Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-13 / 1354. szám
1945. január 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal Legfontosabb A jövő év, azaz 1945 év legégetőbb kérdése, dacára annak, hogy^ ma a német ellentámadás látszólag előnyt jelent a náciknak ,a békekötés, helyesebben, ahogy az illetékesek hangsúlyozzák: 1. Milyen büntetést kell mérni a németekre, egyrészt mint ismételt háborús provokátor ökre, másrészt milyen intézkedéseket kell tenni, hogy megakadályozzák, hogy a német agresszivitás újra vér- be-lángba borítsa a világot, továbbra is előtérben marad, mert bármily előnyöket is érne el egy náci támadás, ma amikor már a meghóditott területek tekintélyes részéről kiverték, amikor a szövetségesei, olasz, román, bolgár, finn, csak idő kérdése, hogy a magyar is ellene forduljon ,azok az előnyök, csak időlegesek lehetnek, csak kitolhatják a végleges döntést, de azt meg nem gátolhatják, hogy a három nagyhatalom Anglia, Amerika és a Szovjet .valamint a fent felsorolt volt szövetségesei a náciknak, hozzájuk számítva Franciaországot is, olyan vasgyürüt ne húzzon Németország körül, amely előbb utóbb a náci uralom teljes összeomlását idézi elő. , A náci Németország összeomlása ma már befejezett tény, csak az időpont és a meghozan-i dó áldozatok nagysága kérdéses úgy annyira, hogy ma már nem előre ivás a medve bőrére az, amikor a “béke” kérdését tárgyalják és tárgyaljuk mi is. Én úgy látom, hogy hosszú időre és a békekötés fogja befolyásolni nem csak Európa, hanem részben a világ kérdését! is, különösen ami a munkás- mozgalmat illeti, igy nagyon fontos, hogy a sok szélsőséges hang között, amely ebben a kérdésben elhangzik, elmondjuk a mi osztálytudatos véleményünket is, amelyet nem befolyásol vak gyűlölet, vagy zavaros náci szimpátia. E sorok írója több Ízben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Most amikor egy teljes áttekintést adunk újra, amikor hangsúlyozni kívánom, hogy ez csak az én egyéni meglátásom, nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az írógárda tagjai és olvasóink is hozzászólnának ehez a kérdéshez, hogy kialakuljon egy proletár álláspont, mely támasz volna abban a nagy hangzavarban, amely már most is van és még inkább lesz a jövőben, mikor közelebb jutunk a kérdés megoldásához. A legegyszerűbb és feltétlen helytálló megoldást az Ipari Demokráciát, a szocializmust mi már régen tudjuk és hangsúlyozzuk, de mi gyakorlati emberek vagyunk, nem kerüljük meg a kérdés megoldását azzal, hogy egy jól hangzó frázist kiáltsunk a világba. Mert ma sajnos a munkásosztály nagyon távol áll attól, hogy úgy legyen megszervezve, hogy a szocializmusról mint megoldásról beszélhessünk. A meglevő erőviszonyok figyelembe vételével kell a kérdést mérlegelni és megoldást találni. Amikor a kérdést megtárgyaljuk, akkor nem csak a mi kérdés: a béke felfogásunkat, sőt népi csak az átlagos amerikai felfogást kell mérlegelnünk, hanem főleg a németekkel szembenálló népek véleményét, amelyek nem mindenben azonosak a miénkkel, akik kevésbé éreztük meg a háború által az emberiségre zúdított szenvedést. Tagadhatatlan tény, hogy azok a népek, amelyek súlyosan érezték a náci barbarizmus csapásait, mélységes gyűlölettel telnek el minden németi iránt és a legegyszerűbb megoldásnak minden német kiirtását gondolják. Ha elég gyakran találkozunk is itt Amerikában hasonló véleménnyel, mégis bizonyos, hogy itt megközelítőleg sem áll fen a németekkel szemben olyan gyűlölet mint Európában. Az elfogulatlanságnak teszünk eleget, amikor