Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-11 / 1301. szám
1944. január 11. hoz hozza akarnak szólni, de' különösen az írógárda tagjait, hogy ne várjanak az itt következő fejtegetésekre, hanem foglalkozzanak ezzel a tárgy- gyal már most, mert hiszen ez szinte kimeríthetetlen.” Ezt a felszólítást Vaszkó György munkástárs, valószínűleg mint “iró”, magára vette és a tőle megszokott módon azonnal meghamisítva megírta a pár héttel ezelőtt közölt “dolgozatát”, amelyet így kezdett: “A Bérmunkás egyik számában Geréb munkástárs felszólítja a Bérmunkás olvasóit, hogy szóljanak hozzá az ő általa szerkesztett (?) kis tudományos füzet tartalmához . . . ” Az idézett felszólítás Ugyebár egyáltalán nem ezt mondja. Vaszkónak semmi szüksége sem volt erre a hamisításra, mert minden nyilvánosságra hozott íráshoz bárki is hozzászólhat, minden külön felszólítás nélkül is. így tehát Vaszkó is megbírálhatta volna a füzetet, ha éppen akarta volna. Vaszkónál azonban ez a “bírálat” csak ürügy a személyes sértegetésre és terrorizálásra. Akik a “dolgozatát” elolvasták, látták, hogy valójában nem bírálja a füzetet. Beleakaszkodik ugyan a Kovács munkástárs által felvetett egyik vitás pontba, hogy vájjon imperiálista háboru-e a jelenlegi globális harc, vagy sem, de ezt a kérdést azonnal el is ejti. A tisztességes vitázó elmondja a kérdésre vonatkozó érveit és aztán az olvasóra bízza a döntést. Ezt tettük Kovács munkástárssal. Aki az én érveimet fogadja el, úgy tartja, hogy a jelenlegi világháború oly sokban különbözik az előző háborúktól, hogy az “imperialista” jelszó már nem illik rá; akit a Kovács érvei győztek meg, az legfeljebb csak annyit ismer el, hogy ez “super imperialista” háború. A vitát befejeztük, — a háború is, meg a világ forgása is folyik tovább minden nagyobb zökkenés nélkül. Vaszkó azonban egészen másképpen “vitázik”. A főkérdést elejtve feltesz egy másik, szerinte fontosabb kérdést: “Miért mondja Geréb, hogy ez nem imperiálista háború ? Mi céljai vannak ezzel?” íme a saját szavai, amelyekkel beval- ja, hogy nála nem a vita a fontos: “Amit lényegében ki akar hozni Geréb munkástárs, az az, hogy ez a háború nem imperiálista háború és végül Stalin fehérre mosása, vagyis hogy igazolni Stalint, hogy az ő rendszere fogja a világot megváltani, vagyis a munkásosztály ő általa fog felszabadulni, amit én tagadásba fogok venni.” Pár szakasszal később megint: “A fent idézett dolgokat letagadni nem lehet, de elmagyarázni lehet, melynek valamilyen célja van, hogy mi ez a cél, talán még erre is rájövünk.” AZ OROSZOK GYALÁZÁSA Nem akarom a lapot további idézetekkel lefoglalni, de akik azt a cikket elolvasták, látták, hogy annak célja nem a vita, hanem a személyeskedés és Stalin meg az oroszok elleni újbóli támadás volt. Sőt a további ilyen támadást be is jelenti. (Szegény Stalin, elképzelem, hogy reszket most félelmében!) Vaszkó Györgynek ez nem az első ilyen Írása. Körülbelül egy évvel ezelőtt leközöltük a hasonló tartalmú és hangú “Ellenzéki vélemény” cimü cikkét, amely országos felháborodást váltott ki olvasó táborunktól. Annak is az oroszok elleni gya- lázkodás volt a lényege. Vaszkó úgy tartja, hogy csak az igazi forradalmár, aki Stalint, Lenint és általában az oroszokat állandóan gyalázza. Aki nem követi őt ebben a szerintünk osztályellenes működésben, azt durván támadja, arról, vagy azokról megállapítja, hogy “ellentétben állnak az IWW-val és egyszerűen kiparancsolja őket szervezetünkből (Lásd cikkének legutolsó mondatát). Az országos konvención kitűnt, hogy vádaskodásai semmi túl velünk összhangban fog országos konvención kitűnt, hogy vádaskodásaiknak semmi alapja sem volt. Azzal a tudattal távoztak innen, hogy ezentúl velünk összhangban fognak dolgozni. Akik azonban erre számítottak, néni ismerték Vaszkót. Mert Vaszkó a konvenció óta is egyre folytatja akna munkáját. Mint Chicagóból halljuk, “feljelentéseket” küld ellenünk. És mert ez nem használ, durva, sértő leveleket irogat hozzánk. Miért? — kérdezhetjük. Csupán azért, mert nem vagyunk hajlandók az oroszok elleni gyalázkodásra. Közismert dolog, hogy nincs és nem volt még olyan szemérmetlen prostituált újságíró, akár Hearst, vagy mások szolgálatában, aki olyan bátran és oly túlzó módon merte volna elmondani gyalázó hazugságait Stalinról, Leninről és általában az oroszokról, mint Vaszkó György teszi. És mert az ilyen írásoknak nem adunk helyet, még kevésbé írunk magunk ilyesmit, hát Vaszkó “munkástárs” nagyon haragszik ránk, durván sérteget bennünket, gondolván igy kibosszanthat a laptól, hiszen úgyis annyira ki vagyunk fáradva, hogy alig bírjuk az emberfeletti munkát. És sajnos, ebben a tekintetben már ért is el némi sikereket. ÍRÁS és kiírás A Vaszkóról itt elmondott dolgot minden aktívabb munkástársunk jól ismeri. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy Vaszkó, aki mindenáron mint “iró” akar szerepelni, nem tudja, hogy mi a kü- lánbség a cikk ÍRÁSA és KIÍRÁSA között. (Talán ennek a naivitásnak tudható be, hogy az általam irt füzetre azt irta “szerkesztette” ?) Maga az a cikk, amire itt válaszolunk két részből áll. Az egyik részt amit Vaszkó IRT, a másik rész pedig amit KIIRT valahonnan, de elfelejtette idézőjelbe tenni, vagy megmondani, hogy honnan vette. Kérem az olvasót, nézze át újból azt a cikket. Látni fogja, hogy az első két hasáb és a befejező két hasáb (az idézeteket nem számítva) egészen más stílust, másfajta írást mutatnak. Az a rész, amit saját maga irt, csupa laza mondatból, szóismétlésekből, germanizmusból, stb. áll. íme pár példa: “ . . . ami csak megismétlése, megerősítése a füzetben leirt dolgozatnak.” (Tehát “dolgozatot” Írtam le a füzetben.) “ . . . hogy hogyan értelmezik a régi Marxi iskola értelmezésében az imperiálizmust.” értelmezésében értelmezik??) Avagy tessék átnézni a cikk két legutolsó mondatát. Az egyik 29, a másik 31 sorból áll. Mindkettőt legalább is 10 külön mondatban kellene megírni, hogy értelmes legyen. Nehogy az olvasók félreértsenek és úgy vegyék, hogy Vaszkót most kicsufolom azért, mert nem járatos a szavak, a kifejezések és a mondatok pontos használatában. A világért sem! Munkásembertől nem vártunk el ilyesmit. Azt azonban mindenesetre elvárjuk attól, aki mint “iró” akar szerepelni, de az irás mesterségben még csak ennyire jutott, ne Írjon ki másoktól gyönyörűen megírt részleteket, avagy egész értekezéseket. Abban a cikkben a 3, 4 és 5-ik hasábok, amelyek a kapitalizmus fejlődését tárgyalják, gyönyörű szabatos mondatokból állnak, mutatván, hogy szerzőjük gyakorlott iró, aki gondolatait nagyon tisztán, a szavaknak szinte törvényszerű használatával tudja kifejezni. (Mellesleg szólva, az a rész nemhogy aláásná, hanem mindenben fedi a füzet érveit). FENTARTJUK LAPUNK NÍVÓJÁT Mint minden