Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-22 / 1303. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. január 22. "Gyönyörű" Bolívia (Az Egyesült Államok külügyminiszterének, Cordell Hullnak ama nyilatkozata, hogy nem ismerik el a bolíviai uj kormányt, amely pár héttel ezelőtt “forradalom” utján jutott hatalomra, újból aktuálissá teszi azon kérdést, hogy valójában mit és kiket képvisel az uj bolíviai kormány. Erre a kérdésre és általában a bolíviai viszonyokra vonatkozólag nagyon sok érdekes adatot találunk az alábbi cikkben, amely a New Yorkban megjelenő PM újságban látott napvilágot. — Szerk) A múlt hetekben lezajlott bolíviai forradalom megint csak a már megszokott puffogtató “banána” revolució lett volna, ha a háborús iparban annyira szükséges ón legnagyobb részét nem Bolíviában bányásznák, így azonban a bolíviai forradalomnak a külvilágra nézve is nagy jelentősége van. Az ónt az Altiplano nevű fensikon bányászák. A bányák 12 sőt 16 ezer láb magasságban fekszenek. A légnyomás ott oly alacsony, hogy a viz nem 213 (Fahrenheit) foknál, hanem 190-nél forr. A repülőgépeknek igen hosszú pályára van szükségük, hogy a levegőbe tudjanak emelkedni. La Paz főváros, repülőterén a “run” három mérföldnél is hosszabb. A- bolíviai indiánok már hozzászoktak ehez a ritka levegőhöz. Az idegenek azonban nagyon gyorsan lélegzenek, hogy elég levegőt kapjanak. Körülbelül hat hónap kell arra, hogy megszokják ezt a levegőt és a kiimát általában. Altiplano fensik csak egy része az országnak, körülbelül 500 mérföld hosszú és 80 széles, de a népesség legnagyobb része itt lakik. Az ország többi részét óriási hegyek borítják, amelyeknél nem ritka a 20, vagy 21,000 láb magasság. A nagy hegyek között mocsaras völgyeket vagy nagy erdőségeket találunk. Bolivia nem érinti a tengert és azért ott állandó politikai kérdés a kikötőhöz való jutás, amit természetesen csak a szomszédos Chile államtól kaphatna. És ha meggondoljuk, hogy Bolivia 1932-ben véres háborút kezdett Paraguay állammal a csaknem értéktelen Chaco területért, feláldozván 135,000 bolivia ifjúnak az életét, akkor megérthetjük, hogy minden bolíviai kormányváltozást élénk figyelemmel kisérik a szomszédos államok. Bolíviában ma is nagy elismerést kap az, aki a Chaco háborúban részt vett. FASIZTA FORRADALOM , A most elűzött Penaranda elnök is annak köszönhette megválasztását, hogy a Chaco háború égyik “nagy legénye” volt. Adminisztrációjának első nagy izgalma az volt, hogy felfedezték .1941 nyarán a német nácik által támogatott bolivia fasiz- ták összeesküvését. Erre az angol cenzor segélyével jöttek rá, akinek kezébe jutottak a berlini bolíviai követhez küldött levelek. Penaranda ostromállapotot hirdetett ki, a német követet kiutasította és számos bolíviai “előkelőséget” elfogatott. Ezeknek egyike volt Victor Paz Estenssoro pénzügyminiszter is. Ugyanez az ember a vezére annak a forradalomnak, amely most Penarandát elűzte. Estenssoro és követői a “Movimiento Nacionalista Revolu- cionario” (nemzeti forradalmi mozgalom) csoporthoz tartoztak, amelyet a németek pártoltak. Bolíviában több mint 5000 német van, akik náci sejteket alakítottak, kezükben vannak az újságok és a rádió. A bolíviai hadsereget német tisztek tanították. Penaranda adminisztrációjának másik nagy eseménye a Catavi nagy mészárlás volt. A nagyon kiuzsorázott, éhező indián bányászok 1942 december havában sztrájkba mentek. A kormány katonaságot küldött a bánya területekre és az ösz- szes union tisztviselőket börtönbe vetették. A bányászok követelték vezéreik szabadon bocsátását. A katonák sortüzet adtak. Hét bányász maradt holtan a sortüz után. A NAGY TÖMEGMÉSZÁRLÁS Bolíviai törvények szerint a munkások felének union tagjainak kell lenni, mielőtt a munkaadó szóbaállna velük. A bányatulajdonosok azt állították, hogy csak 400 munkás csatlakozott a szervezethez, tehát nem ismerték el őket. A sortüz után azonban 7000 bányász hagyta abba a munkát. A bányatulajdonosok bezárták a kantint, ahol a bányászok élelmet vásárolhattak. így szerették volna megtörni a sztrájkot. Amikor a bányászok ezért tiltakoztak, újból sortüzet kaptak és a halottak meg sebesültek száma ekkor 35-re emelkedett. Erre 800 bányász, feleségeikkel és gyermekeikkel a Ca- tavai városka melletti La Pampa telepre vonultak. A katonák itt is megtámadták őket. Mos1 már gépfegyvert, sőt kisebb ágyút is használtak. Nem egyszerű sortüzet adtak le, hanem öt teljes órán át tüzeltek a bányászokra. Az union nyilatkozata szerint ezen embermészárlás alkalmával 400 embert irtottak ki. Ezt említik azon a vidéken a “Catavi tömegmészárlás’' név alatt. Ez a mészárlás volt egyik oka Penaranda bukásának. A “forradalmárok” azt ígérték, hogy javítani fognak a bányászok helyzetén. A bányászok, valamint minden más nehéz munkákat végző alkalmazottak a tudatlan indiánok közü kerültek ki. A színesen öltözködő, máskülönben úgy anyagiakban mint szellemiekben nagyon szegény indiánok a lakosság felét képzik, számuk körül belül három és fél millió. Fölöttük állnak a valamivel jobb módban élő vegyes vérü bolíviaiak, akik a “Cholos” néven ismeretesek. A számuk mintegj egy millió. És végre a fél millióra tehető spanyol eredetű fehérek uralják mind a két kasztot. ALACSONY BÉREK Penaranda a kiugrasztott elnök tisztán indián, Simon I. Patino, az ón bányák tulajdonosa pedig fél indián. Ezek azonban nagyon ritka kivételek. A legtöbb indiánnál már gazdagságot jelent, ha van egy Llamaja. Ez a kis teherhordó állat aféle hegyi teve. Akinek nincs Llamaja, az rendesen napszámos munkás. A napszám körülbelül 20-30 cent naponta. Képzett bányászok 50-től 85 centig keresnek naponként. A bányabárók azonban sietnek megmagyarázni, hogy az ily bérek magasabEl kell adjunk minden naptárt! A Bérmunkás Naptárát elküldtük minden előfizetőnknek. Nem ajándékot adtunk, ehez nincs jogunk, a Bérmunkást fen- tartó magyar munkások erre meghatalmazást nem adtak a lapbizottságnak. Sok száz gallon gazolint és a most annyira kevés idejét Munkástársainknak, akik a Naptárt azelőtt elhordták személyesen az olvasókhoz — pótoltuk a postán való szétküldéssel. A régi mód majdnem minden esetben a Naptár széthordóját terhelte, most a postaköltség teljes egészében a lapot szolgáló ösz- szegekből került ki. Sok évtizedes együttműködésünk a Bérmunkások olvasóival adtak bátorítást a Naptár szétküldésére, tudva azt, hogy az öntudatos magyar munkások a Naptár árát beküldik. A Naptár kiküldésétől 20 nap telt el és itt kell vallomást tennünk, hogy i Bérmunkás előfizetői nem a Naptár árát, de mint legtöbben Írják, annak drága értékére EGY-EGY DOLLÁROKAT küldenek be, felismerik azt, hogy a Naptár gazdag tartalmával, ügyes technikai kivitelével kerülhetett annyiba, mint a Naptáron feltüntetett ára van. És helyesen gondolkodnak, mert a Naptár előállítása darabonként pontosan annyiba került. Ezért szükséges, hogy MINDEN NAPTÁRUNK ELADOTTNAK számítódjon, ami úgy válik be, hogy MINDEN ELŐFIZETŐNK A NEKI KÜLDÖTT NAPTÁR ÁRÁT BEKÜLDI. Akikhez eladásra is küldtünk Naptárt, az esetleg megmaradt példányokat tartsák kéznél, hogy visszaküldhessék, mert a központi irodában e sorok Írásakor 3 darab van csak és utánren- deiéseket még mindég kapunk. A Naptárral küldött címzett borítékot használja fel a Naptár árának a beküldéséhez. Ne maradjon egyetlen előfizetőn t neve sem nyitva az ellenőrzésnél, hogy a Naptár árával adós maradt. Tisztelettel a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. bak, mint ahogyan az ameri- aknak tetszik, mert Bolíviában például 5 centért vehetnek egy font kávét. De mert kávén nem lehet megélni, a tény az, hogy a szegény indiánok állandóan az éhínséggel küzködnek. Az éhező indiánok rabjai a coca-levél rágásnak. A cocalevél a kokain nevű bóditószert tartalmazza. A coca rágás tehát elhódítja őket és érzékte- lenné teszi a hideggel, fáradtsággal, éhséggel és szomjúsággal szemben. A fehérek azt mondják, hogy az indián munkások nem esznek eleget, mert a coca rágás elveszi az étvágyukat. Amire az indiánok azt a feleletet adják, hogy azért rágnak cocalevelet, mert nincs elegendő táplálékuk az éhségük elűzésére. Cocaleveleket minden ; kompánia boltban árulnak. Sok helyen pénz helyett azzal fizetik a munkásokat. Egyes helyeken még borravalónak is adják. A tudatlan indiánok a távolságokat igy jelzik; az a telep 2 rágásnyira van. Vagyis két csomó cocalevelet rághat el addig, amig odaér. RÖVID ÉLTÜEK Úgy délelőtt mint délután a bolíviai indián “uzsonna időt” tart, ami abból áll, hogy betesz a szájába egy csomó coca levelet és egy darab “lejia”-t. A le- ija fahamuval kevert törött krumpliból sütött pogácsa. Az indián munkás hetenként körülbelül egy font cocalevelet rág össze. Ettől aztán állandóan olyan állapotban van, mint például itt azok, akik már reggel bevágnak egy adag Martinit, vagy más italt és azt a nap fo- i lyamán többször megismétlik. |Nem dülöngősen részegek, csak kábultak. Persze szóbakerül ott is a közegészségügy és vannak, akik rámutatnak a cocarágás káros I voltára, de az indián bányász nem veszi figyelembe. Úgy tartják, hogy ha nem a coca, akkor a silicosis vagy más bányabetegség, esetleg a gyakori szerencsétlenségek úgyis korán elviszik őket. Az indián bányászok átlagos életkora 30 év. Az indián bányászoknak jóformán nincs gyermekkoruk. Mihelyt elég nagyok a kövek kiválogatására, tehát úgy 7-8 év körül, már munkába fogják őket. A lakásuk egy kunyhó, amelynek ajtaja a felakasztott piszkos zsák. Vagy pedig a kompánia házainak egyikében laknak, több család egy szobában ,a konyha künn van, illemhelyül pedig a bányatulajdonos engedelmével a hegyoldalt használják. Eledelük a “qüinua”, — köles szerű mag, továbbá gyökerek és krumpli. Legáltalánosabb ételük a “chuno”, megfagyott, majd kiengedett krumpli, amit összetörnek aztán megfőznek. Úgy néz ki, mint a régi, podvás parafa és az ize is olyan forma. Az ily alacsony szinvonau indián az “Aymara” vagy a “quechuha” törzsek utóda. Ezen törzsek már az Incak előtt az Altiplano fensik lakói voltak. Bőrük réz-szinü, arcuk szögletes, alacsony homlokuak, testük zömök és izmos. JOGOK — ELMÉLETBEN Az indiánok még most is a
