Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-28 / 1369. szám
1945. április 28. BÉRMUNKÁD 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ö MEGJEGYZÉSEI GYANÚS TANÚ Bíróságok előtt nagyon ismeretesek azok az alakok, akik mindig készek a tanúskodásra, megfelelő dij ellenében, de ezeknek a tanuknak a szavahihetősége egyenlő a nullával. A magyar ügyekben nagyon gyakran jelentkezik ilyen gyanús tanú, akinek azonban a sza- vahitetősége egyenlő az amerikai közvélemény előtt a fent említett hivatásos tanukkal. Mr. Montgomery-ről van szó. Ez az ur a háború kitörése idején az Egyesült Államok budapesti követe volt mindaddig, amig a State Department rá nem jött arra, hogy a követ ur nem Amerika, hanem Horthy- ék érdekeit képviseli. Ugyanis más hivatalos és nem hivatalos amerikaiak, jókor jelentették azt, hogy Horthyék szoros barátságot tartanak fen a tengellyel és csak az alkalomra várnak, hogy a szövetségesek ellen beleavatkozzanak a háborúba a nácik oldalán. Ellenben Montgomery ur, aki nagyon szoros barátságba keveredett nem csak Horthyékkal és a magyar mágnásokkal, hanem az olasz-német diplomatákkal is, éppen az ellenkezőjéről informálta a feletteseit. A háború folyamán, különösen Jugoszlávia megtámadása előtt, az előbbiek jelentették, hogy német tisztek és katonák rajzanak Budapesten és Magyarország átengedte a német hadsereget a területén és maga is készül Jugoszlávia elleni offenzivára. A követ ur még akkor is, amikor a náci katonai vonatok ezrei robogtak magyar földön keresztül, szorgalmasan jelentette, hogy Magyarországon egyetlen fegyveres német sincs. Olyan nyilvánvaló lett az hogy a követ ur tudatosan félrevezeti a feletteseit, hogy Montgomery urat egyszerűen elcsapták a hivatalából, visszahívták Amerikába és semmi más megbízatást nem adtak neki. Azóta gyakran szerepelt mint a Horthyizmus védője. Legutóbb a New York Times- ban irt egy hosszú levelet, amelyben kifogásolta a lap ama állítását, hogy Magyarországon a nagybirtokosok uralták a helyzetet és ezek a félfeudális, reakciós urak, vitték Magyarországot a mai katasztrofális helyzetbe. Ugyancsak a Times cikke igazságosnak találja azt, hogy ezektől a fasiz- ta hajlandóságú mágnásoktól és gentryktől, most megszabadítja magát a magyar nép. Montgomery ur szerint a magyar földbirtokosok nagyon szegények, akiknek ha van is pár ezer hold földjük, az tele van adósággal, ellenben ezek az urak, mint tiszta liberálisok, Anglia és Amerika barátai, igy természetesen, csakis ez a régi gárda jogosult arra, hogy Magyarországot kormányozzák. Nagy szerencse, hogy az exkövet ur szava — leszámítva egy, pár amerikai magyar lapot — az amerikai közvélemény előtt megbízhatatlan és igy a védelme annyit segít a levitézlett magyar urakon, mint a körösi szentelt viz, annál is inkább, mert most Magyarországon a magyar népen kívül az oroszoknak és nem Montgomery követ és Band- holz tábornoknak és más előkelő urnák van szavuk abban, hogy ki kerüljön ott hatalomra és ezek nagyon jól ismerik a mágnásokat és a gentryt, hisz ezer éven keresztül igazolták azt, hogy önző, haszonleső, saját népét kiirtó árulásra mindig kapható társaság. Évszázadokon keresztül minden megmozdulását a magyar népnek, a magyar urak fojtották vérbe és most Montgomery ur védelme dacára meg fognak fizetni Dzsáért, Hora-Kloská- ért, Rákócziért éppen úgy, mint az 1918-19-es forradalmakért és az azt követi fehér terrorért. ÁRPÁD LESZÁMAZOTTAI A clevelandi hecc-káplánt egy kissé kiporolták azért a förtelmes uszításért, amelyet a szennylapjában a nem éppen árja eredetű munkatársával elkövet hetenként kétszer. Természetesen, a régi jezsuita trükköt használják és azon sírnak, hogy a “kirsztusi szeretet felkent apostolát” próbáltuk ki. Hogy az egyházat támadjuk meg. . Hát ha a főtisztelendő papság azt hiszi, hogy a csuha védelme alatt bántatlanul garázdálkodhatnak, szabadon uszíthatnak más nemzetiségek és vallások ellen, akkor most tapasztalhatták azt, hogy tévedtek, mert ha nem is sok, de van egy pár olyan magyar lap és férfi, kiknek van bátorságuk arra, hogy hasonló esetben kiporolják a csuhát, még ha abba beleszorult a “szeretet felkent apostola” ez esetben father Tarzicius Kukla. Minket is megrovásba részesítettek és azok közé soroltak, kik ezt a nagy magyar hazafit csak azért támadjuk az “önzetlen, nemes honmentésében” mert cseh és román aranyakat kapunk érte cserébe. Az a fél- bolod, aki ezt leírta, minden zavarodottsága és aljassága dacára is jól tudja, hogy a Bérmunkást sem megfizetni, sem megvenni nem lehet. Ezt a lapot egyedül, kizárólag az olvasói tartják fen, egyetlen amerikai magyar újság, amelyet nem finanszíroznak sem a hirdetők, sem pártok, de egyetlen abban is, hogy a lap szellemi és fizikai előállitását, a nyomda