Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-19 / 1307. szám

1944. február 19. I oidai 11 E K M L N K Á S JEGYEZD MEG... . Ajánlja: St. Visi, A Hearst lapokban írogató Sokolsky, a fehér, de görög ke­leti orosz most a római katoli­kusokért siránkozik. Nagyon félti a lengyel katholikusokat a Szovjetektől. Persze a görög keletiek pápájától, a cártól nem féltette. A legjobb, legérdekesebb és a legnehezebb találós mese az a 16 különálló Szovjetek megszer­vezése és célja. Mindenki talál­gatja és talán mindenki téved a magyarázatban. Az Olaszország örökös nap­sugaráról szóló hirdetéseket, még véresebben és csúfosabban nem cáfolták meg, mint most. De most már az sem baj, lesz elég amerikai katona ottan el­temetve, hogy a turistákat, za- zarándokokkal pótolják. Még a Szövetségesek által felállított ideiglenes kormány, az AMGOT, is annyira meg- csömörlött az ottani viszonyok­tól, hogy most már a visszafog­lalt területek kormányzását visszaadják a királynak. Gon­dolják, hogy az isten kegyelmé­ből és az angol-amerikai fegy­verek segítségével, majd csak rendet teremt. A MESA, Union vezetősége egy csapdába esett. Ami azért történt, mert elhitték, hogy ez egy szabad ország. A CIO és az AFL vezetősége már csak úgy csinál mint a jó pap, prédikál róla, de maguk sem hiszik el és ahoz alkalmaz­kodnak. A finn rokonainknak is jó lesz megérteni, hogy “aki kar­dot ránt, kard által pusztul el”. Ha nem igyekeznek leugrani Hitler szekeréről, Finnlandnak is “finish”-t fognak irni az ed­dig történtek után. Horthyéknak már az sem használna, ha megpróbálnának békét kötni, ők már pusztulni fognak a Turul madarakkal. De a magyar nép történelme csak azután fog kezdődni. Eze­lőtt csak a magyar urak törté­nelme volt. Azt mondják, hogy a francia maginot erődítmény láncolata 3.900 millió dollárba került. Ezen nagy összeg kamatjába az egész országot elvették tő­lük. Ha a londoni lengyel kor­mány tovább is kardoskodik a Szovjetek ellen, ha meg is ma­rad kormányon, de ország nél­kül marad és bizony dumpolsky lesz a nevök. John Bugas az F.B.I. Detroit vidéke főnöke, beérkezett a Ford birodalmába, melyet több­re becsül, mint Uncle Sam szol­gálatát. Úgy látszik Bugas is úgy kiérdemelte Ford bizalmát, mint Homer Martin, aki az union kenyerén tett szolgála­tokért, szintén könnyű és jó keresetű pozíciót kapott. Nagyon sajnálhatjuk a sze­gény angol-amerikai tüzérség helyzetét Olaszországban. Szi­gorú parancs van nekik adva, hogy nem szabad kápolnát, templomot, zárdát, kolostort és történelmi épületeket ágyuzni, bombázni. Milyen nagy előny és biztonság ez a németeknek. Thomas Dewey, a republiká­nus “dark horse”, nagyon okos ember. Hallgat mint a sir, min­denkivel megegyezik, mindenki­nek igazat ad. Még az adót sem akarja felemelni — még. A katholikus papság felis­merte, hogy a fasizmus bukik és már meg akarják tagadni ezt a fattyú csemetét. Azt állít­ják, hogy a Vatikán nem segí­tett fasiztákat. Mintha a spa­nyol polgárháború nem is lett volna. De hát Péter is megta­gadta Jézust, mégis ő lett az első pápa. Amerikában Michigan álla­mé az a kétes elsőség, hogy leg­több fasizta vezért tud felmu­tatni. Clare Hoffman, Gerald K. Smith, Charles Coughlin. De a nagytőke is itt van legjobban központosítva. Ford, Chrysler, General Motors, Fisher Bros., ez magyarázza meg a fasizmus kedvező talaját. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 9.00 Mrs. G. Barca, Bridgep. 12.00 Bercsa Jánosné, Clev........10.00 Mrs. J. Bischof, Akron ....12,00 Mrs. M. Danka, Cleveland 7.00 Mrs. J. Deák, Akron ___;12.00 Mrs. St. Detky, Phila ___ 9.00 Katy Esztergál!, Cleve...... 9.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 8.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. P. Kern, Akron .......12,00 Mrs. J. Kollár, Clev.......... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 8.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 8.00 Mary Mayer* Phila............12.00 Mrs. A. Molnár, Cleve...... 8.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 8.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ..........12.00 Mrs. St. Visi, Line. Park 10.00 Mrs. J. Zára, Chicago ..... 9.00 T ARCA ÓVATLANSÁG Irta: Csehov Antal Pjotri Petrovics ^Sztrizsin, Ivanovné ezredesné unokaöcs- cse, ugyanaz, akinek a múlt év­ben az uj pár sárcipőjét lopták el, pont két órakor éjszaka jött haza a keresztelőről. Hogy az övéit föl ne költse, óvatosan le­vetkőzött az előszobában; láb­ujjhegyen, a lélegzetét is visz- szafojtva, utat tapogatott a hálóba — és lámpát se gujtva — készült lefeküdni. Sztrizsin józan, rendes életet él; az arca jámbor, kellemes, könyvet csak erkölcsnemesitő tartalmút olvas; de a kereszte­lőn ,afölötti örömében, hogy Ljubov Szpiridonovna hálaisten minden baj nélkül adott gyer­mekének életet, négy pohár vodkát és egy pohár sört enge­dett meg magának; a sör izé­nek átmeneti jellege volt ecet és ricinusolaj között. A szeszes ital pedig olyan mint a tenger sós vize, vagy a dicsőség itala: minél több volt, annál több kell még belőle. Most is, hogy vetkőzött, le­küzdhetetlen vágyat érzett: még inni belőle. — Dasenkának, azt hiszem, van vodkája a szekrényben, a jobb sarkában — gondolta. — Ha iszom egy pohárral, biztos nem veszi észre. Kis habozás után — a félel­mét leküzdve — Sztrizsin ment a szekrényhez. Óvatosan kinyi­totta az ajtaját, kitapogatta a jobb sarokban a palackot és a pálinkás poharat, töltött; a palackot visszatette az előbbi helyére és ivott. És abban a pillanatban valami csoda tör­tént. Rettenetes erővel, mint a bomba, Sztrizsint valami oda­dobta a szekrénytől a kofferre. A szeme szikrázott, a lélegze­te elállt ,az egész testén vala­mi olyan érzés futott végig, mintha mocsárba esett volna, amely tele van piócával. Úgy érezte, hogy pálinka helyett egy darab dinamitot nyelt le, ez most fölrobbantotta a testét, a házat, az uccát. A feje, a ke­ze, a lába: minden leszakadt róla, röpül, röpül — valahová a pokolba — az űrbe.... Három percig feküdt a kof­feren — mozdulatlanul — nem is lélegzett; aztán fölemelke­dett és magától kérdezte: — Hol vagyok? Az első, amit világosan ér­zett, mihelyt magához tért, rettenetes petróleumszag volt. — Uram Isten, pálinka he­lyett petróleumot ittam — ré­mült el. — Szentséges vérta­nuk, egek! Arra gondolatra, hogy meg­mérgezte magát, kirázta a hi­deg, a meleg. Hogy csakugyan bevette ,a szoba petróleumsza­gán kívül a nyelve égése, a sze­me szikrázása, a harangozás a fejében, a szúrás a gyomrában, bizonyította. Érezte, hogy kö­zeledik a halál — nem akart csalni, áltatni magát hiú re­ménnyel — el akart búcsúzni a kedveseitől, és ment be a Da- senka szobájába, (özvegy volt, gazdasszonya helyett a háztar­tását a sógornője, Dasenka, a vén kisasszony vezette.) — Dasenka — mondta siró hangon, amint ment be a háló­ba. — Drága Dasenka! Valami megmozdult a sötét­ben és nagyot sóhajtott. — Dasenka! — Hogy? Mi? — szólalt meg gyorsan egy női hang. — Ma­ga az, Pjotr Petrovics? Már meg is jött? No, hogy volt? Mi történt? Mi lett a kislány ne­ve? Ki a keresztanya? — A keresztanya Natal ja Andrej evna V elikoszvétszka j a; keresztapa Pavel Ivanovics Ber- szonniczin.... Én. .. én, Dasenka, azt hiszem, meghalok. Az új­szülöttet azért Olimpiádénak hívják — a jótékony nénijük­ről... Én.... én, Dasenka, petró­leumot ittam. — Ugyan mit mond! Hát petróleumot adtak ? — Nem lelkem, bevallom: itt akartam a maga kérdezése nél­kül, vodkát inni, és megbünte­tett az Isten, a sötétben vélet­lenül petróleumot ittam; mit tegyek ? Dasenka, arra az újságra, hogy a megkérdezése nélkül ki­nyitotta a szekrényt, egyszer­re fölébredt. Gyorsan gyertyát gyújtott .kiugrott az ágyból és ahogy volt, egy szál ingben, csontosán, vékonyan, a papir- ba csavart frufruival; mezítláb kicsoszogott a szekrényhez. — Ki engedte ezt meg ma­gának? — mondta szigorúan, amig a szekrény belsejét vizs­gálta. — A vodka, azt hiszi, magának áll itt? — Én, Dasenka nem a vod­kát, én a petróleumot. .. — mormogta Sztrizsin és, törölte a verítéket a homlokáról. — És mire való volt a pet­róleumot bántani? Az a maga dolga? Magának tettem oda? Vagy azt hiszi, a petróleum nem kerül pénzbe? Azt hiszi, nem? Tudja, mennyi a petróle­um? Tudja? — Drága Dasenka — nyög­te Sztrizsin. — Itt élet-halálról van szó és maga a pénzről be­szél. — Részegre itta magát és most ide üti az orrát a szek­rénybe — kiáltotta Dasenka és haragosan csapkodta a szek­rényajtót. — Jaj ,a hitványak, gonosztevők. Mennyit szenve­dek, milyen szerencsétlen va­gyok, se éjjelem, se nappalom, egy percnyi nyugtom sincs.... pokolbeli kegyetlen fajzat, a másvilágon lenne neki ilyen éle­te. Még holnap elutazom! Lány vagyok én és nem engedem meg, hogy előttem igy álljanak egy alsóban! Ne merjen rám nézni, ha látja, nem vagyok fölöltözve!.... És megeredt és megeredt.... Tudta úgyis, hogy a fölbőszült Dasenkát nincs aki megállítsa, se könyörgéssel, se kéréssel, de még ágyulövéssel se. Sztrizsin csak legyintett, fölöltözött és elhatározta, hogy elmegy a doktorhoz. Igen, de doktort könnyű találni akkor, amikor nincs rá szükség. Miután há­rom uccát befutott és ötször becsengetett doktor Csepkarja- nához és kétszer becsengetett doktor Bultichinhez, Sztrizsin futott a patikába; lehet, hogy segít a gyógyszerész is. A pa­tikában, hosszú várakozás után kijött hozzá a kis feketehaju göndör provizor, álmosan, slaf- rokban és olyan komolyan és tudományos arccal, hogy az maga egyenesen borzasztó volt. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte olyan hangon, amilye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom