Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-29 / 1330. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 29. DIALEKTIKA Irta: LA JER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) (Folytatás) A hegeli bölcseletnek feuer- bachi bírálatában ez a legértékesebb eredmény és ezt a fölfogást tette magáévá Marx is. Feuerbach azonban közvetlenül épített tovább ezen a gondolaton és igy filozófiája elbukott a következő főproblémán: az ismeretelméleten. Bukása a polgári filozófia idealista iránya Hegel vezetésével • csődött mondott a filozófia első problémáján: a lét általános törvényeinél. A materialista irány Feuerbach révén megoldotta ugyan a második problémát, de az elsőnek idealista fölfogása miatt nem tudott vele mit kezdeni. Feuerbach nem tudott izig-vér- ig materialistává válni s igy az idealista irány nagy eredmé^ nyét, a hegeli dialektikát nem tudta a materialista fölfogásba átmenteni. Ebből kifolyólag a materializmus nem tudott továbbfejlődni. A polgári filozófia pedig azóta teljesen idealistává vált. A dialektika materialista fölfogásának jelentőségéről Engels igy nyilatkozott: “Marx és én voltunk kizárólag azok, akik a német idealista filozófiából a tudatos dialektikát, a természetnek és a társadalomnak materialista fölfogásába átmentettük.” Plechanov erről a következőket Írja: “Marx és Engels örökre szakítottak az idealizmussal és a materializmust dialektikussá tették. Természetesen, ez a dialektikus materializmus erősen különbözött a XVIII. század materializmusától. Azonban ez a különbség egyszerű és szükséges eredménye volt a materializmus történelmi fejlődésének.” (Plechanov: Josef Dietzgen.) Marx nagy gyakorlati érzéke, alapossága és következetessége révén igen hamar tülfejlő- dött a feuerbachi materializmuson. Már 1845-ben 11 pontból álló kritikai megjegyzést irt Feuerbach elméletéhez. Ez a 11 pont és a dialektika okozza azt a nagy különbséget a XVIII. század francia materializmusa és a dialektikus materializmus között, amelyre fentebb Plechanov utalt. Már az első pont is erősen az ismeretelmélet problémakörébe vág. Az ismeretelmélet az egész újkori filozófia legtöbbet ostromolt problémája. A filozófia fejlődéstörténetében az ókori filozófusokat a világ, a lét, a természet foglalkoztatta legjobban; szemben a középkoriakkal, akik az Isten, a gondolkozás és a boldogság mibenlétét kutatták; mig az újkori filozófusok legtöbb problémája a megismerés. Az újkor leghatalmasabb ismeretelméleti müve Kant “Tiszta Ész kritikája” cimü munkája. Kant e müvével épp oly nagy rohamot intézett az ismeretelmélet ellen, mint Hegel a lét általános törvényei ellen. Müve hatalmas, korszakalkotó munka, azonban — elmondhatjuk — viszonylag még annyi eredményt sem ért el ebben a kérdésben, mint Hegel a dialektikával a maga területén. Kant munkájában a transzcendentális, vagy kritikai idealizmus világnézetét és ismeretelméletét építette ki. Módszeresen foglalkozik az ismeretszerzés föltételeivel és e föltételeket rendszerbe foglalja. Idealizmusának következtében azonban arra az eredményre lyukad ki, hogy a külső világnak kell az értelemhez igazodnia. Továbbá az ismeretek alapvető fogalmainak egy jelentős része a tapasztalástól függetlenül már azt megelőzően is — apriori — léteznek. A gondolkozás azonban úgy az apriori, mint az aposzteriori (tapasztalásból származó) ismereteivel sem képes az úgynevezett “magánvalókat” megismerni. Mig egyrészről fölvesz apriori ismereteket, amelyek végeredményben csak isten és istenhez hasonló egyéb “magánvalókból” származhatnak, addig kijelentése szerint még ezek segítségével sem lehet a magánvalókat megismerni. A rendszerét kritikus szelleme dacára lezárja, pedig a tiszta ész antimoniájával tulajdonképpen az agnosztieizmusba (az <$sök megismerhetetlenségének elve fulladt. Mindamellett a “tiszta ész” megismerési feltételeit alaposan megkritizálta, de sem a “tiszta ész”, sem a megismerés valóságos létrejöttéről és fejlődéséről nem tudott elfogadható magyarázatot adni. Ismeretelmélete lényegileg a “tiszta ész” határain belül mozog. Kant müvében végeredményben a kritikus módszer a legfőbb érték. Marx a módszert éppen úgy átmentette a materialista felfogásba, mint Hegel dialektikáját. Természetesen materialista alapon ez a módszer jelentős vátozásokon ment keresztül, a rokonság azonban kimutatható. Marx állandóan hivatkozott is arra, hogy a tudományos szocializmus alapjai a hegeli és kanti filozófiában gyökereznek. Kant hatalmas ismeretelméleti rendszert épített ki, de ez is a feje tetején állt, akárcsak a hegeli dialek i- ka. Ha valaki Kant módszerével akarna ismereteket szerezni, nem sokra menne vele, mert az ismeretszerzés filozófiáját egyáltalán nem oldotta meg. Materialista alapon azonban, megszabadítva logikus szabályainak merevségeitől, termékenysége a dialektikához hasonló. A külső világ nem igazodik sem az értelemhez, sem pedig a “tiszta ész”-hez, hanem fordítva, az értelem, vagy ha úgy tetszik a “tiszta ész” a külső világ produktuma. Beszélnünk kell most a logikáról is, mivel a polgári filozófia ismeretelmélete és a logika nagyrészt egy és ugyanaz. A logika a polgári filozófiának első és legfontosabb része ( diszciplínája), mivel a polgári filozófia öt főrészre oszlik, amelyek mindegyike a logika alaptörvényei szerint épül föl. Ez az öt rész igy sorakozik egymás mellé: logika, etika, esztétika, metafizika és ideológia. Ez az öt rész (diszciplína) együttesen alkotja a polgári filozófiát. Ezekből, keretüknek megfelelően, csak a logikát tárgyalhatjuk. A logika maga is két részre oszlik, mégpedig az úgynevezett tiszta logikára és a formális, vagy az alkalmazott logikára. A tiszta logika, lényegileg az abszolút igazságot jelenti, mely tértől és időtől független, örökkévaló, sőt magának a létezésnek is az előfeltétele. Nehéz ugyan elképzelni, miként képes a tiszta logika a létezést megelőzni és azután az abszolút igazságként uralni is. Erre vonatkozólag még a logika legfőbb képviselői sem értenek egyet, de ha megvizsgáljuk a tiszta logika tartalmát, amely a három logikai alapelvben testesül meg, nem is csodálkozhatunk rajta. A tiszta logikát kitevő három alapelv a következő: első az azonosság elve, amely szerint minden dolog csak önmagával lehet azonos. Valamilyen dolognak önmagával való ellentétessége logikai képtelenség. A második az összefüggés elve, mely szerint minden dolog összefügg az összes több dolgokkal. A harmadik pedig az osztályozás elve, amely szerint minden dolog valamilyen osztályba tartozik. A különböző formában létező dolgok mindegyike valamilyen fajta osztályának a tagja. E három alapelv imponálóan előkelő tisztségét, hogy abszolút igazságoknak kinevezték őket, annak köszönhetik, hogy még tagadásuk is föltételezik érvényességüket. így az azonosság elvének tagadása már föltételezi az azonosság elvének érvényességét. Úgyszintén az összefüggés és az osztályozás elve is, ha tagadják, tagadásuk folyamata érvényességüket fogja minden kétséget kizáróan bebizonyítani. Éppen ezért, a polgári folizófia különbséget tesz a lét és az érvényesség fogalmai között. Ugyanis azt állítja, hogy az érvényesség logikailag megelőzi a létezést és ebből kifolyólag az érvényesség, habár objektív valósággal bir is, mégsem létezik. Mindezen túl e három alapelv oly érvényességű tétel, amelyet már más tételekből már nem lehet leveztni, azaz magyarázni és éppen ezért, abszolút igazságok, örökérvényüek, minden lé-, tező dolognak előfeltételei. Ezek szerint a logika, mint abszolút igazság, érvényesség létezik és ha önmagában vizsgáljuk, azaz az ő sajátos tulajdonságait elemezzük, akkor a “tiszta logikát” kapjuk. Ha pedig a logikai alapelveknek megfelelően és belőlük fölépített következtetési mószerek (logikai normák) szerint gondolkozunk, akkor a formális, vagy az alkalmazott logikát kapjuk meg. A formális logika ilyképpen a dolgok lagikai összefüggéseit deríti föl, vagyis észszerű és helyes gondolkozásnak tudományát jelenti. A gondolkozásnak ez a módja jelentené tulajdonképpen az általánosan ismert, de rendszerint a vulgárisán praktikus gondolkozással összetévesztett, úgynevezett “logikus” gondolkozást. (Folytatjuk) TISZTUL A FRANCIA HELYZET LONDON (ONA) — Arról értesülünk, hogy a Vichy-tör- vények, amelyek megkülönböztetést tartalmaznak a kisebbségek terhére, hivatalosan hatályon kívül helyeztettek Nor- mandiában. Az intézkedés, egy hirdetmény formájában történt, amelyet Francois Coulet, a Francia Felszabadulás Nemzeti Bizottságának biztosa, De Gaulle tábornok normandiai képviselője, bocsátott ki. A rendelet igy szólt: Minden korábbi törvény, minden rendelet, amely a zsidók jogfosztására vonatkozik, minden rendelet a titkos társaságokra vonatkozólag, minden rendelet, amely rendkívüli igazságszolgáltatást léptetett életbe, vagy ilyen eljárás illetékességét megállapította, ezennel hatályon kívül helyeztetik.” MOST VASÁRNAP, Cleveland és Akron Bérmunkás olvasói találkoznak a Wing Foot Lake melletti Fülöp Farmon. Útirány a 2-ik oldalon. ^Szervezés77 — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
