Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-05-20 / 1320. szám

1944. május 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN '(gb) ROVATA" MÉGEGYSZER A “COMMON COUNCIL” Pár héttel ezelőtt megirtam a rovatban, hogy Louis Ada­mic, ismert nevű amerikai iró, kilépett a “Common Council for American Unity” nevii egyesü­let igazgatóságából és ismertet­tem kilépésének az okait. Mr. Read Lewis, a Common Coun­cil ügyvezető igazgatója leve­let intézett hozzánk, amelyben szerinte a tényeknek meg nem felelő állítások helyreigazítá­sát kérte. Leveléhez mellékel­ten elküldte a Louis Adamic- nak adott, 23 oldalra terjedő válaszának másolatát is, ame­lyet gondosan áttanulmányoz­tam és az újságírói tisztesség­nek megfelelőleg mindkét oldal érveinek helyt adok ily kontra- verzális ügyben. Már akkor jeleztem, hogy a Common Council elleni vádakat Mr. Adamic vetette fel s min­ket csak- az Adamic nyilatkoza­tában foglalt bizonyos adatok érdekeltek. Azonban a cikk be­vezetésében ismertettem, hogy az ilyen hazafias egyesületek alapításánál a megszokott eljá­rás, hogy a vagyonos emberek között pártfogókat, úgyneve­zett “angyalokat” keresnek. Ezektől kapják jövedelmüket és általában a legtöbb ilyen egyesület vagy intézmény igazi célja az ilyen angyalok meg- pumpolása. Mondom, ezt a dolgot csak általánosságban és nem kimon­dottan a Common Councilra ér­tettem, mégis Mr. Lewis el­küldte hozzám a Council 1943 évi pénzügyi kimutatását s a levelében megjegyzi, hogy a Council jövedelme 7000 kis ado­mányból, továbbá speciális munkákért járó fizetésből áll. A pénzügyi kimutatásból lá­tom, hogy a Council mult évi teljes kiadása 101,859 dollár volt, amiből az adományok (contributions) 61,105 dollárt tettek ki. Ha ezt az összeget több mint 7000 egyéntől kap­ták, akkor egyre még 10 dol­lár sem esik átlagban, igy való­ban nem mondhatjuk, hogy ezt az egyesületet a nagytőkések tartják el. Sőt a bevételek ro­vatában azt is láthatjuk, hogy kiadásaik fedezésére 4500 dol­lár kölcsönt kellett felvenniök, ami mutatja, hogy nem rendel­keznek valami bőkezű angya­lokkal. Ezt az igazság nevében csatolnunk kell az első beveze- téshöz. VÁLASZ ADAMICNAK Ugyancsak helyet adunk Mr. Lewis azon kijelentésének is, hogy cikkeiket, amennyiben csak tőlük telt, el akarták jut­tatni az idegen nyelvű sajtó ol­vasóinak minden rétegéhez és azoknak anyagát úgy állították össze, hogy az olvasóknak hasz­nára legyenek és végre; “több cikkünk a munkások jogait is ismertette” — irta Mr. Lewis. A 23 oldalra terjedő nyilat­kozatban Mr. Lewis pontról- pontra válaszol Adamicnak .Az első vádra az a válasza, hogy a Council nem pártolta az “Ame­rican Srbobram” nevű szerb reakciós újságot. Yaroslav Chiz, a Council tisztviselője csak azt állapította meg, hogy Elmer Davis levele nem érte el a kívánt célt, ami nem nevez­hető pártolásnak. A második vádpont szerint a Council segi- tette a reakciós újságok “front­ját” megalakítani. A Mr. Lewis magyarázata szerint egy olyan egyetemes konferenciát tervez­tek 1942-43 telén, amelyre az összes idegen nyelvű lapokat meg akarták hívni. Az előké­születekben azonban csak né­hány, jobban ismert lap vett részt. Az OWI nem látta he­lyesnek az ilyen konferencia összehívását s igy nem lett a dologból semmi. Azonban az előkészítő gyűlésen éppen a Council indítványára kimon­dották, hogy még a “kommun­ista” lapokat is meg fogják hívni. Adamicnak éppen az el­len volt kifogása, hogy az elő­készítő gyűlésen “balszárny” irányú lapok nem vettek részt. A harmadik vádpontra nézve azt mondja Lewis, hogy nekik nem volt részük abban a tilta­kozásban, amit 10 reakciós lap, (élükön az Amerikai Magyar Népszavával) küldött a Louis Bromfield által összehívott “Victory Conference” ellen. Ezt a konferenciát — Lewis sze­rint, — Bromfield és még más 29 egyén hívta össze, akik leg­többjének a kommunista párt­tal van valami összeköttetése, ellenben az amerikai idegen nyelvű sajtóhoz nem sok közük van. És végre nagyon élesen til­takozik az ellen, hogy a Coun­cil bármily módon is támogatta volna az antiszemitizmust. A Council hetenként közli a híre­sebb emberek beszédeit vagy nyilatkozatait és ezek között számos antiszemitizmus elleni írást adtak közre. Lehet, hogy Adamicnak ez nem elég, — mondja Lewis, — de a Council kénytelen beosztani a rendelke­zésére álló helyet éppen úgy, mint akármelyik újság. REAKCIÓS IDEGEN NYELVŰ LAPOK Ezzel elintéztem a Common Council és Adamic vitáját. Most azonban úgy Mr. Lewis- nak, mint Adamicnak és má­soknak, akik figyelemmel kisé­rik ezt a cikksorozatot, megis­métlem, hogy miért foglalkoz­tam ezzel a kérdéssel. Már az első cikkben hangsúlyoztam, (fekete betűkkel szedettem), hogy az Adamic nyilatkozatá­ban érdekes adatokat találunk. Ezen adatok az idegen nyelvű sajtó reakciós, fasizta voltára vonatkoznak. A Bérmunkás olvasói jól tud­ják ,hogy lapunkban meglehe­tős nagy teret adunk a polgári sajtó korrupt voltának, mun­kásellenes magatartásának és alattomos fasizta propagandá­jának leleplezésére. Ezen a té­ren az amerikai angol nyelvű sajtóra vonatkozólag nagysze­rű munkát végez George Sel- des az “In Fact” cimü heti ér­tesítőjével. George Seldes írá­sából számos esetben idéztünk már. Mi ugyanazt a leleplező mun­kát végeztük és folytatjuk ma is az amerikai magyar lapokra vonatkozólag. Újból meg újból lelepleztük már az Amerikai Magyar Népszava, a Himler la­pok, a Jó Pásztor, a Mi Lapunk és a többi pro-fasizta, Hitler- Horthy ügynökeként szereplő lapok szerkesztőit. Megirtuk, hogy ezen lapok a dupla álha- zafiság álcája alatt reakciósak­ká nevelték az amerikai ma­gyarságot, — különösen azt a részét, amelyik nem tanulta meg az angol nyelvet és igy csak magyar lapokat olvas. Ez a tömeg még ma is Magyaror­szág és a magyarság megmen­tő jét látja a gyilkos Horthy Miklósban. Emlékszenek az ol­vasók, hogy pár hónappal eze­lőtt átvettük Biró Jánosnak er­ről a kérdésről angol nyelven irt cikkét. Megjegyeztük akkor, hogy a régebbi amerikai ma­gyar újságírók között a Biró Jánosok olyan ritkák, mint a fehér holló. A MAGYAR LAPOK Louis Adamic körlevelében számos igen érdekes adatot ta­láltunk az egész amerikai ide­gen nyelvű sajtó reakciós, pro- fasizta voltára vonatkozólag és minket leginkább csak ezen adatok érdekeltek, mert bizo­nyították, hogy az amerikai sajtó nagy többsége, — itt már beleértjük az idegen nyelvű sajtót is, — milyen reakciós, munkáseílenes és egyben a fasizta propaganda terjesztője. Az ilyen általános természe­tű állítást speciális adatokkal kell alátámasztani. Adamic ezt megtette a felsorolt lapokra vonatkozólag. A magyar lapok­ra vonatkozólag ilyen adatok felsorolása igen könnyű. Ve­gyük csak sorba például a multheti lapokat. A “vezető és iránytszabó” fasizta újságról, az Amerikai Magyar Népsza­váról, — amelynek lengyel tu­lajdonosa a Common Council igazgatóságának egyik tagja, a magyarul nem beszélő üzlet­vezetője Max Kaufman pedig ott szerepel a Bromfield orga­nizáció ellen tiltakozók élén, — oly köztudomású dolog, hogy a hazugságok gyütőhelye, hogy április 8-án már maga Elmer Davis is kénytelen volt megin­teni őket. Aztán vegye csak kezébe Mr. Lewis a Clevelandban megjele­nő “Jó Pásztor” nevű hetilap május 5-iki számát és bámulva láthatja a teljes oldalt átfogó nagy címsort, hogy mily nagy­mértékű segélyakció indult meg Magyarországon. A cikkben pe­dig megírják, hogy Budapestet ar oroszok bombázták, a bom­bázás nagy károkat tett és Horthy Miklós kormányzó ur vezetésével nagy segítő akció indult meg. Noha közölték az összes lapok, hogy Budapest uccáin végighurcolták a leszál­lásra kényszeritett amerikai és angol repülőket, ennek a lap­nak a szerkesztője Budapest bombázását az oroszok elleni gyűlöletre és Horthy meg a most már kimondottan Hitler ügynökeiből álló uj magyar kormány magasztalására hasz­nálta fel. Avagy vegye kézbe a Brid­geport városban megjelenő “A Mi Lapunk” ugyanazon heti számát. Látni fogja a lap leg­első, vastag nyomásra szedett cikkében, hogy ennek a lapnak “pap” szerkesztője micsoda sze­mérmetlen hazugsággal szór piszkot az ezer éves magyar történelem legönzetlenebb ál­lamférfijára, Károlyi Mihályra. És végre nézze át a Himler la­pokat, amelyek mind vezető he­lyen közölték a fasizta Ameri­kai Magyar Szövetség állítóla­gos üzenetét, amelyben Ottó ki­rályi csemete talpnyalója, Eör- dögh plébános, a magyarorszá­gi keresztény szociálistákhoz szól, tehát éppen ahhoz a cso­porthoz, amelyet Magyarorszá­gon évtizedek óta mint a reak­ció, tehát a demokratikus esz­mék ellen harcoló szervezetet ismertek. KÉZMOSÁST AJÁNLUNK Nekünk nem az ellen van ki­fogásunk, hogy ezen lapszer­kesztők fasizta érzelmüek. Mint mi, úgy ők is joggal követelhe­tik, hogy a saját maguk válasz­totta politikai és gazdasági fel­fogást kövessék. Ami ellen ki­fogásunk van az, hogy ravasz fondorkodásokkal, vakmerő ha­zugságokkal, rágalmazással és mindennemű terrorral igyek­szenek terjeszteni Hitlert-Hor- thvt védő propagandájukat. Viszont nem tesszük ezekért a Common Councilt felelőssé. A Council “anyaga”, amelyen ke­resztül az “egység” eszméjét terjeszteni akarja az idegen nyelvű sajtó. És arról a Coun­cil valóban nem tehet, hogy ez az anyag ilyen nagy mértékben rohadt. _ Sajnáljunk önt, kedves Mr. Lewis, hogy csak ilyen elpené- szesedett anyag áll a rendelke­zésére, de tegyen úgy, mint mi. Mossa meg a kezét jó erős szappannal, amikor az ily szer­kesztőkkel elintézi" a dolgát, mert higyje el, olyan emberek ezek, hogy mi, még csak a ne­veik felemlitése után is kény­telenek vagyunk valami fertő- telenitő szert használni. LESZÁLLÍTJÁK AZ ADÓT? WASHINGTON, D. C. — Mi­vel a hadügyi költségvetésnek harminchárom billióval keve­sebbre van szüksége ez évben, mint az elmúlt esztendőben, olyan hírek keringenek a fővá­rosban, hogy ez a körülmény az adó kivetésnél érezhető lesz ál­talánosságban. A MAGYAR QUIZLING KORMÁNY most újabb kötelezettséget vállalt Hitler megbízottjaitól, hogy háromszázezer munkást küld a termelés kiegyensúlyo­zására Németországba. 150.000 munkás a stockholmi újság hír­adása szerint már néhány na­pon belül útnak is indul. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom