Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-06-10 / 1323. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. junius 10. Winston Churchill beszélt és levizsgázott (Vi.) Hogy milyen zavaros és ellentétes az úgynevezett szövetségesek tábora, legjob­ban Churchill legutóbbi beszéde igazolja. Most, hogy már a ná­ci győzelem lehetetlennek lát­szik, Churchill a Konzervatív Party konzervatív vezére nyíl­tan szerelmet vall Franconak. A beszédet Mrs. Roosevelt, az elnökné, úgy magyarázta meg, amikor ezzel kapcsolatos kér­désre felelnie kellett, hogy Mr. Churchill már hatvan éve igy gondolkozott és most nem is fog megváltozni. Legalább ezt a magyarázatot fejükben tar­tanák akik egy jobb világot várnak a 60 évvel hátra maradt Churchilltől. De úgy az elnök­né, mint minden müveit ember tudja, hogy az angol konzerva­tív lordoknak több mint 8 bil­lió dollár befektetéseik vannak Spanyolországban. Minden ér­tékes bánya, higany, ólom, réz, szén és wolfram az angoloké. Ezeknek a bányáknak a bizton­sága és nagy haszna teljesen Francoéktól függ és éppen az­ért tették oda Francot, mert a spanyol nép akarta azokat a gazdag természeti kincseket köztulajdonba venni. Tehát Churchill és minden újságíró és politikus tudja azt, hogy nem a cseléd Franco, ha­nem az angol bánytulajdonosok szállítják ezeket a fontos hábo­rús anyagokat Hitlernek Spa­nyolországból. Még President Rooseveltet is felingerelte, hogy nem sikerült ezen háborús anyagok szállítását még csak érdemlegesen csökkenteni sem. De ugyan akkor nem engednék meg az újságíróknak sem, hogy a teljes igazat, azt a tényt ír­ják meg, hogy ezeket a hábo­rús anyagokat, direkt az angol tulajdonosok szállítják és azok tettek nyomást Churchillre, hogy ne csökkentsék nagyban, vagy pláne beszüntessék, ami­kor azok mostan aratnak. Hogy mennyire összemüköd- nek az angol reakciós lordok és Franco, azt legjobban bizonyít­ja, hogy Churchill a legfasiz- tább politikust, Belisha Hoart, a Chamberlain kormány had­ügyminiszterét küldte Franco- hoz nagykövetnek. Ezen had­ügyminiszternek nagy szerepe volt a spanyol köztársasági kor­mány leveretésében, valamint Hitlerrel való paktálásokban é£ megalkuvásokban, szívvel lé­lekkel azon bandához tartozik. Most ez az ur egyengeti Fran­co előtt a göröngyös utat. Ez a Franco melletti szere­lem sok embert kellene, hogy a rideg tény tudatára ébresz- szen. Arra a tudatra, hogy amint Mussollini megbukatásá- val sem bukott meg a fasizmus Olaszországban, úgy Hitler fel­akasztásával sem fog a reakció, amely a fasizta terrorban látja a biztonságát, megbukni, vagy megsemmisülni. Amint Musso­lini, Hitler és Franco csak cse­lédjei ezen irányzatnak, de az igazi urait nem is engedik a népnek megismerni és amiatt újból képesek lesznek újabb cselédeket, talán ügyesebbeket hatalomra tenni, hogy érdekei­ket hűen szolgálják. A fasizmust, a reakciós ter­rort csak azt megszülő okok, a haszonrendszer eltávolításával lehet lesz megszüntetni. Ezt meg nem várhatjuk a reakciós Churchilltől, vagy a mai rend­szer védnökeitől. Azt csak a munkásság szervezkedése és lo­gikus célkitűzése, a haszon és magántulajdon rendszernek a megszüntetése lesz képes meg­akadályozni. Az úgynevezett munkásvezérek, munkásszerve­zetek, akik még ezt a nagyon is világos tényt nem ismerik el, azok csak a reakció, a fasizmus tovább folytatását, újabb és még rémségesebb felkelését, Amint Német, Olasz és a többi Amint Német, Olosz és a többi országokban a termelési eszkö­zök köztulajdonban való vevé- se ellen harcoltak, ez által a re­akciót segítették, annak adtak időt arra, hogy megszervezze hatalmát, kiépítse terrorszerve­zeteit, Segítő társakat szerez­zen a hatalmas ipari országok iparmágnásai között. Ne feledjük el, ne hallgassuk el munkástársaink előtt, hogy nem elég a háborút megnyerni de a békét is meg kell, hogy nyerjük azáltal, hogy a fasiz­must és annak szülőanyját a nagytőkét is megsemmisítjük. Ezt kell megmagyarázni annak a 12 millió szakszervezeti mun­kásnak is, akiknek már van gazdasági erejük, de nincs cél­kitűzésűk, nem tudják a kive­zető utat, a megoldást, amely meghozhatná az igazi békét, a testvéries együttműködést is, nemcsak az országok, hanem az emberek között is. Náci propaganda a földalatti mozgalom nevében gokba, beleértve Görögorszá­got, Észak és Nyugatafrikát és a francia gyarmatokat 6.2 szá­zalékban. JUNIUS ELSEJÉTŐL MEG­SZŰNT A B-2 és C-2 BEN- ZINJEGYEK ÉRVÉNYESSÉGE ALGÉR, máj. (ONA) — Itt nagy szenzációt keltett az a kö­rülmény, hogy egy ismert szov­jet iró megtámadott egy köny" vet, mely a francia földalatti mozgalomról szól s mely sok példányban fogyott el úgy Ang­liában, mint Amerikában. A könyvnek francia cime “Les Silences de la Mer”, vagyis ma­gyarul: “A tenger csöndje”. Angol nyelven a könyv “Silen­ces of the Deep” cim alatt je­lent meg, “Vercors” álnevű szerzőtől. Tavaly ősszel, a könyv megjelenésekor, az a hir járta, hogy tulajdonképen a francia földalatti mozgalom ki­adványáról van szó. Ilja Ehrenburg, hires szovjet iró, most az Algérban megjele­nő “La Marseillaise” cimü új­ságban azt állítja, ' hogy a könyv nem egyéb ügyesen álcá­zott német propagandánál. A könyv, mondja Ehrenburg, már csak azért sem jelenhetett meg a francia földalatti mozgalom kiadásában, mivel díszes kötés­ben, finom papírra nyomva ke­rült forgalomba. A könyv hőse, az orosz iró szerint, egy “árja boche”, aki­nek fizikai és erkölcsi kiválósá­gát a könyv állandóan kihang­súlyozza. Vercoers, a könyv szerzője, egy francia családhoz beszállá­solt német tiszt történetét me­séli el. A család feje megked­veli a németet, unokahüga pe­dig belészeret az idegenbe. Az utóbbi nem győzi magasztalni a német kultúra áldásait. A né­met tisztet az orosz frontra ve­zénylik. Kijelenti, hogy nem ért egyet a kegyetlenkedések politikájával, de a parancsnak engedelmeskednie kell. “Ez a háború az anyagias­ság háborúja a szellemiség el­len” mondja a tiszt a lánynak, mielőtt elbúcsúzik tőle. Ehrenburg cikke végén azt állítja, hogy az egész könyv magán viseli a müncheni meg­egyezéses politika szellemét, ami viszont a náciknak való be­hódolás politikája. A “hallga­tás” nem egyeztethető össze a francia földalatti mozgalom harcos érzületével. Vercoes té­zisét a németeknek ellenálló Franciaország vissza kell, hogy utasítsa. Ehrenburg cikke annál érde­kesebb, mivel csak nem régen derült ki, hogy egy “Bir Hake- in” nevű állítólagos földalatti újságot a németek nyomták és terjesztették. KÜLFÖLDRE KÜLDÖTT ÉLELMISZER SEGÍTSÉG A földművelésügyi miniszté­rium jelenti, hogy márciusban a Háborús Élelmezési Iroda ösz- szesen 798,736.255 font élelmi­szert küldött külföldi szerveze­teknek, mig februárban a kül­földre küldött élelmiszer meny- nyisége 865,884.856 fontot tett ki. A külföldre szállított élel­miszermennyiség magában fog­lalja a kölcsönbérleti szállításo­kat, a hadseregnek készpénz ellenében eladott élelmiszere­ket, a “Carribean and Emer­gency Territorial Program” alapján küldött utánpótlásokat valamint a felszabadított euró­pai területek polgári lakossá­gának és a Vörös Kereszt és külföldi egyesületek által kiosz­tott élelmiszermennjjiségeket is. A tengefen szállított kölcsön­bérleti kivitel mennyisége már­ciusban összesen 590,234.920 font, mig februárban ezek a szállítmányok 598,717.657 ton­nára rúgtak. A szövetségesek­nek szállított főbb cikkek szá­zalékaránya a következő: tej­termékek és baromfi 9.8, hús­félék 41.2, zsir és olaj 4.7, gyü­mölcs és főzelékfélék 9.1, ga­bonafélék 17.5, cukor- 12.1, kü­lönlegességek 3, dohány 1, gya­pot 1.6 százalék. A március hóbani szállítmányok a követ­kező országokba mentek: a köl­csönbérleti szerződés alapján: Az angol birodalomba 64.3, Oroszországba 29.5, más orszá­Az Office of Price Adminis­tration jelenti, hogy junius 1- től kezdve a közönség számára megszűnt a régi, sorszámmal el nem látott B és C benzinje­gyek érvényessége. Március el­seje óta a megújított pótada­gokra az uj sorszámmal ellá­tott, szallagszerü B-3 és C-3 jegyeket bocsátották ki, úgy hogy a junius 1-én még forga­lomban levő B-2 és C-2 jegyek eddig fel nem használt kiutalá­sokra szólnak. Az ily jegyek tulajdonosai kicserélhetik azo­kat uj jegyek ellenében a helyi War Price and Rationing Board hivatalban. Ez az iroda vagy a jegyeknek megfelelő, fel nem használt benzinmennyiségre ad uj sorszámmal ellátott jegye­ket, vagy pedig fel fogja be­csülni a bemutató benzinszük­ségletét s aszerint fog neki uj jegyeket kiadni. Az uj jegyek semmiképen sem szólhatnak na­gyobb mennyiségre, mint a be­mutatónak azelőtt utaltak ki. Azok a benzinállomások, me­lyek junius 1. előtt kaptak üz­letfeleiktől B-2 és C-2 jegye­ket, junius 10-ig szolgáltathat­ják be ezeket oda, ahonnan a benzint kapják, vagy pedig a War Price and Rationing Board hivatalában kicserélhetik őket úgynevezett “inventory cou- pon”-ok ellenében. A benzinki- osztók viszont junius 20-ig szol­gáltathatják be a régi benzin­jegyeket, illetve irathatják azo­kat adagolási bankszámlájuk javára. Junius 1-től kezdve a régi je­gyek érvénytelenítése követ­keztében csak a B és C sor­számmal ellátott jegyek lesz­nek forgalomban. A Háborús Árszabályozási Iroda hangsú­lyozza azonban, hogy ennek da­cára is szükséges, hogy az autó tulajdonosok jegyeiket elől alá­írják. A jegyen feltüntett ál­lam neve és a “licence” száma még mindig csak az egyedüli kulcsot szolgáltatják ahhoz, hogy a törvénytelenül beváltott benzin jegyet megtalálják. ANGLIA ÉRSEKE AZ ANTI­SZEMITIZMUSRÓL LONDON, (ONA) — Canter­bury érseke ma kijelentette, hogy az antiszemitizmus “bar­bár korok maradványa”. A “Council of Christians and Jews” hivatalos lapjában a nagy tiszteletben álló főpap a következőket irta: “Végre egy­szer fiyilatkoznunk kell döntő és félreérthetetlen módon az antiszemitizmusról, mely néha- néha hazánkban is felüti fejét. Kötelességünk kijelenteni azt, hogy tisztességes polgárok kö­zött nincs helye ilyen érzések­nek s hogy az antiszemitizmust ki kell irtanunk egyházközsé­günk életéből, mert az barbár korok maradványa.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom