Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-06 / 1318. szám
1944. május 6. 3 oldal B É R^M U N K A S MUNKA KÖZBEN ’(gb) ROVATA" A CHICAGÓI “ÜTKÖZET” t A napokban a hadifrontok csatái helyett az “ithon frontjának” egyik ütközete foglalta le az újságok első oldalait és még a légi bombázásokat is túlszárnyaló szenzációvá lett. Ezt a “one man war”-t, vagyis egy ember háborúját a Montgomery Ward and Co. cég igazgatója, Sewell Avery okozta, aki megmutatta, hogy hét órán keresztül sikeresen ellentállt az Egyesült Államok elnökének. Ez a dolog nem uj keletű. Évek óta tudott dolog, hogy ez a Sewell Avery, aki a fenti cégen kívül több iparvállalatnak és pénzintézetnek is direktora, egyike a leghirhedtebb úgynevezett munkásfaló iparbáróknak. Mint a United Steel Trust egyik igazgatója, évtizedeken át érvényesítette befolyását az ecélgyári munkások megszervezése ellen. Az idők változásával azonban nemcsak az acél munkások, de maguk a valóban végtelenül kizsákmányolt Montgomery-Ward and Co. alkalmazottai is szervezkedtek és Averynek el kellett ismerni a szervezetet, akármennyire nem tetszett is neki. A Wagner törvények értelmében kénytelen volt egyezséget kötni a United Retail and Wholesale Employes Union (CIO) szervezettel. Ez a szerződés ez év elején lejárt és Avery tudatta az unionnal, hogy nem hajlandó újabb egyezséget kötni, sőt azt is kétségbevonta, hogy az alkalmazottak többsége egyáltalán akarja a szervezetet. A War Labor Board azonban úgy határozott, hogy a cégnek meg kell ujjitani a szerződést és csak azután fog elrendelni a munkások között szavazást arra, hogy akarják-e a szervezetet, vagy sem. Avery akkor nagy hirdetésekben éles támadást intézett úgy a War Labor Board, valamint az egész kormány és az elnök ellen is és kijelentette, hogy nem engedelmeskedik a rendeletnek. Ennek a “one man war”-nak aztán az lett a vége, hogy április 22-én az elnök rendeletére lefoglalták a Montgomery-Ward cég chicagói üzleteit és raktárait. Az “ellenállás” letörésére kirendeltek egy szakasz tengerész katonát, akik közül kettő felkapta és kihurcolta a kapálódzó munkásfaló főnököt. MUNKÁBA ÁLL A REAKCIÓ Erről a dologról a lapok és a rádió utján részletesen értesült a közönség. Minket ebben az ügyben ikább az érdekel, hogy micsoda nagy körültekintéssel “törték le” ennek az egy embernek a lázadását. Mert ellenállása a törvények végrehajtására megválasztott elnöknek lényegében véve lázadás. Ha ugyanezt munkások tennék, semmi kétség, hogy minden teketória nélkül közéjük lőnének. Megtették már nem egyszer, sokkal jelentéktelenebb dolgokért is. Sőt a demokráciát alaposan megcsufoló módon olyan kivételt tettek ezzel az öreg reakciós, a társadalomra nagyon is kártékony emberrel, hogy maga az igazsáügyminiszter, is leutazott Washingtonból Chicagóba, hogy személyesen ügyeljen fel a cég vagyonának lefoglalásánál. Más szóval úgy bántak ezzel a lázadóval, mint azzal a bizonyos himes tojással, amit még a széltől is óvnak. Mindezek dacára a közvélemény “irányitói”, az újságok és a rádió komentátorok mártírrá akarják avatni ezt a törvényszegőt, ami nem csoda, hiszen a mail order üzletek igen dolog, mintha Avery és a mögötte állók tudatosan mérgesítették volna el az ügyet, hogy mint mártírok támadhassák Roosevelt elnököt és a szervezkedés szabadságát biztositó törvényeket . A legszégyenletesebb ebben a dologban az, hogy olyan ember és olyan üzlet védelmére kelnek, amelyek az amerikai társadalomra évtizedek óta nagyon káros befolyást gyakorolnak. A mail order üzleteket, amelyeknél az árukat nagy katalógusokból posta utján rendelik, körülbelül hatvan évvel ezelőtt kezdték. Két ilyen üzlet, Montgomery-Ward és a Sears-Roe- buck kiváltak a többiek közül s amig amazok elpusztultak vagy jelentéktelenek maradtak, ez a kettő óriási vállalattá fejlődött. A gyár ellenszegülő igazgatóját, Sewell Avery-t a katonák viszik ki az épületből. — Jegyezd meg munkás, ha célodat előse segíti, ez a különben drasztikus eljárás is jogosult. nagy hirdetők. De ugyancsak nagy