Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-25 / 1312. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1944 MARCH 25 /$^7r4 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM NUMBER 1312 SZÁM (f.) Amilyen győzelmesen halad a vörös hadsereg a hábo­rús fronton előre, olyan szé­gyenletesen vonul vissza a Sta­lin féle pártbürokrácia az osz­tályharc frontján. A múlt heti ténykedésük, mely a fasizta Badoglio kormányának az elis­merését jelenti, a Harmadik In- ternacionale feloszlatásához ha­sonló viszakozzt jelent. Mi nem tartozunk azok közé a párthi- vők közé, akik Stalin és társa­inak minden ténykedésére ájta- tos áment mondanak, dacára annak, hogy nálunknál senki sem kívánja jobban, vagy haj­landó volna több támogatást ad­ni az orosz nép élet-halál küz­delmében a náci-fasizmus ellen. És éppen azért, mert az orosz nép forradalmi felszabadulásá­nak bámulatos szemlélői és tá­mogatói vagyunk, egyrészt kö­telességünknek tartjuk időkö­zönként a pártbürokrácia fon­tosabb kilengéseire rámutatni. Mussolini menesztése óta sen- kisem kiabált többet Victor Emmanuel és Pietro Badoglio kormánya ellen mint éppen a kommunista párthivők. A Szö­vetséges hadvezetők megbo­csáthatatlan bűnének rótták föl, (mint ahogy az is) amiért katonai szerződést kötöttek Badoglioval és * a fasizta király- lyal, akik 20 évig voltak szol­gái és támogatói, a fasizmus­nak. Maga Badoglio számos fasizta érdemjel viselője amit még abban az időben kapott, amikor mérges gázzal pusztí­totta ki, az általa “majomfaj- zatnak” nevezett védtelen ethi- opiai néptömegeket. Nem is is­merik őt máskép, csak mint Badoglio a “mészáros”. Az biz­tos, hogy igazságos mérővel le­mérve semmivel sincs kisebb bűne, mint Mussolininek, vagy akár Hitlernek. És ugyanez áll az olasz királyra is. Lehetséges, hogy csakis ez­ért, részben szégyelték a Szö­vetségesek demokráciát hirde­tő másik fővezérei, diplomáciai- lag is elismerni. Stalinéknál azonban nincs a szégyenérzés­nek határa, ha nagyon mélyre sülyednek benne, akkor egysze­rűen elnevezik erénynek s ilyen vagy amilyen okokból kifolyó­lag fontos párt taktikai lépés­nek. És már kész is van a di­csérő oklevél, amit aztán a pártsajtó szépen kicirkalmazva szállít a részükre. így pl. a New Yorkban megjelenő Daily Worker, az egykori kommunis­ta párt hivatalos lapja, az első híradások után vezércikket irt Stalin és Badoglio kézszoritásá- val kapcsolatban és amint meg­jegyezték a hir még Moszkvá­ból nincs megerősítve, de az­ért azonnal kész volt részükről a mentő körülmény és mint okos lépés Stalin részéről. Nem úgy kell ezt venni mint­ha Stalinék ezzel Badogliot csakugyan elismerték volna, int a Daily Worker, ez csak taktika, mert a Moszkvában tartott októberi konferencia, ki­mondta a népek önrendelkezési jogát a saját kormányaikra vonatkozólag, igy tehát az olasz népnek meg van a joga a Badoglio kormányt kicserélni, sőt az egész kormányzati rend­szerüket fundamentálisán meg­változtatni. A kapitalista sajtó­ban és a rádión az okoknak egész halmazát sorakoztatták föl már eddig is Stalinék eme lépése mellett és ellene, mert nem férnek rá az osztályharc megalkuvás nélküli iránytűjé­re. Okozatok minden dologra vannak, még a sztrájktörésre is, azért mégis hány olyan egyén van, akik a munkásmoz­galomból kiközösítve vannak, pedig csak azért lettek sztrájk­törők, mert gyermekeik éhez­tek. Stalinék bürokratikus mivol­tára ezen cselekmény a legfé­nyesebben azért üti rá a bélye­gét, mert az ezer fajta okozat magyarázat mellett, azt nem tudják bizonyítani és nem is említik, hogy talán ezen lépés­re a forradalom elbukása miatt lettek volna kényszerítve. Még maguk a Szövetségesek sem követelték ezt a lépést tőlük, sőt mint tudjuk Amerika és Anglia még a mai napig sem ismerték el diplomáciailag Ba­doglio kormányát. Amennyire ezen lépés a fasizmus és a ka­pitalizmus felé csak egy gesz­tusnak nevezhető Stalinék ré­széről, hogy ők egész jó fiuk lettek és nincs mit tőlük félni, annyira intő figyelmeztetés a világ osztályharcos munkás- mozgalmára, mert ugylátszik, hogy a vörös hadsereg háborús győzelmét a pártbürokrácia megerősítésére számítják gyü- mölcsöztetni. Ebben a lépésben legjobban ez a cél azért ismer­hető fel, mert Stalinék éppen abban az időben siettek Badog­lio kormányának az elismerésé­re, amikor Olaszországban ha­talmas tömegtiltakozások vol­tak Badoglio és a király ellen. Mintha csak a nagyobb méretű és esetleg forradalmi mozga­lommá válható harcnak a lesze­relése lett volna az egész ak­ció. Ugyanakkor örvendetes hírek vannak az orosz háborús fron­ton, amikor rohamléptekkel kö­zeleg a vörös hadsereg Romá­A németek megszállták Magyarországot LONDON HÓNAPOKKAL EZELŐTT FIGYELMEZTETTE A MAGYAR NÉPET AZ ELŐTTE ÁLLÓ ESEMÉNYEKRE A Szövetséges haderőknek mind erősebb benyomulása euró­pai területre egyre szélesítette magyar földön is azok táborát, akik ha a tizenkettedik órában is, de amellett emeltek szót, hogy Magyarország szakítson a németekkel, hogy ezáltal megkímél­jék az országot olyan sorsra juttatni, mint a nagy ipari városok Németországban vagy a romhalmazzá lett olasz városok. A béke törekvések magyar földön a néprétegekből fakadt, amellyel szemben Horthy kormányzó és az egész kormány és hadvezetőség tehetetlenné lett. Ha a kormánynak nem is volt bá­torsága a Hitlerrel való szövetkezés felmondására, de az újabb emberanyag nyújtására már nem vállalkoztak. Ezt a körülményt használta ki Hitler, amikor a német had­erőkkel megszállta Magyarországot, német intézkedés alá helyez­ve a magyar városokat, falvakat. Magyarországgal hétfő óta minden európai érintkezés meg­szűnt, a magyar rádió elnémult, helyette a német DNB adja a világ tudomására, hogy Magyarország megszállása az ország ér­dekében történt. Törökországon keresztül arról informálják a sajtót, hogy Magyarország megszállását a német Gestapo készítette elő. Horthyt, Ghéczy tábornokot és Szombathelyi vezérkari főnököt, akik Hitlernél voltak már vissza sem engedték magyar területre. Ugyan akkor Budapesten a különbéke számottevő híveit össze- fogdosták a német Gestapo emberei. A magyar nép hónapok óta kapja a figyelmeztetést, hogy szakítsa ki magát a tengelyből és nálánál kisebb és gyengébb nemzetek módjára ne nyújtson segítséget a náci-fasizmus rom­boló munkájának. Most a “hü” szövetségesük Hitler dúlja fel az országot ,amig az orosz-angol és1 amerikai seregek őket onnan ki nem zavarják. Sajnos a magyar uraknak kijáró leckéért, a magyar nép fog súlyosan megfizetni. nia felé és onnan kitudja mer­re. Az ilyen örvendetes hírek­nek az értékét azonban alapo­san lecsapolja a Stalin-Badog- lio frigy. Mert honnan tudjuk, hogy Romániában hány Badog­lio várja a stalini kézszoritást, ami bizony a fasizmus láthatá­rán nem fog semmiféle válto­zást előidézni. És tegyük fel, mire a vörös hadsereg a ma­gyar határra ér, Horthy helyett nem-e a magyar Badogliok ke­rülnek a kormányzati székbe? És őket bizony még a stalini áldás mellett is csak véreskezü fasiztáknak fogjuk ismerni. Akármilyen okozatok vannak is ,a forradalmi munkásmozga­lom katonái az osztályharc iránytűjétől nem térhetnek el és a fasiztákkal való paktálást elitélik, mely a pártbürokráciá­nak a következménye. És ami­lyen fontos, hogy a munkásosz­tály^ a fasizta-kapitalista ural­kodási rendszerektől megszaba­duljon, ugyanúgy fontos, hogy a pártbürokráciát leleplezze és diktatórikus kialakulása ellen minden erejével harcoljon. az újságíróknak, hogy az ő vé­leménye szerint az amerikai fasizták legtökéletesebb, legti­pikusabb képviselője Col. Ro­bert R. McCormick, a Chicago Tribune napilap tulajdonosa. AMERIKAI FASIZTA WASHINGTON, március — Henry A. Wallace, az Egyesült Államok alelnöke, kijelentette AZT A SOK PANASZT, amely szerte az országban elhangzott a március 15-én zá­rult adó kimutatás elkészítésé­vel, a törvényhozás úgy módo­sította, hogy a következő évben azoknak, akiknek évi jövedel­mük alul marad az ötezer dol­láron, nem kell részletes jöve­delmi bevallást tenni. Ha a washingtoni törvényho­zás igazán a demokrácia alap­ján állana, adómentesitené azo­kat ,akiknek az évi jövedelmük alul marad az ötezer dolláron. NEMCSAK BOLOND de bűnös is ez a rendszer, amely, mint a washingtoni hi­vatalos statisztika jelenti a most folyó háború az Egyesült Államoknak naponta 312 millió 300 ezer dollárjába kerül. Ha megérjük a hadakozás végét, emlékezzünk erre a szám­csoportra, mert nem is egyszer hallani fogjuk az államnak nincs pénze a népek javát, elő­nyét szolgáló beruházásokra. A Stalin-Badoglio kézszoritás

Next

/
Oldalképek
Tartalom