Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-06 / 1353. szám
(f.) Nemcsak az évek óta tartó és a történelem legvéresebb háborúja, de a hazai front osztályháboruja is alaposan rácáfolt a béke, szeretet és testvériség ünnepén a vallások évezredes tanításaira. Sem a háborús helyzetre, sem pedig a munka frontján zajló küzdelemben nem hozott változást a szeretet ünnepe. Ha csak azt nem nevezhetjük változásnak, hogy a háborús fronton hatványozott ütemben folytatták a gyilkolást, mig a munka frontján sztrájkba léptek a munkások. Erről a sztrájkról akarunk egyet-mást elmondani, amit mint tanulságot levonhatunk az igazi béke és emberszeretet ünnepének az előkészítésére. A hírhedt Montgomery-Ward and Co. üzletek munkásairól van ismét szó, akik gyakorlatilag nem akarják elismerni, hogy a tőke és a munka közös érdeke órájuk kötelező legyen és a mai viszonyok között is 46-50 centes órabérek mellett robotoljanak ennek a célnak az érdekében. Ez a tőkés vállalat volt az, ahol mint a demokratikus jogot védelmezik a végtelen munkás kizsákmányolást, a milliós profit fölhalmozást, olyannyira, hogy már egyszer az államnak katonai haderővel kellett lefoglalni ezt az üzletet és az elnökét erőszakkal kivinni onnét. A War Labor Board most ismét egy határozatot hozott, mellyel kötelezni akarják Mont- gomery-Wardékat, hogy legalább némileg tegyenek eleget a munkások jogos követelésének, akik 7 különböző városban fenyegetőznek sztrájkkal követeléseik kivivására. Sőt egyes helyeken mint pl. Detroitban már december 9. óta sztrájkba is léptek és picketekkel vették körül a Montgomery-Ward üzleteket. A jelentések szerint a múlt szombaton a Royal Oak üzlet előtt a picketelők megunták kint a hidegben való sétá- lást és bevonultak az üzletbe és karácsonyi énekeket dalolva jártak le és föl. Állítólag nem voltak elég elővigyázatosak és árucikkeket ledobáltak a földre és néhányan kisebb méretű ruhákat húztak magukra, mintha vevők lettek volna, melyek széjelmentek rajtuk. A manager fenyegetőzésére egyesek lementek a pincébe, ahonnét baseball botokkal jöttek föl, amit mint valami séta pálcát kezeltek. A manager rémületében az államrendőrséghez folyamodott, akik közbeléptek és azt már tudjuk, hogy milyen körülmények között tessékelték ki a tüntetőket az üzletből. így nézett ki Detroitban a munka frontja egy nappal Karácsony ünnepe előtt, jelképezvén azt, hogy nem igen bíznak a Megváltó erejében és jobbnak látták, ha saját maguk a nélkülöző munkások gyakorolnak egy kis “direkt akciót” a pénzes zsákon ülő Montgomery cégre. Hogy mi lett az eredmény ez most nem fontos, mert teljesen izoláltan egy helyen és egy iparban nem igen lehet sok eredmény még a “direkt akció” alkalmazása kapcsán sem. Ha azonban egységesen szervezett Egy Nagy Szervezet elmélete alapján lennének a munkástömegek szervezve ,az ilyen akcióknak azonnali hatása érezhető volna. És a munkások mint saját maguk megváltói örök időkre megteremthetnék a béke és szeretet ünnepét. Ha nem is nagy fontosságú ez az esemény a mai világrengető események között, a mi részünkről mégis fontos és tanulságot jelent. Elsősorban is visszautasítja a sztrájk tiltó törvényt és lehetetlenné teszi, hogy azt a Montgomery-Ward féle munkásnyuzó tőkések a munkások ellen alkalmazzák. Másodszor pedig igazolja azt, hogy háború ide vagy oda, ha a tőkéseknek van joguk a háború alatt milliókat harácsolni, mi sem természetesebb, mint a munkásoknak az árak emelkedésének arányában követelésekkel előállni van joguk. Ezt a harci szellemet meg tartsa a munkásság a háború tartama alatt és fokozni kell azt a háború utánra. Nem szabad engedni, hogy ennek a harci szellemnek a letörésére erőre kapjon a náci-fasizmus. A náci-fasizta országokban még a hírét sem halljuk többé a munkásharcoknak, sőt még abban a fasizta országban sem, mely nincs háborúban, mint Spanyol- ország, ahol pedig azelőtt hatalmas gazdasági szervezetei voltak a munkásságnak. Csakis a szervezkedés védelmének és a munkásharcok folytatásának a szempontjából hangoztatjuk, hogy a náci-fasizmus letörése elsősorban a munkásosztálynak az érdeke. Nem szabad felülni annak a náci propagandának, amit bizonyos elemek eddig tudatlanul, de most már tudatosan hirdetnek, (Vi.) Mint minden zivataros időkben, úgy ezen vérzivatarban is nagy és váratlan események sorozata történt, melyek nagyban befolyásolják az emberiség sorsát ,valamint a további kialakulását. Esetleg gyökeres, forradalmi változást idézhet elő több országban. Mert amint az egyik történelem tanítóm szokta mondani: “Ha ismerjük a múltat, tanulmányozzuk a jelent és a kettőt összeadva következtetehetj ük a jövőt”. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a jövőt megjósolhatjuk, hanem azt a tényt, hogy a múltban megtörtént események nagyban befolyásolják a jövőt. Minden mostani cselekedetnek is meg van a törvényszerű következménye, éppen úgy, mint az óév estéjén tulságban elfogyasztott szeszes italnak is meg van a büntetése, a másnapi fejfájás, vagy még rosszabb is. Ezzel a céllal elevenítjük fel a múlt évi eseményeket, melyek nagyrészben megszülték a jelen eseményeit, valamint nagyban határozták meg a jövőben várható dolgokat is. Ezek között a legnagyobb horderővel birt az, hogy a De Gaulle bizottságot nem ismerték el még a francia inváziót követő két hónapban sem, hanem a félig és egész fasizta elemekkel kacérkodva, megakadályozták a nagyobb egység és előkészültség kialakulását francia földön. Az egység helyett lovat adtak a reakciósoknak, akik remélték, hogy őket fogják tudni» hatalomra juttattni, hogy a német nácizmusnak a túlnépesedés miatt jogos volt a kifelé való terjeszkedése. Hit- lerék ezzel a propagandával nyerték meg a német munkástömegeket a nemzeti szocializmus eszméjének. Ezzel a propagandával irtották ki, az igazi szocialistákat és igazi munkásforradalmárokat és gyökerestől kipusztitották a legcsekélyebb munkásmozgalmi jelleget is Németországban. A munkásságnak résen kell lenni, a külső és belső ellenségeivel szemben. És ahogy gyakorlatilag tiltakozik a sztrájkjogának az elrablása ellen, ugyan úgy tiltakoznia kell a náci-fasizmus propagandájának az elhintése ellen, mert a nácizmus nemcsak a sztrájkjog, de a munkás szervezkedési jogok automatikus kiirtását jelenti. ha eléggé legyengítik De Gaulle befolyását. Ezt a taktikát folytatták a többi országokban is, melynek viszont természetes következménye volt, hogy a fasizta elleneseket mindenfelé siettek lefegyverezni, nehogy őket méltó sorsukra juttassák. Természetes, hogy ezen harcosok élethalál harcot folytattak a nácik és azok segítőivel és nem szívesen adták fel azt a fegyvert, melyet sokszor életük kockáztatásával és baj társaik élete árán vettek el a náciktól. így összeütközések voltak Belga, Francia, de leginkább Görögországban. Ezt még jobban el- mérgesitette az a tény, hogy a szövetséges katonai parancsnokság, a politikai megbízottak utasításait követve, nem voltak hajlandók a nácikkal összemüködő fasizták letartóztatására. Sőt ellenkezőleg nagyon sokat ezek közül tettek be fontos pozíciókba, leginkább Olasz, Görög és Belga területeken. Valamint nagy arculcsapás volt az a tény, hogy éppen azok az elemek, akik a nácikkal ösz- szedolgozva meggazdagodtak és nagymennyiségű élelmet bírtak elraktározni, egyre másra vendégelték meg a szövetséges tiszteket ,akik amúgy is nagy barátsággal voltak az ily gazdag fasizta elemek iránt és csak csőcseléknek nevezték azokat, akik állandóan harcoltak azok ellen. Mindezen eseményeknek a természetes következménye, az európai népek elidegenedése a szövetségesektől. Valamint a fasizta elemek megbátorodása, olyan fontos és bizalmi állásokba való bejutása, ami nagy se- gitségt nyújthatott a náciknak is, melyet legjobban Olaszországban szemlélhetünk. De amilyen mértékben elidegenedtek a népek, az igazi fasizta ellenes harcosok, olyan mértékben csökkent a segítség a szövetséges csapatok részére és még nagyobb különítményeket lekötött az ilyen erőszakos lefegy- verezés és rendfentartás ahelyett, hogy a nácik ellen tudták volna az ilyen önkéntes csapatokat felhasználni. Egészen valószínű az, hogy nagy lelkesedéssel fogadták a szövetséges csapatok minden segítséget, amelyet ezen földalatti mozgalmak adtak nekik, így csodálkozva, ha nem bosz- szankodva fogadták azon parancsokat, hogy ezeket ha erőHUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 NUMBER 1353 SZÁM CLEVELAND, 1945 JAN. 6 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM Egy kis “direkt akció” a sztrájkjog védelmére Az elmúlt év történelmi eseményei
