Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-16 / 1350. szám
1944. december 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL Évszázados, sőt úgy mondható, hogy ezer éves magyar uralmi rendszer elérkezett ahoz a fordulóponthoz, amelyen a legtöbb európai ország már közel 100 éve, hogy átment. Magyarország leszámítva Romániát, mint egy ittfelejtett múlt, egyedül tartotta meg a feudáliszmus maradványait. Ha az 1848. forradalom kényszerből mégis szüntette a jobbágy rendszert és elismerte a jog- egyenlőséget és az egyenlő teherviselést, valójában az csak jogi fikció volt, mert ténylegesen a volt jobbágy, mint földnélküli, vagy nadrágszij szélességű föld tulajdonosa, továbbra is kötött rabszolgája maradt a földesurának. Jogai nem voltak, a nemesi osztály, az arisztokrácia és a gentry, valamint a papság uralta korlátlanul gazdaságilag és jogilag is Magyar- országot. Herceg Eszterházy, a százezer holdas feudális mágnás, egy negyedrész adót sem fizetett egy hold föld után, mint az egy-két holdas kis paraszt. Amig az ipari munkásság a szervezettségével, valamennyire védekezni tudott a nagytőke és az államhatalom kapzsisága ellen, addig a földmunkások és az uradalmi cselédség, teljesen ki volt szolgáltatva a földesurainak és azok soraiból kikerülő megyei kis isteneknek. Magyar-i országon tekintve a földnélküliek és a törpe birtokosoknak a nagy nyomorát, már évszázadok óta időszerű volt a parasztforradalom, amelynek az utolsó tudatos képviselője Dózsa György volt. A magyar parasztságban nem fejlődött ki az osztálytudatosság, ezért minden olyan megmozdulást, mely a parasztságot érintette elvetélt. A szociál demokrata párt, amelynek a hivatása lett volna a nagy magyar paraszt tömegek megszervezése, azt mindig elalkudta a kormányhatalommal az ipari munkásságnak adott korlátolt szervezkedési jogokért. Ezzel egy tál lencséért eladta azt a lehetőséget, hogy a nagy nincstelen tömegekhez férkőzhessen. A Várko- nyi, Achim féle mozgalmak csak helyi jelentőségűek voltak ,az úgynevezett Kisgazda Párt, csak a nevében volt kisgazda ,azt Gaál Gaston féle nagybirtokosok, Eckhardt Tibor féle ügyvédek, politikai fékerek uralták, igy csak fékezői voltak egy paraszt mozgalom kialakulásának. A mezőgazdaság gépesítése és a gyalázatos magyar adórendszer mindjobban elproleta- rizálta a parasztságot úgy, hogy ha szervezetlenül is, de mind hangosabban kezdte követelni a földosztást annyira, hogy az elől még Horthyék sem térhettek ki, de amit ők e téren tettek, az nem volt más mint porhintés a parasztság szemébe és felsegélyzése a pusztuló nagybirtokoso k n a k, amelyeknek a legrosszab földjét méregdrágán juttatták el a parasztság kis rétegének, kik élő és holt felszerelés nélkül azt képtelenek voltak úgy kezelni, hogy a törlesztésnek eleget tudjanak tenni. így pár év után,, a földhöz jutottak túlnyomó része elvesztette nemcsak a földjét, de a kis pénzét is, amit befektetett és a föld visszakerült a földesur vagy a nagy bankok kezébe. Az 1918-19-es forradalmak sem tudták megoldani ezt __ a legégetőbb magyar problémát, eltaktikázták a földéhes szegény parasztság igényének a kielégítését és igy nem is tud- ták meguk mellé állítani a for- radalomnak nagyon értékes rétegét, a nincstelen földműn-» kást. Kétségtelen, hogy Károlyi Mihályban meg volt a hajlandóság arra, hogy széttörje a magyar latifundiumot és hitbizo- mányt, de a kormányának a többsége erre csak úgy volt hajlandó, ha a földesur megfelelő kárpótlásba részesül. A tanácsköztársaság meg túlzott, kollektivizmusra helyezkedett, a földet, már mint a nagybirtokokat, köztulajdonba vette és azt kollektiven akarta megművelni, de erre a magyar parasztság nem volt megérve, nem volt erre nevelve és igy^ ellenszenvei nézte a próbálkozást, ő földet akart, földet, amely az övé, amely az ő nevén van. Lenin ezt a földtulajdon iránti éh-l séget megértette, az orosz paraszt tömegeknél és földosztást rendelt el, ezzel ha nem is forradalmositotta az elmaradt paraszt tömegeket, de semlegesítette azt és igy az ellenforra-i dalom nem tudta őket többé felhasználni. A Magyar Tanács- köztársaság vezetői Leninebbek voltak Leninnél és ezzel az ellenforradalom eszközeivé tették a parasztság tekintélyes részét ígérve nekik, ha nem is a nagybirtokokat, de a zsidó birtokok felosztását, amit végre is hajtották Horthyék, a kezükbe kerülő zsidó birtokokat, katonatisztek, szolgabirák, jegyzők között osztották fel. A nagybirtok beleértve a papi birtokokat, ma is nagyrészt érintetlenek, leszámítva a zsidó birtokokat. Eszterházy herceg ma is, miután visszakapta a cseh, szerb területen felosztott birtokait, több mint 300 ezer hold föld ura, 50 ezer hold-i nál több földje van még három Eszterházy grófnak. Palavicini, Károlyi, Festetich grófoknak és Albrecht főhercegnek, Ko- burg hercegnek ,a királyi családnak, az egri káptalannak, a kalocsai érseknek ,a veszprémi püspöknek ,a zirci és a pannonhalmi apátságnak. A többi nagybirtokok, grófok, bárók, nemesek, püspökök tucatjának 10 és 40 ezer holdon kell nyomorogniok, több száz egy és tízezer holdas földbirto- tok kiáltó ellentéte a három millió földnélküli földmunkás, amely a legjobb anyaga a forradalomnak, ha az bátran és kertelés nélkül, megvalósítsa a nagybirtokok kártalanítása nélküli kisajátításával. Ezideig ilyen hang a magyar néphez a külföldre menekült vezérektől nem hangzott el. Földosztást ígérnek, de ez a Horthyék földosztása után nagyon gyanús a magyár nép előtt, ez csak egy jelszót értene meg. “A föld azé, aki megműveli! Ezer évig az urak bitorolták, tehát kártérítéssel csak ők tartozhatnak a kizsarolt népnek! Foglaljátok le és osszátok fel a nagybirtokokat!” Ez nem tökéletes szociálista megoldás, de a mai magyar viszonyok, a magyar parasztság földéhességét és az osz-\ tálytudatosságuk hiányát figyelembe véve, az egyetlen lehetőség. Ha ez a jelszó megfelelő formában eljutna a magyar néphez, vagy ha az orosz hadsereg, úgy mint lengyel földön ezt végrehajtaná, ázt már semmiféle “törvényes” intézkedés átváltoztatni nem tudná. Később helyes nevelés megértetné a parasztsággal azt, hogy a kollektív termelés bőségesebben juttat a fáradtságért eredményt, mint az egyéni primitiv gazdálkodás. Ez jut eszembe, amikor a vérben úszó magyar föld, döntőóráira, a nagy fordulópontra gondolok. A magyar földesúri osztály is tudja azt, hogy az évezredes1 uralma összeomlott, kétségbe-' esve védekezik, reménytelenül reméli, hogy majd a győztes ellenfél, az angol-amerikai kormányzat, megmenti a teljesen! rothadt uralmát, miként tette ezt 1919-ben. Az oroszoktól nem sokat remélhet, mert a Szovjet tudja azt, hogy az elmúlt 25 év alatt a magyar uralkodó osztály lelkesedéssel vett részt minden olyan tervezetben, amely a Szovjetek megsemmisítését célozta, egészen addig, amig fegyveresen harcolt ellene Hitler oldalán. Nem kevésbé jelent veszélyt a részére a jugoszláv hadsereg, amely élénken emlékszik a hátbatámadásra és a bácskai vérfürdőkre. Ezek az okok valósznüvé te-) szik, hogy az orosz-jugoszláv megszállók nem gátolnák meg a földosztást, ha erre a földnélkülieknek meg lesz a bátorsága és azt már semmiféle polgári kormányzat visszacsinálni nem tudná, sőt a termelés folytonos-» ságának az érdekében a földhöz jutott parasztságot élő és holt felszereléssel is kénytelen lenne ellátni. A magyar parasztságon füg, hogy kielégiti-e az ezeréves földéhségét most, amikor erre az alkalom meg van. EHEZ MÁR POFA KELL! Szinte hihetetlen az a szemtelenség .amellyel a chicagói magyar nácilap szerkesztője nem csak a házi szemetében, de a hozzá méltó bridgeporti papi újságban is, nyíltan kiáll Horthy mellett. Mindenki cseh» bérenc, bolsi, aki ezt a véreske- zü banditát támadni meri. Jól tudjuk, hogy rajta kívül, még igen tekintélyes számú bámuló ja van, a magyar papok és egyleti basák között Horthy- nak, de szemérmetlenebb nyíltsággal csak ebben a két lapban mernek igy kijönni. Nagyon sértőnek találja a Horthy vitéz, hogy a baloldali magyar lapok bálványának az átnyergelési kísérletét, mely olyan rosszul végződött, természetszerűleg a sülyedő hajóról menekülő patknnyal példázták. Ez nem csak azért volt természetes, mert Horthy csak akkor menekült, amikor már a hajó, a szerencsétlen Magyar- ország menthetetlenül sülyedő- ben volt, de tényleg ezt a förtelmes figurát, amelyhez képest Haynau vagy Caroffa szelíd szolgák voltak, hiszen ezek az uruk ellenségét gyilkolták csak le, de ez a saját népét gyilkoltatta 25 éven keresztül. Ha erre az undok creaturára Horthyra gondolunk, csak a patkány az, amely eszünkbe juthat összehasonlítás szempontjából. De milyen arcátlanság kell ahoz, hogy ennek a levitézlett, végleg lesülyedt, hitvány korszaknak az itteni patkánya egy ilyen Szegedi, merészeljen kiállni és védelmébe venni a magyar történelem mindenképen legutolsó alakját, ahelyett,) hogy maga is elbújna, eltűnne az amerikai magyarság köréből és nem fertőzné ott tovább is a légkört. Az amerikai magyarság gondolkozásának, értelmi nívójának a lesülyedéséről ad szomorú képet az, hogy még ma is olvasói vannak olyan mételynek, mint a Chicagói Otthon és s bridgeporti Mi Lapunk. Szomorú az, hogy az ilyen náci patkányok tovább terjeszthetik a dögletes tanaikat, nem csak az újságjaikban, hanem a templomi szószéken keresztül is. A revíziós, Horthyista élős- ködésnek vége van, most ezek a szerkesztő és vezér urak, az oroszok elleni uszítással akarják megkeresni a gyalázatos kenyerüket. Az amerikai magyarság szégyene, hogy ez töb- bé-kevésbé sikerül is nekik. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT A* Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI FORDULÓ PONTON
