Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-25 / 1347. szám
1944. november 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal Csődbe jut Anglia is (Vi.) A tőkés termelési rendszer csődjét a közeli napokban még az angol kormány is bizonyítani fogja, ha igaz Drew Pearsonnak az adatai, melynek az az alapja, hogy az angol kormány egy “Fehér Papír” kiadásával ezt fogja hivatalosan bejelenteni. Ugyanis a háborús kényszer intézkedések, horribilis pazarlások, a külföldi piac elvesztése, olyan helyzetbe hozta az angol tőkéseket, hogy már haszon nélkül kell nekik dolgoztatni, valamint a nagy állami adósság, melynek a megfizetésére már nem bírnak még gondolni sem, nem birják már eddig is a legfelsőbb fokra emelt adókat még emelni, igy csak a csőd bemondásával próbálkoznak, hogy megszabaduljanak az elpusztulástól. Pearson szerint, ma titkos tárgyalások folynak az angolamerikai kormány . között. Az angolokat Lord Keynes képviseli Washingtonban, aki szerint hat és fél billió dollár békebeli “Lend Least” kérelmeznek az angolok, békebeli termelésre szükséges anyagokban, melyet az angol gyárosok dolgoznának fel és látnák el a piacokat. Lord Keynes nem csak kéri ezen karácsonyi ajándékot az amerikai kormánytól, az adófizetőktől, hogy megment- hesék az angol tőkés osztályt, hanem valósággal fenyegetőzik, hogy ha ezt nem kapják meg, akkor Anglia a fent említett fehér papír szerint csődöt fog mondani. Az angolok mással is fenyegetőznek. Azzal, hogy ha ezt a nagy kölcsönt nem kapják meg, amivel hitelbe tudják áruikat a külföldnek eladni, akkor ők is kényszerítve lesznek a cserekereskedésre térni, vagyis az oly kereskedelemre, mellyel az oroszok és a nácik nagyrészben folytattak a háború előtt. Csak annyit és olyan dolgokat cseréltek ki, melyek ellen értékben szintén szükséges dolgokat kaptak. Ez a forma legjobban ártana Amerikának, mert amig Anglia képes volna felhasználni az ilyen cserébe kapott anyagokat, amire amúgy is szüksége lesz a háború után, mert termelni akar, Amerikának csak készpénzért, vagy hitelben lehet ipari cikkeket eladni a háború után, mert nincsen szüksége csak nagyon kevés olyan nyersanyagra, melyet más nemzetek cserébe adhatnának. így kerülünk vissza ugyanazon krízis elé, melyet először a fasizmus kiépítésével, majd később az elleni háborúval próbáltak megoldani, hogy a termelési rendszerüket megmentsék a csődtől. Ezen rendszer mely csak a haszonélvezésért létezik és ahogyan ez a haszon elmarad vagy nagyban megcsökken, azonnal csődbe jut. A nagy munkanélküliség is ilyen csőd volt, melyet nem igen ismernek be, remélve, hogy csak kimenekülnek belőle. A háború ennek a csődnek az eredménye, ideiglenesen kimenekültek vele azzal, hogy belekerültek a háború csődjébe. Most a háború befejezése újabb csőd elé és olyan nagy mértékű csőd elé állítja a tőkésosztályt, mely elől csak a csőd hivatalos beis- mersével remél az angol kormány menekülni. Ha sikerülne is Lord Keynes- nek megkapni azt a hat és fél billió dollár segélyt a békebeli termelés és piacok visszaállítására, az csak azt jelentené, hogy egy pár évvel meghosz- szabbitanák a mai rendszer életét, de olyan szorosan magukhoz kapcsolnák az amerikai gazdasági rendszert is, hogy ennek a bukását is nagy mértékben siettetnék. Ugyanis, amely piacot az angolok ilyen amerikai segítséggel megszereznének, vagy megtartanának, azt az amerikaiak veszítenék el. És a mai modern technikai fejlődés, gyorsított termelési rendszer, újabb ipartelepek százának felépítése itt Amerikában ,a piacok kiterjesztését és nem csökkentését tette szükségessé. De viszont az amerikai piac nem helyezkedhet a cserekereskedelem formájára, mivel nincs szükségük nagy mennyiségű anyagra, csere formájában, csak készpénz, vagy hitel alapján bírnák a piacokat ellátni, amely viszont veszélyezteti minden más kapitalista ország gazdasági létezését, akik hitelre már nem nem igen tudnak ipari cikkeket szállítani. Az a “fehér papír”, nagyon el fog pirulni, ha az angol kormány hivatalosan beismeri a csődöt, melyet mi már évekkel ezelőtt megláttunk, megmond- tunk és úgy a munkanélküliséget, mint a háborút ezen csőd fejleményének ismertünk el. Most az angol kormány is igazolni fog bennünket. építő gárda 1944-45-re befizettek: Buzay J., Cleveland .... 3.00 Detky St„ Phila ............... 3.00 Decsi L., AkAtn ............... 3.00 Engli J., Cleveland ........... 6.00 Farkas I., Akron ............... 1.00 Fishbein L., New York .... 6.00 Fodor J., Cuy. Falls ...... 3.00 Gáncs L., Carolina ___ 12.00 Geréb J., Cleveland ........... 1.00 Hering P., Buffalo ........... 1.00 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh .... 3.00 Kollár J., Cleveland ___ 1.00 Kovách E., Cleveland ....... 1.00 Kanchar J., Bay City. 2.00 Lefkovits L., Cleveland .... 2.00 Lelkó A., Pittsburgh ...... 2.00 Mogor J., Cleveland ........ 2.00 Munczy J., Cleveland ...... 5.00 Mácsay J., Detroit .......... 2.00 Molnár A., Cleveland ...... 2.00 Pika P., Chicago ............... 1.00 Reppman J., Detroit ....... 1.00 Szilágyi J., Cleveland ....... 3.00 Székely S., Cleveland ...... 3.00 Visi I., Detroit ................. 4.00 Varga J., Cleveland ....... 1.00 Vizi J., Akron ................... 4.00 Zára J., Chicago ............... 2.00 TÁRCA Közös nyomorúság Irta: Bársony István (Folytatás) — Az újságok mindig tele vannak olyan hírekkel, hogy valaki egy hétig is alszik egyhuzamban; nohát nézzenek meg engem, én két hét óta vagyok már ébren egyhuzamban! Még folytatná, de éppen benyit az inspektor ur. — Nini, hát maga ébren van? az is nagy csuda mondhatom. Hol az ital? most már ki se menjünk, ha már itt vagyunk, itt is maradhatunk. Az ispán kiporciózza a kva- terkákat s kimegy behütött sa- vanyuvizért; Péter utána iramodik s a folyosón elfogja. — Kérem szépen, hol fogok én hálni ? — Már micsoda kérdés ez? — formed rá az ispán, — majd meglátja. — De kérem, ne tessék haragudni, azért mondom, mert én az inspektor ürral nem szívesen hálok egy szobában. Mióta az uradalmakat járjuk, mindenütt egymás mellé dugtak bennünket, de alig hunyom le a szememet, már talál valamit, amivel felköltsön. Olyat még nem látott senki sem. Eszébe jut neki, hogy valami összea- dási hiba volt a szemes termények várható jövedelmének a kimutatásában s akkor elkezd I megtanítani az egyszeregyre. | Az isten áldja meg. ispán ur, mentsen meg erre az éjszakára. — Amikor visszamennek, Péternek is muszáj koccintani. — De ne igyék sokat, mert majd újra elalszik tőle. Csak ne lenne mindig olyan borzasztó álmos — figyelmezteti a principális. Péter el van keseredve s egy csöppet se kínáltat ja magát, nagyon csúszik a jó savanykás uradalmi lőre valamennyieknek. Az írnok alig áll a lábán, de kínlódik ahogy tud, hisz ilyen puszta helyen korán vacsoráinak az emberek, azt még meg kell várni. Csakugyan hozzák nemsokára a vacsorát; Péter a túrós csuszát majd a fülébe rakja a szája helyett, annyira oda van. Hol az egyik szemét hunyja be, hol a másikat; az inspektor akkor is gyötri, nem akar fölkelni az asztaltól, pedig addig a többi se mehet szét. Oszt minduntalan kérdez olyat, amire csak az írnok felelhet. Mikor már több kettőnél, eleresztik Pétert, hadd menjen feküdni. A borzas Írnok kitán- tbrog a vendégszobába, ott van neki is ágy vetve a divánon. Amint az ajtót beteszi, lerúgja a csizmáját, gondol egyet, dühösen bújik bele a jó derekal- jas ágyba, amit az inspektor számára preparáltak. Hogy fogja enni az omnipotenst a méreg! Aztán siet aludni, tudja, hogy úgyis felköltik nemsokára. A kvaterka mellett újra megcsóválja a fejét a principális. — Betegség az alvás! — mondja, Péterre célozva. — Pedig nagy imposztor. A minap ugyancsak lefőzött. Uj csizmát hozott a suszterom, gondoltam, megugratom az urfit egy kicsit, kijáratom vele a feszes bagariát. — Tágítsa ki ezt a bocskort, — mondok, — huzza föl, ha kimegy a gazdaságba. Szikrázott a szeme, de fölhúzta; tipegett, mint a ruca, majd megpukkadtam nevettem- ben, este csak azt lestem, merről jön négykézláb hazafelé. De bizony az vígan fütyö- részett s könnyen szedte a lábát. — Ejnye, talán jó már az a csizma ? — kérdeztem csudál- kozva. — Jó hát — dicsekedett s elibém tartotta az egyik talpát. Akkor láttam, hogy körül van vágva a bőr a talp mellett és amennyivel sok volt a csizmában a láb, 'annyi ki is lát- szot belőle. Mintha újra megaharagudott volna a csíny emlékére, bosszúsan ugrott föl. — Ispán ur, lármát hallottam odakint. Az ispán menni akart, hogy utána nézzen, de az inspektor visszatartotta. — Ne bántsa, maradjon; Péter is kinézhet; fiatal ember, jót tesz neki a mozgás. Beszólt a vendégszobába s majd megütötte a guta attól, amit ott látott. Kicibálta Pétert a derekaljas ágyból s rikácsoló hangon kergette: — Menjen csak, üljön lóra hamar, a pócsi majorból hajtassa át hajnalban a birkát a nyüvesdi tanyára, hadd legyen együtt a jószág, mire kimegyünk szemlére. Péter egy szó nélkül kapkodta magára a ruháját, kiment az istállóba, ott nyakon verte a kocsist és kidobta az ágyból, azután a pokróccal leteritett vacokba belefeküdt maga. A pócsi majorba pedig lovagoljon ki a lólábu ördög ilyenkor, éjfélben, ha neki úgy tetszik. Erről persze semmit se sejtett az inspektor, aki mérgében megint visszament az ebédlőbe s elölről kezdte az ispánnal az egész kvaterkázást. Szörnyen birta az italt, nyavalyás álmatlan ember létére. — Ilyen ez a Péter, — panaszkodik de capo. — Valósággal beszámíthatatlan az örökös alvástól. Pedig ha én nem tartanám benne a lelket, elpusztulna. Mikor hozzám került s azt mondtam neki, hogy nahát hozassa be a holmiját, kivett a bekecse zsebéből egy nyakkendőt s azt mondta: “ehol a holmim !” Pitymallatkor eleresztette az ispánt végre. Elmentek aludni. De biz, a kutyák egyre ugattak és a kakas is. elkezdett kukori- kolni, a kondás pedig nagyokat pattantott kurtanyelü karikásával. Ezeket a pusztai hangokat könnyű megszokni s akkor jól alszik mellettök az ember, hanem az inspektort nagyon is izgatta a lárma, a szemét se hunyta le miatta. Különben majdnem bizonyos, hogy úgysem aludt volna. Már elfelejtette, hogy Péternek a pócsi majorba kellene most lenni s egyre tűnődött, hogy mivel ébressze föl. Csu-
