha kézre- kerülnek, ha élnek, akkor a magyar népbiróságok nem fe­lejtik el azt a sok ezer magyar munkást és szegény parasztot, akiket Horthy banditái kivégez­tek. Még a háború előtt és alatt nagyon aktivak voltak, “Turá­ni Vadászok”, “Rongyosok” név alatt építették ujá a különítmé­nyeiket, hogy letörjék a magyar nép régen esedékes forradal­mát. Újra hősök lettek volna a fegyvertelen néppel szemben, de gyáván elfutottak, elbújtak mikor az általuk annyira gyű­lölt Vörös Hadsereggel kellett volna szembenézni. Vájjon él­nek-e? Kézre kerülnek-e? Ha igen, úgy nincs az a papi gár­da, amelyek letudnák őket imádkozni a jól megérdemelt akasztófáról. A NÉGER PAP A világért sem akar ez az Írás valami tudományos vallás- történeti munka lenni, csak úgy elgondolkoztam azon a né­ger papon, amelyiken egy mun­kástársammal olyan jól mulat­tunk, amikor a villanyossal ke­resztül utaztunk Cleveland né­ger negyedén és vagy 30 perc­ig szembe ült velünk a villamo­son. Elgondolkoztam, hogy nem is olyan mulatságos, sőt nagyon elszomorító és hogy végered­ményben semmi különbség nin­csen az afrikai varázsló, a ka- tholikus püspök, vagy pápa, a zsidó rabbi, vagy a mi néger papunk között. Mindegyik a tö­mege ösztöneire hat, különböző misztikus eszközökkel és egy célért, a tömegeknek a vallás, ami ezzel egyértelmű a mara- diság jármába való tartása. A jól megtermett, vagy 30- 35 éves néger pap, nagy feltű­néssel szál fel a villamosra, alá­zatosan követi őtet a vén, vagy hatvan éves erősen kifestett, felcicomázott felesége. Leül ve­lünk szembe és akaratlanul is vizsgálni kezdjük, elég jól öltö­zött, ami azonban feltűnik az a következő. A fekete papi inge- lőn, nagy gyöngyház gombok­ból egy kereszt van felvarva. Kis arany kereszt van a kabát­ja mindkét hajtókáján, egy szé­les fekete szalagon vagy fél­font súlyú rézkereszt lóg a • mellére, mig egy vastag arany­óra láncról egy másik súlyos kereszt lóg le a hasára. A bal­kezén három, a jobb kezén két vastag aranygyűrű, a bal kar­ján egy karóra, a jobbon egy arany lánc, a szivarzsebéből élénk rózsaszín csipke zsebken­dő kandikál ki, amelybe még négy különböző szinü töltőtoll mutatkozik. Ez a szélesen vi- gyorgó pap alapjában úgy néz ki, mint egy jól feldíszített ka­rácsonyfa. Mi mosolygunk rajta, de a felszálló fajtestvérei ugylátszik nagyon ismerik, majd mind­egyike nagy tisztelettel hajol meg előtte, amelyet ő, mint egy neki kijáró hódolatot, csak egy fejbiccentéssel fogad, ame­lyiket megszólítja és kezetfog vele, az egész eksztázisba esik, alig tud szólni a boldogságtól. Mikor leszáll vagy 15 néger áll fel és hajol meg feléje és tisztelettel néznek utána, amig csak a villamos el nem robog a látókörből. Ez a néger pap, a keresztjei­vel, töltőtollaival, nem akarhat más hatást elérni, mint az af­rikai kortársai a vad ijesztő álarcával, a pap a fekete talár­jával, a rabbi a fehér térítőjé­vel, titokzatossá tenni magát, feltűnően elütni a hívőktől, amelyet éppen úgy szolgál a varázsló mákonya, mint a mo­dern vallási salesman orgoná­ja vagy énekkara, homályos ki­világítása. Mindegyiknek meg vannak a bohókás táncszerü mozdulataik. Mosolyogjuk a néger papot, az afrikai varászlót, a kínai ima malmot, pedig csak formai különbség van köztük és a “kul- tur” (?) vallások ügynökei kö­zött, a lényeg mindenütt az, a tömegek kézbentartása, adófi­zetővé tevése és a fenálló rend alázatos, jámbor, soha nem lá­zadó tagjává nevelése. A vallás magánügy, ez na­gyon szép frázis addig ,amig a vallásnak csak az a célja, hogy az istentiszteletet fejezze ki. Senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha valaki úgy érzi, hogy neki szüksége van arra, hogy közte és a mindent tudó istene között egy közvetítő legyen, ha az kitart egy papot, vagy vesz magának egy ima malmot, de ezek az isten kereskedők, nem elégszenek meg azzal, hogy a közbenjárásukért megfizetik őket, hanem ők irányítani akarják és sajnos irányítják is a híveik gondolkodás módját a társadalmi kérdésekben is, ez annál is .inkább veszedelmes, mert ez a befolyás a papok