Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-07 / 1366. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 7. Mindenek dacára .. Éppen ellenkezőleg, mindig azt hirdették, hogy helyeslik a magántulajdon jogán alapult termelési rendszert, helyeslik azt, hogy a munkások által termelt javakból a munkáltatók profitot húzzanak. Ezek a munkásvezérek mindig azt hirdették, hogy a baj csak az volt, hogy a munkáltatók nem ő rajtuk keresztül egyezkedtek a munkásokkal. A most kötött egyezségben tehát nem árultak; el senkit, mert hiszen ezt hirdették már évtizedek óta, csakhogy eddig a munkáltatók közül csak egyesek álltak velük szóba, most azonban ugylátszik a munkáltatók összesége igénybe fogja venni szolgálataikat, mert ily módon biztosítva látják a háború utáni profitot. Mint látjuk, az egyezség szerkesztői nagymérvű foglalkoztatást, nagy keresletet és magasabb életszínvonalat Ígérnek arra az esetre, ha a munkásság elfogadja ezt az egyezséget. És ennek az egyezségnek a sikere éppen ezen fordul meg, hogy vájjon valóban meghozza-e az ipari békét és a kilátásba helyezett prosperitást ? KORLÁTOLT KAPITALIZMUS Ez az egyezség lényegében nem változtat semmit a mai termelési rendszeren. Nem más ez, mint a New Deal, adminisztráció által bevezetett korlátolt kapitalista termelés. Olyan termelési rendszer, amelynél a kollektiv szerződések, minimális munkabér törvények vagy maximális munkaidőt megszabó törvények segélyével a kizsákmányolás fokát valamivel korlátozzák. Azonban a munkáltatók viszont ellensúlyozzák a korlátozást az árak emelésével és a szerszámok meg a technikai módszerek fejlesztésével. A múlt eddig azt bizonyította, hogy a tőke és a munka “testvérisége” minden ilyen egyezség dacára is, csak ábránd maradt. A magánüzlet lényege a PROFIT NÖVELÉSE, ami csak a munkások megrövir ditése árán érhető el. Ezért nem szüneteltek a munkások és kizsákmányolóik között a harcok még most, a háború alatt sem, dacára a szóbanfor- gó szervezetek sztrájkokat feladó ígéreteinek. így egész biztosra vesszük, hogy az OSZTÁLYHARC TOVÁBB FOG FOLYNI A FENTI EGYEZSÉG DACÁRA IS. És mert az osztályharc folyni fog, lesznek elegen olyanok is, akik úgy mint mi, arra a meggyőződésre jutnak, hogy a termelés eszközeit ki kell venni a magántulajdonból. AZ ÍGY GONDOLKODÓ MUNKÁSOKNAK EGYESÜLT AKCIÓRA LESZ SZÜKSÉGÜK. AZ IGAZI “ALKOTMÁNY” Sőt tovább is mehetünk. Tekintettel arra, hogy a Londonban megalakított uj nemzetközi szakszervezeti szövetség, — amelyben a vezetőszerepet a CIO és az angol szakszervezetek vitték, valószinülek követni fogja a Murray-Green által kijelölt irányt. És tekintettel továbbá arra, hogy a két világ(Vi.) Ezen sorok íróját azzal vádolták, hogy nagyon rózsás színben látja az európai társadalmi fejlődés irányát. Nagy haladást lát az európai romok közül kiemelkedni, ámbár még két három évvel ezelőtt ezen megállapítás nagyon merész volt. Azonban ma minden jel arra mutat, hogy az európai munkásság még is csak tanult valamit ezen réméséges rombolás, vérözönön keresztül és ha mielőttünk nem is legjobb, de a réginél sokkal jobb társadalmi és gazdasági rendszert fog felépíteni. De semmi esetre sem félhetünk attól, hogy a magyar, finn és más bukott forradalmak következményei képen, ismét bejön a fehér terror és fasizta elnyomatás, melyek az első világháború hibás munkás- mozgalmait romokba döntötte. 1919 óta a kollektiv termelési rendszernek a gondolata, ideája egyik súlyos vereség után a másikat szenvedte. Horthy Mussolini, Mannerheim, Hitler, Franco, egymás után jöttek hatalomra, a szociálizmus hóhérjai szerepében. Amilyen mértékben győzedelmeskedett a fasizta elnyomatás, olyan mértékben, rohamosan szaporodott azoknak a száma, akik mint opportunisták, igyekeztek csatlakozni a fasizta nemzetköziség táborához, mint a jövő kormányzati rendszerhez. Hogy annak a győzelmeiben és a beígért zsíros kormány pozíciókban osztozkodhassanak. Ámbár a látszat oda mutatott, hogy a radikális munkásság, a fasizmustól való rettegése közepette megalkudott azon burzsoa elemekkel, akik ámbár ellenezték a szocializmust, de a fasizmust sem akarták, mint egy általános rendszert kiterjeszteni. Sőt még azt is gondolhattuk, hogy ugyan ilyen rettegésből kifolyólag a Szovjeháboru úgy a régi szocialista, mint a kommunista pártokat szétzüllesztette, az osztályharc alapján álló munkások most egymástól elszigetelten, kis csoportokban küzdenek. Reméljük, hogy a közeljövőben az osztálytudatos munkások is összefognak az egész világon, hogy megalkossák a munkásosztály igazi alkotmányát. Minden jel arra mutat, hogy ez a rettenetes vérzivatar az európai fronton már nem sokáig fog tartani. A mérhetetlen emberáldozat meghozza a vélemény nyilvánítás szabadságát, így alkalmunk lesz érintkezésbe lépni azokkal, akik nem hisznek a tőke és a munka testvéries egyetértésében, akik e két osztály közül egyiket teljesen fölöslegesnek tartják. Reméljük, hogy a lőporfüst eltisz- tulása után jelentékeny tábor fog összegyűlni. És reméljük különösen azt, hogy ebben a táborban nagyszámmal lesznek fiatalok is, akikre vár az osztályharc nehéz küzdelmének továbbvitele és a munkásosztály “alkotmányának” érvényesítése. Geréb József tek is megalkudtak az angolamerikai kapitalizmussal, melynek esetleg az európai munkásságot dobták volna oda prédának, mint díjazást ezen megalkuvásnak. Vannak sokan, akik még ma is azt állítják, hogy ez úgy van, ugyan akkor másik mondatban azt állítják, hogy a Szovjetekben nem lehet bízni, azok nagyon szigorú és titkos diplomáciába takarják az egész világra kiterjedő törekvéseiket. De most már szabad választásokról hoznak híreket. Az első Finnországból jön, ahol dacára annak, hogy legnagyobb okuk lett volna a Szovjet barátság és a nemzetközi szocializmus eszme ellen szavazni, mivel még egy évvel ezelőtt, annak a fekete nácizmusnak voltak társai, mégis több mint fele a népességnek a szocializmus ideája mellett szavazott és egy negyed része a Szovjetekkel való szoros barátság mellett. Ezt a napokban kiegészítette egy kis, de legrégibb köztársaságban, San Marinoban ejtett és az amerikaiak által ellenőrzött titkos és általános választás, ahol» a múltban a fasizta terror következtében csakis a fasizta ügynökökre mertek szavazni. És mivel körül voltak véve a fekete terroristák csapataival, teljesen behódoltak nekik. Most 23, részben radikális szocialista törekvések képviselőire szavaztak. San Marino köztársaság Olaszország közepén van és most a Szövetségesek megszállása alatt van. Ugyan akkor nagy a sirás és rettegés a haszonrendszer hívei között, hogy Franciaország is a szocializmus karjaiba bukott. Ámbár mi nem akarjuk azt állítani, hogy ezen romokból, melyet a fekete reakció, a fasizmus, nácizmus az európai népességre erőszakolt, majd az IWW, vagy ipari demokrácia alapján nyugvó társadalmi, vagy gazdasági rendszer fog kifejlődni, de azt is figyelembe kell venni, hogy a balkán munkásságának nagy része és még Lengyelországban is, Írni olvasni is alig tudott, a vallási könyveken kívül még az olvasni tudók sem olvastak más dolgot, még ha lett volna is nekik. így nem számíthatunk, hogy a tudományos szocializmus, vagy ipari demokrácia formáját fogják megteremteni olyan országokban, ahol még nincsen is ipar. De azért rém nagy butaság kell ahoz, hogy amiatt elitéljük őket és segítsük a Hearst és más reakció apostolainak azokat rágalmazni, ütni. Mind ez a várható szocializmus felé tolódás még akkor is megtörténik, ha Oroszország csakugyan hü marad Ígéretéhez és nem fogja mindenben segíteni ezen folyamatot. Sőt, amint a jelek Kínából mutatják, ottan teljesen az oroszok kívánságának ellenére történnek a dolgok. Azok nem ölelték keblükre Chiang vérengző ebeit, még Moszkva parancsára se, hanem tisztes távolságban tartsák őket. Ugyan csak az államkapitalizmus helyett, melyet a stalinisták hivatalosan támogatnak, kisebb kollektívákat szerveznek, ahol az igazgatósági hatalom és a haszonrészesedés csak a tagjaik kezeiben van, nem pedig az állam, vagy a párt által kijelölt egyének és az állam érdekében diktatórikus formákban. Mi bízunk a más nemzet munkásságában is. Nem akarjuk, hogy csak is a mi elgondolásaink szerint cselekedjenek. Mi tudjuk, hogy az ottani körülmények, gazdasági és ipari fejlődés, valamint a népek szokásai és szellemi fejlődése szabják meg a cselekedetük irányát. De azt is tudjuk, hogy 'úgy a finn, mint a francia nép nem lenne hajlandó az orosz rendszert teljesen átvenni, hanem sokkal jobb formákat ad a szocialista fejlődésnek. Sőt még az a kicsikart Ígéret is, ha az oroszok betartják, hogy nem fognak beleavatkozni a szomszéd államok politikai és gazdasági intézkedéseibe, amit a finn választásoknál még az ellenséges angol-amerikai körök is elismertek, hogy nem avatkoztak bele, még nagyon is jó és egészséges hatással lehet az egész európai munkásság fejlődésére, hogy a San Marino-i köztársasági választásoknál semmi orosz beavatkozást nem tételezhet fel senki, mégis a szocializmusra adták le szavazataik nyolcvan százalékát. Azt is kimutatja a történelem, hogy a bukott ügyek hívei és az ingadozók milliói sietnek azon ügy mellé állni, melynek nagyobb lehetősége >van. Például a mi magyar forradalom bukása előtti napokban, sok nagyszájú vörös parancsnok és népbiztos, köpenyt igyekezett fordítani, amikor már látta, hogy a kommün nem igen bir megmaradni. De még itten is, éppen azok követelték legjobban a forradalmat 1919- ben, a magyar kommün idején, akik még 1917-ben megköveztek bennünket, mert forradalmat hirdettünk. Mikor a látszat volt, hogy Magyarországon megmarad a kommün, még a magyar papjainknak is egy- része eljárt a gyűléseinkre. Amikor a kommün bukása nyilvános lett, éppen azok ~ lettek a legnagyobb árulók, amint Magyarországon is. A fejlődést lehet visszatartani, de megállítani nem. És határozottan fejlődés az a két említett választások eredménye. Valamint amilyen mértékben igyekeztek a fejlődést visszatartani, mikor az elnyomó erők eltűnnek, a fejlődés nagy ugrásokat tesz. Ezt várhatjuk most ezen vérengzések, a fekete terror, a fasizmus eltűnése, vagy legalább is leverése után. Mert, amint a tömegek nagy része a fasizmushoz csatlakozott, mert az látszott, és egy ideig valóságban hatalmas volt, úgy most nagyrésze minden országban ugyan annak a tömegnek, csatlakozik a szociális eszmékhez és éppen az a legtürelmetlenebb a szociális rendszer megvalósítását köve- telve. Ezt mi jóakaratu kritikával, megértésre való törekvéssel segíthetjük, de ugyan akkor rosszhiszemű támadásokkal és
