Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-09 / 1336. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. szeptember 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 »/ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5e Single Copy __________ 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Labor Day (gb.) Az Egyesült Államokban szeptember hónap első vasárnapja után következő hétfőjét törvényesen a MUNKA NAPJÁVÁ iktatták. Egyideig ezen a napon csak a munkát dicsőítették, elvontan a munkástól, aki a munkát létrehozza, mintha csak azt akarták volna elhitetni a munkásokkal, hogy nagy szerencse és kitüntetés rájuk nézve, ha dolgozhatnak. Az iparok mind nagyobbmérvü fejlődése azonban a munkát izekre szedte és ma már az egyes munkás csak pár kézmozdulatból álló operációt ismétel meg százszor meg ezerszer egymásután. Nincs az a kiváló szónok vagy iró, aki eltudná hitetni a munkással, hogy az ilyen munka végzése nagy élvezetet okoz, mert any- nyira test és lélekölő, hogy minden munkás alig várja a gép megállításának idejét. így lassanként a MUNKA dicsőítése elmaradt és helyét a munkások és munkáltatók közötti jóviszony élesztgetése foglalta el. Különösen a háborp kitörése óta Labor Day Írások és beszédek egészen a “LABOR AND MANAGEMENT” közös érdekeltségéne ka dicséretéből és annak érdekében folyó propagandából állnak. Ez a Labor Day alkalmi dörzsőlődés a munkássághoz egészen olyanforma, mint a Thanksgiving napi ebéd adás azok részéről, akik egész éven át kizsákmányolják azon szerencsétlen áldozatokat, akiket aztán a szent napon ebéddel megvendégelnek. Az amerikai munkáltató osztály és a sajtóban, a rádióban meg a szószékekben elhelyezett bérenceik egész éven át a legbru- tálisabb támadásokat intézik a munkásság ellen. Különösen az utóbbi években tették ezt élesen, amikor a munkásság legjogosabb követeléseit is durván elutasítva azonnal hazaárulóknak bélyegezték a jogaikért sikraszálló munkásokat. Ezen az egy napon, — Labor Day napján azonban elfelejtik az egész évi gonoszságaikat és a dicséretek nagy halmazát zúdítják a munkások felé. Az öntudatos munkásság azonban éppen olyan figyelmen kívül hagyja ezen imelyitő dicséreteket, mint ahogyan nem ijed meg a profit szolgálatában állók fenyegetéseitől sem. A “Labor és Management” egymáshoz való viszonyát nem egynppos dicsérgetés, hanem az egész éven át tartó harc mutatja. Ez a harc az OSZTÁLYHARC, amely folyik tovább minden Labor Day csalétek dacára is. CIO-hoz tartozó United Auto Workers helyi lokálja helyezett el egy oldalas hirdetést a “Herald” cimü lapban, amely másnap vezércikkben cáfolta meg az union hirdetésében kifejtett véleményt. CIO és AFL szervezetek nagyon sokszor kísérleteznek a munkásellenes propaganda ilyen ellensúlyozásával. Részünkről nagyon helytelennek tartjuk ezt az eljárást. Egyrészről azért, mert egy-egy hirdetéssel úgy sem lehet öntudatra ébreszteni azon újságolvasókat akik HISZNEK A KERESKEDELMI ÚJSÁGOK POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI IRÁNYÚ HAZUGSÁGAIBAN, hiszen ezen lapok naponként tömik őket a szellemi ópiummal; másrészről pedig a munkásság igy csak saját ellenségeit erősiti. Elég sajnos, hogy a munkások, mint egyének kénytelenek vásárolni az ilyen lapokat, mert a napilap ma már szükséglet, de egy munkásszervezetnek semmi módon sem kellene financiális támogatást adni a munkásság ellenségeinek. A dolog úgy néz ki, mintha a hirdetési összegekkel a szervezetek le akarnák kenyerezni az ilyen újságokat, illetőleg meg akarnák vásárolni azok jóakaratát. Azonban az ilyen lapok fen- tartói és tulajdonosai az állandó hirdetéseket adó nagytőkések, akikkel a munkásszervezetek úgy sem bírnák a financiális versenyt, még ha ez az ut valóban hozhatna is valami eredményt. Nem-e sokkal helyesebben tennék ezen munkásszervezetek, ha az ily hirdetésekre kidobott pénzekkel segítenének kiépíteni a munkás sajtót? Igyekeznének terjeszteni a munkáslapot a szervezetük minden ta|gja részére. Mert a fő nem az, hogy a nagytőkések vagy az állítólagos “publikum” mint vélekednek a munkásproblémákról. Ily módon harciassá lehetne nevelni az amerikai munkásokat. Az öntudatos, harcias szellemű, osztályérdekeit felismerni tudó munkásság nevelése a fontos »amelyhez elkerülhetetlen a jó munkássajtó. A munkásellenes lapokban való hirdetések csak a munkássajtó kiépítésének az akadályozói, mert elhitetik a hirdető szervezetekkel, hogy a munkásellenes propagandát ily módon ellensúlyozni képesek. Munkásszervezeteknek a munkásellenes sajtóban való hirdetése hasonlít a maga alatt fát vágó ember tettéhez, aki csak akkor veszi észre, hogy milyen szamárságot csinált, amikor már lezuhant. ÚJSÁGOK ÉS ÚJSÁGÍRÓK MILWAUKEE, Wis. — Dacára annak, hogy az amerikai nagy napilapok legtöbbje ellenzi a New Deal adminisztrációt, ezen újságok alkalmazottai a 1 jelenlegi adminisztráció további fentartása mellett vannak, így tehát az újságíró alkalmazottak nem követik azt a politikai irányt, amelynek érdekében esetleg újságjaikban irniok kell. Az amerikai újságíró alkalmazottak szervezete, az American Newspaper Guild, Milwaukee városban tartott legtóbbi konvencióján a delegátusok között előbb arról folyt vita, hogy j az újságíró alkalmazottak in- ' dorszálják-e valamelyik elnökjelöltet. Ezen kérdés felett 2750 igennel, 2105 delegátus pedig nemmel szavazott. A konvenció azután indorszálta a Roosevelt-Truman jelöltségét. “Örülök, hogy a konvenció állást foglalt ebben a kérdésben” — mondotta Milton Murray, a Guild elnöke, — “mert igy legalább hivatalosan beszélhetünk és ellensúlyozhatjuk a reakciós újságkiadókat.” A lényege ennek a szavazásnak az, hogy a kereskedelmi sajtó reakciós, munkásellenes iránya nem képviseli még az újság köré csoportosult egyének véleményét sem, még kevésbé az olvasókét, mint ahogyan azt az ily lapok szeretnék elhitetni. ELVINYILATKOZAT Helytelen taktika (gb.) Az amerikai ujságkirályok egyike, Frank Gannett, aki számos napilap tulajdonos^, lapjaiban éppen olyan fasizta és munkásellenes propagandát folytat, mint akárcsak Hearst, Roy Howard, vagy a chicagói McCormick. Lapjai annyira élesen munkásellenes irányúak ,hogy Ithaca, N.Y. városnak az AFL-höz tartozó munkásszervezetei oldalas hirdetésekben cáfolják meg az “Ithaca Journal” munkásellenes hazugságait. A Gannett, tulajdonát képező újság szerkesztője szerint “az Ithaca Jornal ugyan megír minden munkáshirt, de amennyiben a szervezett munkások MÁS SZEMPONTBÓL ÉRTELMEZIK AZ ESEMÉNYEKET, TEHÁT HELYÉNVALÓ, HA A JOURNALON KERESZTÜL ISMERTETIK ÁLSÁSPONTJUKAT AZ OLVASÓ KÖZÖNSÉGGEL”. Más szóval elismeri, hogy a munkáshireket nem a szervezett munkások szájize szerint Írják, de kegyesen megengedi, hogy az ily problémák “másik oldalát” a szervezetek ismertethessék, lapjában, persze MEGFELELŐ HIRDETÉSI ÖSSZEG LEFIZETÉSE UTÁN. Az Ithaca AFL városi tanács elfogadta ezt a nézetet és már több oldalas hirdetést helyezett el a Journalban. Minden hirdetésért 70 dollár és 56 centet fizettek. Miután nyilvánvaló, — hiszen ők maguk is meismerik, hogy a Gannett lapok tudatosan munkásellenesek, a kérdés az, HOGY HELYÉNVALÓ-E PÉNZZEL IS TÖMNI AZ ILYEN LAPOKAT? Hasonló esetet jelentenek Anderson, Ind. városból, ahol a A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a ^zakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor I a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ar ui társadalom izerkezetét építjük a '•égi társadalom keretem beliU.