ré­széről, mindenkor a reakció ja­vára szolgál, a kevés kivétel csak megerősíti a fenti sza­bályt. Ez az oka annak, hogy min­den olyan kijelentés dacára is, hogy a vallás magánügy, a mo­dern munkásmozgalom, állandó­an szembetalálja magát a val­lással, az az a papsággal, akik a saját személyüket mindenkor azonosítják a vallással, sőt az istennel is. Ha kénytelenek va­gyunk kiporolni a reakciós, vagy korrupt, erkölcstelen csu­hát, vagy talárt ,akkor rögtön jön a nagy felháborodás, hogy a vallást, az istent támadtuk meg. A papot szent és sért­hetetlennek szeretnék kikiálta­ni, azt akarnák, hogy köztiszte­let vegye őket körül, de ha a pap leszáll a szószékről, vagy pláné a szószéket használja fel arra, hogy nekitámadjon a ha­ladásnak, azt mi nem hagyjuk a válás vagy az isten mögé búj­ni és egyáltalán nem tartjuk sérthetetlennek, mi ilyen eset­ben nem a vallást, az isten hi- vést, hanem az azzal visszaélő papot poroljuk el. Tiszteletet igazán nem ad­hatunk olyan papoknak, kik szemforgatva hirdetik a mér­sékletet, a tisztaságot, az er­kölcsöt, mig maguk pukkadásig zabáinak, agyon isszák magu­kat és a legpiszkosabb életet élik Nem tisztelhetünk olyan lel- kipáztorokat, kik a krisztusi szeretet örve alatt a legvadabb faji, vallási és főleg osztály gyűlöletet hirdetik. Ezek a gondolatok fogtak el, amikor a tarka-barka néger papra visszaemlékeztem. Vala­mikor majd jót nevet rajtuk az emberiség, ha a múzeumokban mint egy régi korszak emlékeit mutagotják. Ha majd az emberiség tudo­mányosan képzett, szabad, bol­dog és egyenlő lesz, akkor ha még lesznek olyan lelki bete­gek, kiknek az istenéhez közve­títőre, papra, varázslóra, vagy ima malomra lesz szüksége, azokon lehet szánakozva moso­lyogni. De ma nekünk, akik az­ért a szebb jövőért harcolunk, akár akarjuk, akár nem, min­AKRONBAN Családi kirándulást rendez­nek az IWW magyar nyelvű tagjai JULIUS 8-án, vasár­nap, a közismert FÜLöP FARMON. Jó ételek és hüsitőkről gon­doskodik a rendezőség. A tánchoz Steidl Pista zeneka­ra muzsikál. Belépődíj nincs. ÚTIRÁNY: Az airportnál vagy a Canton Roadon a 224 utat venni a Wingfoot Laké­ig. A vasúton innen jobbra térni és jó utón két mile a piknik hely. Figyelje a jelző táblát. dig az utunkban áll a papok, varázslók rengeteg tömege, akik a tömegek vallási hiszé­kenységét fordítják szembe a mi felviágositó munkánkkal. A papok a misztikummal, mi az ész tiszta fegyverével harco­lunk, ők a maradiságért, mi a haladásért, ők a testi és lelki szolgaságért, mi a szabad, bol­dog emberért. Ez a harc hosz- szadalmas és nehéz, de kétség­telen, hogy a hazugságon, az ármányon, végül mégis győzni fog a tiszta ész és az emberi­ség szabad, boldog társadalmá­ban csak mosolyogni tudnak a papok maskara ruháin, bohókás ugrándozásain, a munkásokon függ, hogy ez minél előbb be­következzen. ELFOGTÁK DOROSSY KÚ­RIAI BÍRÓT, A RÁKOSI-PER ÍTÉLET-SZERKESZTŐJÉT A VIII. kerületi rendőrség hétfőn délután letartóztatta dr. Dorossy Dezső kúriai bírót és családját. Dorossy hétfőn reggel a Du­nántúlról érkezett meg József körúti lakására. Azzal a szán­dékkal jött, hogy tovább foly­tatja útját veresegyházi villá­jába. A politikai rendőrség tu­domást szerzett Dorossy meg­érkezéséről és azonnal letartóz­tatta. Megkezdték kihallgatását és előadásából nagyon sok fontos adat jutott a rendőrség birto­kába. Dorossy a népellenes magatartásáról közismert Sze- mák-tanácsba tartozott. A har­mincas évek Rákosi-perének a tárgyalásain mint itéletszer- kesztő működött. Az ő nevéhez fűződik Sallai-Fürst, Böhm Vil­mos és számos kommunista­ügy ítélethozatala. József kör­úti lakásán, Íróasztalának fiók­jában többszáz politikai bün- per eredeti okiratát találták meg. Kihallgatása után átad­ják a Népbiróságnak. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! LEGYEN önnek is mondaniva­lója nekünk és a Bérmunká­son keresztül Munkástársa­inak, azokról, amiket a mun­katelepen vagy másutt lát és amiknek az ön meglátása szerint MÁSKÉNT kellene történni. írja meg ezeket le­velében. írjon MINDEN HÉ­TEN!

Next

/
Oldalképek
Tartalom