Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-06-10 / 1323. szám
1944. junius 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS . . Ő MEGJEGYZÉSEI PROPAGANDA MESTEREI Pearl Harbor-i támadás előtt, hogy Amerikát “semlegesítsék” a nácik megfizetett és önkéntes ügynökei és az azók által alakított szervezetek, minden áron azt igyekeztek igazolni, hogy a tengelyhatalmak, már mint a németek, olaszok, japánok, kénytelenek voltak hódító háborút folytatni, mert a népeik képtelenek megélni az aránylag kis területeiken, tehát uj területekre van szükségük, ahová a népfeleslegüket kitelepíthetik. Ma, amikor a náci ideológia és az uralom megmentéséről van szó, a vesztett háború utáni időre, megint felmelegitik ezt a régi és az orruknál tovább nem látó emeberknél bevált siránkozást és újra azt a régi lemezt darálják le, amely igy szól: “Németország, Olaszország, Japán tulnépes volt, gyarmataik nem voltak, az állam nem bírta eltartani a lakosságot.” Mindjárt összehasonlítást is tesznek, imigyen: Texas állam nagyobb mint Németország, de amig Texas lakossága 7 millió, Németországé 80 millió. California területe nagyobb mint Olaszországé, Californiában 7, Olaszországban 52 millió ember él. Japán területe még egyszer akkora, mint Floridáé, de amig itt csak két millió lakos van, addig Japánnak 72 millió. Ugye kérem, milyen világos, szemet szúró igazságtalanság ez ? De ha vizsgáljuk ezt a látszólag igaz náci propogandát, akkor rögtön látjuk, hogy ravasz fél-igazságot egy nagy náci hazugság takar. Először is ravaszul kiválasztják Amerikai három olyan államát, amelynek a népsűrűsége a legkevesebb, de ettől eltekintve, ha a tengelyhatalmaknak olyan nagy a népfeleslege, hogy azt eltartani nem tudja, hogy van az, hogy a fenti országokban a legnagyobb propaganda folyik a népszaporulat előmozdítására. Mussolini nagy dijakat tűzött ki a nagy családok jutalmazása a házasulások elősegítésére. Maga Hitler valósággal gyerek gyárat szervezett, minden német nőnek hazafias kötelességévé tette évenként egy gyermeket szülni, akár férjes, akár hajadon. A katonának, mielőtt a harctérre megy mint jó nácinak kötelessége egy utódról gondoskodni, az ifjúsági náci és fasizta szervezetekbe, munkatáborokba, valósággal kötelező a házasságon kívüli gyermek nemzés, a házasságon kívüli anyákról az állam bőkezűen gondoskodik, valósággal glorifikálja a házasságon kívüli szerelmi életet, ha a cél az, hogy a führernek, vagy a Duce-nak egy jövendő katonát produkáljanak. Túlnépesedés van, hirdetik nagy krokodil könnyek között, de ugyan akkor a legszemérmetlenebb propagandát folytatják a gyermekek nagybani termelésére. De nézzük csak tovább “ha Amerika nem zárta volna el a bevándorlást, ha Anglia nem harácsolta volna össze a gyarmatokat, úgy a népfelesleget levezethették volna, igy nem kényszerültek volna uj területek szerzéséért háborúba. Amerikai bevándorlás korlátozásának a meséje elesik, egyrészt az előbb elmondottakkal, másrészt, hß. a tengely hatalmak területéről be is vándorolhatott volna pár millió ember, ez lényegesen nem csökkentette volna a náci-fasizta országok népességét, amelyet Hitlerék az újabb születési kampánnyal pótoltak volna. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, a tulné- pesedési és az amerikai bevándorlás korlátozásának a tárgyalásánál, hogy Hitler uralomra jutásától egészen Pearl Harborig, nagy. és sikeres propagandát folytatott az itt élő németek között a visszavándor- lást illetőleg. Mi igazán az utolsók volnánk kik Anglia gyarmati politikáját védenénk, de meg kell állapítani azt, hogy miként Anglia és minden gyarmatos állam, csak a természeti kincseket és a benszülötteket akarja kizsákmányolni, ugyan az áll a tengelyhatalmakra is. Olaszországnak hatalmas gyarmatai voltak, még Ethiopia elrablása előtt is, de nem telepítette oda a népfeleslegét, csak hivatalnokok, katonatisztek, hajcsárok voltak olaszok, akiknek a hivatása a benszülöttek leigázása, kizsákmányolása és kordában tartása volt, az olasz nagytőke részére. Ugyan ez volt a helyzet az első világháború előtti német gyarmatokon is. Pár száz tönkrement junker uralta és rabolta ezeket a gyarmatokat, mig Japán ma sem telepítette be a “népfeleslegét” Koreába, vagy a Sachalin szigetekre, sem Mandzsúriába, csak a kínai és koreai népek leigázására tartanak ott hadseregeket. Ha ezen “szegény birtoktalan” országoknak sikerült volna a “gazdag birtokos” országoktól (ni ni, a mi forradalmáraink ezt nem nevezték el osztályharcnak) gyarmatokat kicsikarni, nem hiszem, hogy ez javára vált volna a gyarmati népeknek, sőt, amig Amerika mind nagyobb szabadságot ad a gyarmatainak, amig Anglia kénytelen a gyarmatait fokozatosan társ-országoknak elismerni és a kizsákmányolást korlátozni, addig ezek a ’’kiéhezett” rablók, náci-fasizta-japán banditák, látva, hogy