Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-23 / 1351. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 23. Magyar költő tragédiája Irta: Gabriel Hacket A sok tragikus magyar évforduló során ismét megértünk egyet: . . . december elején volt hét esztendeje, hogy József Attila, Ady Endre mellett a modern kor legnagyobb magyar költője buskomoran, a megőrüléstől való félelmében a vonat alá vetette magát és meghalt. József Attila sorsában döbbenetesen és szimbolikusan egyesült nagy elődeinek minden tragédiája. Éhezett, nyomorgóit, forradalmár volt, s fiatalon, erőszakos halállal halt meg, mint Petőfi Sándor, akihez egyébként külsőleg is megszólalásig hasonlított. Beleőrült a magyar sorsba, mint Madách, Vörösmarty, Vajda János és Juhász Gyula. S végül azok, akik kizárták őt “a nemzetből”, s hagyták félig éhen- halni, a halála után igyekeztek kisajátítani, akárcsak a magyar költők legtöbbjét. A falusi szegénység elől a városba került parasztok gyermeke volt. “Anyám kun volt, az apám félig székely,_ félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz.” József Áron, a székely szappanfőző egészen fiatalon kivándorolt, s soha többé semmi hirt nem hallottak róla. A három picigyereket, kik között Attila volt a legfiatalabb, az anyjuk ,a legsötétebb angyalföldi nyomortanyákon nevelte fel. Napszámosasszony volt és mosónő, ki “hazahozta Kegyelmeséktől vacsoráját . . ” Fiatalon halt meg gyomorrákban. Attila 1919-ben, alig 14 éves korában árvult el. De akkor már évek óta “kenyérkereső” volt. Ivóvizet árult moziban, mások helyett sorbaállt egész éjjel, hogy, amikor azok reggel odajöttek, gyorsan sorrakerül- jenek. Papirosforgókat gyártott és bélyegeket adott el gazdag iskolatársainak. Télen a szeneskocsikról lehulló széndarabokat szedte fel a pályaudvaron. Azzal fütöttek odahaza. Később csomagokat hordott a vásárőszentségével, nagyon szeretné azt a megoldást ,amit Szegedi ur ajánl, csak az a szerencse, hogy a magyar nép olyan halálosan gyűlöli a Habsburgokat, akiknek nem felejti el a 400 éves elnyomatást, Rákóczit, Kossuthot, Martinovicsot, az aradi tizenhármat és a bitang uralmuknak más mártírjait, de szerencsére lesz beleszólása a jugoszlávoknak, a cseheknek, no meg azon a környéken nem Churchill az ur, igy valószínű Szegedi ur és papjainak az ábrándozása egy uj, nagy Habsburg monarchiáról nem más, mint az éhes disznónak a makkal való álmodása. Dacára minden lehetetlenségnek, ma minden lehetséges, talán még az is, hogy Ottót az orosz tankok és repülőgépek helyezik a “szeretet népének a nyakára. ■ ... A magyar es a szerb, tot, cseh nép is megtanulja és talán gyakorolja is Petőfi versének a végsorát: Akasszátok fel a királyokat! csarnokban, hajósinas volt, majd nevelő. Bécsben, mialatt az egyetemre járt, mint újságárus tartotta el magát. Verseket azóta irt, hogy megtanult Írni. Még nem yolt 17 éves, amikor Szegeden megjelent az első önálló verskötete és a “Nyugat” közölte egyik költeményét, ami ekkor a köl- tővé-avatásnak számított. Csokonai óta nem ismert a magyar lira olyan kozmikus életörömet, oly ősi humort, olyan játszi bájt, olyan összeolvadást virággal, madárral, szellővel, mint amilyen a fiatal József Attila verseiben lüktet. Fiús magabizása, de egyben érett értelme megkapóan keveredik abban a “bemutatkozó versében”, melyet itt adunk s melynek cime “József Attila”. “Vidám és jó volt s tán konok, ha bántották vélt igazában. Szeretett enni s egyben-más- ban Istenhez is hasonlított. Egy zsidó orvostól kapott kabátot és a rokonok úgy hívták: Többé-itt-ne- lássam. A görög-keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot — országos volt a pusztulásban, no de hát ne búsuljatok.” A kritikusai jók voltak vele. Tehetségét senki sem vitatta. De ezt nem lehetett vacsorára megenni. Be kellett volna olvadni az úgynevezett társadalomba. Ehelyett azonban elkezdődött a konfliktus. Attila . (jóbarátom volt, 1924-től haláláig) elkezdett másról is Írni, mint az “őzike lépésekben, kis rüggyel szájában” lépkedő leányról, s “a bábok felett elaludt hangyáról”. Szeme kinyílt. Rájött, hogy a szegénység, a nyomor, a kizsákmányolás nem véletlenül van .Tizennyolc éves korára öntudatos szocialista volt. Itt kezdődött a baj a Magyar Királyi Állami és Társadalmi Rend-del. Sajtóper, kinézés az egyetemről, kirekesztés a “jófiuk” számára fenntartott boldogulási lehetőségekből és életfogytiglan nyomorra ítéltetett . . . “így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon: nedves a lakás.” József Attila felvette a harcot. A szegénysége nemcsak menthetetlen volt, hanem megvesztegethetetlen is. Verseiben a régi szépség mellett, néha azokkal különös módon keverve, felvázolódik a magyar osztályelnyomás, az országot meg- fekvő sötét nyomor, de egyidejűleg ennek ellentéte: az értelem és szabadságon épült szép jövő víziója is. íme “Levegőt!” c. költeményének néhány szakasza : “Számon tarhatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba Írják .miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.” “Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jo- \ gom van és lélek vagy anyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel, szótlanul ki- birnám, hogy nem vagyok szabad!” “Az én vezérem bensőmből vezérel ! Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szivünk mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” 1933-ban, Hitler hatalomra- jutása után József Attila már kommunistának vallja magát. Költői és munkásmozgalmi tevékenysége teljesen lefoglalja. Olyan szegény, hogy néha hétszámra barátoknál alszik és a Simplon- és a Japán-kávéház pincérei (elvtársak) adnak neki ingyen “teletál”-vacsorát. A másik oldalról — ez tény — több ízben megkísérelték “visz- szavásárolni”. Sosem adta el magát. Verseiből eltűnt a játszi báj. Helyét a legmélyebb szociológiai és filozófiai problémák váltották fel. Talán Dante óta nem oldotta meg költő annyi művészettel, oly erőltetés nélküli biztonsággal, oly klasszikus tisztasággal e feladatot! Legtöbb költeménye remekmű, mely prózában is tudóst igényló tárgyakról versel. A lélek mélységeiről, és az emberi értelem magaslatairól, nem zavaros szimbólumokban, (mint oly gyakran Adynál), hanem a legvilágosabb legszebb magyar nyelven, melyet mindenki megért. 1935-36-ban azonban beteg lesz. Az ereje kezdi elhagyni. Kezdi szégyelleni és nem elviselni a saját szegénységét. Gyermekeket és családot szeretne, de ez reménytelen. Tragikusan szembekerül azokkal is, akiket valódi családjának, testvéreinek számit: az elvtársaival. Megéri azt a megalázást, hogy 1935-ben, a Forradalmi írók Világszövetségének moszkvai kongresszusára a magyar részről nem őt, hanem a sunyi, kétfelé játszó Illyés Gyulát és a negyed-tehetségű jelentéktelen Nagy Lajost (ma állítólag náci) delegálták. Szerelmi élete is nagyon boldogtalan. Verseiben a szeretet, női gyengédség melegség utáni vágyakozás, a megőrüléstől való félelem, s az élettel való lassú leszámolás témái váltakoznak. “A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, s nézik, nézik a csillagok.” köréje gyűlnek szelíden A szocialistákat mészároló, de programmjukat ellopó európai nácizmus győzelemsorozata, az uj világháború fölénk boruló árnyéka 1938-ra lelkileg teljesen sarokbaszoritották az ekkor már súlyosan idegbeteg költőt. íme “Irgalom” cimü versének végsorai:“Miért harcoltunk, nincs jelen, azt most már támadóink védik. Elejtem képzelt fegyverem, mit kovácsoltam harminc évig. És hallgatom a híreket, miket a mélyből énszavam hoz. Amig a világ igy veszett, én irgalmas leszek magamhoz.” Igen: a világ, az ételmen és szabadságon épülő uj világ víziója összeomlott benne. Attila végül is más módon lett “irgal- mos magához”. Bizonyos, hogy nem volt már épelméjű, de őrült sem volt még egészen. Miként Széchényi István, bus- komor lángész volt, ki érezte! hogy hogyan huny ki benne lasssan az értelem lángja. Nem volt hajlandó megvárni, hogy hamarabb haljon meg, mint a teste. 1937 december 3-án este hét óra felé, Balatonszárszón, kisétált nővére lakásáról és a Pest felé haladó tehervonat elé vetette magát, mely darabokra szaggatta. A tragédia beteljesült. CHURCHILL KARÁCSONYI AJÁNDÉKA (Folytatás az 1-ső oldalról) fasizta diktatúrák alatt némulti el örökre a munkásság. Ott nincs többé munkás újság, nincsen munkás irodalom és még a marxizmus tudományos fejtegetéseit is máglyán égetik el. Ezért volt forradalmi osztály kötelessége az öntudatos munkásságnak a náci-fasizmus ellen harcolni még mielőtt háború volt és a háború alatti világ- hatalmi törekvéseit megakadályozni. És kötelessége most és háború után is ellene harcolni, eltekintve attól, hogy mit csinál Churchill vagy Stalin. Mi a náci-fasizta diktatúra ellen voltunk, vagyunk és leszünk, mert megingadhatatlan a hitünk abban, hogy a munkásosztálynak a társadalom keretén belül kell megszervezni az -erejét mint az alapját az igazi szabad társadalomnak. Bárhol is lesznek az országhatárok az imperialista érdekeltek igényei szerint, remérjük, hogy ennek a fölvilágosító propagandának folytatására mindenütt alkalmat fogunk nyerni a náci-fasizmus letörése után. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Tarzana 5.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron .... 6.00 Detky E.-né, Phila ........... 3.00 özv. Farkas, Imréné, Akron 6.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 5.00 Feczkó J.-né New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 8.00 Ganch L.-né, Carolina ... *.12.00 Helen Kanchar, Bay City 3.00 Kern Péterné, Akron ..... 5.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 6.00 Lefkovits, Lajosné, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila ........... 5.00 Molnár A.-né, Cleveland 3.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 2.00 Udvarnoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 4.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 6.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00
