Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-10-28 / 1343. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. október 28. Az olasz szakszervezetek újjáépítése BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......... ,..$2.00 v/fle Yeafr ......................$2.00 Félévre ........................ 1-00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ___ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE-<SS*>42 A nagy bűntény Az olasz szakszervezetek újjáépítése.......................... ...... ....... AZ OLASZ NÉP NAGY ÍNSÉGBEN SZENVED. — NAGY A GYERMEKH ALANDÓSÁG. MOSZKVA, október, — Eugene Gabrilowitch, a “Vörös Csillag” cimii újság haditudósítója, aki most tért vissza a németektől megtisztított Lengyelországból, azt jelentette, hogy a lengyel nagy földbirtokokat felparcellázták és szétosztották a nép között. Garbrilowitch leír egy jelenetet, ami az egyik nagybirtok kastélyának udvarán játszódott le. Az adminisztrátorok foglaltak helyet, a szegény parasztok pedig hosszú sorban sorakoztak fel és egyenként mentek az az asztalhoz, ahol mindegyik megkapta a részére kiszabott földről szóló okmányt, amelyet mély meghatottsággal, ünnepélyességgel vettek át. Gabrilowitch leírja, hogy a lengyel parasztok menynyire .tudatára ébredtek annak, hogy a földhöz joguk van. A felszabadított lengyel területeken az agrár kérdés háttérbe szorított minden más problémát. A multheti lapokban egészen jelentéktelenül, valóságosan elrejtve jelent meg ez a kis hir, amit a United Press hírszolgáltató vállalat moszkvai tudósítója küldött. Ellenben jóval nagyobb helyet szorítottak annak a hírnek, hogy a lengyel menekült kormány és az oroszok által . elismert lengyel nemzeti tanácsnak moszkvai tárgyalásai nem vezettek eredményre. Ha a fenti kis hirt gondosan átolvassuk, akkor egész természetesnek tartjuk, hogy a két, egymással ellentétes érdekekkel biró osztályt képviselő kormányzó csoport nem jutott egyezségre. Nem juthatott egyezségre, mert a londoni menekült lengyel kormány a nagy földbirtokokat továbbra is néhány család birtokában kívánja megtartani. Természetesen ezt nem mondják ki ilyen nyíltan, hanem ultra hazafias frázisokkal hozakodnak elő. Azt mondják, hogy az oroszoktól féltik országuk függetlenségét, holott saját népeiket akarják továbbra is a földtelenségben, megtartani. A földosztás rettenetes nagy bűn a hercegek és grófok uralta feudális Lengyelországban. ....................... ....... A földhöz juttatott lengyel parasztok bizonyára nem tartják a földosztást nagy bűnténynek. A fenti távirat utolsó mondatából ezt tisztán kiolvashatjuk, noha ez annyira természetes, hogy egészen magától értendő dolog. Azonban azt már nehezebb megérteni, — de azért tény, — hogy az álhazafisággal annyira félrevezetett amerikai lengyelek, köztük azon parasztok, akiket éppen a földtelenség kergetett ki hazájukból, szintén olyan elkeseredetten üvöltenek az orosz intézkedés ellen, mint maguk a birtokukat vesztett földesuraik. Évtizedeken keresztül nevelték őket arra, hogy a “haza jóléte” alatt a lengyel uralkodó osztály jólétét értik. “Szabadság” alatt a lengyel uralkodó osztály szabadságára gondolnak és nem azon politikai és gazdasági elnyomásra, amelyben Lengyelországban részük volt. Az amerikai lengyelek elbolonditásában vezérszerepet játszik a két Wegrzynek testvér. Lapjaik utján a legféktelenebb uszítást űzik nemcsak az oroszok, de a liberálizmus minden megnyilvánulása ellen. Ez bennünket, magyarokat is különösen érint, mert ezeknek egyike, M. F. Wegrzynek tulajdonosa a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Népszavának is és ezen lap utján közel negyedszázada mételyezi az amerikai magyarságot. Az agrár kérdés Magyarországon is igen nagyfontosságu. Károlyi annak idején szintén földosztással próbálta megoldani és igy az is természetes, hogy a Wegrzynek lapja szerint igen nagy bűnt követett el. A magyaroknál is éppen úgy, mint a lengyeleknél, a lapok túlnyomó része, valamint az egyházak és a nagy egyletek vezetői is segítettek Wegrzynekéknek az otthoniaktól elszakadt, de az itteni viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudó nép meg- mételyezésében. Csak igy lehet megérteni azt, hogy az Amerikába vetődött földtelen magyar parasztok is, akiket szintén a nyomor, a földtelenség kergetett ki Magyarországból, ökölbeszorult kezekkel szitkozódnak a földosztók ellen. Most még csak a lengyel hazafiak jajdultak fel annyira, de reméljük eljön az ideje annak, hogy Magyarországon is a hercegek, grófok, bárók és püspökök nagy földbirtokait felparcellázzák és kiosztják azok között, akiket jogosan megillet, — földtelen parasztok között. NEW YORK, okt. — George Baldanzi, a Textil Workers Union aleínöke, aki mostanában tért vissza Olaszországból, azt jelentette a munkáslapoknak, hogy az olasz munkásság nagy erőfeszítést fejt ki gazdasági szervezeteinek újbóli felépítésére. “Az olasz munkásmozgalom történetének legfontosabb korszakához érkezett”, — mondotta Baldanzi. “Az összes politikai csoportok, kommunsiták, szociálisták, keresztény-demok- fraták, stb., amelyek a munkás- mozgalomban résztvettek, most saját programjaikat félretéve egyesültek az olasz munkásmozgalom felépítésére. Olyan munkás szövetséget igyekeznek felépíteni, amely mentes lesz a politikai belső harcoktól.” ; váltakozik. A lira jelenlegi értéke egy amerikai cent. Ezen napi kereset vásárló értékére a következő adatok világítanak rá: Egy közönséges ebéd 300 lírába kerül. Egy pakli cigaretta 200 lira, egy pár cipő 5000 lira. Beldanzini azt állítja, hogy egyenlőre az olasz népnek, az olasz munkásságnak most rosz- szabb dolga van, mint a fasiz- ták vagy a nácik uralma alatt, mert akkor a kényszermunka ellenében kaptak valamennyi élelmiszert, de most semmit sem kapnak és az Ínség kimondhatatlan. A gyermek halandóság óriási nagy. Rómában minden 1000 újszülött közül 450 nem éri el az egy éves kort. RABOLTAK A NÁCIK Baldanzini részvett az olasz munkásoknak Rómában tartott két napos konferenciáján, melyre még a németek által megszállott területekről is jöttek küldöttek, noha csak életük kockáztatásával szökhettek át a harcvonalon. Különösen ezen küldöttek sürgették nagyon az egység megalakítását- Tekin. tettel arra, hogy a nagyobb ipari városokat képviselték, a konferenciára nagy befolyást gyakoroltak. Baldanzini állítása szerint az olasz iparok csaknem teljesen szünetelnek. Csak azok dolgoznak, akik a szövetségesek részére csinálnak valamit. A gyárak legtöbbjét a visszavonuló németek lerombolták. Se nyersanyag, se tüzelő, se villamos áram nem áll rendelkezésükre. De azonkívül élelmiszerekben igen nagy a hiány. Rómában szabad forgalomban alig lehet valamit is kapni. A fekete piacon pedig rémdrága minden. A drágaságra világot vetnek a következő adatok. Az olasz munkás napibére, — ha történetesen akad munkája, 65 és 150 lira között MARSEILLE, okt. (ONA) — A francia hatóságok most ama nehéz feladat előtt állanak, hogy mindazt, amit a Gestapo és a Vichy kormány katonai alakulatai elraboltak a lakosságtól, visszaszármaztassák jogos tulajdonosaiknak. Marseil- | le város polgármestere felszólította a lakosságot, hogy Írásban jelentse be, mit rabolt tőle a Gestapo vagy a Vichy milícia. Mindenkinek pontosan, a lehető legrészletesebben, le kell írnia elrabolt tulajdonát. A francia rendőrség különben több értékes dolgot talált a Gestapo volt főhadiszállásán, a rue du Paradis egyik épületétében. 'A talált tárgyak között szerepelnek egyes francia vállalatok részvényei, továbbá ékszerekről és műtárgyakról kiadott zálogcédulák is. “Ezek a tárgyak” mondja a polgármesteri hivatal által kiadott közlemény “kétségkívül a Gestapo áldozatainak tulajdonát képezik. -Sajnos, néhány névén kívül nincs semmiféle útmutató arra nézve, hogy kik voltak a jogos tulajdonosok.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' * A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ar u'" társadalom »zerkezeté* építjük a régi társadalom keretein belül.