megállapítjuk, hogy ennek a gyűlöletnek jogos és nagyon is érthető alapja van. A német népben már a háborút megelőzőleg is túlzottan bele volt nevelve ai nacionalizmus, a magasabbren- düség tudata és nem Hitleré az az elmélet, hogy a német uralkodó faj, amely hivatva van arra, hogy a világot uralja. Ezt a nevelést a német imperialista nagytőke szorgalmazta, készítette elő az újabb és újabb háborúkat, hogy a győzelmével kierőszakolja a piacok és a nyersanyagok újbóli felosztását. Már az első világháború alatt —nem csak ántánt propagandából — de akinek errei módja volt személyes tapasztalataival meggyőződhetett arról, hogy a szövetséges magyar, sőt az osztrák kat'onát is menynyire lenézték, hogy például Erdélybe a székely és magyar lakosságot milyen brutálisan kezelték, kifosztották, az megérti, hogy a hitleri elmélet is nekivadult militarista nevelés, hogy sülyeszthetett le egy népet odáig, hogy felrúgva még az emberiességnek a látszatát is, nem csak az ellenséges katonákat, hanem a polgári lakosságot is millió számra irtották ki, hogy helyet csináljanak a németeknek, hogy képtelenné tegyék a védekezésre. Szisztematikusan rombolták szét a városok ezreit, lopták el a gyáraikat és minden értéket, amit kézhez kaphattak. Az orosz közvélemény, amig az elfoglalt területekről ki nem szorították a németeket, csak a náci vezetők ellen hirdettek bosszút, de amikor a visszafoglalt területek lakosságának a megkinzásáról, ezres tömegsírokról tudomást vettek, amikor megtalálták a halálgyárakat, akkor minden német ellen ha1 tártalan gyűlölet lángolt fel, ai több millió megölt polgári lakosságért ,a bordélyokba és a rabmunkára elhurcolt asszo- szonyaikért, vérét vett gyerekekért, minden németet felelőségre akarnak vonni, illetve az egész német népet akarják büntetni. Ugyan ez a hangulat a görög, lengyel, szerb, cseh né- neknél is és nem kevésbé erős a gyűlölet a francia, belga, norvég, holland népeknél. Az angolok nem felejtik Anglia egy j részének a rombadöntését, a civil lakosság elpusztítását. De gyűlölet lángol fel velük szemben a volt szövetsgeseiknél is, akik a náciknak tudják be azt, hogy a pusztulásba zuhantak. Ilyen gyűlölet tenger veszi ma körül az egész németséget ó$ félő, hogy ennek a hatása alatt rettenetesen súlyos feltételeket szabnak ki az egész német népre. Az elpusztított országokat német kényszermunkásokk a 1 akarják felépiteni, maga a Szovjet 10 millió németet igényel 10 évre kártérítésként, azonkívül gépekben, élő állatokban kíván kártérítést. Szintén ilyen igényekkel lép fel Lengyelország is és valószínű hogy ilyen anyagi kártérítést fog kívánni minden volt ellensége Németországnak. Teljes leszerelés, a német birodalomnak hosszú időre való megszállása, a nehéz ipar meg- semmititése, a megmaradt iparának a szigorú ellenőrzése azi enyhébb tervek közé tartozik. Német egységet szét kell robbantani, Kelet-Poroszországot szét kell osztani a lengyel és az oroszok között, Franciaország a saar völgyet kívánja megkapni, Hollandia is bejelentette a területi igényeit a német birodalom terhére. Azonkívül' külön állammá akarják átépíteni a két katholikus országot Ausztriát és Bajorországot. Tanulva Hitlertől, olyan súlyos hadikárpótlást akarnak kivetni, amely olyan nyomorúságot idézne elő, amely képtelenné tenné a német népet a szaporodásra. Abban viszont mindenki megegyezik, hogy a náci vezetőket szigorúan meg kell büntetni. Az ilyen “békefeletételek”, amely Németország szétdara- bolását, katonai megszállását, iparának a megsemmisítését, a németek millióinak rabszolga munkára való hurcolását, tökéletes nyomorba és szolgaságba való taszítását jelentené, csak makacsabbá és kitartóbbá és egységesebbé teszik a német népet, feltétlen elhiszik' Göb— belsnek azt a kijelentsét, hogy az “ilyen béke borzalmasabb minden háborúnál”. A “békefeltételek ilyen volta”, amely még az enyhébbek közül valók, csak arra jók, hogy a háború tartamát meghosszabitsák és rengeteg emberéletbe és értékbe fog kerülni. Az észszerű feltételek azok lennének .amelyek először is szétszakítják a német egységet, másodszor biztató jövőt mutatnának a német tömegeknek. Ilyen béke kilátások, nem csak a háborút rövidítenék meg, de a lehető legnagyobb biztonságot adna a jövőt illetőleg. Szerintem a békefeltételeket a következőkben kellene körvonalazni: A náci vezéreknek a legsúlyosabb büntetés, a Junkerek és mindazok, akik a háború alatt a népek elleni bűnöket követték el, kényszermunkára itélendők, amelyeket a lerombolt országokban kellene végezniök. A bünöspk minden vagyona elkobzandó, bárhol található is az a világon. Németország mindaddig katonai megszállás alatt marad, mig a náciktól és a Junkerektől meg nem szabadították az országot és egy igazi népkormányzat kialakulása meg nem történik. A német munkásság életnívóját, jövőjét a mainál sokkal magasabb és biztosabb alapokra fektetik, az imperialista nagytőkétől elkobzott az államtulajdonba vett nagyipar,) bányák, bankok, nagybirtokok vasutak által. Ez jól tudom nem az apiit mi szeretnénk. A szocializmus alatt egyesült Európa volna a tökéletes megoldás, de erre ma még nincs előkészítve a munkásosztály, de egy megbékélt Németország, a De Gaulle-ista Franciaország, a Szovjetek és a halratolódó balkán államok, megkönnyitenék annak a kialakulását, a szétrombolt Európa felépítését. Lehet, hogy az én elgondolásom helytelen, de igyekeztem minden oldalról megvilágítani a kérdést és nem a vágyakat, hanem a lehetőségeket vettem figyelembe. Hogy ebbe a nagyon fontos kérdésbe világosan lássunk megismétlem a cikk elején tett felszólításomat és kérem a munkástársakat, szóljanak hozzá a dologhoz. Kovách Ernő MUNKÁS SORS BANGÓ JÁNOS-t Cleveland és South Bend magyarsága nem különben a munkásmozgalomban résztvevők jól ismertek, mert zenész létére is gyakran résztvett a munkáseseményeken. Odahozta és ott tartotta érzelme és felvilágosult- sága a mai rendszer elleni elégedetlensége, egy szebb jövőbeni hite. Ebben a szellemben nevelte szép családját is. Most, amikor 61 éves korában a halál kiütötte kezéből a cimbalom verőt, az ő és családjának kívánságára pap nem alkalmatlankodott a végtisztességen. A búcsúztatót úgy a halottas kápolnában, mint a temetőben Kovách Ernő munkástárs végezte, mig a családtól és jó ismerőseitől, régi barátja, Farkas Béla munkástárs búcsúztatta el. A család ezúton is köszönetét mond a végtisztességen mege j elenteknek. Pleasantville, N. J.-ből kaptuk a következő értesítést: Tudatom önökkel, hogy ezt a kis újságot, amelyet JUHÁSZ MIKLÓS járatott ne küldjék az ő részére, mert még szeptember 8-án megölte őt a már hosz- szabb ideje kinzóan bántó szive. Holttestét Buffalo, N. Y.- ban lakó leánya odavitette és ott temették el családi körében.” Juhász munkástársunk régi Bérmunkás olvasó volt. A munka ,a robot meggyengítette szivét, hogy gyári munkát már nem végezhetett. Mint nekünk irta a jersey tenger partokhoz ment, hogy beteg szivét halász-szenvedélyével csititassa. Szeptember elején küldött levelében Floridába való menésről irt, ezt a szándékát, már nem valósíthatta meg.
