Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-08-19 / 1333. szám

(WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre .....................1..... 100 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Siófok és Orgovány (gb.) Az Office of War Information értesítőjében olvassuk, hogy a Londonban megjelenő “New Stateman and Nation” cimü folyóirat legutóbbi számában cikket hozott a magyar zsidókér­désre vonatkozólag. E cikkben, amelynek cime,-“Hungary and the Jews”, a következő kijelentést találjuk: “Magyarországon a zsidók üldözése nem uj keletű. Ez csak folytatása és kiélesitése a már előző politikának. A magyar zsi­dóüldözésekért nagyrészben Horthy Miklós, Magyarország kor- ihányzója a felelős, akinek uralomra jutása is a zsidók elleni ter­rorral kezdődött. Ilyen terrorisztikus gyilkosságok színhelyei voltak Siófok és Orgovány még 1920-ban, vagyis Horthy Miklós uralomra jutásának kezdetén.” • SAN FRANCISCO — Harry Bridges, az International Long­shoremen’s & Warehouse Union (CIO) elnöke deportálási ügyé­ben a védőügyvédek uj tárgya­lás elrenedelését kérték a bíró­ságtól. Mint ismeretes, U.S. Attor­ney General Francis Biddle de­portálási rendeletet adott ki Bridges ellen, akit azzal vádol­tak, hogy tagja volt a kommun­ista pártnak, amikor Ausztráli­ából Amerikába vándorolt. Brid­ges ügyében előbb egy speciális vizsgáló bizottságot neveztek ki, amelyik elejtette a Bridges elleni vádat. A deportálási ügyek, mint az emigráció szer­ves része, akkor még a Labor Department hatáskörébe tartoz­tak. Röviddel azután a deportá­lási ügyeket áttették az igaz­ságügyi departmenthez s ekkor Francis Biddle, mint ennek a departmentnek a feje, hozta meg az azóta nagyon sok kriti­kára okot adó végzését. Biddle végzése ellen termé­szetesen a szövetségi bíróság­hoz lehet fordulni. Miután a ke­rületi szövetségi bíróság hely­benhagyta Biddle végzését. A védőügyvédek most uj tárgya­lás elrendelését kérik és ha ezt az alsóbb bíróság megtagadná, akkor ez, a már országos hírű­vé vált ügy a U. S. Supreme Court elé kerül. Bridges ügyvédei az uj tár­gyalást kérő folyamodványuk­ban rámutatnak arra, hogy Bid­dle figyelembe vette bizonyos James O’Neil nevű hamis tanú vallomását, akit azóta már el is ítéltek hamis eskü miatt. De azonkívül Biddle a deportálás egyik okául vette azt is, hogy Bridges tagja volt a Marine Workers Industrial Union szer­vezetnek. Azonban egy későbbi bírói végzés kimondotta, hogy az ezen szervezetbeni tagság nem ok a deportálásra. A Bridges pör annyiban is nagy érdeklődést vált ki, mert számos hasonló ügy van folya­matban, amelyekben semmi in­tézkedést nem tesznek addig, amig ezt az ügyet véglegesen tisztázzák. Akkor aztán ez az ügy, mint “precedens” fog szol­gálni más, hasonló esetkeben. A BELLAIREI BÁNYATÜZ 66 ÁLDOZA­TA MÉG NEM KERÜLT ELŐ Mennyi vérnek kellett elfolyni, hogy Siófok és Orgovány belekerüljenek az angol sajtóba?! A magyar munkáslapok nyo­mán a külföldi radikális munkáslapok is megírták a siófoki és or- goványi vérengzéseket, de az akkor még a bolsevik ellenes vize­ken úszó kereskedelmi sajtó nem vette tudomásul. Sőt nemcsak a más nyelvű sajtó hallgatta el a Horthy ban­diták siófoki és orgoványi borzalmas rémtetteit, de az amerikai magyar lapok is hozzájárultak ehez az összeesküvéshez. A bécsi emigráns magyar sajtó ellentmondást nem tűrő bizonyítékokkal leplezte le Horthyék siófoki és orgoványi gaztetteit, amelyek a fasizmus megszületését jelentették; a pár amerikai magyar munkáslap hiába hozta le a bécsi lapok leleplezéseit, az álhaza­fias magyar lapok mélyen hallgattak és elhallgatják a szörny­tettet még ma is. Ezeknek még ma sem volt elég a gaztetteknek az a hosszú láncolata, amit a Horthy uralom elkövetett, még ma is tagadják Horthy és társainak azon bünlajstromát, amit Hitler és Mussolini fellépése előtt követtek el, tehát nem foghatják rá­juk, hogy gazságaik elkövetésére Hitlerék kényszeritették őket. ötödik hete, hogy megemlé­keztünk arról a bányatüzről. amely a hivatalos megállapítás szerint 66 bányász életét köve­telte. Most arról kapunk értesítést bányász olvasóinktól, hogy az állandóan folyó mentő munká­nak, az áldozatok felszínre ho­zásának a baleset ötödik heté­ben sincs eredménye. Ugyanis a bentszorult 66 bányászt nem találták azon a helyen, ahol azokat gondolták, hogy a folytó légből elhúzódtak. A mentő munkákat végzőket az a felfedezés is érte, hogy a bánya mélye mentes az ily ese­tekben fellépő gyilkos gázoktól, mert a mélybe eresztett madár­kát hosszabb idő után is élve húzták onnan ki. Ez a körülmény — egyedül a hozzátartozókban, asszonyok, gyermekek nagy tömegében, a reménységnek szikráját újból felébresztette, bár a hivatalos körök kizártnak tartják, hogy élelem és viz nélkül öt hét után élő személyre akadjanak. Írországban a Vörös Keresz­tet arra kérik, hogy vegye át a nagyobb kastélyokat, ahol az éhező gyermekeket tartanák. Ezen jó keresztény katholikus országban sok az éhező gyer­mek, mert tül sok a kastély. Éppen befejeztük az orgoványi és a siófoki vérengzésekről szóló sorainkat, midőn kezünkbe kerültek a napilapok, amelyek a New York Times értesítése nyomán hasábos cikkekben írnak arról, hogy Mussolini uralomra jutása után orvul meggyilkoltat­ta Matteotti szociálista képviselőt. Az amerikai sajtó olyanfor­mán hozta ezt a dolgot, mintha Mussolininak ez a gaztette csak most derült volna ki, noha ezt (a bűntényt is leleplezte a munkás­sajtó már évekkel ezelőtt. A magyar munkáslapok természetesen megírták még azt is, hogy az orvgyilkosságnak ezt a nemét Mussolini Horthytól ta­nulta, aki évekkel előbb ugyancsak orvgyilkosokkal tette el láb alól Somogyi Béla és Bacsó Béla magyar szociálista vezetőket. Erre is kétségbevonhatatlan bizonyítékot szolgáltattak a ma­gyar munkáslapok, de azért az amerikai magyar álhazafias saj­tóba soha említést nem tettek róla. És nem említik még ma sem. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. Az igazságnak ily elhallgatása mutatja legjobban az ameri­kai magyar sjtó zülöttségét. De egyben mutatja azt is, hogy a duplahazafiaskodók által irányított amerikai magyar lapok még mindig védik Horthyékat, még mindig igyekszenek menteni a régi véres uralomból azt, ami szerintük menthető. Szerencsére azonban már annyira haladtunk, hogy a Siófok, Orgovány, Somogyi és Bacsó nevek elhallgatása nemcsak beszél, de egyenest kiabál. Kiabálja azt, hogy azon lapok, amelyek ezen neveket elhallgatták és elhallgatják, részesei voltak és részesei ma is a világ dolgozó népe ellen irányuló ama nagy összeeskü­vésnek, amelyet a világtörténelemben a “fasizmus” névvel je­löltek meg. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tiszfcességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL?’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. BÉRMUNKÁS 1944. augusztus 19. 4 oldal BÉRMUNKÁS Bridges ügyvédei uj tárgyalásért

Next

/
Oldalképek
Tartalom