Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-18 / 1311. szám

.BÉRMUNKÁS 1944. március 18. P I M P Ó K A “Pimpoka” magyar népies neve annak a kártékony fűnek, amely kora tavasszal ellepi a pázsitokat, a veteményes ker­tek mesgyéit, az utak széleit s általában megnől mindenütt, ahol csak kárt tehet azzal, hogy elszívja a tápanyagot a hasz­nos növényektől, széles levelei­vel letakarja és elfojtsa a pá­zsitot alkotó füvet. Ennélfogva sok költségbe és munkába ke­rül az állandó irtása. A növénytani könyvekben már az előkelőbb hangzású “gyermekláncfű” név alatt sze­repel és zárjelben ott láthatjuk a tudományos nevét is, ilyen­formán (Taraxacum officiná­ié). A szövegből megtudjuk, hogy ez a fü ,habár jóval ki­sebb, mégis a napraforgó köze­li rokona, vagyis a napraforgó családba tartozik. Néhol kiki- rics néven ismeretes a napra­forgóhoz hasonló sárga virága, hosszú csőszerű száron emelke­dik ki a növényből. A gyerme­kek a virágszárból körbehajlit- va gyűrűt csinálnak, a gyűrű­ből pedig láncot; innen ered a gyermekláncfű magyar neve a fűnek. A pimpókát általában kárté­kony fűnek tartják, noha kora tavasszal a méhek élnek rajta. De az olaszok is előszeretettel szedik a gyenge leveleket salá­tának. A virágából egyesek bort készítenek, a gyökérből pedig bizonyos fajtájú gyógy- nedveket vonnak ki. Ügy a gyö­kér, mint a levelek és a virág fehér, ragadós tej szerű nedvet tartalmaznak. Ez a kesernyés izü nedv most egyszerre fontos gazdasági nö­vénnyé avatta a pimpókát, mert kiderült, hogy ez a folya­dék valójában gumi oldat. Ami pedig a jelenlegi totális hábo­rúban csaknem olyan fontos, mint maga az acél. A hadakozó felek jól tudják, hogy gumi nélkül, — méghozzá elegendő gumi nélkül minden erőfeszítés dacára is elvesztenék a háborút. MÜGUMI Az automobil ipar kifejlesz­tésével a világ gumifogyasztá­sa óriási arányokban nőit. A gumit legolcsóbban a forró ég­öv alatt tenyésző gumifákból nyerik. A gumitermelő vidékek legnagyobb részét a japánok el­vágták a szövetségesektől és igy más lehetőségeket kellett keresni a gumi előállására. Azt már évek óta tudták, hogy gumit másféle növények is tar­talmaznak, habár sokkal kisebb mennyiségben, mint a gumifák. Thomas Edison is évekig kísér­letezett számos amerikai nö­vénnyel, de halála után mások nem folytatták ezt a munkát, miután a gumit, — tekintve a gumitermő vidékek olcsó mun­kaerejére, sokkal olcsóbban kapták, mint itt remélhették is kitermelni. De azonkívül a gumit mester­ségesen is lehet készíteni, vegyi alapon. Az ilyen gumit “syn-1 thetic rubber” név alatt hoz­ták forgalomba. Synthetic gu­mit lehet akár kőszénből, akár pedig alkoholból készíteni. Mindkét módszer drága és azon­kívül a gumi nem olyan jó, mint a természetes. Az az, még nem tudják olyan jónak készí­teni. És természetesen ez áll a drágaságra is. Valószínű, hogy idővel a jobb módszerek segé­lyével az előállítása is sokkal gazdaságosabb lesz. Az utolsó évtized gyorsított | ipari fejlődése, valamint a há­ború Oroszországban is előtér­be szorította a gumi kérdést. Noha Oroszország óriási terü­leten fekszik, a gumifák terme­lésére alkalmas klimáju vidék­kel nem bir. Ennélfogva az oro­szok is siettek kifejleszteni a mügumi gyártást. Már 1937- ben 47,000 tonna mügumit ké­szítettek leginkább alkoholból. Az alkoholt viszont részben ga­bonafélékből, de leginkább a krumpliból erjesztették s desz- tilálták ki. Ennek a módszer­nek a legnagyobb hátránya az, hogy igen sokba kerül. Körül­belül 10 acre (7 katasztrális hold) ad ki egy tonna mügu­mit. Azonban az ilyen mügumi még mindig nem elég rugalma­san nyulékony. Jelenleg hozzá­kevernek körülbelül 15 száza­lék természetes gumit és úgy használják. HAJSZA A GUMI UTÁN Az oroszok jól tudták, hogy háború esetén milyen jelentős szerepe lesz a guminak .Azért a szovjet kormány megbízott egy csapat botanikust (növény­tannal foglalkozó egyének), hogy nézzenek utána, nem-e akadna más valami növény, amiből gumit lehetne kivonni. Mint a Science Service nevű tu­dományos folyóiratból értesü­lünk, harminc botanikus cso­portot szereltek fel, akik gon­dosan átvizsgálták a rengeteg orosz birodalom csaknem összes növényvilágát. Nemcsak az európai, hanem az ázsiai orosz területek minden vidékét bejár­ták és több mint 100 ezer faj­tájú növényt vizsgáltak meg. Ezek között 500 olyat találtak, amiben van valamennyi gumi. A legtöbbje természetesen csak olyan kevés gumit tartal­maz, hogy nem érdemes vele a gumigyártás céljából foglalkoz­ni. De az egyik botanikai cso­port, amelyiket Dr. L. E. Ro­din vezetett, 1931-ben a Közép- ázsiában fekvő Kazakstan köz­társaságban jelentékeny meny- nyiségü gumitartalmu fűre akadt. A botanikusok hírét hal­lották, hogy a kirghiz meg a kazakhan törzsek pásztornépei valami gumi jellegű növényt rágnak, amelynek a “kok-sag- hyz” nevet adták, “kok” ma­gyarul gyökér, “saghyz” pedig rágni, tehát “kok-saghyz” rá­gógyökeret jelent. Dr. Rodin és társai ámulat- ' tál látták, hogy a szóbanforgó fü .amelyet a tudományos világ még eddig nem ismert, a közön­séges gyermekláncfű egyik vál­faja. Gumi nedvet minden ré­sze, de legnagyobb mennyiség­ben a gyökere tartalmaz. A bo­tanikusok ennek a ma már nagyfontosságu fűnek, vagy dudvának a “Taraxacum kok- saghyz” nevet adták. Hogy a gyermekláncfűben van gumi, azt már Edison is tudta. De Edison csak a “Ta­raxacum palustre vulgare” az az a közönséges pimpókával (angolul “dandelion”) kísérle­tezett, amiben csak nyomai ta­lálhatók a guminak. Ellenben az egy éves, szárított, kok-sag­hyz gyökér súlyának 6-7 száza­lékát kitevő gumit ád. És minél öregebb a növény, annál na­gyobb lesz a gumi tartalma. Dr. Rodin talált olyat, aminél 20 százalékos volt a gumi tar­talom. AMERIKÁBA IS KÜLDTEK A oroszok azonnal hozzálát­tak a kok-saghyz termeléséhez és nemesítéséhez. A kiválasztás módszerét alkalmazva jóval megnövelték a gumi tartalmat. Ez a módszer abból áll, hogy magot csak a legmagasabb gu­mitartalmu növényekről vesz­nek. Tekintettel arra, hogy az ilyfajta növények nagyon sok magot hoznak, a szaporítás igen gyorsan ment. Már 1)42- ben az oroszok kétmillió acre (1.400,000 hold) területen ter­melték a kok-saghyzt. Körülbelül két évvel ezelőtt az oroszok replőgépen, mint va­lami rendkívüli drága kincset, küldtek az amerikai kormány­nak 139 font kok-saghyz ma­got. Az erre vonatkozó híreket annak idején a Bérmunkásban is megírtuk. A magot a kor­mány gondosan szétosztotta 25 állam földmvelő kisérleti állo­mása között, mert ki akarták próbálni, hogy hol terem leg­jobban. Sőt még Alaszka és Canada is kaptak belőle. Ké­sőbb a szovjet kormány újabb szállítmányt is küldött és je- ’ lenleg kok-saghyzzal 42 állam­ban, Alaszkában, Canadában, Chile és Argentina államokban kísérleteznek. A kísérletek természetesen még csak a kezdet kezdetén tartanak, hiszen az ilyesmihez évek kellenek. Azonban annyit már látnak, hogy Michigan, Wisconsin, Minnesota és Mon­tana államokban úgy az éghaj­lat, mint a talaj kedvező a kok- saghyz termelésére. Itt is nem­csak a növény meghonosításá­ról van szó, hanem arról is, ho­gyan lehet nemesíteni, nagy­ság és gumitartalomban fej­leszteni. FOLYNAK A KÍSÉRLETEK A kok-saghyz mag éppen oly picike, mint a közönséges pim- póka magja. És mintahogyan a közönséges dudva magja, úgy ez is csak akkor Kel ki, ha a szabadban a tél viszontagsága­in megy keresztül. A természet I I úgy gondoskodik az ilyen nö­vényfajok fentartásáról, hogy a hó, a jég, fagyás, olvadás, ami a kerti magvakat megölné, ezt éppen csirraképessé teszi, így a szovjet kormánytól ka­pott magvakat is igy kellett előkészíteni az ültetés előtt. A botanikusok most arra töre­kednek, hogy olyan fajt állítsa­nak elő, illetőleg neveljenek ki, amelyet mint a nemes kerti vagy mezei növényeket lehet majd termelni. A két évi (1942-43) kísérle­tek nagy reményekre jogosita-- nak. Ezen két év alatt 18,000 tonna kok-saghyzt termeltek. A kok-saghyz legértékesebb ré­sze a gyökér, abban van a gü- mitartalom legnagyobb része. És érdekes jelenség az is, hogy ez a gyökér női tovább a fa­gyos földben még akkor is, amikor a növény földfeletti ré­sze már teljesen elfagyott, vagy elpusztult. Az egyéves gyökér már al­kalmas a feldolgozásra. Körül­belül 16 acre terület ád egy tonna gumit. Montana állam­ban egy acre földön 4,500-5,000 font gyökeret termelnek, ami 45-50 font gumit ád. Ez jóval nagyobb, mint amit az oroszok eddig elértek. Azonban ezt irri- gált (csatornázott) földeken érték el. A kok-saghyz termést lehet jóval emelni megfelelő alkalmazásával. Az oroszok cukorrépa gyá­rakban dolgozzák fel a kok- saghyzt. Ezért itt is a cukor­répa termő vidékeken igyek­szenek meghonosítani. Azon­ban nagyon sok mindentől függ az, hogy az eddig megvetett, a gazdák által szidott és irtott pimpóka milyen gazdasági je­lentőséget fog nyerni a jövő­ben. Mert ha a synthetic gumi előállításának olcsó módszerét kitalálják, avagy ha a délvidé­kek gumiültetvényei hamaro­san újból produkció alá kerül­nek, akkor a kok-saghyz költ­séges termelése még sem fog nagy arányokat elérni. AMERIKA VESZTESÉGE. WASHINGTON, március — Henry L. Stimson hadügyi ál­lamtitkár jelentése szerint a jelenlegi háborúban az Egye­sült Államok hadseregének veszteségi lisztája 162,282 ne­vet tartalmaz. Az amerikai veszteség meg­oszlása a következő: A hadse­reg (army) vesztesége 121,458. Ebből 20,592 a halottak száma, 47,318 sebesülteké és 26,326 el­tűnt, 27,222 pedig fogságba esett. A tengerészet lisztáján a kö­vetkező adatok szerepelnek: Teljes veszteség 40,824. Ebből 17,261 halott, 9,910 sebesült 9,239 eltűnt és 4,414 fogságba esett. A hadsereg sebesültjei közül 25,291 már felgyógyult és új­ból szolgálatban áll, vagy a kór­házból kikerült. A jelentések szerint a fogságba esettek kö­zül 1,627 pusztult'el betegségek következtében, legtöbbjük ja>- pán fogságban. "Szervelés'' — “Nevelés” — “Felszabadulás” ^ * W * W Az Ipa ri Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom