Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-19 / 1307. szám
1944. február 19. I oidai 11 E K M L N K Á S JEGYEZD MEG... . Ajánlja: St. Visi, A Hearst lapokban írogató Sokolsky, a fehér, de görög keleti orosz most a római katolikusokért siránkozik. Nagyon félti a lengyel katholikusokat a Szovjetektől. Persze a görög keletiek pápájától, a cártól nem féltette. A legjobb, legérdekesebb és a legnehezebb találós mese az a 16 különálló Szovjetek megszervezése és célja. Mindenki találgatja és talán mindenki téved a magyarázatban. Az Olaszország örökös napsugaráról szóló hirdetéseket, még véresebben és csúfosabban nem cáfolták meg, mint most. De most már az sem baj, lesz elég amerikai katona ottan eltemetve, hogy a turistákat, za- zarándokokkal pótolják. Még a Szövetségesek által felállított ideiglenes kormány, az AMGOT, is annyira meg- csömörlött az ottani viszonyoktól, hogy most már a visszafoglalt területek kormányzását visszaadják a királynak. Gondolják, hogy az isten kegyelméből és az angol-amerikai fegyverek segítségével, majd csak rendet teremt. A MESA, Union vezetősége egy csapdába esett. Ami azért történt, mert elhitték, hogy ez egy szabad ország. A CIO és az AFL vezetősége már csak úgy csinál mint a jó pap, prédikál róla, de maguk sem hiszik el és ahoz alkalmazkodnak. A finn rokonainknak is jó lesz megérteni, hogy “aki kardot ránt, kard által pusztul el”. Ha nem igyekeznek leugrani Hitler szekeréről, Finnlandnak is “finish”-t fognak irni az eddig történtek után. Horthyéknak már az sem használna, ha megpróbálnának békét kötni, ők már pusztulni fognak a Turul madarakkal. De a magyar nép történelme csak azután fog kezdődni. Ezelőtt csak a magyar urak történelme volt. Azt mondják, hogy a francia maginot erődítmény láncolata 3.900 millió dollárba került. Ezen nagy összeg kamatjába az egész országot elvették tőlük. Ha a londoni lengyel kormány tovább is kardoskodik a Szovjetek ellen, ha meg is marad kormányon, de ország nélkül marad és bizony dumpolsky lesz a nevök. John Bugas az F.B.I. Detroit vidéke főnöke, beérkezett a Ford birodalmába, melyet többre becsül, mint Uncle Sam szolgálatát. Úgy látszik Bugas is úgy kiérdemelte Ford bizalmát, mint Homer Martin, aki az union kenyerén tett szolgálatokért, szintén könnyű és jó keresetű pozíciót kapott. Nagyon sajnálhatjuk a szegény angol-amerikai tüzérség helyzetét Olaszországban. Szigorú parancs van nekik adva, hogy nem szabad kápolnát, templomot, zárdát, kolostort és történelmi épületeket ágyuzni, bombázni. Milyen nagy előny és biztonság ez a németeknek. Thomas Dewey, a republikánus “dark horse”, nagyon okos ember. Hallgat mint a sir, mindenkivel megegyezik, mindenkinek igazat ad. Még az adót sem akarja felemelni — még. A katholikus papság felismerte, hogy a fasizmus bukik és már meg akarják tagadni ezt a fattyú csemetét. Azt állítják, hogy a Vatikán nem segített fasiztákat. Mintha a spanyol polgárháború nem is lett volna. De hát Péter is megtagadta Jézust, mégis ő lett az első pápa. Amerikában Michigan államé az a kétes elsőség, hogy legtöbb fasizta vezért tud felmutatni. Clare Hoffman, Gerald K. Smith, Charles Coughlin. De a nagytőke is itt van legjobban központosítva. Ford, Chrysler, General Motors, Fisher Bros., ez magyarázza meg a fasizmus kedvező talaját. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 9.00 Mrs. G. Barca, Bridgep. 12.00 Bercsa Jánosné, Clev........10.00 Mrs. J. Bischof, Akron ....12,00 Mrs. M. Danka, Cleveland 7.00 Mrs. J. Deák, Akron ___;12.00 Mrs. St. Detky, Phila ___ 9.00 Katy Esztergál!, Cleve...... 9.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 8.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. P. Kern, Akron .......12,00 Mrs. J. Kollár, Clev.......... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 8.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 8.00 Mary Mayer* Phila............12.00 Mrs. A. Molnár, Cleve...... 8.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 8.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ..........12.00 Mrs. St. Visi, Line. Park 10.00 Mrs. J. Zára, Chicago ..... 9.00 T ARCA ÓVATLANSÁG Irta: Csehov Antal Pjotri Petrovics ^Sztrizsin, Ivanovné ezredesné unokaöcs- cse, ugyanaz, akinek a múlt évben az uj pár sárcipőjét lopták el, pont két órakor éjszaka jött haza a keresztelőről. Hogy az övéit föl ne költse, óvatosan levetkőzött az előszobában; lábujjhegyen, a lélegzetét is visz- szafojtva, utat tapogatott a hálóba — és lámpát se gujtva — készült lefeküdni. Sztrizsin józan, rendes életet él; az arca jámbor, kellemes, könyvet csak erkölcsnemesitő tartalmút olvas; de a keresztelőn ,afölötti örömében, hogy Ljubov Szpiridonovna hálaisten minden baj nélkül adott gyermekének életet, négy pohár vodkát és egy pohár sört engedett meg magának; a sör izének átmeneti jellege volt ecet és ricinusolaj között. A szeszes ital pedig olyan mint a tenger sós vize, vagy a dicsőség itala: minél több volt, annál több kell még belőle. Most is, hogy vetkőzött, leküzdhetetlen vágyat érzett: még inni belőle. — Dasenkának, azt hiszem, van vodkája a szekrényben, a jobb sarkában — gondolta. — Ha iszom egy pohárral, biztos nem veszi észre. Kis habozás után — a félelmét leküzdve — Sztrizsin ment a szekrényhez. Óvatosan kinyitotta az ajtaját, kitapogatta a jobb sarokban a palackot és a pálinkás poharat, töltött; a palackot visszatette az előbbi helyére és ivott. És abban a pillanatban valami csoda történt. Rettenetes erővel, mint a bomba, Sztrizsint valami odadobta a szekrénytől a kofferre. A szeme szikrázott, a lélegzete elállt ,az egész testén valami olyan érzés futott végig, mintha mocsárba esett volna, amely tele van piócával. Úgy érezte, hogy pálinka helyett egy darab dinamitot nyelt le, ez most fölrobbantotta a testét, a házat, az uccát. A feje, a keze, a lába: minden leszakadt róla, röpül, röpül — valahová a pokolba — az űrbe.... Három percig feküdt a kofferen — mozdulatlanul — nem is lélegzett; aztán fölemelkedett és magától kérdezte: — Hol vagyok? Az első, amit világosan érzett, mihelyt magához tért, rettenetes petróleumszag volt. — Uram Isten, pálinka helyett petróleumot ittam — rémült el. — Szentséges vértanuk, egek! Arra gondolatra, hogy megmérgezte magát, kirázta a hideg, a meleg. Hogy csakugyan bevette ,a szoba petróleumszagán kívül a nyelve égése, a szeme szikrázása, a harangozás a fejében, a szúrás a gyomrában, bizonyította. Érezte, hogy közeledik a halál — nem akart csalni, áltatni magát hiú reménnyel — el akart búcsúzni a kedveseitől, és ment be a Da- senka szobájába, (özvegy volt, gazdasszonya helyett a háztartását a sógornője, Dasenka, a vén kisasszony vezette.) — Dasenka — mondta siró hangon, amint ment be a hálóba. — Drága Dasenka! Valami megmozdult a sötétben és nagyot sóhajtott. — Dasenka! — Hogy? Mi? — szólalt meg gyorsan egy női hang. — Maga az, Pjotr Petrovics? Már meg is jött? No, hogy volt? Mi történt? Mi lett a kislány neve? Ki a keresztanya? — A keresztanya Natal ja Andrej evna V elikoszvétszka j a; keresztapa Pavel Ivanovics Ber- szonniczin.... Én. .. én, Dasenka, azt hiszem, meghalok. Az újszülöttet azért Olimpiádénak hívják — a jótékony nénijükről... Én.... én, Dasenka, petróleumot ittam. — Ugyan mit mond! Hát petróleumot adtak ? — Nem lelkem, bevallom: itt akartam a maga kérdezése nélkül, vodkát inni, és megbüntetett az Isten, a sötétben véletlenül petróleumot ittam; mit tegyek ? Dasenka, arra az újságra, hogy a megkérdezése nélkül kinyitotta a szekrényt, egyszerre fölébredt. Gyorsan gyertyát gyújtott .kiugrott az ágyból és ahogy volt, egy szál ingben, csontosán, vékonyan, a papir- ba csavart frufruival; mezítláb kicsoszogott a szekrényhez. — Ki engedte ezt meg magának? — mondta szigorúan, amig a szekrény belsejét vizsgálta. — A vodka, azt hiszi, magának áll itt? — Én, Dasenka nem a vodkát, én a petróleumot. .. — mormogta Sztrizsin és, törölte a verítéket a homlokáról. — És mire való volt a petróleumot bántani? Az a maga dolga? Magának tettem oda? Vagy azt hiszi, a petróleum nem kerül pénzbe? Azt hiszi, nem? Tudja, mennyi a petróleum? Tudja? — Drága Dasenka — nyögte Sztrizsin. — Itt élet-halálról van szó és maga a pénzről beszél. — Részegre itta magát és most ide üti az orrát a szekrénybe — kiáltotta Dasenka és haragosan csapkodta a szekrényajtót. — Jaj ,a hitványak, gonosztevők. Mennyit szenvedek, milyen szerencsétlen vagyok, se éjjelem, se nappalom, egy percnyi nyugtom sincs.... pokolbeli kegyetlen fajzat, a másvilágon lenne neki ilyen élete. Még holnap elutazom! Lány vagyok én és nem engedem meg, hogy előttem igy álljanak egy alsóban! Ne merjen rám nézni, ha látja, nem vagyok fölöltözve!.... És megeredt és megeredt.... Tudta úgyis, hogy a fölbőszült Dasenkát nincs aki megállítsa, se könyörgéssel, se kéréssel, de még ágyulövéssel se. Sztrizsin csak legyintett, fölöltözött és elhatározta, hogy elmegy a doktorhoz. Igen, de doktort könnyű találni akkor, amikor nincs rá szükség. Miután három uccát befutott és ötször becsengetett doktor Csepkarja- nához és kétszer becsengetett doktor Bultichinhez, Sztrizsin futott a patikába; lehet, hogy segít a gyógyszerész is. A patikában, hosszú várakozás után kijött hozzá a kis feketehaju göndör provizor, álmosan, slaf- rokban és olyan komolyan és tudományos arccal, hogy az maga egyenesen borzasztó volt. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte olyan hangon, amilye-
