Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-05 / 1305. szám

1944. február 5. BÉRMUNKÁS MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA' A MUNKÁSOK ELLENSÉGEI Azt hiszem valahol a bibliá­ban találjuk azt a tanácsot, hogy ismerd meg tenmagadat, ami helyén is való, mert való­ban sokat segítene a világ ba­jain, ha mindenki ismerné a saját értékét, de még jobban az értéktelenségét. Az önisme­retnek azonban a legfőbb aka­dálya az, hogy elfogultak va­gyunk saját magunkkal szem­ben és az állítólagos önismeret a legtöbbször csak nagymérvű félreismerés. így a’mondó vagyok, hogy jelen esetben sokkal könnyeb­ben megismerhetjük ellensége­inket, ami szintén igen fontos, A többes számban befoglaltam e rovat olvasóit, akik úgy mint én, munkásemberek, igy ellen­ségeink alatt az amerikai mun­kásság ellenségeit értem. E rovatban már jó pár hete irok erről a tárgyról. Fel is so­roltam már jó néhány nevet. És mégis azt kell mondanom, hogy még a kezdetnek is csak az elejéig jutottam. Pedig én nem tartozom azok közé, akik mindenkinek, aki bármiféle közéleti szereplés utján felszín­re kerülnek, már a munkásság ellenségét látnám. Az amerikai radikális munkásmozgalomnak az a legnagyobb rákfenéje, hogy az aktiv tagjait bigottá nevelte, vagyis olyanokká, kik a saját kicsi mozgalmukon kí­vül minden más mozgalmat ká­rosnak, résztvevőit pedig a munkásosztály árulóinak, graf- tereknek, gazembereknek titu­lálják. Mondom, én nem tartozom ezek közé s remélem, hogy a rovat olvasói sem. Mert csak­nem minden mozgalomban van valami jó, ami igazolja létjogo­sultságukat és minden mozga­lomban — még a mienkben is — vannak olyan dolgok, amik kiérdemelték az alapos kritikát. De még ilyen toleráns nézet mellett is úgy látom, hogy a munkásosztály ellenségeinek a száma igen tekintélyes. Ez természetes is, hiszen a munkásság termeli az élethez szükséges javakat, amelyekhez jogot formálnak azok is, akik nem vesznek részt a termelés­ben. A tenmelő osztálytól ezen javak egy részét, — méghozzá a legjobb részét, — nyers erő­szakkal, vagy ravaszság, az az szellemi furfang révén veszik el. Az első módszerhez nagy haderő, a másodikhoz pedig nagy propaganda gépezet szük­séges. A fasizta országokban az első, az úgynevezett demokrata országokban pedig a második a domináló, noha mindkét rend­szert alkalmazták mindenütt. A VEZÉRKAR Mindkét rendszerhez sok em- bérré van szükségük és igy ter­! mészetes, hogy a munkásság el­lenségeinek száma igen nagy. Névleg teljesen lehetetlen vol­na őket felsorolni. így inkább | csak a csoportokat említjük, amelyekben működnek és az ily csoportok vagy szervezetek leg­tevékenyebb vezetőit nevezhet­jük meg. Az előző rovatokban már em­lítettem, hogy az amerikai munkásság ellen a propagandát két szervezetből irányítják. Az egyik a National Association of Manufacturers (NAM), vagyis a gyárosok országos szövetsé­ge; a másik pedig az American Chamber of Commerce. Ebben a két szervezetben egyesültek Amerika milliomos, vagy most talán már milliárdos munkálta­tói. Itt találjuk az igazi “big shot”-okat, a nagy legényeket, a mai profit rendszer igazi ura­it. A gyárosok szövetségének 8000 tagja van. A legtöbbje természetesen csak ^pénzzel tá­mogatja a munkásellenes akci­ókat. Állítólag 25 millió dollárt adtak össze ilyen célra. A leg­aktívabb tagjai között találunk rég ismert neveket, mint példá­ul a DuPontok, a Pews, Tom Girdler, Alfred P. Sloan,. E. Stotesbury, F. C. Crawford és még sok mások, akikkel lapunk­ban már számos esetben foglal­koztunk. A Chamber of Com­merce bandából Erick Johnston- on kívül Sewer Ayres, a Mont­gomery and Ward Co. elnöke tették magukat hírhedtté. A következő csoportban a nagy laptulajdonosokat sorol­hatjuk. Ezeknek legtöbbje szin­tén milliomos és igy a saját nagy profitjaikat védik. A leg-, többje ezen kizsákmányolóknak , számos üzletágban van érdekel­ve és hol mint iparbárók, más­kor meg mint nagykereskedők, ismét máskor mint lapkiadók, esetleg bankárok vagy telektu­lajdonosok szerepelnek. így a profiton alapuló termelési rend­szer minden ágát egyfoma eréllyel védelmezik. A lapkia­dók közül William R. Hearst, McCormick, Patterson, Roy Ho­ward, De Witt Wallace, McFad- den, Henry Luce a legagresszi- vabbak a munkásellenes táma­dásokban. POLITIKUSOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK Harmadik csoportnak a már “beérkezett” nagy politikusokat vehetjük. Azokat, akik politikai tisztségüket munkásellenes ma­gatartásukért nyerték és tart­ják. Ezeknek a szama rendkí­vül nagy. A jelenlegi kongresz- szus mindkét házában számos ilyen politikust találhatunk. De ott találjuk képviselőit a ma­gas állami hivatalokban is. Még olyan hivatalokban is, amelye­ket nem választás, hanem kine­vezés utján töltenek be. Ennek a csoportnak a tagjai a legtöbb esetben szintén érdekelve van­nak bankokban, vagy iparválla­latokban. Szóval személyes gaz­dasági érdekük sugalja nekik a munkásellenes magatartást. A negyedik csoportot a “hir­detési banda” alkotja. A nagy hirdető ügynökségek, mint pl. Young and Rugican, J. Walter Thompson, N. N. Ayer gs a B. B. B. and Co. cégek sorakoztat­ják fel a lapokat és a rádió komentátorokat a munkáselle­nes propagandára. Az első szá­mú csoporttól ezek veszik át a “slush fund” név alatt ismert összegeket, amelynek egy ré­szét megtartják saját maguk­nak, a többivel pedig fizetik a lapokat, a rádió állomásokat és a prostituált újságírókat meg rádió komentátorokat. Az ötödik csoport tagjai a mindenre kész és kapható új­ságírók és rádió komentátorok. Ezek között a legismertebb Westbrook Pegler, George So- kolsky, Fredrick Woltman, Paul Mellon, Raymond Clapper, Ful­ton Louis Jr., Eugene Lyons, Kaltenborn, Paul Palmer és má­sok. A “HOODLUM“ CSOPORT A hatodik csoportot az úgy­nevezett “hoodlum” vitézek al­kotják. Ezek tisztán náci mód- I ra, uccai verekedésekkel, terror i rendszerrel szeretnének felszín­re vergődni. Ezeknek legtöbbje i “még nem érkezett be”, vagy- I is anyagilag szegény, de ép- ! pen azért igy ajánlkoznak, hogy : az első csoport, vagy esetleg a hirdetési banda észrevegye őket és a “slush fund”-ból nekik is juttassanak valamit. Ezek kö­zött fel kell említenünk Gerald K. Smithet és ideszámíthatok Joe McWilliams, Mrs. Morrison, Mrs. Diliing, Jos. P. Kamp, Lawrence Denis, Pelley, stb. 1 A hetedik csoportot a papok, tanítók és hasonló állású egyé­nek alkotják. Különösen a katholikus papok sorában ta­lálunk igen sok munkásellenes érzelműt. Talán leginkább az­ért, mert a katholikus egyház maga is nagybirtokos, tehát ki­zsákmányoló és az ur jámbor szolgái ezt a kizsákmányolási jogot védelmezik munkáselle­nes akcióikkal. Ebben a cso­portban Father Coughlin és Gerald B. Winrod a legismer­tebbek. Azonban megtaláljuk őket mindenütt, még a magyar papok között is. Az itt felsoroltakról még na­gyon sokat fogunk hallani és alkalomadtán bővebben fogunk velük foglalkozni. A legfonto­sabb azonban, amit meg aka­runk jegyezni az, hogy ugyan­ezen emberek a vezető benszü- lött amerikai fasizták is. Ha fi­gyeljük a működésüket, észben tartjuk a neveiket, akkor lát­hatjuk, hogy úgy a fasizta moz­galmakban és szervezetekben, j mint a haladó munkásság ellen intézett támadásokban mindig ugyanazon egyének szerepel­nek. Ez a legkézzelfoghatóbb bizonyitéka annak, hogy a fas­izmus első sorban is a munkás­ság leigázására törekszik. 3 oldal LEHURROGTÁK McCORMICK EZREDEST CLEVELAND, Január hó — Robert R. McCormick ezredest, a Chicago Tribune szerkesztő tulajdonosát, aki a City Club részére előadást tartott, a hall­gatók számos ízben lehurrog­ták. McCormick az amerikai izolaciónisták vezére és ennek megfelelőleg mindenkit táma­dott, akinek másféle politikai véleménye van. Beszédében ki­jelentette, hogy az Egyesült Ál­lamoknak a háború után is jo­ga legyen bárhová is küldeni repülőgépeit, de más nemzetek­nek nem jár ez a jog, mert azt csak az Egyesült Államok érde­melte ki. Ezen fasizta jellegű kijelen­tésre célozva az egyik hallgató kérdés alakjában azt mondotta, hogy a Chicago Tribune és a New York Daily News nem amerikai, hanem “tengely új­ságok”. McCormick a válaszá­ban kicsufolta a kérdezőt, aki idegen kiejtéssel beszélt. Mc­Cormick a kiejtést utánozva akarta a kérdezőt nevetségessé tenni, a hallgatóság azonban éktelen hurrogásba tört ki, mu­tatván, hogy nem osztozik Mc­Cormick idegen gyűlöletével, sőt éppen ellenkezőleg, mélyen elitéli azt. KÁLLAY MINISZTERELNÖK MAGYARORSZÁG GAZDASÁ­GI DIKTÁTORA WASHINGTON: Egy január 12-éről keltezett pesti hir je­lentette, hogy Reményi-Schnel- ler, aki három év óta volt Ma­gyarország pénzügyminisztere, állásáról lemondott és hogy he­lyét Kállay miniszterelnök töl­tötte be. Ez a változás hir sze­rint azért történt, mivel Kállay saját kezében óhajtja összpon­tosítani a magyar gazdasági élet teljes irányítását. Magyar- ország ugyanis a németekkel kötött szerződések miatt rend­kívül nehéz helyzetben van és a gazdasági élet vezetése külö­nös figyelmet érdemel. MI KÖZE HOZZÁ? CLEVELAND, január hó — Lengyel Emil magyar szárma­zású újságíró felolvasást tar­tott Clevelandon. A politikai tárgyú felolva­sásban ismertette az orosz­japán viszonyt és igazolni igye­kezett Oroszországot azért, mert eddig nem adott szibériai bázisokat a japánok támadásá­ra. Lengyel szerint az oroszok­ra nézve két frontot jelentett volna. A felolvasás után a hallga­tók egyike ezt a kérdést adta fel Lengyelnek: “Igaz-e, hogy az előadó kommunista?” Mielőtt Lengyel válaszolha­tott volna, Wayne L. Townsend, a Western Reserve University egyik tanára, aki elnökölt a fel­olvasásnál, adta meg a követ­kező választ; “Nos, és ha az, kinek miköze hozzá?” ^ "Szervezés7* — "Nevelés77 — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ y/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom