Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-13 / 1354. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1945. január 13.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .......................$2.00 One Year j,.......................$2.00

Félévre ........................... 100 Six Months .......... 1.00

Egyes szám ára ........ 5e Single Copy --------------- 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c---------------------------■i———————-——

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

_________________________________________

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

Gazdasági “Bill of Right”

(gb.) Az Egyesült Államok alkotmányának elfogadása után rövidesen kiderült, hogy az annyira feldicsért és lelkesedéssel fogadott okirat nem körvonalazta elég pontosan a polgárok jogait, túlságos nagy hatalmat adott a szövetségi kormány kezébe, amellyel a zsarnokságra hajlamos kormányok esetleg vissza is élhetnek. Azért a New York városban 1789-ben összeült első Kongresszus 12 pontból álló pótlást javasolt, amelyekből 10 pontot a szövetkezett államok elfogadtak és két évvel később, 1791 december 15-én életbe léptettek.

Az alkotmánynak ezen 10 pontból álló pótlását, vagy függelékét, általában a “Bill of Right” néven ismerik, mert a szövetségi hatalommal szemben védik a polgárok POLITIKAI jogait. Ilyen jogok a vallás, a sajtó, a gyülekezés szabadsága; az esküdtszéki bírósághoz való jog, stb. stb. — csupa politikai jogok.

Az 1944 év végén bezárult kongresszus három szenátora, — névszerint: Harry S. Truman, aki most alelnök lett, James E. Murray, Montana államból és Chapman Revercomb West Virginia államból olyan törvényjavaslatot terveztek ki, amelyet elneveztek GAZDASÁGI “Bill of Right”-nak. Ez a három szenátor úgy vélte, hogy valamiképpen törvényes formát kellene adni a Roosevelt elnök által Ígért 60 millió munkaalkalomnak.

Ennek megfelelőleg kidolgoztak egy törvényjavaslatot, amely kimondja, HOGY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MINDEN POLGÁRÁNAK JOGA VAN A MUNKÁHOZ. Vagyis az, akinek a magántermelési üzletek nem tudnak munkát adni, törvényadta joggal követelhet munkát az államtól. így tehát a munkanélküliséget “törvénytelennek minősítenék, ami másszóval mindenki részére biztosítaná a megélhetést. Ezért nevezték el ezt a javaslatot GAZDASÁGI Bill of Right-nak.

Nem szeretünk ugyan jövendölni, azonban itt mégis megkockáztatjuk azt a vélemény nyilvánítást, hogy ez a javaslat soha sem fog a szenátus elé kerülni, hanem ott marad eltemetve az albizottságnál, mint minden olyan javaslat, amelynek a honatyák között sok ellenzői vannak. Ez a javaslat aránytalanul fontosabb,: mint a politikai Bill of Right, mert a nép életében sokkal de sokkal nagyobb változást idézne elő, — föltéve, ha a gyakorlatba is át lehetne vinni.

Valójában naivnak tartjuk a három szenátort, noha jóhiszeműségüket nem vonjuk kétségbe, ha úgy vélik, hogy ezen gazdasági szabadságjogokat meg lehet valósítani úgy, hogy ugyanakkor a magántulajdon jogára alapított termelési rendszer is fenmaradjon. Ezen szenátorok, — de általában a polgári gondolkodású egyének legtöbbje, képtelen belátni azt, hogy a profitért való termelésnek elengedhetetlen kelléke, hogy a munkástömegek gazdasági élete bizonytalan legyen, hogy folyton munkaalkalmak után járjanak, hogy a munkabérek és munkaviszonyok megszabására a munkanélküli tömegek éppen olyan nagy hatást gyakorolnak, mint a dolgozók, sok esetben talán még nagyobbat. Ha nem lennének munkanélküliek, akkor a dolgozók képesek volnának a bérek és a munkaviszonyok megszabásával a profitot annyira leapasztani, hogy ez a termelési rendszer egészen megszűnne.

Természetesen van sok más akadálya is ezen gazdasági szabadságjognak, mert az állam által alkalmazott munkások vagy csak közmunkákat végeznek, mint például utak, parkok, középületek építése, stb., vagy pedig versenyre kellnek valamely iparágban a magánvállalatokkal. Ez utóbbi esetben idővel az összes iparok az állam kezébe kerülnének, vagyis kifejlesztené az állam kapitalizmust; az előbbi esetben pedig az államnaik mindinkább növekednének az adósságai. Miután a hitelezők végeredményben a nagy bankárok, bizonyos idő leteltével az egész országot pár bankár család bírná. A háborús kötvények úgyis ezt a tendenciát mutatják.

Szóval a mi véleményünk az, hogy sem itt, sem pedig más országban ,a néptömegek gazdasági szabadságát nem lehet gyakorlatilag megvalósítani addig, amig ott a mai termelési rendszer fenn áll.

Szervezetünk az Industrial Workers of the World már negyven éve hirdeti, hogy a munkásságnak JOGA YAN A MUNKÁHOZ. De ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezen jogoknak nem lehet érvényt szerezni addig, amig vannak olyanok, akik mások munkájából élnek. Azért a mi általunk hirdetett GAZDASÁGI Bill of Right egy lépéssel tovább megy és nemcsak azt mondja, hogy MINDENKINEK JOGA .VAN A MUNKÁHOZ, hanem azt is, HOGY MINDENKI KÖTELES DOLGOZNI, vagyis senki sem élhet mások munkájának gyümölcséből.

Másszóval a dolgozó tömeg gazdasági szabadságjogait csak akkor lehet biztosítani, ha a kizsákmányolóktól megvonjuk azon kiváltságos jogokat, amelyekkel a kizsákmányoltak gazdasági szabadságát eltiporják. De mert az ilyen kiváltságos jogok feladására nem is gondolnak azok, akik abból élnek, azért hirdetjük mi, hogy a nétömegek GAZDASÁGI Bill of Right-ját csak maguk a munkások alkothatják meg.

Amerikai Fasizták

# __________

(gb.) Az utóbbi hetekben úgy a rádió, mint a hírlapok utján többször értesültünk arról, hogy a clevelandi Thompson Products gyárak főrészvényese és igazgatója, Frederick C. Craw- for5 meglátogatta az európai hadifrontot. Több nyilatkozatát közölték a lapok, amelyekben a hadiszerek gyártását sürgette, mert, mint mondotta, “ha az amerikaiak látnák, hogy milyen harcot folytatnak katonáink, akkor nem kellene őket a hadimunkáknál ösztökélni.”

Ezzel a Fredrick C. Crawforddal a munkáslapok, — igy a Bérmunkás is, már számos esetben foglalkoztak. Az 1943-as évben elnöke volt a National Association of Manufacturers (Gyárosok országos szövetsége) nevű kutyaszövetségnek. Noha ez a szervezet megalakulása óta munkásellenes, reakciós egyesület volt, különösen aggressziv és erőszakosan támadó csak a Crawford befolyása és vezetése alatt lett. Talán ő az egyetlen munkáltató az Egyesült Államokban, aki ravaszsággal képes volt a körülbelül 10,000 munkást alkalmazó gyáraiban kompánia uniont szervezni és minden törvény tilalom dacára is megtartani.

Nos, ez a hírhedt reakciós egyén, aki azonban az ultra haza- fiság zászlajába takarja magát, most hazaérkezett és a United Press jelentése szerint január 4-én beszédet tartott New Yorkban a Chambers of Commerce tagjainak. Ebben a beszédében olyan kijelentéseket tett, amelyek kétségkívül elárulják, hogy Crawford és társai igazi, hamisítatlan fasiztk. Persze nem olasz, vagy német fajtájú, hanem AMERIKAI JELZÉSŰ FASIZTÁK.

“Egy magasrangu generálistól hallottam” — mondotta Crawford a U.P. jelentése szerint, — “hogy sietnünk kell a háború befejezésével, mielőtt egész Európa a kommunizmus befolyása alá kerülne.” Egy másik kijelentése szerint: “Franciaországban úgy értesültem, hogy a németek igen jól fizették a francia munkásokat és segítették a íöldmivelés fejlesztését.. Magam is láttam gumikerekű farm-kocsikat. Ha ezen állapotok (a német megszállás) még másfél évvel tovább tartott volna, akkor a franciák már szerették volna állandósítani ezen viszonyokat.”

Már sokszor felmerült az a kérdés, hogy miről lehet felismerni a német hatalmi zónán kívül élő fasiztákat, vagy nácikat? (Jelen esetben ez a két fogalom azonos). És vájjon van-e ilyen j ismertető jel egyáltalán? Annyi bizonyos, hogy szemmel látható j fizikai jel nincs. És az is bizonyos, hogy a német hatalmi zónán kívül mindenki tagadja fasizta voltát, bármennyire szimpatizáljon is Hitlerrel, Mussolinival, Horthyval, vagy bármelyik másik fasizta vezérref.

Az ilyen titkos fasiztákat csak beszédeikből és viselkedéseikből lehet felismerni. Ilyen ismertető jelek a kövekezők:

1) Minden fasizta vagy náci munkásellenes. Sok esetben nyíltan nem mernek kijönni munkásellenes propagandájukkal, hanem azt a kommunista mumussal való ijesztgetés frázisa alá bujtatják.

2) Minden fasizta talál módot arra, hogy Hitleréknek valami módon igazat adjon. Az egyik szerint a németek és az olaszok, meg a japánok is nagyon elszaporodtak, tehát joguk van a terjeszkedésre. Mások viszont valami jócselekedetet tuljadonitanak Hitlernek vagy Mussolininak, — szóval igazolják őket, mint Crawford is, aki például csak azért akarja befejezni gyorsan a háborút, mert szerinte a hosszú háború sokkal rosszabb valamit — Európa kommunizálását hozza.

3) Minden fasizta hisz a faji felsőbbrendűség valamilyen formájában. Természetesen a felsőbbrendűség esetén alsóbbrendű fajoknak is kell lenni. A német nácik szerint ilyenek a zsidók, a lengyelek, stb. Az amerikai fasizták szerint a színes népek és az idegen származásúak, akiket az általuk elképzelt isten csak arra teremtett, hogy őket szolgálják és a gyáraikban nagy profitot hozzanak nekik.

4) Militáns ellenségei a demokrácia minden formájának, akár politikai, akár gazdasági legyen is az. Nem hajlandók maj gukat alávetni a többség határozatának, hanem erőszakosan I akarják a saját uralmukat (vagy véleményeiket) a többségre I ráerőszakolni.

Ezek a főbb ismertető jelei az amerikai fasiztáknak, tartoz- 1 zanak bár a nagymogulok közé mint Crawford, avagy csak a I kisebb, úgynevezett “féreg fasizták” közé, akik tisztán csak üz- !®tet csinálnak belőle. De ilyenformán viselkednek azon szegény ördögök is, akiket a túlzott nacionalizmus és a már sok éve folyó , náci propaganda annyira megbóditott, hogy most a fasizmus ön- 1 kéntes lovagjaivá váltak.-