Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-14 / 1341. szám

1944. október 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA---------------------------­VÁLASZTÁSI TAKTIKA Említettem a hultheti rovat­ban, hogy most a választási hadjáratban alkalmazott takti­kával fogok foglalkozni. Nem célja ezen soroknak sem az egyik, sem a másik párt dicsé­rete vagy ócsárlása, csupán né­hány, már eddig igen jól látha­tó igazságnak a leszögezése. Az elnökválasztásokat az el­nökjelöltek “felépítése” előzi meg. Ez egészen olyanformán történik, mint a mozicsillagok meghirdetése. A mozgókép ipar­nak is szüksége van olyan fér­fiakra, vagy nőkre, akikről a sajtóügynökök elhitetik, hogy nagy művészek és akik ezen ne­kik tulajdonított hirnévvel von­zók a közönséget. Mükifejezése ennek az, hogy a csillag “nagy Box-office bevételt eredmé­nyez”. Box-office az a kis he­lyiség, ahol a jegyeket árulják. Politikai téren is ilyen csilla­got keresnek és azután “építe­nek fel”, akinek a hivatása egy másik kis , box, — a szavazó box megtöltése, — szóval a sza­vazat fogás. Azonban még any- nyiban is tovább folytathatjuk a hasonlatot, hogy mindkét esetben nagy anyagi előnyök származnak arra vagy azokra, akik képesek voltak egy mozi csillagot felépíteni, vagy a győz­tes elnökjelöltet kiválasztani. Azon politikusokat, akik va­lamennyire feltűnnek mindjárt elnevezik “presidential timber”- nek, vagyis olyan gerendának, amelyből elnököt lehet építeni. Ilyen timbert ugyan sokat ta­lálnak, de felépítése csak kevés­nek sikerül, tekintettel arra, hogy csak egy elnök van az Egyesült Államokban s a leg­több azok közül is több mint négy évig szolgál, Roosevelt pe­dig már eddig is 12 évet fog­lalt el magának. Azon politikus­nak, akiknek sikerül kifaragni és az elnöki székbe ültetni a timberj ét, a “president maker” nevét adják. A Roosevelt eseté­ben Jim Farley, volt postaügyi miniszter követelte magának ezt a címet. A HALLGATÁS DIADALA Mint mondottam, a president felépítése igen jövedelmező fog­lalkozás. Nem csoda tehát, hogy sokan vesznek részt benne, hi­szen köztudomású, hogy az el­nökké lett timber a saját hívei között osztja ki az összes fon­tos állásokat. Ezen állások ren­desen magas fizetéssel járnak. Azonban amennyire a történe­lemben vissza tudunk menni, mindenütt láthatjuk, hogy a politikusok mindenkor értették, hogyan lehet a politikai tisztsé­geket kamatoztatni. Egy kicsi mindig csurrant vagy cseppent. Ez alól nincs kivétel most és nem lesz kivétel a jövőben sem. A jelenlegi választási kam­pánynál a demokrata pártnak nem kellett uj elnökjelöltet fel­építeni, ellenben a republikánus pártnak erre igen is nagy szük­sége volt. New York állam kor­mányzója mindig potenciális el­nöki gerenda, mert New York a legnépesebb állam és igy akit ott kormányzónak választanak, az már egyszer sok szavazatot vonzott. Dewey kormányzónak ez az egyetlen kelléke volt ar­ra, hogy elnökjelölt legyen. A “felépítés” hosszú négy éve latt mélyen hallgatott. Ez volt a legnagyobb erénye, amire büszkeséggel mutattak rá hívei. És amint a kampány jelenlegi állását nézzük, mondhatjuk, hogy jobban tette volna Dewey, ha szemelőtt tartotta volna ezt a régi közmondást: Ha hallgat­tál volna, bölcs maradtál volna, mert amikor Labor Day után kiállt a porondra, csúnya meg­lepetés érte az amerikai közön­séget, de talán még a saját hí­veit is. GöEBBELSET UTÁNOZZÁK Kétségtelen, hogy a republi­kánus part idei választási kam­pánya a hazugságok és a pisz- kolódások fertőjévé lett. És ezen fertő kimélyitésében ma­ga, az azelőtt “néma mint a sir” Dewey jár elő jó példával. A republikánusokról azt mond­ják, hogy közöttük vannak az amerikai fasizták. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, nem aka­rok efelett vitatkozni, de any- nyi bizonyos, hogy a jelen vá­lasztási kampányban Hitler- Gö- ebbelstó'l kölcsönzött taktikát folytatnak. Ez a taktika, mint azt Hit­ler a “Mein Kampf” cimü köny­vében lefektette, abból áll, hogy nagy hazugságokat kell monda­ni és azokat sokszor ismételni, mert akkor mégis csak ragad belőle valami. De azonkívül az ilyen bődületes hazugságokkal fel lehet mérgesíteni az ellen­felet s ki lehet a “vitát” csi­karni, amire Roosevelt elnök előbb nem volt hajlandó. Tho­mas L. Stokes újságíró, aki Deweyval járta az országot, er­re vonatkozólag ezt a megjegy­zést teszi: “Nem titok, hogy a republikánus kampány inté­zőinek taktikája az volt, hogy Rooseveltet a védelemre kény­szerítsék.” A republikánus szónokok ré­szére a párt központjában ké­szítik a beszédeket. Az ily be­szédeket mondják el a gyűlése­ken és adják le a rádión. Miu­tán a beszédek szövegét előző­leg sokszorosítják ,a sajtó előbb megkapja, mint a szónok el­mondotta. Két republikánus kormányzó nem volt hajlandó elmondani a számukra irt be­szédet, mert nem vállalták a felelőséget az azokban foglalt állításokért. Magyarán mond­va, azon beszédek olyan vaskos hazugságokat tártaim a z t a k, hogy még a saját korteseik is megborzadtak tőle. DEMOKRATÁK STRATÉGIÁJA Ezért aztán nemcsoda, hogy Roosevelt elnök az első kam­pány beszédében leszögezte ezen hazugságokat. “Megdörgöltem a szemeimet”, — mondotta az elnök, — “hogy vájjon jól lá­tom-e? Vájjon csakugyan en- gemet és nem a Republikánus Pártot okolják-e a depresszió­ért?” És igy tovább, egy egész csomó Göebbelsi hazugságot szögezhetett le. Ilyen mindenki által felismert hazugság az, hogy Roosevelt miatt nem volt az ország felkészülve a háború­ra a japán támadás idején. De éppen ilyen hazugság az is, hogy a társadalmi biztosítást a New Deal adminisztráció nem akarta szélesebb alapokra kiter­jeszteni, amikor köztudomású, hogy a kongresszusban a repub­likánus képviselők és szenáto­rok a velük társult déli, reak­ciós demokrata társaikkal egye­temben akadályoztak meg min­den ily irányú további törek­vést. A republikánus párt stratégi­ája tehát eddig a hazudozással párosult piszkolódás és sérte­getés. Ezzel szemben a demok­raták (legalább is eddig) a sza­tírát, vagyis a nevetségessé té­telt alkalmazzák. Ez igen hatal­mas fegyver, különösen ha hoz­záértő emberek kezelik. A de­mokrata pártban vannak ilyen emberek, de maga Roosevelt elnök is jól érti a tréfával való okölcsapást. Ilyen szatirikus visszavágás volt, amikor felem­lítette, hogy az ellentábor nem­csak őt, a feleségét és a gyer­mekeit gyalázza (Pegler állan­dó rovata), hanem most már még a “Fala” nevű kutyáját is kikezdték. Azt hiresztelték el ugyanis, hogy “Fala” Roosevelt egyik útja alkalmával egy szi­geten maradt és azután egy ha­dihajót kellett érte küldeni, — természetesen az adófizetők költségen. “Hát ezt már kiké­rem magamnak”, — mondotta Roosevelt, “hogy még a jólne­velt kutyámat is szidalmazzák, akinek nincs meg az eshetősége a védekezésre”. A “Fala” kutya felemlitése természetesen itt azt jelentette, hogy az ellenzék részéről jövő támadásokat nem veszi többe, mintha az a kutyájának szólna. Erre aztán Dewey és társai mint a viperák ugrottak vissza. Most már még nagyobbakat ha­zudtak és mégjobban piszkolód­tak. Azonban saját maguk es­tek abba a csapdába ,amibe Rooseveltéket akarták behúzni. Arra számítottak, hogy feldü­hösítik Rooseveltet, aki aztán olyan kijelentéseket fog tenni, amibe majd bele tudnak akad­ni. Ehelyett Dewey lett olyan dühös, hogy egyik beszédében Pasadena, Cal.-ban levő ké­szülékek földrengést jeleztek, de az is meglehet, hogy csak Hollywoodban volt valami nagy dáridó. Németország felosztása egy­szerűsítve: Az oroszok kapják Poroszországot a junkerokkal. Az angolok az ipari telepeket a Rhine-i borral. Az amerikaiak Bajorországot, a nyaralókkal és a Bavaria-i sörrel. Most már mindenki elhiheti, hogy a kínai kirándulások na­gyon változó hatással vannak minden emberre. Most Donald Nelson is egészen megváltozott, azt mondják, hogy lemondott a WPA elnökségéről. Dover vidékén Angliában la­kó népek helyzetét csak azok kijelentette, miszerint ha őt megválasztják, akkor el fogja csapni Ickes belügyminisztert. IDEGLETÖRÉSTŐL ÓVJA Erre aztán Ickes, meg a töb­biek nagy hahotával pellengé- rezték ki, hogy ime itt van egy elnökjelölt, aki még azt sem tudja, hogy minden elnökválasz­tás után a miniszterek lemonda­nak. “Most már harmadszor ér az a szerencse, hogy felemlít”, irta Ickes Deweynak, — “Ami­kor másodszor tett rólam emlí­tést, láttam, hogy nagy szálka vagyok a szemében, de most, hogy harmadszor említ, már bánt a gondolat, hogy idegletö­rést okozok önnek, mert hiszen még az elemi iskolás gyerekek is tudják, hogy a távozó elnök miniszterei lemondanak s ön mégis azzal fenyegetődzik, hogy megválasztása esetén kidob az állásomból.” A következő számban ismer­tetni fogom, hogy kik állnak a két jelölt mögött. Azonban a választási kampány, ahogy ed­dig látom, nekem ez a kis tör­ténet jut eszembe: Régente szokásban volt, hogy a bűnösöket meztelenre vetkőz­ve kitötötték a város terén el­helyezett szégyenpóznához. Az áldozatot aztán megrohanták a legyek és vigan lakmároztak rajta. Egyszer egy jóérzésü em­ber már nem bírta állni a bűnö­ző szenvedéseit, odament hozzá és lehajtotta róla a legyeket. A fegyenc azonban a köszönet he­lyett éktelen átkozódásban tört ki és rettenetes szidalmakat ki­abált a jószivü ember felé. “De jó ember, hiszen én csak javadat akartam, azért hajtot­tam el rólad a legyeket”, — mondotta a jó szamaritánus. “Jót akartál, te átkozott!” — szólt vissza a fegyenc. — “Hát nem látod, hogy mit csináltál? Azon legyek, amelyek rajtam ültek, már teleszivták magukat a véremmel s csak egy kis Íze­lítőt szedtek még, de most, hogy elkergedted őket, csupa friss, kiéhezett légy szált rám, akik az utolsó csepp vért is ki fogják szívni belőlem!” Nos, nem igy áll-e a dolog ezezl a két politikai párttal is? bírják jobban megérteni, akik kuglizó pálya alatt laktak. Úgy szóltak négy éven keresztül az ágyúzások és robbanások ezen a vidéken. Willkie gyomor bajt kapott kórházba került. Talán megpró­bálta a republikánus párt prog­ramját lenyelni, amely halálos sebet ejtett rajta. A kapitalisták ideológiája sze­rint, csak karácsonykor kell jó- szivünek lenni, egymást szeret­ni. így biztosra vehetjük, hogy a politikai választásokat soha nem fogják a karácsonyi idő­szakra rendezni. A nácik bucsuzásul megvere­getik a volt társaik hátát, csak az a baj, hogy késsel. Mint ezt a finnekkel is tették. JEGYEZD MEG... Ajánlja: St. Visi...

Next

/
Oldalképek
Tartalom