Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-20 / 1355. szám

1945. január 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI LUBLIN—LONDON Ami azt illeti, a történelem folyamán nem azok közé az or­szágok közé tartozott Lengyel- ország, amely nagy nyugalom között élt és fejlődött. Törté­nelme folyamán nagyon sok­szor volt a hadak útja, török, tatár, orosz, német, sőt még a magyar is meglakta, ismétel­ten feloszlatták, függetlenségét megszüntették, csak az első vi­lágháború után lett ismét füg­getlen. Köztárasággá alakult, a győztes hatalmak kedvence lett, mint egyik előretolt állása a kapitalista hatalmaknak az orosz Szovjet elleni védelem­nek, helyesebben egyik ugró­deszkája, egy elkerülhetetlen leszámolásnak a kapitalista és a “szocialista” világrend között. Ez a szerep szükségessé tette, hogy a lengyel köztársaságban a szélső reakció uralkodjon, el­nyomva minden szabadságra törő mozgalmat és megtartva a régi feudalizmust, amelyben a hatalmas nagybirtokok körül a nép milliói nyomorogtak, mig az urai és a nagy papság vígan dőzsölte el ,amit a nép termelt. Az első világháború után a nagyhatalmak által meghúzott lengyel határokkal, az úgyneve­zett Curzon vonallal, a megva­dult nacionalista Lengyelor­szág, nem volt megelégedve és fegyveres erővel vette el a nem lengyel nyelvű, de rendkívül jó termöföldü területeket a hábo-' ru és polgárháború által le­gyengült Szovjettől. így egy csepett sem volt meglepő, hogy a nácik által pár nap alatt szét­szórt. lengyel hadsereg veresé­gét látva, a Szovjet csapatai is bevonultak lengyel területre, egészen a Curzon vonalig, egy­részt, hogy az elvett területeit visszaszerezze, másrészt, hogy megakadályozza a náciknak az orosz határig való előnyomulá­sát. Az oroszoknak a háborúba kényszerülése után ez a terület más hatalmas orosz területek­kel együtt német megszállás alá kerültek. Mindez ideig lát­szólag jó barátság volt a Szov­jet és a lengyelek között, a Szovjet szabadon bocsájtóttá a lengyel hadifoglyokat, amelye­ket a Szovjet és a szövetsége­sek segítségével újra szervez­tek, felszerelték, de amelyek vonakodtak a megindult Szov­jet offenzivában a Vörös Had­sereg oldalán résztvenni, nem titkolták, hogy a hadseregüket majd a felszabadult Lengyelor­szágba való hatalom átvételére kívánják felhasználni. A Szov­jet kényelmetlennek és vészé-i delmesnek találta, hogy a küz­dő Vörös Hadsereg mögött egy jól felszerelt, egyáltalán nem barátságos hadsereg álljon és készséggel egyezett bele, hogy a lengyel hadosztályokat Afri­kába szállítsák. Mentői jóban közeledett & Szovjet hadsereg a régi lengyel határokhoz annál indegesebbek lettek a Londonba menekült és ott kormányt alakított lengyel urak, látva, hogy a lengyel föl­det nem az amerikai-angol had­sereg, hanem a Szovjetek vö­rös hadserege fogja felszabadí­tani, ami nem csak a Curzon vonalat fogja jelenteni, de je­lenteni fogja a lengyel urak ott levő hatalmas földbirtokainak az elvesztését, sőt ilyen veszély a megmaradt Lengyelországban is fenyegethet, ha a megszállás a Szovjet égisze alatt lesz. Minden olyan kísérlet, amely a Szovjetekkel megegyezésre bírja a lengyel kormányt, cső­döt mondott, sőt a helyzet min­dig feszültebb lett annyira, hogy amint tudjuk a Szovjet az általa felállított “Lengyel Felszabadulási Bizottságot” hi­vatalosan