Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-12 / 1332. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 AUG. 12 NUMBER 1332 SZÁM Újfajta érvágás a háborús profitért (f.) Azt már régen tudjuk, hogy a gyáros urak mindenre képesek, profitharácsolási céljaik elérésére. Nem egyszer állítottuk őket az olvasók elé, saját valóságukban, amikor nem látszik rajtuk sem demokratizmus, sem humanizmus, hanem úgy néznek ki, mint egyszerű rablók, azzal a különbséggel, hogy törvényesen gyakorolják a rablást. Az üzletnek tulajdonképpen ez az alapja a kapitalista rendszerben. Előttük nincs haza, nincs háborús győzelmi érdek, az ő részükre csak a profit szent és sérthetetlen. A háború kezdete óta mindig jobban és jobban nőtt hatalmassá a kapitalista pénzes zsák, amit az engedélyezett busás profiton kívül a kormány és a nép becsapása növelt naggyá. Japánnak eladott amerikai ócskavastól kezdve a silány drót gyártásig, valamint számos másfajta csalafintaság amit oly nagy buzgó- sággal gyakorolnak, járult hozzá sok-sok részvéhy tulajdonos részére a magas osztalék be- zsebelésére. Igaz némelykor fülöncsipnek egy egy jófirmát és olyan tessék-lássék formák között el is ítélik őket. Leg- többnyire pénzbírságra, persze a százezrekből nem nagyon nehéz néhány ezret büntetésképpen visszaadni. A háborús profitharáesolás- nak egy hihetetlen példaképét mutatták be a múlt héten a House Military Affairs Committee előtt. Ez a manipuláció felülmúl minden eddigit és a legképzettebb zsebmets z é s i művelet a kormányhatalmi pénztár felé. Már hosszabb idő óta gyakorolják az ország nagyobb városaiban levő “munkás kölcsönző” ügynökségek és milliókat vágtak ezzel is zsebre. Egyszerűen bérbe adták a képzettebb munkásaikat, akikért a bérleti összeget a kormánnyal fizettették meg. így pl. 65 centtől $2.75 centig fizettek a kibérelt munkásnak órabért, de a bérbeadó társaság $2.60-tól 12.00 dollárig menő bérleti költséget számított fel óránként. Hogy azonban még szebb színezete legyen a dolognak, a legtávolabbi városokból szállították a munkásokat, igy pl. New Yorkba, Los Angelesből hozták le a bérbeadott munkást, akinek havonta egyszer látogatási időt engedélyeztek. Az ilyen alkalmakkor az ősz- i szes költségen kivül, még külön napi 6 dollárt számítottak, mint utazási pótlékot. Számadatokkal is bizonyították a Committee előtt, hogy hogyan számolták el a külön milliókat. Egy társulatnak a long islandi Brewster Company-nak több mint 372 ezer dollárba került a munkás bérlet, amit persze Uncle Sam fizetett meg. Utánuk jön -a két másik társaság, az egyik 140 ezer, a másik 119 ezer dollárnyi csekélységgel. Ezt a kis botrányt feltűnő helyen tárgyalták az összes újságok ,de azért egyik kapitalista urfinak sem kellett nagyon megijedni. Másnapra már a feledés homályába merült minden. Bezzeg nem igy van akkor, ha a munkások néhány centes órabér javításért kimerik nyitni szájukat, sőt még ha harcba is mernek szállni érte. Ezeket mindjárt Hitler bérenceknek keresztelik el és erélyes kormány beavatkozást kérnek ellenük. Napról napra uszitó cikkek sorozata jelenik meg a kapitalista sajtóban és készítik a talajt a munkásgyülöletre. A munkáságnak előre látónak kell lenni azokkal szemben akik a zsebmetszés erkölcsi színvonalán állanak. Egy pillanatra sem szabad bíznia a korhadt kapitalista rendszerben és abban sem, hogy az európai fasizmus letörése után elmúlt a veszély. A fenti eset is azt mutatja, hogy itt lappang közvetlen közelünkben. A kapitalisták ideig óráig ellentétbe kerültek a fasizmussal, azonban a fasizta diktatúra igazi ellensége csakis a munkásosztály. Fel kell készüljön a munkásosztály a fasizta veszély ellen, amelynek oszlopai már itt vannak, a munkás bérletet gyakorló kapi- pitalisták személyében. És ez A “Free Enterprise” kimúlása (Vi.) Ezen a' címen vezércikket írtak a detroiti Free Press- ben. Ámbár hozzátették, hogy Angliáról van szó, azonban a sorok között kiolvashatjuk azt, hogy előbb-utóbb itten is az lesz a része annak a sokat ma- gasétalt “Free Enetrprisenak”. Ettől nem menekülhetnek meg, amint a téltől, vagy más évszaktól sem tudunk megmenekülni. Ez törvényszerű változás. A cikk alapja, hogy Angliában több nagy ipar, köztük a szövőipar, önkéntesen egyezményt irt alá, mely szerint a háború után is megmarad a kormány kontrol. Ezt részben a szervezett munkásságtól való félelmükben tették, részben pedig, hogy a kormányhivitalon keresztül biztosítsák a gyersa- nyag beszerzését, valamint a készáruk eladását, a piacot. És ha a kormány sem tudná ezt megcsinálni, akkor kárpótlást, kapnának. így a kormány és az uniók beavatkozását az angolok nem is látják kikérülhetőnek. Már csak arra törekszenek, hogy úgy a kormány, mint az union tisztviselőség a nagytőke érdekeit is védjék. De leginkább Európában csak is ilyen kormányvédnökség alatt látják ki- kerülhetőnek a szocializmust. Ezt még Amerikában nem látják, nem bírják megérteni. Itten még azt is remélik, hogy nem csak a kormánykontrolt, munkásokat védő törvényeket, hanem a munkásszervezeteket is képesek lesznek letörni, megsemmisíteni és visszaállítani azt a régi jó Hoover-féle időiket. (1920-30 között) Mert ők ellen a veszély ellen, valamint az igazi munkás felszabadulás biztosítására nincs más ut, csakis az ipari szervezkedés. Mi mindig csak ezt tanácsoljuk, akár a profitharácsoló tőkés urakról, akár a fasizta diktatúrát gyakorló pribékekről van szó. Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás olvasói SZEPTEMBER 3-án, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban, 11213 Buckeye Roadon levő Ifjúsági teremben. Minden közlekedési akadály dacára hisszük, hogy a magyar nyelvű ipari unionisták most is megtalálják a módját, hogy szeptember 3-án Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmunkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. csakis azt tartják “Free Enter- prise”-nak. Itten elég erősnek vélik magukat, hogy minden kormánysegitség nélkül, megtudják magukat védeni. Terjeszkedni, sőt visszaállítani a korlátlan uralmukat. Nem akarnak megalkuvást, reformokat. Hanem éppen ellenkezőleg, a terrort, a harcot akarják, mert még elég erősnek vélik magukat, hogy ezt a harcot megnyerjék. De mi tudjuk, hogy Angliában sem jókedvükben fogadják el a kormány kontrolt, hanem már ottan a kényszer olyan hatalmas, hogy nem tudnak előle menekülni. De ugyan ez még nagyobb mértékben áll Francia- országra ,ahol a nagytőke teljesen a nácik mellett harcolt, azokat tárt karokkal fogadta, segítette. Jugoszláviában is igy van, amint Louis Adamic megírta: “Mihajlovics és Tito közötti harc az, amely megindította ott a háborút, ők személyesítik a béke minőségét, annak megközelítését. Jugoszláviában a szakadás nem más, mint a világban működő ellentétes elemek harca, csak kisebb mértékben, mely nagy mértékben az egész világon keresztül húzódik. Megmutatja éles világításban azt az intenzív, elkeseredett tragédiát, kegyetlenséget, mely kísérője a harcnak a két idea között.” Mi tudjuk, hogy az ilyen kormánykontról sem tudja ezt a harcot megszüntetni, csak elodázni, csökkenteni. Kisebb-na- gyobb mértékben ez minden országban folyik és ezt az amerikai tőke sem kerülheti ki, sőt amint Európában fokozódik, néhol esetleg polgárháborúvá válik, úgy mind nagyobb mértékben fogja az amerikai nagytőkét is érinteni. Ha a forradalmi tűz nem is, de annak a melege és lángjai ide is átterjednek. Ez viszont annyira agyon fogja ijeszteni a tőkéseket, hogy itten is a terrorhoz, elnyomatáshoz, fognak folyamodni, amint Olasz, Német, Magyarországokban tették az első forradalmi hullámzás idején. Ez viszont csak megindítja a benső harcot, melyben a kormány pártfogását, segítségét fogja igyekezni megszerezni mind a két fél. A tőkéseknek is egy része hajlandó lesz kormánykontrólt elfogadni, mint Angliában, másik része a kormányt fogja igyekezni lefoglalni, mint a nácikon és a fasiztákon keresztül tették némely országban. De mi attól sem félünk, hiszen ma bebizonyosodik, hogy úgy sem sikerül a fejlődést megállítani.