évben, úgy az idén is kértük az Írógárda tagjait, hogy idejében küldjék be cikkeiket a Naptár részére. Vaszkótól is kaptunk kéziratot eme rövid pár szó kíséretében: “Itt küldöm a Naptár részére a dolgozatot”. Amikor a kéziratot, mint a Naptár szerkesztője átnéztem, csodálkozva láttam, hogy rendkívül magasni- vóju, igen értékes irodalmi munka. De még a tárgyköre is olyan, amelyben nagyon kevés irót találunk. Nem hiszem, hogy akadna féltucat magyar iró, aki ezt az értekezést igy meg tudta volna írni. Éppen azért megkérdeztük Vaszkót, hogy ki irta a cikket és hol jelent meg? Erre Vaszkó úgyis mint “munkástárs” és úgyis mint “iró”, úgy Lefkovits munkástársat, mint engem durván sértő levélben válaszolt és elrendelte, hogy “hozzák csak Annonimus név alatt”. Mi természetesen nem hoztuk a cikket a Naptárban. Ellenben jelen számunkban hozzuk, lássa az olvasó is Vaszkó “iró munkástárs” merészségét. Mi készséggel elismerjük, hogy az ilyen nagyszerű értekezés KIÍRÁSA is nagy munka, amit mi megköszönünk Vaszkónak. Azonban valahogy úgy gondoljuk, hogy annak is jár valami ici-pici érdem, aki kigondolta és először MEGÍRTA ezt a cikket. Hiába, mi már csak ragaszkodunk ezen régi ethikai felfogáshoz és nem vagyunk hajlandók Vaszkó munkástársat íróvá avatni mindaddig, amig meg nem tanulja, hogy mi különbség van az ÍRÁS meg a KIÍRÁS között. És amikor majd ezt megtanulta, még azt is meg kell tanulnia, hogy a Bérmunkás olvasói nem kiváncsiak orosz ellenes gyalázkodá- saira. Ha más témája nincs, vagy ha tárgyilagosan nem tud írni, készséggel nélkülözzük “irói működését” ezentúl is. És most még pár szót olvasóinkhoz. — Szükségesnek tartottuk Vaszkó gyalázkodó cikkének leközlését és az itt felsoroltak elmondását, hogy Vaszkó fondorkodásainak egyszer és mindenkorra végetves- sünk. Úgy tartjuk, hogy az írógárda tagjait, — bárki legyen is az, — meg kell védenünk a véget nem érő indokolatlan támadásokkal szemben. Másrészről lapunk nívóját sem engedhetjük lerántani gyalázkodó cikkekkel. Ezzel tartozunk olvasóinknak. Geréb József Csak az a munkásmozgalom helyes, amely kéri és kibírja tagjaitól a kritikát. A múlt szeptember havában tartott országos értekezletünk a bezárása előtt felszólította tagjainkat a kritika gyakorlására, kihangsúlyozva, hogy az ne az irók személyével, hanem a cikkek lényegével foglalkozzon. Bár Vaszkó munkástárs figyelmen kívül hagyta ezt az elemi követelményt, “dolgozatát” mégis leközöltük egyrészről a new yorki csoportunkra való tekintettel, másrészről pedig azért, mert mutatni akartuk, hogy munkáslapban HOGYAN NEM SZABAD ÍRNI. Az ilyen írások közlésének mellőzésével tartozunk úgy lapunk nívójának, mint irógárdistáinknak, akik mozgalmi és ipari tudásuk legjavát nyújtják Írásaikban a magyar munkások tanítására és szervezésére. Tárgyilagos kritikának továbbra is helyet adunk, de a Vaszkó “dolgozatához” hasonló személyeskedő, sértegető Írásoknak a Bérmunkásban helyet többé nem adunk. A Bérmunkás Lapbizottsága. A Bérmunkás szeptember 18-iki számában hosszabb cikksorozatot kezdtem. Tudván, hogy a háború utáni úgynevezett “postwar” problémák mindjobban előtérbe nyomulnak, a cikksorozat bejelentésében ezt Írtam: “Amint a háború vége jobban és jobban közeledik, oly mértékben lesz fontosabb és fontosabb ez a probléma. Éppen azért kérem mindazokat, akik ezen tárgyFentartjuk lapunk nívóját *5 nca' BÉRMUNKÁS
