Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-01-15 / 1302. szám

1944. január 15. BÉRMUNKÁS 3 oldai MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA------------------------------­AMERIKA FASIZTÁK Tervbe vettem, hogy a rovat legközelebbi számaiban ismer­tetni fogom az amerikai mun­kásság igazi ellenségeit, elnyo­móit, kizsákmányolóit, akik két nagy szervezetet alkotnak. Az egyik a (NAM) National As­sociation of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsé­ge), a másik pedig a U. S. Chamber of Commerce. Ez a két szervezet az utóbbi években harciasabbá lett és a passzív, vagy védekező műkö­dését támadó propagandával váltotta fel. Ennek megfelelő- leg vezető állásokba is a legmi- litánsabb tagjaikat ültették. A gyárosok szervezetének Fred­rick C. Crawford, a kereskedel­mi kamarának pedig Eric A Johnson az elnökei. Ez a két “gentelman” mostanában rend­kívül nagy aktivitást fejt ki. A Bérmunkás hasábjain is több­ször említettük már őket. Azon­ban meg kell ismernünk azokat is, akik ezen két újkori “rabló­lovag” mögött állanak. Miután George Seldes “In Fact” cimü heti értesítőjének legutóbbi száma sok érdekes információt nyújt erre vonatkozólag, helye­sebbnek tartom, hogy előbb ezen adatokkal ismertessem meg az olvasókat. A következő­ket tehát az “In Fact”-ből vet­tem. A KILENCES SZÁMÚ CSALÁD Az Egyesült Államok hivata­los kiadványai megvásárolha­tók bárki által. A rendelést er­re a címre kell küldeni: Super­intendent of Documents, U. S. Printing Office, Washington, D. C. Itt kaphatók azon jelen­tések is, amelyeket az egyes kongresszusi vizsgálóbizottsá­gok tettek közzé. A kiváltságo­kat vizsgáló szenátusi bizottság jelentéseit a “Monograph 29” és kiegészítője, “Monograph 26” tartalmazzák. Ezen jelen­tések felsorolják az Egyesült Államok 200 (nem bankár) leg­gazdagabb családjait. Azt találjuk ezen dokumen­tumokban, hogy az Egyesült Államok gazdasági életét 13 milliomos, vagy billiomos csa­lád irányítja. Ezek közül Ford, Du Pont, Rockefeller, Mellon, Morgan, stb. jól ismertek. A ki­lences számú család, amely a Pew nevet viseli, már kevés­bé ismert. Ezen család a Sun Oil Company (Sunoco) tulaj­donosa, melynek részvényei je­lenleg 75,628.000 dollárt érnek. Ezen kívül ez a család bírja a Sun Shipbuilding hajóépítő vállalatot is. Ez és a többi más iparvállalatok, amelyben érde­keltségük van többszörösen fe­lülmúlják a Sunoco értékét. , MUNKÁS ELLENSEK A Pew család aktivitásának J bemutatására aligha lehetne i jobb példát felhozni annak ki­mutatására, hogy a nagy va­gyonok miként korruptálják közéletünk minden ágát. A Pew család elkeseredett ellensége a munkásságnak. Ipartelepeiken késhegyig menő harcot folytat­nak a szervezkedés megakadá­lyozására. A Pew testvérek szubvenciót adtak antiszemita szervezeteknek; financiális tá­mogatásban részesítették a ha­zai fasizta csoportokat; vezető szerepet visznek a Gyárosok Országos Szövetségében (NAM) korruptálják az amerikai saj­tót, stb. A Pew család nagy hirdető úgy az újságokban, mint a rá­dión. Arthur Hays Sulzberger, a New York Times kiadója és fél-tulajdonosa 1936-ban ezt a kijelentést tette: “A New York Times ebben az évben (1936) nagy mennyiségű hirdetést ve­szített el azért, mert Roosevel- tet támogatta az elnökválasz­tás idején. Árulóknak és kom­munistáknak neveztek bennün­ket. Egyes hirdetők nyíltan megmondották, hogy olyan lap­ban, amely ilyen romboló poli­tikust támogat, egy dollár érté­kű hirdetést sem fognak lead- nij Az ilyen eljárás törvénye­sen is a szabadvélemény elfoj­tásának nevezhető.” Sulzberger később bevalotta, hogy a Pew család 10,000 dol­lár értékű hirdetést vont el a N. Y. Timestől, mert ez az új­ság Rooseveltet támogatta az 1936-os választásokon. A követ­kező elnökválasztásnál, 1940- ben, a N. Y. Times dacára an­nak, hogy addig mindig demok­rata jelöltet támogatott, fordí­tott álláspontján és Roosevelt ellen irt. Azóta igen nagy­mennyiségű Pew hirdetést lá­tunk a N. Y. Timesban. Ennek a lapnak mintegy 25 millió dol­lárt tesz ki az évi forgalma, amiből a tulajdonosok évi hasz­nát öt millió dollárra becsülik. I Ha még az ilyen vagyonos és | hatalmas újságot is be lehet ' folyásolni a hirdetésekkel, el le­het képzelni, hogy a kevésbé szerencsés financiális viszo­nyokkal rendelkező amerikai sajtónak 90 vagy 95 százaléka milyen szolgai módon hajtja végre a Pew család rendeletéit. Az amerikai nagy korporáci­ók és tulajdonosaik fasizta vol­táról a munkásaikkal szembeni állásfoglalás tesz tanúságot. Ki lehet mutatni, hogy ahol a munkások szervezkedésének a megakadályozására erőszakos­ságokat, kémeket, könny-gáz bombákat és gépfegyvereket használtak, ott a tulajdonos hazai fasizta. Ilyen példát nyúj­tott a General Motors, ahol mindezen fegyvereket használ­ták és amely cégnek tulajdono­sai dicsérték Mussolinit és Hit­lert, akiktől kitüntetéseket kap­tak. RÁLŐTTEK A MUNKÁSOKRA A Pew család a legélesebb harcot vezette a munkásság el­len. Kompánia uniont csinált, hogy az igazi szervezkedést megakadályozza. De minden terror dacára is a munkások 1943 július elsején a CIO mel­lett döntöttek. Úgy a lapok, mint a Pew szolgálatában álló Lowell Thomas rádió komen- tátor elhallgatták, vagy letom- pitották, hogy a Pew család Chester, Pa. városban lévő ipar­telepén hét néger munkást se- besitettek meg az őrök. A sebe­sültek közül az egyik meg is halt. John Green, a CIO Marine and Shipbuilders union elnöke ezt a kijelentést tette: “Pew el van szánva mindenre; semmitől nem riad vissza, hogy a mun­kásokat a szavazás előtt valami kétségbeesett lépésre provokál­ja. John Pew, a Sun Shipbuild­ing Co. feje kétségkívül a legis­mertebb az ország összes mun­kásellenes munkáltatói között.” És mialatt John Pew fegyve­res bérencei terrorizálták a munkásokat, Lowell Thomas dicshimnuszokat mondott róluk a rádión. “Manapság Sunoco bármit is csinál, a cél mindig (f.) Már a második hete, hogy kezemhez jutott a Bér­munkás ez évi Naptára, melyet ezideig csak áttenkinteni volt időm, de már is úgy érzem, hogy ezért a szép munkáért kü­lön elismeréssel kell adóznom a Naptár minden Írójának, de különösen a legnagyobb munka intézőjének Geréb munkástárs­nak, aki a Naptár szerkesztését a többi nagy munkák mellett végezte, valamint Lefkovits munkástársnak, aki a technikai kivitelt oly szépen oldotta meg. Én, aki tudom, hogy milyen fá­radtsággal jár egy ilyen mun­kának a pontos végrehajtása nem igen találok szavakat ame­lyekkel elismerésemet kifejezni tudnám. Nemcsak azért értékelem ezt a Naptárt, mert nekem mint egyénnek jelent értéket, hanem még inkább azért, mert egy ér­tékes nevelő irodalmi mü az amerikai Naptár irodalom dzsungeljában. Ugyanis az amerikai Naptár irodalom hosz- szu éveken át, kizárólag a reak­ciónak, az uralkodó osztály és különösen a magyar grófi-papi uralmat dicsőítő sajtó kuliknak volt a privilégiuma. Nehéz út­törő munka volt a Bérmunkás Naptárt a sötétség vadonjában elindítani, de mégnehezebb munka azt a mai körülmények között kiadni. Ez évi Naptá­csak a győzelem”, — mondotta ez a komentátor, aki hasonló módon dicsérte Henry Fordot és a feleségét is, leírván, hogy milyen gyönyörű házaséletet él ez az ipari diktátor. Azt persze elhallgatta, hogy Ford is di­csérte Hitlert, akitől érdemje­let is kapott. Arról sem szólt, hogy Mrs. Ford antiszemita ér­zelmű és pénzügyi támogatást nyújtott antiszemita csoportok­nak, sőt maga Henry Ford is támogatta Boris Brasel cári ügynököt fasizta és antiszemi­ta propaganda terjesztésében. Pew még a faji gyűlölet élesztését is igénybe vette. A hajógyárban elkülönítette a né­ger munkásokat a fehérektől és a két csoport közötti össze­ütközéseket elsimítás helyett élesztgették. A fehér munká­soknak azt mondották, hogy a néger hajlandó olcsóbban dol­gozni, igy a háború után csak őket tartják meg a gyárban. A négereket viszont azzal bolon­dították, hogy a fehérek csak azért akarnak uniont, mert meg akarnak szabadulni a szi- nesbőrü munkásoktól. A szava­zást megelőzőleg a Sun Ship Co. nagy hirdetéseket helyezett el a korrupt néger sajtóban, amelyben azt mondották, hogy a négereknek két nagy felsza­badítójuk volt; az egyik Abra­ham Lincoln, a másik John G. Pew. Az union intelligens akci­óján azonban az összes fasizta erőszakosság megtört. (Vége következik) runk tartalmát csak futólag át­tekintve azt látjuk, hogy egyi­ke a legjobbaknak, mert a tör­ténelmi naptár, a szépirodalmi rész, és az általános tudomá­nyos ismertetéseken kívül, ha­talmas ipari unionista propa­ganda az IWW érdekében. Mindezeket figyelembe véve, osztálytudatos propagandát vé­gezünk Naptárunk terjesztésé­vel, igaz nem könnyű munka ez, de aránytalanul könnyebb mint a Naptár szerkesztése, összeállítása sőt még a csoma­golásánál is. Sohse felejtsük azt, hogy a munkástömegek so­hasem fognak jönni hozzánk, hogy a forradalmi ipari union- izmus alapján szervezkedni akarnának. Nekünk kell menni a tömegekhez! A Naptárunk egyike azon irodalmi eszköznek, mellyel a tömegek közzé me­hetünk és megnyerhetjük őket. A mi Naptárunk nem éppen al­kalmi kiadás, habár újév ide­jén kerül ki a sajtó alól, egész évre, sőt minden időkre tanul­ságos adatokkal szolgál. Fel te­hát az agitációra! Minden Bér­munkás Naptárt helyezzünk magyar bérmunkás kezébe, a Naptár árát pedig mielőbb jut­tassuk a Bérmunkás központ­jába, hogy továbbra is anyagi­lag erősek legyünk az ipari unionizmus forradalmi szelle­mének a terjesztésére. Naptárunkról "Szervezés" — "Nevelés" — "Felsxabadulás" ^ VV ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom