Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-09 / 1349. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 9. DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF A természet-dilaketika leg­fontosabb összefüggéseit mu­tatja ki. Keretünknek megfele­lően, sajnos, a társadalom-dia­lektikának is csak ily rövid vázlatát nyújthatjuk. A társadalom a természet di­alektikájának a szintézise. A szintézis kialakulása után té­zissé válik és az ellentétek ma­gasabb fokon folytatódnak uj szintézis felé. így a társada­lom, mint a természet szinté­zise, a természet dialektikáját magában foglalva, azt megha­ladva, mozog saját tagadása — egy uj társadalmi forma felé. Mivel a társadalom a természet szintézise, a társadalom dialek­tikájától annyira elütően érvé­nyesül, hogy a tárgyalás külön keretbe tartozik. A társadal­mat, mint egységet kell fölfog­nunk, amely egység elválaszt­hatatlan ellentétességgel kap­csolódik a természetbe, mint lé­tezésének alapjába, ugyanak­kor mint egység, önmagán be­lül ellentétekre (osztályok) ha­sad és igy a természettel és ön­magával való ellentétességéből alakul ki a társadalom dialekti­kája, azaz a társadalom fejlődő mozgása. Mármost, melyek azok a tu­lajdonságok, amelyek a társa­dalmat a biológiai léttől meg­különböztetik? Két ilyen tulaj­donság van: a gondolkozás és a munka. A gondolkozás, amint már említettük, a létföntartás- nak tudatos harci eszköze, amely a biológiai lét ösztönéből fejlődött ki. A munka pedig az a speciális emberi tevékenység, amelyben a természetben talál­ható javakat fogyasztásra al­kalmassá alakítjuk át. Ez a te­vékenység az emberi életfunk­ciók legfontosabb ja; ezen épül föl az emberi, azaz, a társadal­mi létezés teljes egésze. A munka Marx szerint, az embe­ri élet föltétele: “ a munka örök természeti szükség, hogy az anyagcserét ember és termé­szet között, vagyis az emberi A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron ....... 4.00 Detky E.-né, Phila ...........* 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 5.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 4.00 Feczkó J.-né New York „ 6.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 8.00 Ganch L.-né, Carolina ......12.00 Helen Kanchar, Bay City 3.00 Kern Péterné, Akron ....... 4.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 6.00 Lefkovits, Lajosné, Clev. 6.00 Mary Máyer, Phila ........... 5.00 Molnár A.-né, Cleveland 3.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 2.00 Udvamoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 4.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00 élétet közvetítse . . . általános föltétele az ember és a termé­szet közötti anyagcserének.” Munkát azonban csak terme­lőeszközökkel lehet végezni. A társadalmi élet akkor kezdő­dött, amikor az ember termelő- eszközöket kezdett készíteni és vele munkát végzett. Termelő- eszközöket pedig csak úgy tu­dott létrehozni, ha azok alak­ját, formáját, rendeltetését és eredményességét már előre át tudta gondolni. Munkát csak gondolkozással lehet végezni és valóban, a munka és a gondol­kozás egymást föltételező, egy­más nélkül nem létező cselekvé­sek. Elválaszthatatlanul egy­másba kapcsolódnak és kiala­kulásuk párhuzamosan történik a társadalom kialakulásának folyamatában. Az emberek gondolkozása és munkálkodása jelenti a társa­dalmi létet, azaz, a biológiai lét oly magasabbrendü formáját, amelynek fejlődési törvénysze­rűségei, létezési föltételei, egye­nes ellentéte a biológiai létnek. A biológiai lét alkalmazkodik a környezethez és igy nem lehet más alanyi (szubjektív) fegy­vere a létért való küzdelemben, mint az ösztön. Az ember szük­ségleteinek megfelelően átfor­málja a környezetében találha­tó dolgokat és ebben az átfor­máló cselekvésben tudatosul az ösztön gondolkozássá. A bioló­giai lény fejlődési föltétele a minél ügyesebb alkalmozkadás a természeti környezethez az élő szervezet testi, szervi átala­kulása által. A társadalmi lény fejlődési föltétele a környezet­ben található dolgok minél na- gyobbmérvü átalakítása, egyre több és komplikáltabb eszközök által. Az átalakítás eredmé­nyessége pedig a dolgok minél nagyobbmérvü fölismerését, át- értését követeli meg. így a tár­sadalmi lény kényszerül a ter­mészeti környezetét úgy lefelé, a föld mélyébe (bányák), mint fölfelé, a légkörbe (repülőgé­pek) fölismerni, hogy a fölis­merés által a természeti java­kat egyre biztosabban és na- gyobbmérvüen legyen képes át­alakítani és ezáltal létét a fej­lődés irányában fönntartani. A létföntartásnak ezt a köve­telményét az ember csak társa­sán képes végrehajtani. Egye­dül, vagy egy családban az em­ber föltétlenül elpusztulna a vad természeti környezetben. Társasán azonban fejlődésre képes. így e társadalom nem más, mint az emberek együtt­élésének öntudatlanul kialakí­tott formája. A társadalom oly emberi közösség, amelyet ter­melő vagy munkaviszonyok fog­nak össze és szabályoznak. Az együttélésnek a gondolkozás és a munka ad társadalmi jelle­get. Éppen ezért, az állatoknál is előforduló csoportéletet (fal- kák, csordák, stb.) nem lehet társadalomnak nevezni, bár ez a legtöbb polgári tudós fölfogá­sában előfordul. Mivel az ember csak társa­dalomban létezhetik, az embe­rek összessége, a társadalom, olyan organikus egységet ké­pez, amelynek törvényszerűsé­gei az egyes ember létét, gon­dolkozását, érzéseit meghatá- hozzák. Vagyis az egyes ember meghatározott társadalmi vi- szonnyok terméke. Á társada­lom fejlődési fokát viszont a társadalomnak a természethez való viszonya, azaz a technika határozza meg. A technika te­hát a társadalmi ember viszo­nya a természethez, amely az embernek megmaradási küzdel­mében jön létre, abban a küz­delemben, amelyet úgy az élő, mint az élettelen természeti környezettel szemben folytat. A technika igy az emberek tár­sas küzdelmének viszonyát je­lenti a természettel szemben és ez a viszony tárgyi formát is ölt, azaz, megtestesül a terme­lőerők összességében. Valami­lyen társadalom fejlettségi fo­kát tehát annak technikája mu­tatja meg. A társadalom a ter­mészettel szemben vívott har­ca által mozog előre a fejlődés vonalán és ezen az utón először a természeti környezetben és e környezet által kitermelődött társadalmi adottságban (gon­dolkozásmód, osztály viszony ok) kell keresnünk azokat az erő­ket, amelyek a társadalmi fej­lődés irányát és lehetőségeit meghatározzák. (Folytatjuk) ÁLLAMTITKÁR UR, STETINIUS (Vi.) Az amerikai kormány­forma keretein belül, az elnök mellett az államtitkárnak van legnagyobb hatalma és befolyá- ha. Mostan háborús időkben fontos élet-halál fölött tanács­koznak, döntenek, úgy a belső, mint külügyi dolgokban. Ez az államtitkári hivatal végzi mind­azon funkciókat, melyeket az európai országokban három hi­vatal, külügyi, belügyi minisz­terek és a miniszter elnök vé­gez. Valamint ha az elnök és alelnök elhalna vagy lemonda­na, akkor az államtitkár veszi át az elnöki széket is. így na­gyon fontos jnegismerni azt az embert, aki az Egyesült Álla­mok sorsát, sőt sok más ország sorsát is intézni fogja. Mert nagyon lehetséges, hogy egy másik háború vagy polgárhá­borúk láncolata fogja követni Mr. Stetinius határozatait. Mr. Edward E. Stetiniusnak már az apja is hűséges Wall Street-i ember volt, az első vi­lágháborúban. ő kezelte az an­gol birodalom ügyét a J. P. Morgan bankháznál, valamint sok Morgan ház által uralt tár­sulatnál igazgatósági tanácstag vagy elnök volt. így junior is szinte beleszületett az igazga­tósági tanácsi székbe. Már fi­atal korában tagja volt sok Wall Street-i üzemnek. Először Hyatt Roler Bearing Co.-nak, majd onnati a General Motors­nak és hamarosan, 37 éves ko­rában elnöke lett a világ legna­gyobb acél trustjének, a U.S Steel-nek. Az apja mellett sok ilyen tologató ja volt, köztük Roosevelt is. Ugyanis Roose­velt közbeszolására tették meg a U.S.S. corporáció elnökének amikor Roosevelt kedves ba rátja, Myron C. Taylor vissza vonult és Roosevelt egyéni kép viseletét elfogadta a Vatikán­ban. Junior Stetinius nem azért hagyta ott a 250.00 dollárt fi zető elnöki pozíciót, hogy olyan nagy hazafi, hanem ezért mer megértett, hogy a Wall Street érdekeit sokkal jobban szolgál­hatja az ilyen államtitkári I székből, mint a korporáció elnö­ki székéből. Azt is tudnunk kell, hogy a Wall Street és ennek egyik má­sik szülöttje, mint a General Motors és a U.S. Steel az egész j világra kiterjedő trustnek, he­lyesebben megállapítva kartel­nek a tagja. Ők éppen úgy van­nak érdekelve a német, angol, francia acél termelésnél és pia­coknál, mint maguk a németek vagy angolok. A részvényeiket annyira összeadták, kicserélték, hogy nincs olyan ember, aki ezen nagy trusttöknél megtud­ná határozni a vonalat, hogy melyik angol, német vagy ame­rikai. így nem kell csodálkoz­nunk azon a híren, hogy Fran­ciaországban levő General Mo­tors nagy gyártelepét teljesen sértetlenül foglalták vissza az amerikai csapatok. És azt lát­hatjuk most is és majd később hogy mennyivel nagyobb hasz­nára lehet Mr. Stetinius úgy a Wall Streetnek, mint a G.M. és a USS-nek a béketárgyalások­nál, valamint most is a háború alatt. Azonban a Wall Street és a U.S. Steel befolyása nem most kezdődött. Taylor nagy barát­ja Rooseveltnek, a DuPonték meg sógorai. Ezen tények szab­ták meg az Egyesült Államok külügyi irányelvét, politikáját, Taylor Rómából, Stetiniusék meg itten. Mert még Hull is csak bábu volt ezen egyének­nek a kezeiben és csak az tör­ténhetett, amit Taylor ék jónak láttak és mint baráti tanácsot Rooseveltnek átadtak. Ez a ba­rátság nem is annyira üzleti, mint elvi a U.S, Steel és a Mor­gan ház vezérei között, akik be­látták, hogy a New Deal masz­lag alkalmasabb volt Amerikát megmenteni a zavargásoktól és esetleges társadalmi forrada­lomtól, mint a nyílt terror. Nagyon szomorú sors és jövő vár az emberiségre úgy itt mint Európában, amikor ilyen egyé­neknek tesznek olyan nagy ha­talmat a kezeibe, mint a State Department és a közeli tárgya­lások, melyek azt a beígért tar­tós békét fogják próbálni meg­alapozni a Wall Street alapján. //Szervezés/> — //Nevelés// — ^Felszabadulás** y/ I y/ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ I \y

Next

/
Oldalképek
Tartalom