müfelháborodást mutatnak a munkásgyülölő honatyák is, akik mindenféle vizsgálattal fenyegetőznek és azt állítják, hogy ennek a munkásnyuzó Averynek a kidobásával most már az Egyesült Államok minden polgárának a szabadsága veszélyben van. A reakció minden rétege összefogott a Mont- gomery-Ward vagyon védelmére. Mert nem annyira az egyéni szabadságot, mint inkább a magánvagyont és a kizsákmányolás szabadságát akarják megvédeni. SOK MILLIÓS HASZON Ezen sorok Írásának idején úgy a kormány, mint a Mont- gomery-Ward cég a szövetségi bíróság elé vitte az ügyet. Ha Mr. Avery ezt tette volna mindjárt a nyílt és dacos ellenállása helyett, akkor az ügy nem keltett volna ilyen nagy feltűnést. így azonban úgy néz ki a Montgomery-Wardnak például kilenc nagy mail-order háza, 340 retail üzlete, számos raktára és egyéb vállalata van. A cég évi forgalma 600 millió dollárt tesz ki, amiből 8-10 millió hasznot csinálnak. Akik mindent csak a szent profit szempontjából néznek, az ily nagy vállalatok megteremtőiről mint valami igen nagy emberekről emlékeznek meg, akinek az emberiség nagy hálával tartozik. Azonban nézzük csak a tényeket. Ezek a mail order üzletek kezdetben mindig hitványabb kvalitású árut szállítottak, amit természetesen olcsóbban adhattak, mint a standard árukat. így a nagy, kiváló üzleti leleményesség valójában az áruk feldicsé- résében rejlett, vagyis ahol hiányzott a kvalitás, ott adtak elég dicséretet, — szóval csaltak. Azonban ez még a legkisebb vétkük, hiszen ezt alkalmazzák midenütt ahol a profitrendszerben árukat eladnak. A mail order üzletek társadalmilag káros befolyása abban nyilvánul meg, hogy az üzleteik számára árukat készitő gyáraknak jóval kevesebbet fizetnek, mint más rendelők. A gyárosok természetesen ezt az árletörést áthárítják a munkásokra. Köztudomású dolog, hogy azon munkákon, amelyeket akár Sears Roebuck, vagy akár a Montgomery-Ward részére készítenek, a munkásokat a végletekig kizsákmányolják. Már a munkafelvételnél megmondják a munkásnak, hogy ennél a munkánál ne számítson nagy keresetre, mert mail-order ház számára készül. Úgy hiszem, hogy az olvasók mindegyike beszélt már olyan munkással, aki panaszkodott, hogy ilyen munkán kénytelen dolgozni. BŰNÖS KÖRFOLYAMAT Montgomery-Wardék tehát csak azért tudják olcsóbban adni az árukat mint a többi kereskedők, mert letörték a munkabéreket azon gyárakban, ahol a számukra dolgoznak. És mert ily módon roppant nagy üzleteket csinálnak, nagyon nagy azon szerencsétlen munkások száma is, akik azért éheztek évekig, mert más munka hij- ján kénytelenek voltak mailorder ház munkán dolgozni. A letört munkabérek az életszínvonal esését eredményezik. A kis keresetű munkás vásárlásainál a mail-order ház katalógusához fordult, mert abban pár centtel mindent olcsóbban kapott. Ezzel növelte az ily üzletek forgalmát, azok még több árut rendeltek, még több munkásnak a keresetét vágták le. Ez a bűnös körfolyamat igy tartott egészen az utóbbi évekig, amikor a munkaviszonyok annyira javultak, hogy a munkások egy része megszabadulhatott az ily árukon való munkától. Persze az ilyen káros befolyás még szélesebb alapokat nyer azzal, hogy az árakkal más üzleteknek is versenyezni kell és a munkabérek leszorítása még általánosabbá lesz. Azonkívül minél jobban növekedtek az ily üzletek, annál több közvetlen alkalmazottjuk lett, akiket szintén nagyon kizsaroltak. És ime, mégis azt látjuk, hogy ennek a minden tekintetben káros intézménynek a képviselőjét a legkíméletesebben kezelik még akkor is, amikor nyíltan lázadásba megy az állami hatalom ellen. A munkások csalásával és kizsákmányolásával összeharácsolt vagyon bűvös hatalmat ad neki, amelyhez a világ leghatalmasabb állama is csak félve mer hozzányúlni. Nem lehet gazdasági, politikai, sajtó vagy vallási szabadságról sem addig beszélni, még álmodni sem, amig a termelési és szétosztási eszközök egyesek birtokában vannak és azt nem szükséglet, hanem haszon érdekében hajlandók csak működésben tartani, mert ezek az egész emberiség megélhetését uralják.
