Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-12 / 1306. szám
4 . ill*' BÉRMUNKÁS 1944. február 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) hungarain organ of the l w. w. Előfizetési árak: Egy évre .................$2.00 Félévre ........,.................. 100 Egyes szám ára .......... 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: vrie Year ...... $2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ............—... 5c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _______________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE “Hire and Fire” hogy nem szabad feladni a már elfoglalt első sáncokat, de tovább kell menni, el kell foglalni az egész erődöt. Erre csak szervezett erővel képes. Hangsúlyozzuk, hogy ha jól szervezkedik, akkor gazdasági erejével képes lesz a munka- alkalmak fölötti jelenlegi uralmát nemcsak megtartani, hanem nagymértékben kiterjesztheti mindenféle törvénykezés és politikai trükkök dacára is. (gb.) Az amerikai tőkés osztály kiváltságainak védelmére számos szervezetet alakított. Noha jórésze az ily szervezeteknek helyi jelleggel bir, országos méretű fontosságot nyertek azáltal, hogy szoros kapcsolatban állnak a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) anyaszervezettel. Egyik ilyen helyi szervezet például az “Associated Industries of Cleveland” nevű egyesület, amelynek egyik vezető tagja, Frederick C. Crawford elnöke az anyaszervezetnek. Az ily szükebb körű egyesületekben egyesitik azon ultra reakciós tagokat, akik nem csak financiális, hanem szellemi támogatást is adnak a kiváltságok védelmére. A kiváltságokat természetesen a dolgozók, tehát a munkásosztály rovására gyakarol- ják, tehát védelmezik a munkások kizsákmányolásának a jogát, amelyet eddig élveztek. Ezekben a segítő, “vigilante” jellegű szervezetekben adják ki a munkásellenes propaganda jelszavait. Innen indulnak ki a munkásjóléti törvények megsemmisítését célzó törekvések és ahol alkalom nyílik ,az ily csoportok bátorítják fel, vagy pénze- | lik fel a “hoodlum” terror csapatokat is. A múlt héten a fenti csoport gyűlésén F. C. Crawford uj j irányt jelölt ki a munkásellenes propaganda számára, amelyről minden valószínűség szerint a napilapok százaiban fogunk olvas- j ni a közeljövőben, de hallani fogjuk a rádió kommentátoroktól, sőt még a templomok szószékeiről is. Crawford meg a társai az utóbbiévekben igen sok pénzt költöttek a magántulajdon jogán alapuló termelés dicséretére. Ezt a módszert általában a “profitért való termelésnek” is nevezik, mert a termelésben a hajtóerő nem a szükséglet, hanem a profit. Crawfordék elnevezték ezt a termelési rendszert “free enter - prise”-nak. Ezt a free enterpriset dicsérik égre-földre az utóbbi időkben. Úgy látszik, hogy szerintük a közvélemény már “bevette” az az magáévá tette ezt a dicséretet és igy most elérkezettnek látták az időt,hogy egy lépéssel tovább menjenek. “A free enterprise nagy veszélyben van”, — jelentette ki Crawford — “mert hogyan lehet FREE az az enterprise (vállalat) ,amelynél a management nem veheti fel, vagy küldheti el a munkásokat saját belátása szerint”. A munkások felvételére és elbocsájtására az amerikaiak röviden a “hire and fire” kifejezést használnak. Az utóbbi években részben az unionok megerősödése, részben a munkásvédelmi törvények korlátozzák a munkáltatók “hire and fire” korlátlan jogait. Crawford beszédéből arra következtethetünk, hogy a tőke és a munka harcifrontján a legközelebbi ütközet a “hire and fire” kérdés fölött fog folyni. A támadást a munkáltatók intézik, a munkások védeni fogják a jelenlegi állapotot, ami nem valami túlságosan kedvező ugyan rájuk nézve, de jobb a semminél. És ha már hadászati kifejezéseket használunk, akkor ezt a “hire and fire” kérdést is egy ilyen hadászati hasonlattal világíthatjuk meg. Ha ez a “hire and fire” egy erődítmény, akkor szerintünk azt egészen az utóbbi időkig a munkáltatók uralták és a munkások intéztek ostromot ellene. Az utóbbi időkben sikerült nekik behatolni az első sáncokba. De a munkáltatók már ezt is sokalják és most Crawford arra ad utasítást, hogy még onnan is vissza kell verni a munkásokat. Természetesen az Associated Industries és hasonló szervezetek gyűlésein nem beszélnek ilyen nyíltan erről a dologról, hanem a lényeget különféle hazafias frázisokba bujtatják. Ez a Crawford azonban annyira hatalmasnak érzi magát, — tudván, hogy mögötte vannak az ország legnagyobb tőkései, hogy nyersen megmondotta, mire törekszenek. “Hogyan maradhat fenn a free enterprise”, — mondotta, — “amikor a kormányközegek megkövetelik, hogy tartsuk meg az elégedetlenkedő és egyenetlenséget szító alkalmazottakat is, akiknek kidobása az egész vállalat javát szolgálná?!” Másszóval aki elégedetlenkedik és szervezkedni akar, azt ki kell dobni. És ehez semmiféle állami hivatalnak beleszólása ne legyen. Lehet, hogy Crawfordék a rengeteg pénzzel támogatott propagandával keresztülviszik a munkásvédelmi törvények megnyirbálását. A “hire and fire” probléma azonban életkérdése a feltörekvő munkásmozgalomnak is. A munkásságnak nemcsak, Végre Franko is sorra került (gb.) Az angol és az amerikai kormányok végre megemberelték magukat és megintették a Hitlert segítő spanyol fasizta kormányt. Sőt mi több, az amerikai kormány már annyira ment, hogy betiltotta a spanyolok részére az olaj szállítást, amelyből Frankoék bőségesen jutattak a német tengeralattjáró hajóknak. Valami rendkívül vastag izoláló burok veheti körül az amerikai State Department hivatalait, amelyen keresztül csak hosz- szu, nagyon hosszú idő múltán jutnak át még azon tények is, amelyeket szerte az országban már mindenki ismer. Hosszú hónapok teltek bele, amig a State Departmentben rájöttek, hogy Eckhardt Tibor nem más, mint Horthy ügynök; sokáig kacérkodtak a Habsburg trónkövetelővel is; az Amerikai Magyar Szövetség propagandáját az egyszeri le intés dacára még mindig tűrik. Ezek csak a magyar vonatkozású ügyek. De hasonló elmaradottságra emlékeztetnek a Vichy, Darlan, Badoglio és Mihajlovics nevek is. De mindannyi között a legismertebb tény volt az, hogy Franko valójában csak Hitler és Mussolini fabábja. És az amerikai kormány mégis támogatta ezt a Mussolini-Hitler kreatúrát. Ez a támogatás több volt az egyszerű félreértésnél, vagy politikai elszámitásnál. EZ A TÁMOGATÁS NAGYMÉRVŰ ERKÖLCSTELENSÉG, BŰN VOLT Bűn volt, mert hiszen a háborús nemzetek egyike sem mutatta ki úgy, és tett olyan bizonyságot fasizta ellenes voltáról, mint a spanyol nép. És mégis, az az Amerika és Anglia, amelyek a fasizmus ellen harcolnak, segítette uralmon tartani ennek a szabadságszerető népnek az elnyomóját, a hóhérját. A State Department már többször rájött a tévedéseire, ha későn is. Ilyenkor nem minden gúny nélkül jegyeztük meg, hogy jobb későn, mint soha. Most azonban ezt nem tehetjük. Nem pedig azért, mert a Franko elleni eljárást korántsem tartjuk elegendőnek. Már nagyon sokat hallottunk arról az Atlantic Charterről, amely állítólag biztosítja a kis nemzetek szabadságát. Hát miért nem érvényesítik ezt a spanyol népre is? Hiszen köztudomású, hogy Frankot és hóhér bandáját most már csak az Egyesült Nemzetek jóakarata tartja uralmon. Az angol, amerikai és francia kormányok nagy bűnt követtek el a spanyol nép ellen. Ezt jóvá kell tenniök. Ennek egyetlen módja, hogy megszabadítják az annyi ember és véráldozatot adó nemzetet jelenlegi véreskezü elnyomóitól. ' t FOGJA MEGFIZETNI? WASHINGTON, feb. hó: — A számokkal könnyen dobálód- zó statisztikusok szerint 1945 junius 30-án, — amikor az United States jövő évi költségvetése végetér, a szövetségi állam bevétele 40 billió s 769 . millió dollárt fog kitenni. Költeni azonban 99 billió 796 milliót I fog. így a nemzeti adósság még i jobban megnövekedik és az előzőkkel egyetemben a fent említett napon 258 billiót fog kitenni. Ha az Egyesült Államok lakóinak számát kereken 130 milliónak vesszük, akkor a nemzeti adósságból minden lakosra, — gyerekeket is beleértve, — 1985 dollár tartozás jut. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az t élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc- esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zás-zlónkra- “LE A BÉRRENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül
