Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-30 / 1352. szám

1944. december 30.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------Multheti rovatunkban bejelentettem, hogy az egyik new yorki lap leleplezése szerint Martin Dies hírhedt reakciós volt képviselő ipari kémszolgálatra akarja felhasználni azon adatokat, amelyek az általa vezetett Dies Committee vizsgálatai közben kezeibe kerültek. Az ipari kémszolgálatokat viszont egy szenátusi bizottság vizsgálta meg és annak elnöke, Robert La Folett szenátor az “American Federationist” című folyóiratban az alábbi cikkben összegezi ezen vizsgálatok eredményét és egyben hü képet fest az ipari kémszolgálat “business”-ről.

IPARI KÉMSZOLGÁLAT Irta: Robert La Folett

A szenátusnak “Education and Labor” nevű albizottsága, négy évig tartó intenzív vizsgálatot folytatott annak kimutatására, hogy az Egyesült Államokban miként sértik meg a munkásság polgárjogait és miként akadályozzák őket a szervezkedésben és a kollektiv egyezkedésben. Ebben a munkában nekem, mint a bizottság elnökének, nagy segítségemre volt Elbert D. Thomas, Utah állam szenátora, akivel együttesen nagyon sok kihallgatást tartottunk, amelyek folyamán úgy a sajtó szabadság, mint a szólás és a gyülekezési szabadság megsértésére akadtunk, de ugyanakkor láttuk a munkásellenes aktivitások mindenféle fajtáit.

Ennek a bizottságnak a je-i lentése a munkásellenes akciók legtökéletesebb rekordja. Az utóbbi időben a munkás kérdésekkel foglalkozó könyvek rendesen erre a jelentésre hivatkoznak. A bizottság számos törvényjavaslatot dolgozott ki ezen káros állapotok javítására. A javaslatok némelyikét a szenátus el is fogadta, azonban elbuktak az alsóházban. Az igy elbuktatott törvényjavaslatok, ha törvénnyé lettek volna, akkor eltiltották volna a kémek alkalmazását az ipartelepeken. Ugyancsak eltiltották volna a professzionális sztrájktörők, a fegyveres őrök s általában a fegyverek használatát bérmozgalmak idején, valamint a munkáltatók szövetségének union ellenes aktivitásait is.

IPARI DETEKTÍV

ÜGYNÖKSÉG

A jelentéseinkben feltárt adatok megdöbbentő szenzációval hatottak a nagyközönségre, de a munkások, — különösen a szervezett munkások már régóta gyakorlatból ismerték ezen dolgokat. Mandoználtal ezen leleplezéseknek meg lett az az eredménye, hogy ma már nagy nehézségekbe ütközne a munkáltatóknak ily munkáselnyomó intézkedéseket foganatosítani, mint tették ezt a vizsgálatokat megelőzőleg.

Vizsgálatainkat elsősorban is az úgynevezett “ipari detektív ügynökségekkel” kezdtük meg.

Legismertebb ezek között a new yorki főirodával biró Pim kerton ügynökség. A leghirhe<L tebb és egyben a legpiszkosabb munkát végző pedig a Youngstown, O. városban székelő E. L. McGuffin’s National Corporation Service volt. Ez utóbbi fizetett kémeit beküldte az uni- onokba ,hogy azokban veszekedéseket kezdjenek, jelentsék az aktiv tagokat és sztrájkok esetén segítsenek azok megtörésében. Ezt a piszkos munkát a legnagyobb hidegvérrel ajánlották fel a munkáltatóknak megszabott árszabállyal, ennyi- meg ennyiért kémenként, vagy egy átlagos összegért vállalták a sztrájk megtörését, esetleg az union szétrobbantását.

Azután a sztrájktörő ügynökségeket vizsgáltuk meg vagyis az olyan “üzleteket” amelyeknek a sztrájktörés volt a specialitásuk. Ezen ügynökségeknek alvilági egyének álltak a szolgálatukban, akiket vagy mint fegyveres őröket, vagy mint “hü” munkásokat helyeztek el a szolgálatukat igénylő vevő ipartelepeken. A kihallgatások során kitűnt az, hogy ezen fegyveres őrök közül igen soknak kriminális rekordja volt, vagyis börtöntöltelékek voltak. Ezek bevallották azt is, hogy sokszor ők élesítették ki a bérmozgalmakat csak azért, hogy a munkáltatókra ráijesszenek és azokat több őr félfogadására késztessék.

Ugyancsak megvizsgálta a ■ bizottság azon “muníció” gyárakat, amelyek könny-gázt vagy megbetegitő gázbombákat szállítottak ipartelepek számára. Noha ezen szerek elég veszedelmesek és hatásosak, mindazonáltal a professzionális sztrájktörő alvilági alakok jobban kedvelték a rendes lövő fegyvereket, mert úgy vélték, hogy az ily fegyverek nagyobb tekintélyt kölcsönöznek nekik.

A bizottság számos olyan esetre is akadt, amelyeknél a munkáltatók maguk megszervezték a munkás-elnyomó terror szervezeteiket, amelyek bűnösségükben felülmúlták még az előbb említett detektív ügynökségeket is.

KUTYASZÖVETSÉGEK

Ugyancsak kiterjesztette a bizottság vizsgálatait az union ellenes működést kifejtő munkáltató egyesületekre is. Itt nem olyan munkáltató egyesületeket értek, amelynek célja valamely szakma vagy iparnak a fejlesztése, hanem olyanokat, amelyeket pusztán csak a munkások elnyomására alakítottak. Az ilyen egyesületeknek a tagjai nemcsak fogadalmat tettek, hogy unionokkal nem kötnek kollektiv szerződéseket, hanem nagy pénzbírság megfizetésére is kötelezték magukat abban az esetben, ha az unionokkal valamilyen egyezségre lépnének.

Az ilyen egyesületek közül a legismertebbek lettek a National Metal Trades Association és a Cleveland városban székei lő Associated Industries of Cleveland. Hasonló hírhedtségre tettek szert a nyugaton az Industrial Association of San Francisco és a Merchants and Manufacturers’ Association of Los Angeles nevű egyesületek. Ezen egyesületek olyan propagandát fejtettek ki, amelynek célja az volt, hogy a közönség szemében az unionokat és általában a munkásság szervezkedését, mint valami borzalmasan bűnös dolgot tüntessék fel. Ily irányú működésűket megkezdték mindjárt az első világháború befejezése után és erélyesen működtek egész körülbelül 1936-ig, amikor a National Labor Relation és általában a Wagner törvények egyenlőre végetvetettek az ilyen aktivitásnak.

Az ilyen munkáltató egyesületek általában kétszinüsköd- nek. Másképpen viselkednek és más dolgokat hirdetnek, amikor a közönség felé beszélnek mint amikor a munkásokkal

(Joachim Joesten menekült iró állítása szerint Németországban igen sok Hitlert-gu- nyoló vicc forog közszájon dacára annak, hogy a továbbadok veszélynek teszik ki magukat. A nácik vereségeivel arányosan nőtt az ily adomák száma is. A Mr. Joesten által az angol lapokban közzétett adomák közül az alábbiakat tartjuk legjobbaknak. — Szerk.)

Egy német polgár Hitler temetéséről hazatérve mondja a feleségének:

— Ilyen különös temetést, még soha sem láttam.

— És mi volt abban olyan különös? — kérdezi az asszony.

— Az, hogy amikor a koporsót leeresztették a sírba, újból felhúzták. Aztán megint leeresztették és megint felhúzták. És igy ment ez egész nap.

— Hát miért kellett újból felhúzni a koporsót? — kérdezi az asszony.

— Azért, hogy újból leereszthessék. Mert amikor a koporsó ment lefelé a sírba, hát a gyászolásra összegyűlt rengeteg nép oly tapsviharban tört ki, hogy a leeresztést újból és újból- meg kellett ismételni.

Hitler odament az utolsó perceit élő, halálosan sebesült katona ágyához és igy szólt a haldoklóhoz :

— Fiam, a náci eszmékért halsz meg, azért mond, mi az utolsó kívánságod, teljesíteni fogjuk.

— Mein Führer, — suttogta a beteg, — téged mindenütt boldogan szolgállak és követlek. Menj tehát előttem most is.

Franciaország leverése után Hitler megkísérelte Anglia invázióját, de nem lévén elég hajóhada, az angol csatorna útját állotta. Hitler, aki titokban spi- ritiálista, asztalveregeté s s e 1 megidézte Mózes szellemét.

— Mond csak Mózes, hogy mentél át a Vörös tengeren hajók nélkül? — kérdezte a szellemet.

— Megütöttem a vizet bűvös

állnak szemben. A közönség felé azt hirdetik, hogy az unio- nok korlátozzák a munkások szabadságát, nem engedik dolgozni a munkást ott, ahol akar és annyi fizetésért meg olyan munkaviszonyok között, mint amire az individuális munkás hajlandó lenne. így, — miután ők harcolnak az unionok ellen, magukat a munkások felszabadítóinak, megmentéinek adták ki. Ugyanakkor azonban ők maguk kémeket alkalmaztak az ipartelepeiken, fekete lisztára vették az aktívabb unionistá- kat s általában elkövettek mindent a szervezett munkásság erejének a megtörésére.

A háború valamennyire megakasztotta ezen munkásellenes egyesületek működését. Azonban ezen egyesületek kebelében nagyon erős a reakciós kisebbség és mihelyt a politikai és gazdasági tényezők kedvezők lesznek, újból megkezdik munkásellenes működésűket.

pálcámmal és akkor száraz lábbal járhattunk rajta.

— Nem adnád kölcsön azt a bűvös pálcát? — könyörgött Hitler.

— Nagyon szívesen, — válaszolta Mózes.

— De hol van most az a pálca? — kérdezte újból Hitler.

— Londonban, a British Múzeumban, — volt a válasz.

Két német utazó panaszkodik egymásnak:

Az első: Nemrégiben Berlinben a pályaudvaron letettem a kézitáskámat és egy percre bementem a telefon fülkébe telefonálni. Amikor kijöttem a kézitáskámnak hült helye volt.

A második: Én is olyanformán jártam Leipzigben. Letettem a kézitáskámat a váróteremben, átmentem az átellenes sörházba egy pohár sört meginni. Amikor visszatértem nemcsak a kézitáskámnak ,de az egész indóháznak hült helyét találtam.

A sikeres invázió óta a náci párt taglétszáma rohamosan esik, miért is a vezérek uj tagok szerzését sürgetik és a régi tagoknak a következő jutalmakat ígérik: Egy uj tagért a tagszerző kiléphet a pártból; két uj tagért bizonyítványt kaphat, hogy soha sem volt tag; három uj tagért viselheti a karján a zsidó csillagot.

Hitler eltűnése óta egy berlini újságárustól minden reggel megvette a “Völkischer Beobachter” cimü újságját egy vevő, aki csak rápillantott az első oldalra aztán mindjárt el is dobta.

— Miért dobta el a lapot, mielőtt elolvasná? — kérdezte az újságárus.

— Mert engem csak a gyász- jelentések érdekelnek, — mondta a vevő.

— De hiszen azt sem nézte meg, mert a gyászielentések a lap belsejében vannak.

— Az a gyászjelentés, — mondotta a vevő, — amit én keresek, az első oldalon lesz.

A NÉMET NÉP HUMORA