mit csináltak a meghódított területen, hogy éheztették, irtották ki, lengyel, orosz, görög lakosságot, hogy pusztították Ethiopia benszü- lötteit, ezek a bestiák felülmúlták volna a legrémesebb gyarmati rablások szörnytetteit is. Mi nem ismerjük el azt jogosnak, hogy az egyik rabló, elvegye a zsákmányt a másiktól, ha ezen a téren van jogos háború, úgy a gyarmati népek felszabadulási háborúja volna az. Ilyen megvilágításban másként néz ki a tengelyék “jogos háborúja”, amelyet nem csak Coughlin, Gerald Smith és más egész és félfasizta banditák hirdetnek, de forradalmi, radikális, humanista köpenybe bujt szép lelkek, az öntudatos munkások között is terjeszteni próbálnak, de ha egy kissé megbillentjük a. lopott köpönyegüket, úgy kilátszik alóla a náci lóláb. Ezt a billentést folytatni fogjuk, 'hogy az olvasók lássák azt, hogy sok látszólagos ellentétes csoportnak a célja egy, megmenteni amennyit csak lehet a pusztulásra ítélt náci-fasizta világrendből, ezzel biztosítani azt, hogy a munkásosztály felszabadulási törekvései összetöressenek. . A pápától, ki szintén kijött a “megegyezéses” béke mellett, a lengyel reakció szovjet ellenes akciójáig. Gerald Smithtől, den vonalon felsorakoznak a már menthetetlen megmentésére. Végeredményben teljesen mindegy az, hogy ezt a mentő akciót mint a nácizmus fizetett ügynöke, vagy hatalomra vágyásból, osztályérdekből, vagy pedig tudatlanságból végzik-e, mindenképpen a munkásosztály és az emberi haladás, szabadság ellenségei és aként is kell őket kezelni. MÉG MINDIG A kapitalista termelési rendszer ellentmodásainak egyik tünete az, amikor nem tudja megoldani a munkaerő problémáit. Békében a munkaerő nagy értékei vesznek el, mert a “piac hiányában” a munkások milliói ítéltetnek nem csak tétlenségre, de koplalásra is, mig ma a háborús termelés munkás hiányról sir. A katonai szolgálatra bevont milliók hiányoznak a termelésből, a megmaradtak, dacára a tulerőltetett munkának, a nőknek és az ifijaknak a termelésbe való bevonásának, nem tudják ellátni a modern háború felfokozott szükségleteit. Munkáshiányról sírnak, de ugyanakkor hatalmas gyárak munkásai ülősztrájkot kell, hogy kezdjenek az ellen, hogy ezreket letegyenek rendelés hiányában. Ahogy nem bírja megoldani a profitrendszer a munkanélküliség problémáját, éppen úgy képtelen arra, hogy megoldást találjon arra, hogy a szükséges munkaerőt előteremtse azért, mert a megoldás alapjához, a szent, kiváltságos osztály joghoz kellene hozzányúlni és ezt még akkor sem merik megtenni, ha az egész nemzet érdeke kívánja meg. A munkásokat, akik amúgy is dolgoznak erejükön felül, akarják katonai fegyelem alá helyezni, mintha igy a szükséges munkaerő többlet előállna, mintha szuronyok árnyékába, többet termelne a munkás. A munkások, feleségeik, serdülő gyermekeik, minden katonai kényszer nélkül, gazdasági szükségből, már a termelésben vannak, de egyáltalán nem áll az a parazita osztályra, amely a háborús szenvedésekből bőven profitál,, milliókat harácsol, de maguk a termelésben részt nem vesznek. A mezőgazdaság, a gyáripar, a női munkaerő százezreit igényli, de ennek az osztálynak nem az a gondja, hogy hol helyezkedjen el a termelésben, ez esze-ágában sincs, nekik a problémáik, hogy hová menjenek kipihenni az egész évi semmitevést, hogy milyen uj ruhákat vegyenek és hol találjanak elegendő munkaerőt a személyes szolgálataikra. Ha a kormányzat a munkaerő elhelyezése kérdésébe be akar avatkozni, akkor itt kellett volna kezdeni. Tiltotta volna el az úgynevezett házi alkalmazottak, inasok, szakácsok, szobalányok, lovászok, kertészek stb. alkalmazását, igy minden katonai besorozás nélkül, százezreket kapott volna a hadi és a mezőgazdasági ipar részére. Vizsgálnák felül a gyári és más irodák lógósait, kik csak azért vonultak be mint nélkülözhetetlen munkaerők az irodákba, hogy ne kelljen bevonulniok a hadseregbe. Még egész légióját lehetne felsorolni azoknak, akik dacára a közveszélynek, csak élősdijei a termelésnek, de ezeket nem merik megmozdítani, ezekre nem vonatkozik a jelszó, hogy “Dolgozz vagy harcolj”. De az egész katonai besoro- zása a munkaerőnek nem is azt célozza, hogy a termelést felfokozza, mert erre ez nem is alkalmas, hanem, hogy a munkásosztály gazdasági szervezeteit összetörje és a munkásságot visszaszorítsa a rabszolga állapotba. Nem annyira a háborús szükséglet megoldását, mint a háború utáni, a tőke és munka között feltétlenül bekövetkező nagy harcokhoz akarja a tőke megteremteni a kedvező hadállásait, amelyből letörheti a munkásosztály előretörését. Ez ellen a kísérletek ellen a munkásosztálynak foko zott szervezkedéssel, a bekövetkező harcokhoz alkalmas szervezetekkel kell felkészülnie. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! . IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
