Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-09 / 1375. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 JUNE 9 NUMBER 1375 SZÁM [Megyven eves az 1W W Júliusban, 1905-ben alakult meg az Industrial Workers of the World azzal a célkitűzéssel, hogy a dolgozó munkásokat EGY NAGY SZERVEZETBEN kell tömöríteni, hogy sikeresen meg- küzdhessék harcaikat a munkáltató osztállyal szemben, hogy az igy megszervezett munkások a termelés szinterén, annak irányításával tudjanak érvényt szerezni követeléseiknek. Egy olyan unionnak szánták ezt, amelyben nem a tisztviselőit, de maguk a tagság szabják meg az irányvonalat és vívják meg a harcaikat a munkáltató osztállyal szemben. Ezt a célkitűzést tartja zászlaján negyven esztendeje az Industrial Workers of the World. Ez a program magában foglalja nemcsak a dolgozók magasabb életszínvonalának a megteremtését a szervezettség utján, de a közös térmelesésen, a közös fogyasztáson felépülő ipari demokrácián alapuló társadalmi rendszer megvalósulását is. Éhez a nagy feladathoz nem elégséges az, hogy a munkások százezrei unió kártyával bírjanak. Ezt az IWW története fényesen igazolja. Nemcsak az Egyesült Államok, de a világ munkássága történelmében is egyedülállók azok a munkás megmozdulások, amelyek McRocks vasgyáraiban, Lawrence, Patterson szövőtelepein, Minnesota vasbányáiban, a nyugat fatelepein, a nagy búza földeken, a szállítási iparban és az ország keleti partjától a nyugati partokig elterülő munkahelyeken kisebb nagyobb arányokban történtek. És mert az ezekben a harcokban résztvevő munkásoknak nem volt idejük és alkalmuk az IWW megismerésével, e harcok nyomán nem épült ki az osztályharcnak olyan hadserege, amely végrehajthatná a negyven éves célkitűzéseket. De ha az IWW szervezett erejével ma nem is bir döntő befolyással, tagadhatatlan, hogy a munkásság megmozdulásaiban a tőkésosztállyal szembeni harcainál lépten-nyomon ott látjuk azt a tanítást, amelyet a negyven esztendőben az IWW tanított, hirdetett a munkások részére. És mert nem kizárólagos tulajdo- a az IWW-nak, hogy a munkásosztály harcait az IWW zászlaja alatt kell vagy szabad csak megvívnia, hasznos munkát végzett na az IWW-nak, hogy a munkásosztály harcait az IWW zászlaja ményesebben vívják meg harcaikat a munkáltató osztállyal. És mert a negyven esztendő eseményei megszilárdítanak bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy az ipari demokrácia az egyedüli redszer, amely megszünteti a népek egyenlőtlenségét, boldoggá és megelégedetté teheti a világ összes dolgozóit és mert az ipari demokrácián alapuló rendszert csak az Industrial Workers of the World célkitűzése alapján érheti el a munkásság, ennek a megvalósításáért továbbra is kell a dolgozókat nevelni, tanítani. Ezt a munkát végzi az IWW, ennek a szolgálatában van a Bérmunkás minden betűje. Magyar háborús bűnösök AZ IDEIGLENEES MAGYAR KORMÁNY ÖSSZEÁLLÍTOTTA A HÁBORÚS BŰNÖSÖK NÉVSORÁT. — SZÁMOS VOLT MINISZTER SZEREPEL A LISTÁN. (f.) A háború sokféle megpróbáltatást, nélkülözést és szomorúságot hozott elsősorban a munkásnépre. A háború kezdetén nyomban kezdtek az élelmiszer árak és általában az életszükségleti cikkek felszökni, mintha csak bizonyítékot akartak volna szolgáltatni, hogy a háború a “profiteerek” érdekében folyik. A zúgolódásra néhány százalékos béremelést kaptak a munkások és ígéretet arra, hogy mindenre meg lesz a kormány által ellenőrzött ceiling prize, igy tehát a munkabér egyvonalra lesz hozva az élelmiszer árakkal. Az Ígéret csak Ígéret maradt, amire a munkások harcias választ adtak és sztrájkal követelték ki maguknak az árak arányához a béremelést. Mire az egyik sztrájk befejeződött, már ismét olyan különbség volt az árakban, hogy ismét megvolt az ok az újabb sztrájkra, ekkor aztán bevezették a hírhedt “Little Steel” formulát, amelyet a béremelés legmagasabb fokának neveztek el. Azok a munkások, akik ezen fölül is az életszínvonalért harcolni akartak, mint törvénysértők börtönnek néztek elébe. Behozták a sztrájktilalmi törvényt, amelynek csak néhány áldozata lett, mert ha mindazokat a börtönbe zárták volna, akik azóta sztrájkoltak, kevés lett volna az Egyesült Államok minden börtöne. És a demokrácia hazájában rosszul nézett volna ki, hitleri mintára koncentrációs táborokat létesíteni. Addig mig az élelmiszernél az árak bizonyos méret szerint mentek fölfelé, még mindig volt reménye a munkásoknak arra, hogy egy újabb béremeléssel utána érnek. Az utóbbi időben azonban az úgynevezett “black market” mindig nyíltabban kerül az előtérbe olyan árakkal, amit csak a kiváltságos osztálynak és a háborús racketeereknek lehet megfizetni. Sőt vannak élelmiszerek, melyek csaknem teljesen lekerültek a rendes piacról. így pl. a hús és baromfi nem igen található a sarki üzletesnél, bizonyos külön helyeken még lehet kapni, de csak olyan árért, mintha csak aranyat venne valaki és azt nyelné le. A kormányt kérdezik, hogy hová lett a hús, amire nem tudnak feleletet adni, ott csak arra tudnak jól fölvigyázni, nehogy a munkások valahol törvénysértést kövessenek el. Az Agriculture Department statisztikusai szerint ma az Egyesült Államokban több állatállomány van, mint bármikor ezelőtt. A lend-lease kiszállítás alig teszi ki az 5 százalékát a múlt évi hús készletnek Hová i lett hát a hús az amerikai nép asztaláról? Miért, vagy milyen haszonért tartják távol a húst, az amerikai nyílt piacról? Az bizonyos, hogy a kormányképviselő urak, akik nemrég jó kis fizetés javítást szavaztak meg maguknak, jól tudják, hogy egy profit harácsoló banda kezében van az egész húskészlet és azok tartják távol, vagyis a nagy profitért a dugott piacon. De ezt a bandát nem tudják, mert nem akarják nyakoncsip- ni és hagyják őket, hogy a nép rovására bandita uralmat gyakoroljanak a hús piacon. És ezt látva a többi racketeerek is étvágyat kaptak és az utóbbi időben más élelmicikkek, mint tojás, cukor, vaj, szintén a hús mintájára eltűnnek a nyílt piacról. A nép tehetetlen ezekkel az utonállókkal szemben, akik láthatatlanul operálnak és megrabolják a néptömegek életlehetőségét. Ahol a tényleges harcot látni lehet az a sarki üzletes, aki saját maga is ezeknek a főbanditáknak az áldozata. Általános elégedetlenség és zúgolódás van mindenfelé csak határozott lépést nem tesznek seholsem a dolgok orvoslására. Az ipari munkások előrelátó harcosai hosszú idők óta figyelmeztetik a dolgozó népet, hogy szervezkedjenek a kizsákmányoló bandita uralom ellen és szervezeti képzettséggel készülődjenek a termelés és szétosztás nagy munkájára. Ha a szétosztás művelete a munkásság kezében volna, majd ők megtalálnák, hogy hol a hús és szétosztanák úgy, hogy mindenki részére jutna belőle, áki bármilyen hasznos munkát végez. Persze erre nagyon sokan azt mondják, hogy az még nagyon soká lesz és bármilyen szépen is hangzik, addig nem várhatnak. A baj az, hogy legtöbben mindig ezt mondták, igy most itt van a black market és egy jó falat még néhanapján sem kerül majd a mun- ! kásmilliók asztalára. WASHINGTON — Az Office of War Information jelenti, hogy az ideiglenes magyar kormány összeállította azoknak a névsorát, akiket Magyarországnak a háborúba való keveredésével vádolnak. A névsor egy részét a Budapesten megjelenő Magyar Nemzet cimü újság május harmadikán megjelent számában közük. A háborús bűnösöket mint a “nép ellenségeit” vették vád alá. A miniszterelnöki rendelet, — amely megemlíti, hogy a háborús bűnösök elleni eljárást a fegyverszüneti szerződés is megköveteli ,több csoportra osztotta őket. Az első csoportba tartoznak azok, akik vezető állásokból segítették, a háborúnak Magyarországra való kiterjesztését, avagy azok, akiknek módjában lett volna annak a megakadályozása, de semmit sem tettek azért, hogy Magyar- országot elkerülje a háború. Ebbe a csoportba tartoznak Bárdossy László, Bartha Károly, Bornemissza Géza, Fabi- nyi Tihamér, Ghyczy Jenő, Jany Gusztáv, Lukács Béla, Meskó Zoltán, Radocsay László, Roder Vilmos, Szombathelyi Ferenc, Gróf Teleki Mihály és Werth Henrik. A fent említett bűnösökön kívül az alábbiakat még azzal BLACK MARKET VAGY hová lett a hús?