számlát leszámítva, áldozatkész munkások és munkásnők, a napi robot után végzik el, minden díjazás nélkül. A másik ok szerint az, hogy a papokat és pap-szamarakat támadó irók “nem igaz magyarok” és “nem Árpád apánk leszármazottai”. Hát ebben lehet valami, mert bizony rajtunk kívül is nagyon kevés magyart lehet találni a 13 millió magyar közül, akiknek a származását Árpádig lehetne felvinni. Legfeljebb a Kukla Tarzicius, ez a jóvágásu kurucz magyar nevet viselő pap, vagy Róbert Oszkár, a sajtó kulija, dicsekedhet azzal, hogy Árpáddal jöttek be az ősei a vereckei szoroson, hát ezért a jóhang- zás'u magyar névért nagyon is irigykedünk erre a Kuklára. Pedig kár a nagy erőlködésért, ma már nincs az a papi ravaszság a Judást megszégyenítő árulás, amely a teljesen rothadt magyar gentry-papi uralmat és főleg a mágnás és papi ezer holdakat, megmenthesse. Azoknak bizony lüttek Magyarországon. A magyar nép nem igen várja azt, hogy a nemzetgyűlés mit és hogyan fog szavazni, kisajátítja a kisajátítókat, elveszi a tőle elrabolt ezer holdakat és azt fölosztja a nincstelen magyar nép egy más között. Kukla-Róbert urak az amerikai magyarok hős vitézei, szélmalom harcot vívnak, az idők haladását megállítani nem lehet, a magyar nép nem Árpád ivadékot, de földet, kenyeret, munkát, szabadságot és jogot akar. Ez az akarata olyan erős, hogy irgalmatlanul keresztül fog gázolni azokokon, akik el- lentállnak még akkor is, ha papi köntös van rajtuk. Mert mint a Kukla esetben is, a csuha alól is kilátszik a lóláb. ÁTSZÓLÁS A közelmúltban, a magyar lapokban ismételten megjelentek olyan óhazai hírek, ismert emberek pusztulásáról, persze ezek a hírek nem ellenőrizhetők és ismételten előfordult, hogy az elbucsuztatott egyénről kiderült, hogy valahol elbújt, megmenekült a nagy pusztulásból. Nemrég ilyen halálhíre érkezett két nagyon ismert magyar írónak, Szép Ernőnek és Szomory Dezsőnek, egyes lapok megemlékeztek a két íróról, közöltek egy-két versét és napirendre tértek az eset fölött. Csak egy olyan tanulmány jelent meg, amely tulment a megszokott megemlékezéseken és a két írónak a mai nagy, világméretű harcban való ténykedést illetve tétlenségét vette bírálat alá. Faludy György ismert költő és harcos iró, kemény, de igazságos cikkét, amely a Harc-ban jelent meg, kegyeletsértőnek, igazságtalannak tartotta Lengyel Menyhért iró és Vértes Marcel, valamint Major Henrik rajzoló művészek. Veszem magamnak a bátorságot, hogy ilyen nagy elismert irók és művészek vitájába átszóljak és itt a Bérmunkásban mondjam el az én álláspontomat arról, hogy mi a kötelessége egy írónak, vagy művésznek amikor a nép élet-halál harcát vívja. Ma ez már közhely, a nácizmus elleni harcban mindenkinek állást kell foglalnia, mellette vagy ellene, semlegesség nem létezik, aki hallgat, hogy a bőrét mentse, az segiti a nácizmus dögvészét. Különösen áll ez írókra, költőkre, művészekre, ménéi nagyobbak és ménéi ismertebbek, annál inkább. A fenti két iró és nagyon sok társa, ha nem is állt oda szándékosan a gyalázatos Horthy rezsim mellé, de soha egyetlen sort le nem irt ellene, még akkor sem, amikor a kevésbé alkalmazkodó kollegáinak a tucatjait küldték a munkatáborokba elpusztulni, ők hallgattak, csak akkor nyöszörögtek, amikor már megszűnt a Kivételezés és rájuk is rá járt a nürnbergi törvény, ők, amikor közönbösen nézték a kollegáik és az egész magyar nép pusztulását a hulló falevelekről verseltek, amikor a magyar nép tízezrei hulltak el Ukraina harcterein és a koncentrációs táborok halálgyáraiban, ók már akkor meghaltak, minden szép versük és Írásuk dacára. De ha ez áll az otthoniakra, fokozott mértékben vonatkozik azokra, akiknek meg volt a lehetőségük, hogy feltárják a világ előtt a népük szenvedéseit, a Horthy-Szálasi uralom idején. Itt Amerikában tucat számra vannak olyan magyar irók és művészek, kiknek a szavára felfigyelt volna a kultur-világ, de ők hallgattak és ezzel a Hort- hy-Szállasi uralom bűnpártolói lettek. Molnár Ferenc, a Széntolvajok Írója, a világhírű szinmü iró, egyetlen sort le nem irt, egyetlen szót ki nem mondott a most levitézlett rendszer ellen. És ott van a Hollywood nagyhírű magyar gárdája, a szövegírók, rendezők, igazgatók. Bus Fekete László, Lengyel Menyhért (csak pár hónapja találta meg a hangját) a Kertészék, Pogány Vily, Magyar Henry és sokan mások, lehetnek nagy művészek, kereshetnek sok pénzt, de a magyar nép számára meghaltak, mert a legnagyobb harcuk idején cserben hagyták őket. Mennyire másként néznek ki Vértes Marcel, Hans Habe, Bö- lönyi György, stb. kik nem csak szóban és Írásban, de fegyverrel is hacoltak a náci dögvész ellen, ők nem bújtak el a “művészet”’ elefántcsont tornyába, ők az igazi művészei IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