ideiglenes kormány­nak ismerte el, ezzel tagadásba véve azt, hogy a londoni urak a lengyel népet képviselik. Vi­szont Amerika és Anglia to­vábbra is a londoni kormányt ismeri el a lengyelek hivatalos képviselőinek. Lehetséges, hogy a Szovje­tek ezen lépése észretériti a londoni társaságot, nem csak azért, hogy a hatalomban osz­tozkodjon, hanem főleg mert tudja, hogy a lubliniak a leg­többet a nagybirtokokat, a kas­télyt és annak folytán a henye életet veszélyeztetik a lengyel uraknak. ITT MÉG VIRÁGZIK Magyarországon már végle­gesen eldöglött az az aljas rendszer, amelyet Horthy sze­mélyesített meg és minden lát­szat dacára sem hisszük, hogy a Szovjet csak részben is visz- sza akarja állítani ezt a bitang rendszert. Ha odahaza ez dög­rovásra is került, itt az ameri­kai vezetők között uj virágzás­nak indult, igy a jó ideig meg­bújt patkányok, most újra nap­világra merészkedtek és igye­keznek újra dögletessé tenni a magyar közélet levegőjét. Göndör Ferenc keserű guny- nyal emlegeti a lapjában, hogy Borshy Kerekes a Református Egylet titkára, *z Egyesületé­vel megakarja vetetni az Ame­rikai Magyar Népszavát, azzal az indokolással, hogy mind a két magyar napilapnak a tulaj­donosai zsidók. Göndör, amikor hálátlansággal vádolja a Bor­shy Kerekest, mert hisz ezek a zsidókézbe levő lapok min- í denkor hűségesen szolgálták Borshy Kerekest és társait és megkérdi a szerkesztő urakat, hogy érdemes volt-e a támoga­tásra a zsidózó Borshy. Ez a kérdés teljesen felesleges volt, mert ezek a szerkesztő urak nagyon jól tudják, hogy nem csak Borshy, de a paptársai, különösen a független egyhá­zak papjai közül nagyon sokan egészen nyíltan Horthy rajon­gói és nagyon közel állnak ma­gához a nácizmushoz is és a nagy demokratikus szerkesztő urak nem csak elhallgatják ezt, hanem még segítik is népszerű­vé tenni őket. Ott van a clevelandi east sí­déi ref. pap, annak egyálta­lán nem titkolt náciskodó, an­tiszemita viselkedését ismétel­ten vizsgálta az FBI is, de az “öreg” napilap óvakodott a “nagytiszteletü” ur dolgaira rámutatni, pedig az nem csak magát, hanem a clevelandi ma­gyarság jórészét is gyanússá tette a viselkedésével. Ezen urak még Stalinnal is megbékélnek, annyira tetszik nekik, hogy olyan “törzsökös” magyarokat nevezett ki az ideiglenes kormányba. Amig “Horthy két kebelbarátját” odaültette, addig nem csak, hogy egy “izraelita” sincs ben­ne .hanem semmi “proletár jel­lege” sincs, örvend a bridge- porti és a detroiti papi újsá­gokban Szegedi László nevű nyilas vitéz. Megjósolva ,hogy ha igy viselkedik továbbra is Stalin .akkor nagyon mély ba­rátság fog kifejlődni köztük, elfelejtve azt, hogy még egy hét előtt végig mocskolta azo­kat ,akik azt Írták, hogy a Vö­rös Hadsereg felszabadítja a magyar városokat, falvakat, ő ellenségnek, hódítóknak látja az oroszokat. Csupa véletlenség- ből ebben igaza van ennek a pap-szamárnak, mert nem csak ő, hanem hivatalos és nem hi­vatalos amerikai részről is hangsúlyozzák azt, hogy Párist, Rómát felszabadították a szö­vetségesek, ugyanígy az oro­szok az orosz és lengyel terü­leteket, de Magyarországot és annak idején Budapestet is meghódítják, elfoglalják az oro­szok, mert nem csak a német, hanem sajnos a magyar hadse­reg is a végsőkig harcol a Vö­rös Hadsereg ellen ,amit a tisz­ti csürhe náci volta és a Hor- thyék 25 éves Szovjet ellenes uszítása magyaráz meg. De ez a Szegedy hihetetlen szemérmetlenséggel kezd el ha­zudni, mocskos tollát beletörli mindenkibe .akibe tisztesség érzés és fasizta gyűlölet van. Magyar részről főleg Károlyi, Vámbéry és Jászi a gyűlöleté­nek tárgyai, ezek az egy egész életen keresztül becsületes pol­gári szabadságharcosok, olyan magasan állnak efelett a Sze­gedi felett, hogy a szájának a mocskos váladékai még a cipő­jük talpát sem éri el, de bosz- szantó az a szemérmetlenség, hogy vakmerő hazugságokkal igyekszik aljas rágalmait elfo­gadhatóvá tenni. Vakmerőén azt állítja, hogy Károlyi Mihály a cseh kormány­tól a múltban és most is “kegy­dijat kap” ezt megírták az ösz- szes amerikai lapok is, maguk Károlyi itteni hívei is “kény­telenek” voltak eismerni, de az­zal védekeztek, hogy csak na­gyon “kevés zsoldot, havi 2000 cseh koronát kapott”. Persze, ahány szó, annyi tudatos ha­zugság. Soha sem írták ezt az itteni lapok és igy természetes, hogy ezt az itteni hívei be sem ismerhették, de parasztfogás­nak, a papok által elkábitott olvasóinak a félrevezetésére, a lelkűknek ilyen undok hazug­ságokkal való megfertőzésére nagyon alkalmas. Hogy ezt a papok lehozzák az természetes, ők ma is vallják és gyakorolják azt a jezsuita jelszót, hogy a cél szentesíti az eszközt. De furcsa egy demokrácia az, amely eltölti a liberális nagy lapjainkat, amelyek szó nélkül mennek el az ilyen uszí­tások mellett, ez még ha üzleti szempontok is az irányadók, egyenlő a bünrészességgel. A vallásközi konferencián, amelyen különböző vallások papjai vettek részt ,a katholi- küs meg a zsidó pap egymás mellé kerültek a bankett asz­talnál. A katholikus pap észre­vette, hogy a zsidó kollegája nem nyúl a malacpecsenyéhez. “Mondja csak főrabbi ur,” — kérdezte a zsidó kollegát, — “mikor lesz már ön olyan libe­rális, hogy megeszi a disznó- húst ?” “Ezt a nagy elhatáro-l zást”, — válaszolta a zsidó pap, — “az ön esküvőjének a lako­májára tartom fenn.” Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­i regébe? ÉPITŐGÁRDA 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Tarzana .... 5.00 J. Benko, Toledo ............ 1.50 Buzay J., Cleveland .... 3.00 Detky St., Phila ............... 3.00 Decsi L., Akron ............... 3.00 Engli J., Cleveland ........... 6.00 Farkas I., Akron .....;......... 1.00 Fishbein L., New York .... 6.00 Fodor J., Cuy. Falls .......12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland ......... 4.00 Hering P., Buffalo ........... 1.00 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh..... 5.00 Kollár J., Cleveland ....... 1.00 Kovách E., Cleveland ....... 1.00 Kanchar J., Bay City ..... 3.00 Lefkovits L., Cleveland .... 4.00 Lelkó A., Pittsburgh ..... 5.00 Mogor J., Cleveland ......... 2.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 2.00 Molnár A., Cleveland ....... 2.00 Pika P., Chicago ............... 3.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 Reppman J., Detroit ....... 1.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 5.00 Székely S., Cleveland ....... 3.00 J. Varga, Cleveland ......... 1.00 Visi I., Detroit ........... 4.00 Vizi J., Akron ................... 4.00 Zára J., Chicago ........*....... 2.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom