Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-15 / 1302. szám
1944. január 15. BÉRMUNKÁS 6 oldai kai, amelyek még a nagyszülőktől maradtak. A németek mindent de mindent felégettek. Mig ott voltam nagy hó esett. A hó betakarta a föld sebeit, a füstölgő romokat. De a hontalanná vált népek szenvedései annál inkább fokozódtak. A meleget tartó báránybőrös, bekecseik, meleg kendőik, posztóbélelt csizmák, mind elégtek. Most már Carl Peters boldog; nőket, öreg embereket és gyermekeket halálba kergetett. KIIRTOTT TEHÉN CSORDÁK Láttam ezer meg ezer agyonlőtt fejős tehenet. Ahol nem volt idejük elhajtani a szarvasmarhát, ott gépfegyverrel lövöldözték agyon. A tehén a paraszt család eltartója. Ahol egy tehén van, ott a gyermekek már nem éheznek. Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen nagyon méltatlankodtak a németek, amidőn a Versaillesi béke után bizonyos mennyiségű tehenet követeltek tőlük. És most a németek leölték a teheneket. Borzalmas látvány a gépfegyverrel kiirtott tehén csorda. Hadászati szükséglet! -— mondják a németek. Hát csakugyan komolyan hiszik, hogy a leölt tehenekkel, disznókkal és birkákkal fel bírják tartóztatni a Vörös Hadsereget? A kiirtott falvak nem állították meg a Vörös Hadsereget. A vörös katonák hozzá vannak szokva, hogy az éjszakát a szabadban töltsék, ahol nem szolgálnak célpontul a repülő bombázóknak. Az öregek és a gyermekek szenvedik meg és pusztulnak el a falvak kiirtásával. Ukrajna hires volt almáiról. Láttam nagy alma ültetvényeket ,ahol a németek minden fát kivágtak. Hadászati szükséglet? Hát az almafák kivágásával megállíthatják a Vörös Hadsereget ?! A visszavonuló németek legyilkoltak asszonyokat, öreg embereket és gyermekeket. Előbb hajtották őket maguk előtt, de most, hogy sietniök kell, egyszerűen kiirtják őket. Friss vér folyik oda, ahová már előbb vérözönt öntöttek a németek. Nagy területek olyan néptelenekké lettek, mint őszszel az erdő. AZ ÖSSZES ZSIDÓKAT KIÖLTÉK A németek a gyilkolást a zsidók öldöklésével kezdték. Legyilkolták a kezükbe került összes zsidókat. Megismétlem, az ÖSSZES ZSIDÓKAT. Megölték az öregeket, a csecsemők fejeit a fákhoz vágva zúzták szét. Eltemettek még élő embereket is. Piryatinban beszéltem egy Lysachenko nevű ukrajnaival, akit kirendeltek egy tömeg sir behantolására. Az áldozatok közül feltápászkodott egy Rudermann nevű kocsis és odakiáltotta Lysachenkonak; “Előbb ölj meg!” A németek teljesítették a kívánságát, de mondhatom, hogy ugyanakkor megölték Lysachenkot is. Egész Ukrajnában nem maradt több, mint talán száz zsidó, akiknek sikerült valahogy az erdőségekbe elmenekülni és keresztülélni a borzalmakat, íme, a németek legyilkoltak egy egész nemzetet! Aztán kiirtották az összes cigányokat. Majd elkezdték az oroszok kiirtását is. Megsemmisítettek egész falukat, városokat. A világ felháborodva hallotta a cseh Lidice város elpusztításának hírét. Száz és száz Lidicét csináltak Oroszországban. “Óh, ez csak propaganda irás!” — mondod ugy-e amerikai olvasó, hiszen hihetetlen, amit itt leírtam. A propaganda olyasmi, mint a publicitás, vagy hirdetés. De mit árulok én, mit akarok eladni ezzel a hirdetéssel? Hiszen emberi fájdalomról, végtelen szenvedésről beszélek. Mióta visszajöttem erről a kőrútról nem tudok aludni. Mindig látom a füstölgő romhalmazokat, kisért a halál árnyéka. Nem tudom felejteni, hogy az eltemetettek fölött mozgott a föld! Olvastam a németek azon érvelését, hogy az oroszok is felégettek mindent, amikor 1941- ben hátráltak a németek elől. Igen, jól tudom, hogy mi is felégettünk mindent, amit a német sereg felhasználhatott volna. De nem pusztítottunk el falvakat és városokat. És amit elégettünk, az a miénk volt. Mi építettük a saját erőnkkel, a szánktól megvont falatok árán. Carl Peters azonban másnak a házát égette fel, más szülőknek a gyermekeit tette hontalanná. KIK A VÉTKESEK Én is szeretném elhinni azt, hogy az ily borzalmas rémtettekért csak némely individuális német katona felelős, nagy lelki megnyugvásomra szolgálna. De nem igy van. Ebben a rettenetes bűnben millió és millió német vétkes. Vétkes, mert a pusztítást elrendelő parancs kiviteléhez minden tehetségüket, leleményességüket adták, bizonyítva, hogy kedvvel engedelmeskedtek a rendeletnek. Még azoktól, akik megadják magukat is csak ezt halljuk: “A háború már elveszett és nincs miért tovább harcolni.” Avagy “én élni akarok”, a harmadik meg arra hivatkozik, hogy családja van, de egy sem méltatlankodik a németek által okozott pusztítás és gyilkolás fölött. Nem gondolnak mások családjaira. Nem a lelkiismereti furdalás, hanem a személyi félelem késztette őket a Hitler elhagyására. Remélem, hogy a német atrocitásoknak nem lesznek szentimentális védelmezői és a bűnösök megkapják a kiérdemelt büntetést. Lehet, hogy büntetésből kényszeriten fogják őket a lerombolt városok és falvak felépítésére. De a holtakat már nem tudják életrekelteni. És az én szivemben se tudják visszahelyezni azt a bizalmat, amit az emberek iránt azelőtt éreztem. Mert azt a látványt, amit hazatérve a németektől felszabadított országunkban láttam, soha többé nem tudom elfelejteni! AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! UJ HIMNUSZ , Lassan a lapok és a kákán csomót keresők, hozzászoknak ahoz, hogy a Szovjet a Harmadik Internacionálé feloszlatása után, leveti azokat a külsőségeket, amelyek látszólag eggyé tették a nemzetközi munkás- mozgalommal. Ilyen egy változás az, hogy a Szovjet uj nemzeti himnuszt fogadott el, mint az orosz állam hivatalos nemzeti énekét, az eddig használt Internacionáléval szemben. Magam részéről ezt az intézkedést a nemzetközi munkás- mozgalom szempontjából is üdvösnek tartom, az Internacio- nálé a nemzetközi munkásmozgalom indulója volt, ha az orosz forradalom kezdetén helyesnek is látszott az, hogy hivatalos himnusszá lépett elő, később ez nem csak az oroszoknak lett kényelmetlen, hanem azoknak a munkásszervezeteknek is, melyek nem voltak függelékei az orosz Szovjetnek, amelynek az éneklése egyet jelentett az orosz Szovjet elméletének az elfogadásával, legalább is az indiferens, vagy rosszakaratu- ak szemében. Mielőtt még a Szovjet ezt a lépést megtette volna, a kommunista pártok már régen levették a műsorukról a társadalmi rendszert követelő változással együtt. így ma az Interna- cionálé visszakapta a régi hivatását és újra a tiszta nemzetközi munkásmozgalom himnusza lett. A Szovjet határozata különben teljesen helyes és szükséges lépés volt. Minden elvi ellentét dacára is, el kell ismernünk azt, hogy nem a Szovjet vagy éppen Stalin hibája az, hogy likvidálni kell mindent, ami arra emlékeztet, hogy a Szovjet nem egy nemzeti állam, hanem a nemzetközi munkások hazája, reménysége. A Szovjet az internacionálizmusát kénytelen volt feladni akkor, amikor a forradalmával egyedül maradt, ahoz tartósan egyetlen más nép sem csatlakozott. Egyetlen ország sem marad- I hat izolálva a többi országok ' tengerében, különösen nem a kapitalista világban, egy olyan ország, amely a maga területén megszüntette a kapitalizmust, különösen ha az, mint a Szovjet egy hosszú háború és polgárháború által lerongyolt, iparilag fejletlen ország. Hogy fenmaradhasson, hogy az iparát felépíthesse, megalkuvásokra kényszerült, miután a világ proletáriátusának a felkelése egyre késett. Amikor megalkuvások okait kutatjuk .akkor nem szabad megfeledkezni a “munkás politikusok” árulásairól sem, akik az 1918-19-es években gátjai voltak a munkásosztály felszabadulási törekvéseinek. Nem csak a III. Internacionálé kétbalkezes taktikája, de a szociáldemokrata pártok tehetetlensége, politikai állásokért való futása egyformán idézte elő a munkásmozgalmak bukását az európai országokban és segítette elő Hitler-Mussolini uralomra jutását. Sokak szerint a Szovjetnek nem szabad lett volna megalkudnia, inkább hősiesen elpusztulnia a kapitajista világ rohama alatt. Persze ezt csak a nagy frázisokat kedvelők, pu- fogtatók mondják. Én azt hiszem, hogy a mai állapotok a Szovjetben, nem csak az orosz népnek, de a világ munkásságának is kedvezőbbek, mintha ott is a régi cári uralom, vagy egy újfajta fasizmus került volna uralomra. Ha a Szovjet, a III. Interna- cionálé, az Internacionálé likvidálása után, arról is lemond, hogy diktatórikusán intézni akarja a nemzetközi munkás- mozgalmat, akkor meg van rá a remény, hogy a munkásmozgalom a háború után, uj erővel indul meg az egész világon, és a nemzetközi munkásmozgalomnak az indulója továbbra is az Internacionálé lesz. Ennek a hangjai mellett indul a felszabadító harcba, amelynek a győzelme után, minden ország- nek, beleértve a Szovjeteket is, a győzelmi éneke lesz. Mi nem sírunk azért, hogy ma már nem hivatalos himnusz a Szovjetekben az Internacioná- lé, tudjuk s megértjük az okokat, de az csak megerősít bennünket abban a biztos tudatban, . hogy a munkásosztály nemzetközisége előfeltétele annak, hogy felszabaduljon a kapitalista uralom alól. ÉV VÉGI BESZÁMOLÓK A nagy napilapok közgazda- sági oldalait érdemes igy év végén átböngészni, amikor beszámolnak az elmúlt év termelési rekordjáról, az elért profitról, a jövő terveiről. Az tény, hogy az amerikai haditermelés, soha nem látott és el sem képzelt rekordot állított fel a termelés terén. Amikor Pearl Harbor után az elnök vázolta azt a termelési emelkedést, amelyre a háború győzedelmes megvívásához szükség van, azt olyan magasnak tartották, amelynek az elérését a tengely részéről blaffnak, a szövetségesek részéről vágyálomnak tekintették. Ma, két év után, a repülőgép, hajó, tank terén, már túlhaladták az akkori terveket ugyannyira, hogy most már túltermelés állt elő és bizonyos hadiszerek termelésének a csökkentéséről történtek intézkedések. Természetesen az elért eredményért az érdemet a nagytőke magának vindikálja és a “magán ipar” nagy kezdeményező képességének igyekszenek propagandát csinálni. Valójában a helyzet az, hogy a termelés rekordjaiért az érdem a munkás- osztályé, amely erején felül teljesítette a kötelességét és a termelési rekord igazolja azt, hogy a múlt évben annyiszor hangoztatott kárhoztatása a munkásoknak, a munka lelassítása, sztrájkok és lustálkodás, nem volt más, mint egy tervszerű propaganda arra, hogy a munkások szervezeteit és elért eredményeit megsemmisítsék. Az egyik ilyen célt a nagytőke a sztrájktilalmi törvénnyel el-
