Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-04-28 / 1369. szám

1945. április 28. BÉRMUNKÁD 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ö MEGJEGYZÉSEI GYANÚS TANÚ Bíróságok előtt nagyon is­meretesek azok az alakok, akik mindig készek a tanúskodásra, megfelelő dij ellenében, de ezeknek a tanuknak a szavahi­hetősége egyenlő a nullával. A magyar ügyekben nagyon gyakran jelentkezik ilyen gya­nús tanú, akinek azonban a sza- vahitetősége egyenlő az ameri­kai közvélemény előtt a fent említett hivatásos tanukkal. Mr. Montgomery-ről van szó. Ez az ur a háború kitörése ide­jén az Egyesült Államok bu­dapesti követe volt mindaddig, amig a State Department rá nem jött arra, hogy a követ ur nem Amerika, hanem Horthy- ék érdekeit képviseli. Ugyanis más hivatalos és nem hivata­los amerikaiak, jókor jelentet­ték azt, hogy Horthyék szoros barátságot tartanak fen a ten­gellyel és csak az alkalomra várnak, hogy a szövetségesek ellen beleavatkozzanak a hábo­rúba a nácik oldalán. Ellenben Montgomery ur, aki nagyon szoros barátságba keveredett nem csak Horthyékkal és a magyar mágnásokkal, hanem az olasz-német diplomatákkal is, éppen az ellenkezőjéről in­formálta a feletteseit. A háború folyamán, különö­sen Jugoszlávia megtámadása előtt, az előbbiek jelentették, hogy német tisztek és katonák rajzanak Budapesten és Ma­gyarország átengedte a német hadsereget a területén és ma­ga is készül Jugoszlávia elleni offenzivára. A követ ur még akkor is, amikor a náci katonai vonatok ezrei robogtak magyar földön keresztül, szorgalmasan jelentette, hogy Magyarorszá­gon egyetlen fegyveres német sincs. Olyan nyilvánvaló lett az hogy a követ ur tudatosan fél­revezeti a feletteseit, hogy Montgomery urat egyszerűen elcsapták a hivatalából, vissza­hívták Amerikába és semmi más megbízatást nem adtak neki. Azóta gyakran szerepelt mint a Horthyizmus védője. Legutóbb a New York Times- ban irt egy hosszú levelet, amelyben kifogásolta a lap ama állítását, hogy Magyaror­szágon a nagybirtokosok ural­ták a helyzetet és ezek a fél­feudális, reakciós urak, vitték Magyarországot a mai kataszt­rofális helyzetbe. Ugyancsak a Times cikke igazságosnak ta­lálja azt, hogy ezektől a fasiz- ta hajlandóságú mágnásoktól és gentryktől, most megszaba­dítja magát a magyar nép. Montgomery ur szerint a magyar földbirtokosok nagyon szegények, akiknek ha van is pár ezer hold földjük, az tele van adósággal, ellenben ezek az urak, mint tiszta liberáli­sok, Anglia és Amerika bará­tai, igy természetesen, csakis ez a régi gárda jogosult arra, hogy Magyarországot kormá­nyozzák. Nagy szerencse, hogy az ex­követ ur szava — leszámítva egy, pár amerikai magyar la­pot — az amerikai közvéle­mény előtt megbízhatatlan és igy a védelme annyit segít a levitézlett magyar urakon, mint a körösi szentelt viz, an­nál is inkább, mert most Ma­gyarországon a magyar népen kívül az oroszoknak és nem Montgomery követ és Band- holz tábornoknak és más előke­lő urnák van szavuk abban, hogy ki kerüljön ott hatalom­ra és ezek nagyon jól ismerik a mágnásokat és a gentryt, hisz ezer éven keresztül igazol­ták azt, hogy önző, haszonleső, saját népét kiirtó árulásra mindig kapható társaság. Évszázadokon keresztül min­den megmozdulását a magyar népnek, a magyar urak fojtot­ták vérbe és most Montgomery ur védelme dacára meg fognak fizetni Dzsáért, Hora-Kloská- ért, Rákócziért éppen úgy, mint az 1918-19-es forradalmakért és az azt követi fehér terror­ért. ÁRPÁD LESZÁMAZOTTAI A clevelandi hecc-káplánt egy kissé kiporolták azért a förtelmes uszításért, amelyet a szennylapjában a nem éppen árja eredetű munkatársával el­követ hetenként kétszer. Ter­mészetesen, a régi jezsuita trükköt használják és azon sír­nak, hogy a “kirsztusi szeretet felkent apostolát” próbáltuk ki. Hogy az egyházat támadjuk meg. . Hát ha a főtisztelendő pap­ság azt hiszi, hogy a csuha vé­delme alatt bántatlanul garáz­dálkodhatnak, szabadon uszít­hatnak más nemzetiségek és vallások ellen, akkor most ta­pasztalhatták azt, hogy téved­tek, mert ha nem is sok, de van egy pár olyan magyar lap és férfi, kiknek van bátorságuk arra, hogy hasonló esetben ki­porolják a csuhát, még ha ab­ba beleszorult a “szeretet fel­kent apostola” ez esetben fath­er Tarzicius Kukla. Minket is megrovásba része­sítettek és azok közé soroltak, kik ezt a nagy magyar hazafit csak azért támadjuk az “önzet­len, nemes honmentésében” mert cseh és román aranyakat kapunk érte cserébe. Az a fél- bolod, aki ezt leírta, minden zavarodottsága és aljassága da­cára is jól tudja, hogy a Bér­munkást sem megfizetni, sem megvenni nem lehet. Ezt a la­pot egyedül, kizárólag az olva­sói tartják fen, egyetlen ame­rikai magyar újság, amelyet nem finanszíroznak sem a hir­detők, sem pártok, de egyetlen abban is, hogy a lap szellemi és fizikai előállitását, a nyom­da számlát leszámítva, áldozat­kész munkások és munkásnők, a napi robot után végzik el, minden díjazás nélkül. A másik ok szerint az, hogy a papokat és pap-szamarakat támadó irók “nem igaz magya­rok” és “nem Árpád apánk le­származottai”. Hát ebben lehet valami, mert bizony rajtunk kívül is nagyon kevés magyart lehet találni a 13 millió ma­gyar közül, akiknek a szárma­zását Árpádig lehetne felvinni. Legfeljebb a Kukla Tarzicius, ez a jóvágásu kurucz magyar nevet viselő pap, vagy Róbert Oszkár, a sajtó kulija, dicse­kedhet azzal, hogy Árpáddal jöttek be az ősei a vereckei szoroson, hát ezért a jóhang- zás'u magyar névért nagyon is irigykedünk erre a Kuklára. Pedig kár a nagy erőlködés­ért, ma már nincs az a papi ra­vaszság a Judást megszégye­nítő árulás, amely a teljesen rothadt magyar gentry-papi uralmat és főleg a mágnás és papi ezer holdakat, megment­hesse. Azoknak bizony lüttek Magyarországon. A magyar nép nem igen várja azt, hogy a nemzetgyűlés mit és hogyan fog szavazni, kisajátítja a ki­sajátítókat, elveszi a tőle elra­bolt ezer holdakat és azt föl­osztja a nincstelen magyar nép egy más között. Kukla-Róbert urak az ameri­kai magyarok hős vitézei, szél­malom harcot vívnak, az idők haladását megállítani nem le­het, a magyar nép nem Árpád ivadékot, de földet, kenyeret, munkát, szabadságot és jogot akar. Ez az akarata olyan erős, hogy irgalmatlanul keresztül fog gázolni azokokon, akik el- lentállnak még akkor is, ha pa­pi köntös van rajtuk. Mert mint a Kukla esetben is, a csu­ha alól is kilátszik a lóláb. ÁTSZÓLÁS A közelmúltban, a magyar lapokban ismételten megjelen­tek olyan óhazai hírek, ismert emberek pusztulásáról, persze ezek a hírek nem ellenőrizhe­tők és ismételten előfordult, hogy az elbucsuztatott egyén­ről kiderült, hogy valahol el­bújt, megmenekült a nagy pusztulásból. Nemrég ilyen halálhíre ér­kezett két nagyon ismert ma­gyar írónak, Szép Ernőnek és Szomory Dezsőnek, egyes la­pok megemlékeztek a két író­ról, közöltek egy-két versét és napirendre tértek az eset fö­lött. Csak egy olyan tanulmány jelent meg, amely tulment a megszokott megemlékezéseken és a két írónak a mai nagy, vi­lágméretű harcban való tény­kedést illetve tétlenségét vette bírálat alá. Faludy György is­mert költő és harcos iró, ke­mény, de igazságos cikkét, amely a Harc-ban jelent meg, kegyeletsértőnek, igazságtalan­nak tartotta Lengyel Menyhért iró és Vértes Marcel, valamint Major Henrik rajzoló művé­szek. Veszem magamnak a bátor­ságot, hogy ilyen nagy elismert irók és művészek vitájába át­szóljak és itt a Bérmunkásban mondjam el az én állásponto­mat arról, hogy mi a kötelessé­ge egy írónak, vagy művésznek amikor a nép élet-halál har­cát vívja. Ma ez már közhely, a nácizmus elleni harcban min­denkinek állást kell foglalnia, mellette vagy ellene, semleges­ség nem létezik, aki hallgat, hogy a bőrét mentse, az segiti a nácizmus dögvészét. Különö­sen áll ez írókra, költőkre, mű­vészekre, ménéi nagyobbak és ménéi ismertebbek, annál in­kább. A fenti két iró és na­gyon sok társa, ha nem is állt oda szándékosan a gyalázatos Horthy rezsim mellé, de soha egyetlen sort le nem irt ellene, még akkor sem, amikor a ke­vésbé alkalmazkodó kollegáinak a tucatjait küldték a munkatá­borokba elpusztulni, ők hall­gattak, csak akkor nyöszörög­tek, amikor már megszűnt a Kivételezés és rájuk is rá járt a nürnbergi törvény, ők, amikor közönbösen nézték a kollegáik és az egész magyar nép pusz­tulását a hulló falevelekről verseltek, amikor a magyar nép tízezrei hulltak el Ukraina harcterein és a koncentrációs táborok halálgyáraiban, ók már akkor meghaltak, minden szép versük és Írásuk dacára. De ha ez áll az otthoniakra, fokozott mértékben vonatkozik azokra, akiknek meg volt a le­hetőségük, hogy feltárják a vi­lág előtt a népük szenvedéseit, a Horthy-Szálasi uralom idején. Itt Amerikában tucat számra vannak olyan magyar irók és művészek, kiknek a szavára fel­figyelt volna a kultur-világ, de ők hallgattak és ezzel a Hort- hy-Szállasi uralom bűnpártolói lettek. Molnár Ferenc, a Széntolva­jok Írója, a világhírű szinmü iró, egyetlen sort le nem irt, egyetlen szót ki nem mondott a most levitézlett rendszer el­len. És ott van a Hollywood nagyhírű magyar gárdája, a szövegírók, rendezők, igazga­tók. Bus Fekete László, Len­gyel Menyhért (csak pár hó­napja találta meg a hangját) a Kertészék, Pogány Vily, Ma­gyar Henry és sokan mások, lehetnek nagy művészek, ke­reshetnek sok pénzt, de a ma­gyar nép számára meghaltak, mert a legnagyobb harcuk ide­jén cserben hagyták őket. Mennyire másként néznek ki Vértes Marcel, Hans Habe, Bö- lönyi György, stb. kik nem csak szóban és Írásban, de fegyverrel is hacoltak a náci dögvész ellen, ők nem bújtak el a “művészet”’ elefántcsont tornyába, ők az igazi művészei IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom