Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-25 / 1347. szám
1944. november 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI BUDAPEST Mint már írtam róla 25 éves vágy-álom beteljesedése az, hogy a magyar történelem sok szégyenteljes uralma kózül is a leggyalázatosabb elbukott. Persze én ezt másként képzeltem el, jól tudtam, hogy a jól meg- szerVezkedett ellenforradalom ellen lázadni nem könnyű dolog, de vártam azt, hogy egy kedvező politikai vagy katonai pillanatban, mégis csak az elnyomói torkának ugrik a magyar nép. A kedvező pillanat ott volt és ismét nagyon nehéz megállapítani azt, hogy nagy Budapest népe, beleértve Kispest, Újpest, Erzsébetfalva, Csepel, miért marádt tétlen, vagy miért tett olyan keveset, amikor ott volt az alkalom, hogy a 25 éves szégyenért, a Horthy uralomért, a 25 év előtti mártírokért bosszút álljon. Hátha nem a magyar munkások, hanem a vörös hadsereg tapossa el a férget, az úri világ patkány hadát, hát úgy is jó, de a magyar munkásosztály szempontjából és Budapest jóvoltából nem mindegy. Ha a pesti munkásság az ostrom közeledtével két tűz közé szorítja a nácikat, úgy a bevonuló oroszokat mint baj társakat fogadhatta volna, de igy attól félünk, hogy az oroszok megkérdik a pesti munkásoktól, hogy hol voltak amikor az ég dör- gött? Azután ott van Budapest, nem szégyellem bevallani, nekem még huszonöt évi távoliét után is szivemhez nőtt Budapest. Azt hiszem az a tiszta hazafiság, amit én Budapest iránt érzek. Szeretem a várost, ott nőttem fel, ott éltem, szo- morkodtam, örültem minden elfogultság nélkül, egyike a világ legszebb városának. Persze én nem csak az éttermeit, mulatóit, Margitszigetét, kávéházait ismerem mint az előkelő amerikai turisták. Ismerefh Angyalföld, Tripolis, József és Ferencz város nyomortanyáit, az egy- szoba-konyhás lakást, ahol lakik az egész család, néha még ágyraj ár ó is. Ismerem a kifőzéseit, ahol a proli üres főzeléket ebédel, a kis kocsmáit, pálinkás butikjait és főleg ismerem a fent felsorolt külvárosok harcos proletárjait. Egy-egy tüntetésre, hogy ki tudott vonulni a Váci ut vagy Csepel szervezett munkásai, hogy szembe tudtak szállni kardlapozó csendőrökkel, pedig akkor csak választó jogért verekedett és ma, amikor nácit kergethetett volna, amikor megmenhet- te volna Pestet az összeomlástól, akkor mozdulatlan maradt. Pest a kőrútjaival Andrássy útja, rossz, ízléstelen szobrai összerombolva, de vele omlottak össze a proletár tanyák is, de amig a tunyaságukkal az uraiknak egérutat engedtek, hogy elmenkülhessenek rablott va- gyonaikkal, addig a munkások családjaikkal ott maradtak és legjobb esetben várják egy bomba, vagy gránát robanná- sát, amely széttépi őket. Menynyivel szebb, hősibb és pest proletárjaihoz méltóbb lett volna, ha követik Páris népének példáját, amely a kedvező pillanatban fegyvert kapott és kiverte a nácikat és már mint győztesek várták az amerikai katonaságot. Nagyon büszkék lettünk volna rátok és megmenthettétek volna Pestet a pusztulástól, azt a Pestet, amelyet minden nemzetköziségünk dacára is szeretünk, mert ott éltünk veletek együtt, kikkel együtt harcoltunk, marsoltunk a most romokban heverő Körúton. LEZAJLOTT Igazat megválva, nem nagyon zajlott a Magyar Szövetség országos értekezlete, amelyet amint előre látható volt, papok, egyleti basák, szerkesztők uralták, az a pár dörzsölő- dő “munkás”, aki mindig az “urak” körül ólálkodik, játszotta a statiszta szerepet. A delegátus urak, banketeztek, a vezérek és egy-két politikus szónokoltak ,amelyet illemszerüen megtapsoltak, csak a háborús helyzet volt az, amely bizonyos fokig korlátozta a “vörös” illetve orosz ellenes kirohanáso-1 kát, igy a két napos cécóról nem sok irnivaló van. Az egyetlen határozatuk, hogy “politikai és vallási” különbség nélkül segélyezni fognak mindenkit Magyarországon, aki erre rászorul. Hogy ez a segélyzés tényleg milyen lesz, az attól függ, hogy milyen arányú változás lesz a magyarországi közállapotokban. Ha a Magyar Szövetség álma valóra válna és a mai uralkodó osztály ülne továbbra is a hivatalokba, akkor mint áz első világháború ■ után, nem a tényleg éhező, csenevész munkás gyerekeket, hanem az úri kölyköket segélyeznék fel az adományokból. Az akkori Hoover akcióból legfeljebb egy-egy kis száraz tej juthat a proli gyermekeknek, mig a tápláló ételek, ruhák a hivatalnok gyerekeknek jutott, kik amúgy is jótápláltak voltak. Hollandiában egyetlen proli gyereket se vittek ki üdülni, csak a szolga- birák, jegyzők és katonatisztek gyermekeinek jutott a külföldi üdülésből. Talán ma másként lesz, mert ha éhes disznó makrói álmodik is, mégsem válik valóra a Cher- nitzky féle éhesek álma, hogy “A magyar hadsereg ellent fog állni, mig angol és amerikai hadsereg oda nem ér.” Ezek a fránya oroszok, megzavarják a disznók álmát és engedélyük nélkül ők szállják meg Magyar- országot, igy remélhető, hogy a “költségek leszámítása” után elküldött gyűjtésből, azoknak is jut, akik arra tényleg rászorulnak. Hogy az urak azt is elhatározták, hogy harcolni fognak az “Atlantic Charter” megvalósításáért, nem sokat számit. Ugyanis ők azt a bizonyos “Chartert” úgy értelmezik, hogy az egyezik a Szent Istvá- ni határokat, az ezer éves uralkodó osztály hatalmának a fen- tartásával, hát ez a határozat aligha fogja megváltoztatni a teheráni határozatot és az orosz és a magyar nép terheit. Ha teljesen érdek és értéktelen volt is a clevelandi kutya komédia, nem lehet ezt elmondani a titkár ur a bors nélküli Kerekes jelentéséről, mert az a beképzelés, a nagyzási és hazugsági mánia tipikus példája. Panaszkodik a titkár ur, hogy a radikálisok, úgy az angol, mint magyar lapokban, élesen támadták őket, aminek az “ellensúlyozására adták ki a Józan János cikkeket, amelyek nagyon sikeresek voltak” erre jellemző, hogy még ez a konvenció is úgy látta, hogy ezt a gyerekesen buta, fizetett propagandát, haladéktalanul be kell szüntetni. Azután ki áll a Kerekes ur és kereken kijelenti, hogy az ő, már mint a Magyar Szövetség akciója folytán ,hogy adott az amerikai magyarság ambulan- cokat, százezer pint vért, 20 millió dollár hadikölcsönt, stb. Hogy a magyarság tényleg mit tett ezen a téren, azt nem tudjuk számokkal igazolni, amit a titkár jelent az csak telefon számokból áll, vagyis hazugságok, mert tény az, hogy a Szövetség ezen a téren semmit sem tett, illetve ha próbált tenni, úgy az csak ártott, mert az amerikai magyarság olyan jól ismeri az urakat, hogy még a kis ujukat sem mozdítják meg értük. Azután Vitéz Háry János módra kiáll a platzra a titkár ur és olyan hőstetteket füllent, hogy csak úgy füstöl. Miután elpanaszolja, hogy a Szláv Kongresszus — amely demokratikus alakulat — szóba se állt velük, de dicsekszik, hogy a lengyelekkel “megértő” barátságban vannak, ami hihető ha a reakciós lengyeleket értjük alatta. De, hogy a többi szlávok, oroszok, ruthének, csehek, tótok, bolgárok, dél-szlávok nem álltak vele szóba, annak az oka Benes “volt” csehszlovák elnök, amiért ők. már mint a titkári hiva- í tál egy füzetet adott ki ellene, “amely azután el is intézte Mr. Benest” ha ha ha, milyen hős ez a titkár, szegény Benest, aki mellesleg ma is úgy számit, mint csehszlovák elnök, akit itt államfőnek kijáró tisztelettel fogadtak, a Fehér Ház vendége volt, csak úgy egy kézlegyintéssel “elintézte”, hogy még ma is arról koldul. Hőstett No. 2: Felhívással fordult a Szövetség Magyarországhoz, hogy lépjen ki a háborúból, ennek meg is volt az eredménye, a kormányzó ellene fordult a náciknak és békét kért a Szövetségesektől. No kérem, a kerekeseknek - csak izenni kellett Horthynak és a derék kormányzó rögtön békét kért. Nem azért mert az a vén bitang, amikor az orosz ágyuk dörgését meghallotta kellemetlenül érezte magát, dehogy azért, mert az angol-amerikai repülők állandó támadási annyira begyújtották, hogy állandóan a vár pincéjében kellett tanyáznia, dehogy azért, mert érezte a jól megérdemelt kötelet a nyakán, csak azért mert a Tibor erre szépen megkérte. Nem volt szép a delegátusoktól, hogy ezért nem adományozták oda neki a “hazugságok mesterének” kijáró kitüntetést. De panaszkodik is a titkár az elnökre és a külügyi államtitkárra, hogy dacára annak, hogy úgy ő, mint az összes magyar papok tiltakoztak a román fegyverszünet ellen, sajnos, sem az elnöktől, sem a külügyi hivataltól választ nem kaptak. Igazán felháborító, hogy az amerikai nép mégis megválasztotta Rooseveltet, dacára, hogy nem csak nem fogadta el a Kerekes és a papok béke tervezetét, de még csak válaszra sem méltatták. Úgy látszik a Fehér Házban is tudják honnan fuj a szél. Ettek, ittak, szónokoltak, üdvözlő táviratokat küldtek (a kedvezőtlen helyzetre való tekintettel, sem Horthyt, sem Hitlert, sem Mussolinit nem üdvözölték ez alkalommal) és haza mentek az urak, abban a tudatban, hogy ime megmentették mindkét hazát, mert nekik mint Tompa gályájának, két hazát adott a teremtő. Ha azonban a hadak istene ezúttal ismét másként fog dönteni, úgy miután szél ellen nem lehet pipálni, hát az urak majd elölről kezdik a revíziós komédiát, amelyből jó 20 évig megéltek. VÁD ALÁ HELYEZIK A GÖRÖG QUIZLINGEKET WASHINGTON, (ONA) — A kajrói rádió jelenti, hogy John Rallis, aki a német megszállás alatt Görögország miniszterelnöke volt, tiz volt minisztertársával együtt hadbíróság elé kerül hazaárulás vádja alatt. Egyelőre még nem határoztak abban, hogy a törvényszék mikor ül össze, hogy a görög áru- ! lók felett ítélkezzék. Az uj kormány miniszterelnöke, Papandreu elrendelte, az összes 27 éves férfiaknak a nemzetőrségbe való mozgósítását. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
