Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-16 / 1337. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. szeptember 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 t/ne Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ....................... 1.00 Egyes szám ára ............ 5e Single Copy ___________ 5c Oomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •<9»-42 Fajgyűlölet (gb.) Dacára annak, hogy Európa véráztatott harcmezein utolsó megsemmisítő csapásokat mérik azon militarista gépezetre, amely az egész földet uraló eszmévé akarta tenni a fajgyűlöleten alapuló fasizmust, mégis itt, Amerikában, a fajgyűlölet nemhogy apadna, de egyre terjed. Ez annyira nyilvánvaló, hogy tagadása, vagy elhallgatással való palástolása egyenesen az emberiség ellen elkövetett bűn. A Bérmunkásban a cikkek egész sorával, valamint igen sok vezércikkben mutattunk már rá erre a valóban szennyes dologra. Jelenleg itt, Amerikában a fajgyűlölet három formában jelentkezik: a négerek elleni gyűlölet, antiszemitizmus és az idegen- származásuak elleni izgatás képezik a területét. Vannak olyanok, akik csak a “négereket nem szeretik”, — mint ahogy ők kifejezik a fajgyűlöletnek ezt a formáját. Mások viszont “a zsidót nem állhatják” és végre vannak sokan olyanok, gyakran már a második generációból, akik minden idegenszár- mazásutól “féltik Amerikát”. Vannak természetesen olyanok, akik a fajgyűlölet két, vagy esetleg mind a három ágában kiérdemelték a “jeles” érdem jelzést. A gyűlöletet általában a legalacsonyabb fokú érzelemnek tartják, amely még állati őseinktől maradt vissza. A civilizáció lényege éppen az, hogy állati érzelmeinket korlátozni, uralni tudjuk. A fajgyűlölet tehát egyenest a civilizációval ellentétes fogalom. A fajgyűlölet követői és terjesztői visszafordítják a civilizáció rudját és mint ilyenek, megvetésre méltók. A fajgyűlöletnek azonban nemcsak az erkölcsi, hanem a gazdasági oldalát is figyelembe kell vennünk. Erről az oldalról aztán azt látjuk, hogy a fajgyűlöletet felhasználják a munkáltatók a különböző munkáscsoportok ellen, hogy annál könnyebben és nagyobb mértékben tudják kizsákmányolni őket. A fajgyűlöletet ilyen oldalról világítja meg igen érdekesen Irving Brant történetiró egyik angolnyelvü cikkében, amelyben ezeket olvashatjuk: A FAJGYŰLÖLET ALAPJAI Egy régebbi háborús kép (The Cross of Loraine) egyik jelenetében a náci börtönőr a már túlságosan kiéheztetett 40 francia fogoly közé dob egy kenyeret. A kiéhezett emberek rávetik magukat arra a kenyérre, amely csak pár embernek lett volna elegendő, de amelyet most negyvenüknek dobtak oda. Már-már ösz- szeverekednek a huzavonában máris szétmáló kenyéren, amikor a köztük lévő pap hangjára félreállnak, egyikük felveszi a kenyeret, az asztalra teszi és igazságosan megosztoznak rajta. Tegyük fel, hogy nem lett volna senki, aki a kenyérért folyo marakodást megakassza, akkor a kenyér csak két három fogolyé lett volna, akik aztán kihívták volna maguk ellen a többiek gyűlöletét. Vagy tegyük fel például, hogy ez a negyven fogoly nem csupa francia, hanem mondjuk részben négereket és zsidókat is tartalmazott volna, Ha aztán történetesen azt a kenyeret a két- három néger kerítette volna meg, mig a fehérek kenyér nélkül maradtak, akkor ime, az a börtönőr, aki egy kenyeret dobott oda, ahová 10 kellett volna, megteremtette a fajgyűlölet alapját. Egy másik háborús képben (Sahara) a francia csapatokkal harcoló egyik szudáni néger katona feláldozza magát, hogy a bekerített franciák megszabaduljanak. Tegyük fel, hogy a lelkiismeretlen rendező, akit a fajgyűlölet élesztősére fogadnak fel, úgy állítja be ezt a dolgot, hogy a néger katona elárulja a fehéreket és miközben a fehéreket lemészárolják, ő megszabadul. Amíg az első forma a fajgyűlölet lelohasztására, a második annak az élesztősére szolgáló propaganda. Az ilyen propaganda igen éles benyomást tesz a gondolkodni nem tudó, vagy nem akaró embe- rekre. De tovább is mehetünk. Minden faj vagy nemzet tagjai között találunk úgy kiváló, mint elvetemült egyéneket. Minden nemzetnek vagy fajnak vannak olyan fiai, akik nem tudják legyőzni vagy kontrolálni a legállatiasabb érzelmeiket. Az intelligens ember azonban fellázad, amikor neki az ilyen állatias érzelmű egyént mint annak a fajnak vagy nemzetnek a tipikus képviselőjét mutatják be. A háborús hisztéria hatása alatt azonban igen sok ember elveszti ezt az Ítélő képességét és a fajgyűlölet terjesztőjévé válik. , A SZÜKSÉG OKOZTA VERSENY A fajgyűlöletre mindenüt’ megtalálhatjuk az alapot, ahol különböző fajú népek élnek együtt oly gazdasági körülmények között, hogy egyik csoportnak sem jut elegendő élelem, ruha, lakás és az élethez szükséges egyéb dolgok, sőt még elegendő munkaalkalom sincs a részükre. Ha az ilyen környezetben valami nagy szerencsétlenség történik, — mondjuk nagyobb bányarobbanás, — ezen különböző fajú népek a legnagyobb önfeláldozást mutatva dolgoznak az áldozatok megmentéséért. Ilyenkor nem kérdezik, hogy a robbanás által eltemetett bányász melyik nemzethez vagy fajhoz tartozott, hanem emberfeletti erővel dolgoznak, hogy kiszabadítsák. ELÉGTELEN MUNKAALKALOM Az ilyen esetek százai bizonyítják, hogy ezen különböző nemzetek és fajok nem gyűlölik egymást. A gyűlölet csak akkor és ott keletkezik, ahol és amikor az élethez szükséges javak megkeresésében nem mint partnerok, hanem mint vetélytársak állnak szembe egymással. Tegyük fel, hogy a háború utáni depresz- szió megint az uccára dob vagy 15 millió munkást. Egyszerre nagy versengés támad a megfogyott számú fizetési borítékokért. De még ha nincs is depresszió, a mai rendszerben versengés folyik a munkaalkalmakért még akkor is, amikor nem a munkás keresi a munkát, hanem fordítva, a munka kiabál munkásokért. Azonban a bizonytalanság szellője még ilyenkor is ott fujdo- gál a legtöbb munkás gondolatában. Azért szellő elhárító bástyákat épit magának. Ilyen bástya a faji megkülönböztetés amellyel a fehér ember biztosítani akarja a maga részére a munkát. Nagyobb városainkban egymás mellett találjuk a fehér és a fekete nyomornegyedeket (slums). Mindkettőn a szegénység a tudatlansággal párosul, amely a bűnök szülőforrása a túlzsúfolt slum területen. Egyik csoportnak sincs elegendő lakása, mindegyik csoport terjeszkedni akar és ha történetesen a valamivel jobb anyagi viszonyok közé jutott néger család áttelepszik a fehér területre, akkor ezzel éles gyűlöletet vált ki nemcsak maga, hanem az egész faja ellen azok részéről, akik már amúgy is szü- kiben voltak a lakásnak. Ugyanezt láthatjuk a Délen, ahol még most is a nagy földbirtok rendszer, a “plantation system” az uralkodó, noha jelenleg már nagy korpporációk tulajdonait képezik az ily birtokok. Az ilyen rendszer csak úgy állhat fenn, ha elegendő földnélküli mezei munkás lakik a vidéken, akik a nagybirtokok munkáját elvégzik. A mezőgazdasági munkás azonban mindig földéhes. De ezt a földéhségüket nem elégíthetik ki nemcsak azért, mert nincs pénzük a földvásárlásra, hanem azért sem, mert nincs elegendő “szabad” termő föld a számukra. Fehér és fekete földéhes mezei munkások nagy tömegei versengenek a piacra került kevés föld felett. Ha mégis, valahol egy néger földet szerez, akkor már maga ellen uszítja a földéhes fehérek haragját. A FAJGYŰLÖLET ELLENSZERE íme, itt a földhiány adja meg a fajgyűlölet alapját. A fehér nagybirtokosok megakarják tartani úgy a fehér, mint a fekete munkásaikat. Ezt azonban nem tehetik másképpen, mint gondoskodnak arról, hogy szegényeg és földtelenek maradjanak. Ezt a célt szolgálják azzal is, hogy megvonják tőlük a szavazati jogot nehogy olyan kormányt válasszanak, amelyik esetleg földhöz juttatná őket. A fajgyűlöletnek véget lehet vetni, de nem politikai platformokban adott ígéretekkel, nem a törvényhozás utján, bármenynyire őszinte kísérletet tennének is ezirányban, hanem csupán csak úgy, ha egyesülünk arra, HOGY ELEGENDŐ ÉLELMET, RUHÁT, LAKÁST, NEVELÉST ÉS KÉNYELMET ADHASSUNK MINDEN FAJ ÉS NEMZETISÉG SZÁMÁRA. Mindaddig, amig a megélhetéshez szükséges elégtelen meny- nyisgü dolgokért versenyezni kell különböző népcsoportoknak, a fajgyűlölettel találkozni fogunk. Mindaz, amit ebben az irányban eddig tettünk csak olyan mint ahol égy csiptetővel állnak neki annak a munkának, amihöz legalább is ezer “steamshovel” kellene. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megv-Jtoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tis:tességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL.' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is; hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom ízerkezetét. építjük a régi társadalom keretein bel&L
