Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-07 / 1366. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year _________ $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. __________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE i^i 42 A német néptől függ I tartó nyilas kereszteseket. Semmi kétség, hogy Hitler a magyarok között találta meg I a leghűségesebb, legkitartóbb szövetségeseit. Szálasiék is annyira fanatizáltak, hogy a bukásba, a végső elupusztulásba magukkal akarták rántani az egész magyar népet. Az Office of War Information jelentése szerint a valahol Ausztriában fentartott magyar rádió ismertette azt az esküt, amit ezek a bestiák a magyar if jaktól vettek a “Hungarista” rendszer fentartására. Ez az eskü igy hangzik: “Mi, Hungarista ifjak, esküszünk, hogy hívek maradunk Szálasi Ferenchez, nemzetünk vezéréhez. Aki közöttünk árulója lenne Szálasinak, annak még a gyermekeinek a gyermekeit is megbüntetjük. Esküszünk, hogy nem fogunk nyugodni addig, amig ki em üzzük hazánkból az istentelen bolshevik hordákat és ezerszeresen vissza nem fizetjük az általuk elkövetett atrocitásokat. Halálra ítéljük és irgalmatlanul kiirtjuk a belső ellenségeket is, akik gátolják szent harcunkat, akik támadják a “Hungarista” rendszert. Mi, Hungarista ifjak, ernyedetlen kitartásunkkal serkentő példát mutatunk a nemzetnek úgy a harcmezőn, mint a munkatáborokban.” Ilyen eskünek a gondolata akkor, midőn a teljes vereségük már tisztán látható volt, mutatja, hogy Szálasiék a sarokbaszo- ritott fenevadak őrületébe estek. így a kipusztitásuk nagy megnyugvásul szolgálhat mindenki részére. Hasonló az eset ahoz, amidőn valamely vidéken veszett kutyák garázdálkodnak és végre sikerül kiirtani őket. (gb.) A német területeket megszálló amerikai csapatokat követő újságírók azt táviratozzák, hogy az eddig elfoglalt városokban nem találtak nácikat. A németek úgy viselkednek, mintha örülnének, hogy az ellenséges csapatok végre elfoglalták városukat, mert igy most már a bombázástól mentesek lesznek. És egyben azt mondják, hogy a nácik már régen elmentek, ők csak egyszerű, jámbor emberek, akiket a nácik háborúba kény- " szeritették. Sok szó folyik mostanában arról, hogy milyen büntetést adjanak a németeknek. Vannak olyanok, akik a németeket két csoportra osztják: a nácikra és nem nácikra. Abban mindenki megegyezik, hogy a nácikat meg kell büntetni, legfeljebb a nem náci németeknek ajkadnak pártfogói. Igen ám, de miként lehet megállapítani, hogy melyik német a náci és melyik nem? Persze az országos nevű vezéreket mindenki ismeri, de ezek száma igen kevés és ez a pár száz ember nem tudta volna terrorizálni a 80 milliós németséget, ha igen sok, kevésbé ismert nevű segítőjük nem lett volna. Ezek azonban most még jobban visszahúzódnak az ismeretlenség homályába és letagadják náci érzelmeiket, náci aktivitásaikat. Mikor az egysültek csapatai bevonulnak egy-egy városba, a lakosok állítólag sorfalat állva mutogatnak; Berlin felé, hogy a nácik arra szaladnak. Az elfoglalt területen a világért sem maradt egy sem. Érkeznek olyan hírek is, hogy egyesek hamis bizonyítványokkal látják el magukat, amelyekkel zsidó származásúaknak vallják magukat. így akarják elkerülni, hogy nácik közé sorolják őket. És hir jött már arról is, hogy az egyik városkában meggyilkolták azt a polgárt, aki az amerikai katonai parancsnokság megbízásából elvállalta a polgármesteri teendők végzését. Erre éppen úgy rámondták, hogy “kollaborátor”, mint tették azt a németek által megszállt területeken. Azt a nagy vitát tehát, hogy vájjon az egész német népet meg kell-e büntetni, avagy csak a náci németeket, maga a német nép viselkedése fogja eldönteni. Mert ha az a nép, amelyet állítólag annyira terror alatt tartottak a nácik még tovább is támogatni fogja őket, ha rejtegetik a náci párt aktiv tagjait, akkor ezzel bizonyítani fogják, hogy a német nép igen nagy többsége magáévá tette a faji felsőbbrendűség borzalmas elvét és csak újabb alkalomra vár, hogy ennek az elvnek a gyakorlatban is érvényt szerezzen. Ebben az esetben természetesen a többi népeknek az önfentartás fogja diktálni a német nép oly megbüntetését, hogy hasonló támadásra többé képes ne legyen. Mi úgy tartjuk, hogy a náci bestiákat méltó módon meg kell büntetni, — Hitlertől kezdve le egészen az utolsó SS terror banditáig, a teljes német népre vonatkozó véleményünket fentartjuk addig, amig a német népnek alkalmat adnak, hogy testéről a borzalmas férgeket lekaparja, ha arra hajlandóságot mutat. Úgy véljük, hogy nagyon sokan osztoznak ebben a véleményünkben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a német nép az esetleges készséges kooperációjával menekülni fog minden büntetés nélkül, mert hiszen mint minden kormány a népért, úgy minden nép a kormányáért is felelős. A kérdés csupán az, hogy vájjon a már kikerülhetetlen gazdasági büntetés elegendő lesz-e? Erre a kérdésre maga a német nép fog választ adni a háború utáni közvetlen időkben tanúsított viselkedésével. Ha megtűrik és rejtegetni fogják maguk között a nácikat, akkor el fogják veszíteni még azoknak a szimpátiáját is, akik most a náci és a nem náci németek közötti különbséget élesen kihangsúlyozzák. Felszabadított Magyarország (gb.) Ezen sorok Írásának idején Moszkvából jövő táviratok szerint az orosz Vörös Hadsereg újra támadásba ment Nyugat- Magyarországon, elfoglalta Esztergom, Komárom, Győr, Pápa, Szombathely, Körmönd városokat, majd Pozsonyt megkerülve Sopronnál behatolt Ausztria területére. így tehát Magyarország összes területéről kiverték a németeket és a velük mindvégig kiDe a magyar nácik, vagy fasizták megbüntetésére vagy kiirtására éppen úgy nem elegendő a Szálasiék kiverése, mint ahogyan nem lenne elegendő a Hitler és társainak a megbüntetése sem. Annyi sok ártatlanul elpusztított millió ember vére nem maradhat büntetés nélkül már csak azért sem, hogy hasonló gaztettek meg ne ismétlődjenek negyed század múltán. így joggal követelhetünk méltó büntetést mindazok számára, akik ezt a szörnyű rémtettet elősegítették, akik Hitlernek, Szálasinak a hatalomrajutását előkészítették. Minden nemzet fiai között akad elég bestia, akik a halálgyárakhoz való utat kövezték. Most azonban, hogy tervük nem sikerült, a bűntársak menekülni akarnak világszerte. Hogy kik tartoznak a bűnösök közé, erre nemzetközi vonatkozásban Útmutatóul szolgálhat a spanyol nép elleni háború. Aki abban a háborúban Hitler-Mussolini és Franco mellett kardoskodott a spanyol nép ellen, azok kétségtelenül segítettek a második viágháboru előkészítésében. Magyar vonatkozásban azonban jóval előbbre mehetünk. Megállapíthatjuk, hogy a magyar fasizmus Siófok és Orgovány- nál vette kezdetét. Akik a Horthy betyárok siófoki és orgoványi mászárlásait eltitkolták, igazolták vagy éppen dicsérték, azok beálltak a halálgyárak szállítói közé. Sőt láthatjuk, hogy jórészük konokul ott is maradt egész mostanáig. Voltak egyesek, akik amint ügyük vesztes voltát látták, visszaléptek, kik korábban, kik csak a Horthy bukása idején. Mindez azonban már nem sokat számit. Két évtizedes bűncselekményeikkel kiérdemelték a büntetést. De mindannyiuknál nagyobb mértékben kiérdemelték a büntetést és minden tisztességes ember utálatát azon amerikai magyarok, akiket nem kényszeritett fegyveres terror a Horthy banditák karjaiba. Pénzért adták el magukat és szolgálták Horthy mindenkori kormányait, igy segítettek a halálgyárak felépítésében. Most ezek is mendenféle hazafias akciókkal, “gyűjtésekkel” igyekszenek takarni bűnösségüket. Szeretnék, ha elfelejtenénk, hogy 25 éven keresztül miként falaztak a magyar fehér terrornak, majd a fasizta s a náci merényleteknek. Az emberiség ellen elkövetett legnagyobb, legborzalmasabb bűntényt azonban nem lehet, nem szabad elfelejteni. A bűnrészeseknek el kell nyerni büntetéseiket. A Bérmunkás kötelességének tartja leleplezésüket. Ezért folalkozunk velük annyiszor lapunkban. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az elet összes javait ama kevesek bir. lak akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kel] folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbem csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- talynak a munkasokba beoltasi ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessek a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- tekinti osztalyaban’ i?ry az e¥ esett sérelmet az összesség sérelmének E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RFR RENDSZERREL?’ A BíiK A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
