Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-06-03 / 1322. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio ^jindfir the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 JUNE 3 NUMBER 1322 SZÁM Akik nem tűrnek ellenőrzést Munkások két tűz között (a.l.) A közel múltban sokat hallottuk, de különösen Walla­ce al-elnöktől, hogy úgy a trösztöket, mint a nemzetközi kartele­ket szabályozni kell. Tudjuk azt, hogy a nemzetközi nagytőké­nek sehogyan sincs megelégedésére, ha bárkik is beleszólnak, vagy bármily akadályt gördítenek üzleti összeköttetéseikbe. Most azonban ugyan az a Standard Oil társaság, amelyről a háború kezdetén sokat hallottunk, hogy a mügumi gyártási sza­badalmát titokban a német nácik rendelkezésére bocsájtotta. Mr. Gallagher, a fent nevezett társaság elnöke, nem tartja helyén­valónak a trusztok elleni törvények alkalmazását és azonkívül kijelentette, hogy J. C. 0‘Mahony, Wyo. szenátor javaslatát nem szabad, hogy elfogadják. Ez a javaslat az, amely a nemzet­közi kartelok szabályozására irányulna. Ennek a törvényjavaslatnak alapján, minden nemzetközi üz­leti szerződést be kell jelenteni a szövetségi kormánynak. A tőkések azt állítják, hogy bármilyen beleszólása a kor­mány gépezetnek az üzleti dolgokba, hátráltatja a magán üzleti érdekeltségek nemzetközi piacát. Leghelyesebb üzleti dolgok te- kitetében ha minden titokban történik, mert — azt állítják, — hogy senkinek semmi köze, hogy hol és kivel csinálnak üzle­tet. Ilyenkor tűnik ki azután a profit hajhászó üzleti érdekeltsé­geknek a saját osztályérdeke, hogy nem törődik azzal sem, ha a profit embervérbe van áztatva. Ami náluk a legfontosabb, hogy mennél több legyen. A profit nem ismer hazafiságot. Azt láttuk a közel múltban, amikor az Egyesült Államok és Japán között a háború kitörése úgyszólván óráról órára esedékes volt és hogy Japánnak legyen acél készletük egy esetleg hosszan tartó amerikai-japán hábo­rú folytatására — a mi “jó üzletembereink” sok milliónyi tonna acélt szállítottak a japán hadigépezet számára, hogy azután azoknak legyen elég hadifelszerelésük az amerikai fiuk legyil- kolására. Természetesen a pénznek nincsen szaga. Ez nyilvánult meg az elmúlt hetekben a bankárok nemzet­közi szervezetének gyűlésén keresztül, amikor figyelmen kívül hagyva azt, hogy évek óta egymást gyilkolva állanak szemben nemzetek a világ minden részén, ők mint a legbékésebb időkben is az “ellenséggel” tárgyalnak és osztozkodnak az igazán vérsza- gu profiton. Azért most is mint a múltban, a nagytőke minden olyan törvénynek életbe léptetését ellenzi, amely bármilyen formában még csak nyilván is próbálja tartáni a nemzetközi piac fonalait. Én legalább azt látom, hogy hiába hoznak bármilyen törvénye­ket a nagytőke nemzetközi korlátozására, mindig csak arra fo­gunk ráeszmélni, hogy mindezen törvények csak arra lesznek al­kalmasak, hogy a nagytőke furfangosan kijátsza. Anglia elismeri De Gaulle generálist LONDON — Anthony Eden angol külügyminiszter kijelen­tette, hogy az angol kormány a közeljövőben el fogja ismerni a francia “National Liberation Committee” név alatt szereplő bizottságot, amelynek De Gaulle generális az elnöke. Ez az elis­merés azt jelenti, hogy a vissza­foglalt francia területeken ez aj bizottság fogja átvenni a kor­mányt. Anthony Eden ezt a kijelen­tést az angol képviselőházban tette a külügyi vita folyamán. Még hozzáfűzte azt is, hogy az angol kormány De Gaulle gene­rálist Londonba hívta, hogy még fenálló félreértéseket elsi­mítsák. “Nem áll szándékunkban, hogy a felszabadított francia területeket “Amgot”* (Allied Military Government of Occu­pied Territories) kormányzat alá vegyük. Semmi politikai dolgot nem tartunk fontosabb­nak, mint azt, hogy Franciaor­szág újból visszakapja szabad­ságát és nagyságát,” — jelen­tette ki Eden. (Vi.) Az United Auto Wor­kers Unióban szervezett mun­kások sem igen akarták elhin­ni, hogy saját tisztviselőik ellen még keményebb és sikertele­nebb harcot kell folytatni mint a gyárosok ellen. De minden nap kapnak ezen a téren leckét, kóstolót. Most legnagyobb és legmérgesebb volt a harc a Chrysler munkások 490-es lo­cal jánál, ahol 16 jó unionistát union aktivitásért lefizettek és a munkások akik nagyon jól is­merve őket szolidaritási sztrájk­ba mentek. Ezek a lefizetett munkások leginkább stewar- dok, bizottsági tagok és olya­nok, akik éveken keresztül na­gyon aktivak voltak a szerve­zetben, sőt ezek segítették megszervezni az egész gyárat. Hogy a munkásokat viszate- reljék a munkába, gyűlést ren­deztek vasárnap, az az május 21-ikére, ahová felvonultatták a “nehéz tüzérséget” a legna­gyobb UAW vezéreket, akik órák hosszán át leckéztették a munkásokat, hogy menjenek vissza dolgozni, majd ők fog­nak tárgyalgatni a gyárosok­kal. De sem a vezérek sem a Labor Board, sem a gyáros hal­lani sem akart, hogy ezt a 16 aktiv unionistát visszategyék a munkába. így a munkásság, a rank and file, nagy többségi szavazattal azt határozta, hogy kint maradnak, amig ezt a 16 munkástársukat is vissza nem teszik. Erre a nagy vezérség annyi­ra dühbe jött, hogy az egész localt, egy diktátor, melyet ők adminisztrátor néven ismertet­nek, kezeibe tette, aki a tagság által megválasztott local veze­tőséget, nem csak hogy felfüg­gesztette, hanem vád alá he­lyezte, mert a többségnek mer­tek engedelmeskedni, akik meg­választották őket. Ez a demok­rácia amelynek a védelmére több száz ilyen aktiv unionistát már eddig is feláldoztak. De még igy sem sikerült. Sokan nem akartak keresztül menni a picket vonalon, napokig tartott a harc, az összes nagy lapok, rádió szónokok, az union tiszt- viselőséget dicsérte és a mun­kásokat engedelmességre intet­te, igy most legnagyobb része már visszament. így az union local tisztviselői ellen is azt a rémséges nagy vádat emelték, hogy szolidari­tást vállaltak azzal a kirúgott 16 munkással, akik ezen a vi­déken többet munkát nem kap­nak, hanem a fekete liszta ke­serves sorsa lesz az osztályré­szük, amiért íkomolyan vették az Unionista teendőiket. Ezen kívül 38 Fordtól is ilyen sorsba részesült, valamint több százan különböző gyárakból, akik munkát nem kaptak már hóna­pok óta és most a localokon ke­resztül könyörögnek, hogy te­gyék őket vissza munkába, mert csak az az egy remény van munkához jutni, ha a régi munkájukra visszakerülhetnek. Ford éveken keresztül hasz­nálta azt a módszert, hogy a legaktívabb unionistákat kirug- daltatta. Amint a “Moral Rear­mament” programban is van, ilyen módon lehet ismét a bé­két, folytatólagos és nagy ha­szon mellett való termelést visszaállítani, hogy ha ezt nagy arányokban mindenfelé meg teszik, hogy az “agitátorokat” rendbontókat, az elégedetlene­ket kigyomlálni az üzemekből, akkor a gyengébbek megijed­nek'és jó fiuk lesznek. Ebien segédkezik ma az union tisztviselősége, amint az AFL-nél is igy tisztították meg az uniont a harcosabb tagság­tól, azoktól akiknek volt elég eszük és bátorságuk az union tisztviselőséget és a gyároso­kat is kritizálni és ellenük har­colni. Mindezek dacára sok ezrek vannak ismét sztrájkban a Par­ke Davis gyógyszergyárban kö­rülbelül kétezer munkás. A bakery munkásoknál egy ezer, valamint minden localnál nagy a zúgolódás az union vezérek ellen, akik a legjobb, legérté­kesebb, legharcosabb tagságot feláldozzák és legnagyobb nyo­morba juttatják családjaikkal együtt csak ezért, hogy jó fi­uknak ismerjék el őket a tőkés lapok és vezetőség. Úgy látszik, nagyon sok UAW vezér is beállt abba a Moral Rearmament mozgalom­ba és segítenek a gyárosoknak kigyomlálni az aktiv, bátor unionistákat, akik olyan sok ál­matlan éjszakát okoztak a gyá­rosoknak és helyre állítják azt a rendet, békét, amely Német­országban volt, ha minden uni­on localhoz is kell egy admi- nistrátort, diktátort kinevezni. IZLAND KÖZTÁRSASÁG LETT Európa magas északi részén levő Izland ,amely hosszú év­századokon Dániához tartozott, most függetlenítette magát, mint köztársaság a lakossága 98 százalékának óhajából. Tör­vényhozó háza egy évre nevez most ki elnököt, majd népsza­vazással négy évenként fogja azt választani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom