Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-04 / 1309. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ^ under the Act of March 3, 1879- ' " )•, '.I'll

CLEVELAND, 1944 MARCH 4

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

NUMBER 1309 SZÁM

Vélemény az orosz-lengyel ügyben

Növekszik Tito tábora

(f.) Ahogyan a háborús fronton dühöng a tén^íeges harc és a hadsereg a hadvezetők tervei szerint fegyverrel a kézben áll szemben egymással, ugyanúgy a front mögött dühöng a diplomáciai harc ahol az országok vezetői állnak szemben egymással. Egy ilyen diplomáciai harc az orosz-lengyel ügy kérdése, mely felé a világ szeme irányul. Mint ismeretes a vörös hadsereg elég mélyen benyomult a régi Lengyelország határain túl és a Szövetségesek által elismert londoni lengyel kormány elé követelésekkel állt elő. Nagyon kényes helyzetbe kerültek különösen az angolamerikai vezető körök. Bármennyire is szeretnék azért mégsem mondhatják az oroszoknak, akik olyan győzelmesen verik vissza a náci inváziót, álljatok meg, mert ha tovább mentek az már a mi érdekeinknek nem megfelelő. Viszont a hivatalosan elismert lengyel kormánynak sem mondhatják, hogy legjobb lesz ha a kormányi hivatalt egyelőre bezárjátok a fiókba, mert Lengyelországban olyan kormány lesz, ami az orosz érdekeknek lesz megfelelő.

így tehát a lengyel-orosz kérdés Íóg a levegőben és ha a háborús helyzet más színben mutatkozna nem lehetetlen, hogy éles ellentétekre adna alkalmat a Szövetséges államok ölelkezésénél. így azonban csak türelmet és várakozást idézett elő mindkét oldalon és ez az ügy ideiglenesen még csak a látszatnak sem nyert elintézést. Bizonyára minden embernek van saját véleménye ebben a kérdésben mely vagy az egyik oldalra vagy a másik oldalra billen, még akkor is ha a semlegesség kényelmes szőnyegére próbál bárki is leterpeszkedeni. És általában minden kérdésben véleménykülönbségek vannak az emberek között és legyen szabad ennél a kérdésnél e sorok írójának a SAJÁT véleményét papírra vetni.

A napokban találkoztam egy régi ismerősömmel és ezen kérdés valamint általában a háborús helyzet volt beszélgetésünk tárgya. Szóba került esetleges azon eshetőség, hogy előfordulhat, hogy a vörös hadsereg bevonul Magyarországba. Ezen munkástárs az érzelmektől áthatva mondotta, hogy végtelenül gyűlöli a magyar Horthy kormányt, de azért mégsem szeretné látni, hogy az oroszok helyezkedjenek el ottan, mert azért a Horthy kormány mégis csak magyar. Bizonyára az átlagos lengyel munkás véleménye ugyanez a lengyel kormányt illetőleg.

Nem igen lehet különbséget tenni Magyarország és Lengyelország kormányzati rendszerei között. Mindkét országban a földesurak, grófok és papok képviselői nyúzzák a népet. Ha a nép gazdasági és egyéni szabadság jogait vesz- szük tekintetbe, nagyon mellékes, hogy kik kerülnek az országuk élére, mert a jelenlegi kormányaiknál reakciósabb és brutálisabb rendszer nem létezhet a fődön. Igaz, hogy a Sta- lini kormány kilengései sok tekintetben hasonlóak ezekhez a kormányzatokhoz, de lényegében mégis óriási különbségek vannak köztük. És ahogyan a kapitalista-náci imperializmus terjeszkedett amig ereje volt, anélkül, hogy arra külön engedélyt kért volna, csak természetes, hogy a stalini imperializmus is ezt óhajtja tenni.

És ahogyan különbségek vannak az imperialista háborúk között melyek a munkásosztályra kihatással vannak, ugyanúgy különbségek vannak az imperialista terjeszkedések között is. így pl. megérthető a stalini imperializmus harca a buffer bázisok kiépítésére, különösen a lengyel területen, ahol az oroszországi ellenforrada 1 m i szervezkedéseknek a melegágya volt mindig megvetve. És bármennyire is gyűlöljük a stalin- izmust még sem szeretnénk látni a lengyel földesurak és papok által vezérelt ellenforradalmi inváziót Oroszország ellen. Még akkor sem, ha olyan bűntényt követtek el mint Erlich és Älter lengyel szocialisták kivégzése volt. Ma még fontos kérdést jelentenek az országhatárok, de reméljük, hogy közeleg az idő, amikor az összes országhatárok letűnnek a nemzeti, faji és vallási ellentétekkel együtt és kialakul a munkásnép szabad társadalma az Ipari Demokrácia alapján.

RÖVID LEVÉL, AMELY NYOMTATÁSRA KÍVÁNKOZIK.

Tisztelt Munkástársak:- Mellkelve money order három dollárról a munkanélküli, ek, vagy elöregedett hü olvasók számára küldendő lapok költségeinek a fedezésére. Későbben talán majd többet is tehetek.

Üdvözlettel,

Berzi

DUSÁN SIMOVITCH VOLT JUGOSZLÁV MINISZTERELNÖK IS TITÓ MELLÉ ÁLLT. — NEGYEDMILLIÓRA TESZIK TITÓ SEREGÉT. — MIHAJLOVICHOT MÁR NEM IS EMLÍTIK.

LONDON, feb.:— A Marshal Tito által vezetett Nemzeti Felszabadító Mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt Jugoszláviában. Legutóbbi becslések Tito seregét negyedmillióra teszik, amellyel 13 vagy 14 német divíziót tartanak lekötve. A partizán hadiszállásról jövő hírek szerint Tito csapatai Montenegróban elfoglalták Grahovo várost, dacára annak, hogy a németek azt jól megerősítették.

Jugoszláv körökben nagy szenzációt okozott, hogy Dusán Simovitch volt miniszterelnök nyíltan Tito mellé állt. Mint emlékezetes, Simovitch mint jugoszláv miniszterelnök nem fogadta el Pál régens és a németek egyezségét, ellenállásra szóllitotta fel az országot, ami Jugoszlávia megszállásához vezetett. Két évi hallgatás után most rádió üznetet küldött a jugoszlávoknak, amelyben azt ajánlja, hogy Jugoszlávia népe pártállásra való tekintet nélkül egyesüljön a Tito által vezetett partizánok támogatására.

A Cairoban székelő jugoszláv menekült kormányra és Mihaj- lovichra célozva mondotta Simovitch : “Ugylátszik, hogy

még mindig vannak olyanok úgy Jugoszláviában, valamint a menekültek között, akik nem akarják elfogadni az uj világ felé irányuló természetes fejlődést. Az ilyenek tudatosan vagy öntudatlanul, uj katasztrófát hozhatnak népünkre. Lokális sovinizmus és versengés egymás között öngyilkosságot jelent akkor, midőn a nemzeti létkérdés forog kockán. Hihetetlen, hogy mások, mint árulók, akadályozhatják azt a csodálatra méltó küzdelmet, amelyet népeink most kifejtenek a felszabadulásért. És mégis volt idő, amikor akadtak közöttünk olyanok, akik akadályozták, sőt denunciálták a népünk által elért sikereket.”

Ezen utóbbi megjegyzés nyíltan Mihajlovich és csetnikjeire céloz, akik állítólag még a németekkel is kooperáltak a partizánok sikereinek akadályozására. Az utóbbi időben azonban a partizánok olyan sikereket értek el, hogy az angolok és az amerikaiak kénytelenek voltak elismerni a Tito mozgalmat és most már Mihaj lo- vichról nem is igen lehet hallani.

A sikerekkel egyidőben a partizánok beszámolnak arról is, hogy Dalmáciában Bugojno várost fel kellett adniok, illetőleg a várost csak pár napig tarthatták a túl nagy német erővel szemben. Ugyanakkor azonban arról adnak hirt, hogy a Száva folyón átkelve behatoltak olasz területekre is.

A háborús Japán

(gb.) Japánról és általában a japán viszonyokról sokkal kevesebbet tudunk, mint szövetségeseiről, Olasz, vagy Németországról. Ennek oka leginkább az, hogy Japán jóval előbb megindította a háborút kina ellen és igy a háborús viszonyoknak megfelelő cenzúrát tartott fenn. Másrészről pedig a világ figyelmét jobban lekötötték az európai .események és a japán viszonyok iránti érdeklődés csak a Pearl Harbor támadás után indult meg, de adatok hiányában csak nagyon felületes ismeretekhez jutottunk.

Japánra vonatkozó igen érdekes adatok kerültek a napi sajtóba az utóbbi hetekben. Ezen adatokat részben a Japánban foglyul tartott, de kicserélt és most hazaért amerikaiaktól, részben az amerikaiak kezébe jutott japán foglyoktól erednek.

Megtudjuk ezen adatokból, hogy a japán politikai rendszerben a háború alatt jelentős változás állt be. A háborút megelőzőleg a japán császár, akit a japán nép mint az isten képviselőjét imád, nem érintkezett a kormány tagjaival, hanem csak egy pár emberből álló felsőbb tanáccsal. Ez a tanács most egészen eltűnt és Hirohi- tó császár kihallgatáson fogadja a katonai és politikai vezéreket. Sőt a morál fentartás céljából a császár és a felesége meglátogatnak iskolákat, kórházakat, katonai barakokat, stb., ami azelőtt Japánban elképzelhetetlen volt.

A japán vallásnak integrális része a császár-imádat. Éppen azért úgy az angol, mint az amerikai kormányok vigyáztak arra, hogy a japán-ellenes propagandában ne sértsék meg a császár személyét. Úgy tartót-